Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-27 / 199. szám
6 B ItT'Hon 1996. Augusztus 27., Kedd Közel 25 éve született a csónakázótó ötlete Kazincbarcika (ÉM - LM) - A csónakázótó elkészítésével kapcsolatban 1972-ben született meg az első tanulmány, majd 1973-ban az akkori városi tanács végrehajtó bizottsága elfogadta a tó és a kultúr- park megépítésének tervét. 1981. május 30-án, a gyermeknapon avatták fel. A csónakázótó és a park Fotó: Szathmáry-Király Ádámné A Kertváros és az Újváros mellett, a Tardona patak mentén megépítendő létesítmény minden szempontból „nagy falat” volt. A város sok lakójának emlékezetes marad az az 1974. áprilisi vasárnap délelőtt, amikor a kukoricaszártól megtisztított területen elkezdődött a park építése. Sokan vettek részt társadalmi munkában a park és a csónakázótó megépítésében. Az intézmények, az üzemek dolgozói éppúgy, mint a város egyszerű polgárai. A munka dandárja 1977 őszén kezdődött. A kivitelezők sorát az akkori FÖLDGÉP Vállalat nyitotta. A tó medrét kiásó céget a 31-es építőipari vállalat dolgozói követték, akik a partfalat rakták. Az ÉRV, a megyei vízművek és a városi tanács költségvetési üzemének feladata a töltő és ürítő vezetékek és aknák létrehozása volt, a gyár- és gépszerelők a két partot összekötő hidat emelték. A parkot a Kazincbarcikán és környékén lévő üzemek dolgozói készítették el. Napjainkban a barcikaiak és a városba érkező turisták - a csónakázótó és a kultúrpark jóvoltából - szép, kellemes környezetben tölthetik el szabadidejüket. A tónál 8 csónakot és 2 vízibiciklit vehetnek igénybe. A parkban süthetnek szalonnát, főzhetnek bográcsost és sportolhatnak is. Bárdos itt még a kutya is Római katolikusok és baptisták együtt - a kis falu javára Lénárddaróc (ÉM - FL) - Dobos Lászlóné, a polgár- mesteri hivatal dolgozója hallotta az egyik asszonytól, hogy „Bárdos itt még a kutya is”. Nem rosszindulatból mondta, hiszen ő is Bárdos volt. Azért fakadt haragra, mert nem tudtak a sok Bárdos között eligazodni. Pedig ragadéknevek is vannak: Bárdos Csomós, Bárdos Zektor... A településen 436-an élnek, ebből a lakosságnak a fele a Bárdos nevet viseli. Bekopogtunk egy régi stílusban épült házba, ahol ugyancsak Bárdosok élnek.- Éles Gábomé vagyok, leánykori nevem szerint Bárdos Irén - mutatkozik be a háziasz- szony. - Nagyapámék földművesek voltak, 12 holdon gazdálkodtak, nehezen éltek, de megéltek. Apám is földműves volt, de úgynevezett kétlaki. Dolgozott gyárban is, rokkant emberként, mit kapus.- Most meg kettesben vannak a féijével.- Ózdon laktunk családi házban - veszi át a szót a házigazda. - Amikor meghaltak a nejem szülei, általadtuk a házat a lányomnak, a nagyobbiknak. Sajnáltuk ezt a régi lakást, elkezdtük felújítani. A kohászatnál dolgoztam 39 évig, de hát annak befellegzett. 39 év után elég kevés nyugdíjat kapok, most emelték 17 ezer forintra- És a felesége nyugdíja?- Most van folyamatban - folytatja Éles Gáborné. - Kapok majd olyan 9 600 forintot. A vendéglátóknál dolgoztam. 17 plusz 10 ezer forint - ennyiből kell megélni. Van két lányunk, Ózdon laknak. Egyikük vállalkozó, merthogy a környéken nincs más megélhetés, csak a vállalkozás. A másik lányunk gyesen van. Itthonról nem nagyon tudjuk segíteni őket. Négy lányunokánk van, egy 11, egy 6, egy 3 és egy 2 és fél éves. Ez a legnagyobb öröm, hogy a nyáron sorba itt voltak.- Nagy porta tartozik a lakáshoz?- Ez csak egy kis kert. Van még egy nagy darab föld, a szőlő, de azt nem műveljük, mert onnan mindent ellopnak. A végében akad egy kis krumplink, de éppen valamelyik nap volt kint az uram és már 15 bokrot talált felhúzva. Csak egy család van a faluban, amelyik hozzányúl a máséhoz, de az elég nekem. Az egész falunak doszt elég.- És a Bárdosok közül többen külföldre kerültek.- Még külföldön is vannak Bárdosok. Nekem is egy bátyám Kanadában él, ’56-ban került ki. Akkor többen kimentek. Nem azért, mert itt annyira rossz dolguk volt. A kalandvágy vitte őket inkább. Volt is olyan, aki visszafordult Ausztriából. Mert ott jött rá, hogy ott se úgy van..., a szülőfaluja mindenkinek jobb. Hiába a bátyám ott él, én nem mennék el. Nemcsak a Bárdosok járnak évente haza, hanem a valamikor itt élt zsidó családok leszármazottai is. A Klein-család és a többiek, akiknek ősei kereskedők voltak. Nagy szeretettel járnak vissza. Megkeresik a régi ismerősöket, akikre még emlékeznek, sőt azoknak a leszárma- zottait is.- A falu lakói zömében római katolikusok.- Hívő vagyok, de én római katolikus keresztény - mondta következő vendéglátónk, Bárdos Csomó Dezsőné. - A másik közösség a baptistáké. Nagyon szépen megférünk egymással. Amikor például a lé- nárddaróci születésű Bárdos Ferencet szentelték katolikus pappá, az első szentmiséjén itt voltak a baptisták. Ott volt a prédikátoruk és beszélt is. Amikor tavasszal a baptistáknak a prédikátort beiktatták, a katolikus pap is nagyon szépen elmondta a beszédet. Mi megvagyunk békésen, csak az élet nehéz. Az emberek jóformán a nyugdíjból, meg a munkanélküli segélyből élnek. Az is igaz, hogy a munkához mindenki hozzá tudna állani. Mi már nyugdíjasok vagyunk, mégis, kézzel-lábbal dolgozunk.- És hogyan látja a két felekezet kapcsolatát Szabó Imre, Lénárddaróc alpolgármestere, a baptista gyülekezet gondnoka?- A létszámunk 40 fő. Lé- nárddarócon 1940-41-ben indult be igazán a gyülekezeti élet. Azóta fogytunk, mert az öregek meghaltak és kevesebben születtek. Van egy énekkarunk és van egy prédikátorunk, aki Ózdon lakik. Katolikusok és baptisták jól megvagyunk egymással. Egymást segítjük a munkákban. Az ő lelkipásztoruk volt már míköztünk, a miénk még új, ő még nem volt. Úgy látjuk, bogy amit ők végeznek, annak gyümölcsöző eredményei lehetnek a falu javára. Éles Gábor és felesége, született Bárdos Irén Fotó: Végh Cs. 1996. Augusztus 27., Kedd tűk. Ötvenegyen mentünk, egy nagy autóbusszal. Nemcsak az izsófalvai gyülekezet utazott, hanem jöttek Rudabányáról, Felsőtelekes- ről, Kánóból, Sajólászlófalváról, Sajókazáról, Kazincbarcikáról, Miskolcról és még a dunántúli Hartáról is, ahol az öcsém, Négyesi Lajos a lelkész. Voltak köztünk 70 éven túliak és voltak gyermekek is. Augusztus 9-én indultunk, délután 2-kor és másnap délelőtt kilenc órára értünk Lisznyóra. A parókia udvarán fogadtak minket üdítőkkel, kürtös kaláccsal, jellegzetes erdélyi eledellel. Aztán megtörtént az elosztás a családoknál. Délben újra találkoztunk és indultunk Sepsiszent- györgyre, a világtalálkozó zárórendezvényére, ami rendkívüli volt a számomra. Az estét a családoknál töltöttük, majd a látogatás másnap egy közös istentisztelettel folytatódott. Ezen mi kiItt-Hon minden erejükkel. Néha elcsüggednek, de hihetetlen az a kitartás, az az erő, amellyel a magyarságukért, a nemzeti öntudatért, a létért minden nap újra és újra felveszik a harcot. Ezért tudták megőrizni a magyarságukat. Hangsúlyozták, hogy nekik elsősorban nem anyagiakra van szükségük az anyaország részéről, hanem erkölcsi, testvéri segítségre. Arra, hogy lelki egység legyen közöttünk a távolság ellenére is. Úgy érzem, hogy ehhez a világtalálkozóval nagy mértékben sikerült hozzájárulni. Ahogy ők is kifejezték: a vérkeringésükbe ez egy olyan frissítő erőt hozott, amit nem fognak elfelejteni. Mi ezt folytatni akaijuk, visszahívtuk őket és reméljük, hogy nemcsak ünnepekre szóló testvérkapcsolat alakul ki közöttünk, hanem igazi lelki egység, a bennünket elválasztó országhatár ellenére is. B 3 Heti Jegyzet Nyakunkon a szeptember Brackó István „Non scholae, séd vitae discimus". Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk - tartja egy máig érvényes klasszikus latin mondás. ízlelgetem a sorokat, minden eszembe jut, s mindent elfelejtek. Nyakunkon a szeptember. Másodikán kezdődik a tanítás. Nem mindenütt és nem mindenkinek. A lusta nebuló gyorsan átfutja a kötelező olvasmányt, a tantermeket újrafestik, a pedagógusok gyürkőznek, a szülőka buksza mélyére nyúlnak, hogy megvegyék a füzetet, a ceruzát, s az új tornacipőt a kinőtt helyett. Máshol attól tartanak, összejön-e egy osztályra való gyerek? Anyagi megfontolásból körzetesíte- nek-e? Kit küldenek el a katedráról a szent statisztika jegyében? Melyik oktató kényszerül pályamódosításra?Melyik falu lesz szegényebb egy olyan intézménnyel, amelyet fontossági sorrendben a templom és az orvosi rendelő között emlegetnek? Mi lesz a vidéki értelmiség mindig is meghatározó karakterét adó tanítókkal, ha eltűnnek a településről? Milyen fény világít majd, ha csak az ostornyeles neon marad, s kihuny a Gárdonyi Géza megénekelte „lámpás"? Úgy tűnik, hogy nem a diák bukik meg, hanem az iskola és az oktatási rendszer. Az évnyitóra minden érdekelt ünneplőbe öltözik. Az óvodát odahagyó elsős diák; az egyetemi gólya; az állásában reménykedő pedagógus; a nyugdíjas, akinek már nem számítanak óraadó tevékenységére; s azok a fiatal diplomások is, akiknek útilaput kötöttek a talpára... Szent-Györgyi Albert Nobel- díjas tudós-filozófus mondotta: A jövő olyan lesz, mint amilyen a ma iskolája... Mint a lélekharang figyelmeztetése, úgy kong ebben a nagy ürességben a bizonytalanság szívszorító bim-bam- ja. Flogy is van ez? A hivatalos verzió szerint sok a tanár, kevés a diák, az állampolgári jogon járó alapoktatás drága, túlköltekező és pazarló. Takarékoskodni kell. Tehát: be kell zárni a „kihasználatlan" iskolát, szélnek kell ereszteni a „felesleges" pedagógust. A tanárok - az illetékes tárca ajánlása szerint - elmehetnek dolgozni, kenyeret keresni az APEH-hez, a rendőrséghez, a biztosítóhoz, az idegenforgalmi cégekhez. Nyakunkon az iskola, de szomorúnak ígérkezik ez a szeptember. Nemcsak a fecskék és a gólyák szállnak el, hanem a remények és az illúziók is; leértékelődött az iskola, a tudás. Miért akarják elhitetni velünk, hogy a korona, a márkás baseballsapka, a paróka, az elegáns cilinder, az árvalányhajas kalap alá nem kell kiművelt emberfő? Mi egymásnak testvérei vagyunk Izsófalvaiak a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozóján Izsófalva (ÉM - FL) - Az izsófalvai reformátusok dédelgetett álma volt, hogy testvér- kapcsolatot alakítsanak ki egy erdélyi gyülekezettel. A Magyar Reformátusok III. Világtalálkozója alkalmával a Sepsiszentgyörgyi ől 11 kilométerre lévő Lisznyó község gyülekezete fogadta őket és megindult a kapcsolatfelvétel - a lelki egység jegyében. A izsófalvai református templomban három évvel ezelőtt új harangot szenteltek, rá két évre elvégezték a belső felújítást, most pedig elkezdték a külső renoválást. Az Úr házának fizikai megújításával párhuzamosan a lelkeket is építik. Ennek egyik fontos állomása a református világtalálkozón való részvételük. 0 Szívünk vágya volt, hogy részt vegyünk egy ilyen megmozduláson és lássuk az erdélyi testvéreinket - mondta Négyessy Magdolna, Izsófalva református lelkipásztora. - Énekeskönyvet, Bibliát vittünk - megmondom őszintén, tokaji bort is, mert hallottuk, hogy azok nagyon kedves és ritka ajándékok, úgyhogy ajándékképpen azt is -, kávét, de leginkább a szívünket vitvétel nélkül részt vettünk, de ott volt a község apraja-nagyja is. Mert olyan még nem történt ott, bogy egy magyar gyülekezet ilyen nagy létszámmal részt vegyen egy közös istentiszteleten. Valóságosan átéreztük, hogy mi egymásnak testvérei vagyunk. □ Négyessy Magdolna lelkipásztor milyen igét választott lisznyói szolgálatához? • A Máté evangéliuma 20. részéből a szőlőmunkásokról szóló példázatot. A szőlősgazda elindul, hogy munkásokat fogadjon. Kimegy korán hajnalba, utána óránként, bogy még mindig fogadjon fel azok közül, akik munkára várnak. Többször is kimegy és még mindig vannak ott álldogálók, akik senkinek nem kellettek. Csak ott vártak reménytelenül, s átérezték a kivetettsé- get, a lenézettséget, emberi mivoltuknak a kicsiségét. Nem lesz napszám, mit visznek haza estére a családi asztalra? Ők azok, akik mindig kimaradnak, ők mindig azok, akik a perifériára szorultak, akik nem kellenek senkinek. □ A kis erdélyi faluban milyen konkrét jelentést tulajdonított az igének? • Azoknak is szól ez az üzenet, akik ott kisebbségben vannak, és nap mint nap átélik, hogy kicsik, elnyomottak, számkivetettek és hiába küzdenek - mert küzdenek, nagyon küzdenek • .-Ä ' v; Derzsi György lisznyói lelkész mellett Négyessy Magdolna és Négyessy Lajos \ lisznyói templomtorony tetején a székely jelvények: a nap és a hold Fotók: ÉM-répró
