Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-06 / 183. szám
8 Ms ItT'Hon 1996. Augusztus 6., Kedd _Miskolci Portré Énekkari tag Miskolc (ÉM - BII) - Takács Mária 1968-tól a Miskolci Nemzeti Színház énekkari tagja, aki a társulatban töltött évek alatt közel száz operettben, zenés játékban szerepelt, s az utóbbi időkben operákban is „kardalolt”. Annak idején nyolc évig tanult énekelni a Bartók Béla Zeneiskolában, ahol Kovács Irénke, a kiváló énektanár növendékeként végzett. Az akkori színházigazgató meghallgatta a végzősöket, és néhányad magával szerződtette őt is a színházba azzal, hogy szükség van a jó énekkari tagokra, különösen női altra, mivel ez Mária hangszíne. Első bemutatkozása a Hello Dolly musicalben volt, legutóbb a My fair Lady-ben játszott, énekelt. Sokfelé hívták már, de ö mindig Miskolcon maradt. Szereti színházát, ezer szállal kötődik városunkhoz. Érzi a ragaszkodást és a szeretetet, ami körülveszi, az igazgatótól kezdve a színészekig minden munkatársa egyszerűen csak Ta- kinak szólítja. Mint mondja, sokat lehet tanulni a színészektől - akiket nagyon szeret és tisztel -, és tanult is pályája során, hiszen az utóbbi időkben kisebb-nagyobb prózai feladatokat is kapott és oldott meg sikerrel. Kedveli az előadások előtti készülődést, alig váija, hogy megszólaljon a zenekar, felgördüljön a függöny, és kezdjen az énekkar. Továbbá az átöltözéseket, a ruhacseréket a szünetben, azt, hogy míg az első felvonásban falusi menyecskeként várják például a grófnő érkezését, a másodikban már báli ruhában kell köszönteniük a nagyherceget. Különösen élvezi az énekkari próbákat és büszke arra, hogy sok híres karmesterrel dolgozhatott együtt. Az előadások sikere érdekében a kórus minél tökéletesebb megszólaltatására törekszenek - vallja próbáikra és a színházi estékre utalva. Volt olyan operett is, amellyel többször találkozott a közel 30 év alatt. Mindenkiről szívesen beszél, de saját magáról csak keveset árul el. Igaza van? Nem tudni. Az ő éltetőereje az éneklés - a karban. Ezt szeretné még tökéletesebb szintre emelni. Nekünk írták Műemlék oltárkő Bükkszentkereszten Fotó: a szerző Balogh Sándor ,Az őskeresztények kegyetlen üldöztetésük miatt kénytelenek voltak összejöveteleiket a római katakombákban tartani, ahol az utolsó vacsora útmutatásai alapján végezték a szent liturgiát. Asztalként a vértanúk maradványait tartalmazó szarkofágokat használták. Az üldözések megszűntével a szertartásokat a kápolnákban, a templomokban folytatták. Emlékezve a katakombái istentiszteletekre elhatározták, hogy az oltárra a szent vértanúk csontjaiból ereklyéket helyeznek. A csontokat később kövekbe építették be, amiket aztán az oltárok asztalában helyeztek el. A bükkszentkereszti római katolikus templomban készült fotón látható Mária-ol- tár márványlapjában is elhelyeztek ilyen csontokat. Akkor, amikor ez történt, a tartókat az egyházmegye egyik méltósága felszentelte. Jelen esetben Ludovicus Szmrecsá- nyi egri érsek, akinek nevét a templomban márványtábla őrzi, melyen feltüntették latin nyelven az egyházban beA műemlék oltár(kő) töltött tisztségeit. Alatta szintén latin nyelven írt szöveg, mely magyar fordításban így szól: ,Az Isten irgalmától segítve, felszenteljük ezt a tartót (ereklye) Isten nagyobb dicsőségére, és ide a relikviát (ereklyét) a mi szentséges nagy és hatalmas Krisztusurunknak, tisztelettel elhelyezzük. A mi pecsétünkkel ezt 1932. május hó 7-ik napján megerősítjük.” Kriston Ede segédpüspök. A fotón látható Mária-ol- tár ma már műemléknek számít, amit a sajóládi pálosszerzetesek készítettek a diósgyőri pálosrendház temploma részére 1737-ben. A templom megszűnése után került ez a szép oltár a bükkszentkereszti templomba.” Gyerekek honi rajzasztala M/ M/-V. > / #v»v \y w'/~ , jflx -/y V- t \fS A .Eleink” Zimmermann Petra rajza (Móra Ferenc Általános Iskola, Mályi) Az uszoda egyelőre „hallgat” Pénzügyi helyzettől függ: lesz-e újra tanuszoda Az elárvult, és szépítő kezekre váró létesítmény . Fotó: Végh Csaba Alsózsolca (ÉM - SZA) - Az Alsózsolcán épült tanmedence egyedülállónak számított a volt miskolci járásban. Az iskolás gyerekek mindössze 12 évig birtokolhatták azt, ugyanis a 90-es évek elején - nem tudni miért - a helyi vezetés nem vállalta tovább az üzemeltetését. A manapság csak átkosnak nevezett időszakban nagy divat volt a társadalmi összefogás. Ilyen munka keretén belül kezdett Alsózsolca tanuszodát építeni. A cél, hogy létrehozzanak valami maradandót, valami olyat, amivel szolgálhatnák a köz javát. A terület adva volt a 2. sz. Általános Iskola mellett, s közrejátszott egy másik fontos szempont is. Mivel nem messze épült az iskolától a sportpálya a teniszpályákkal együtt, ezért az akkori vezetés úgy gondolta: ott alakítja ki Zsolca sportcentrumát. Az uszoda tervezését Károly Zoltán, a BVM osztályvezetője vállalta el. Segítséget kértek és kaptak is a környéken működő betonelemgyártól, az Erdérttől, az Éptek-től és a Kavicsbánya Vállalattól. Mindenki azzal járult hozzá a munkához, amivel tudott. Az üzemek által felajánlott építőanyaggal, a lakosság lelkes igyekezetével fél év alatt elkészült az uszoda, amelynek saját kutat is fúrtak, ezzel is megkönnyítve további üzemeltetését. A faluban lakó gyerekek nagy örömmel vették birtokukba a nyári szezonban üzemelő medencét, az óvodások pedig a mellette lévő pancsolót. Kezdetben tervszerűen folyt az úszás- oktatás, melyet a helyi iskolák pedagógusai, köztük Jáger István, Nagy Zsuzsa valamint Bitskey Zoltán híres miskolci úszóedző tartottak. Az uszoda azonban nemcsak a kedvenc nyári időtöltéseknek volt a színhelye, hanem sokat jelentett a nemzetközi kapcsolatok ápolásában is. így például az 1. számú Általános Iskola meghívására a testvérvárosból, Pel- sőcről érkező kisdiákok miközben a községben töltötték vakációjukat, úszni tanulhattak. (Télen viszont a magyar gyerekek utaztak Pelsőcre, hogy elsajátítsák a síelés fortélyait.) Aztán jöttek a 90-es évek, és a nagymúltú létesítmény pályafutása véget ért. Nem tudni miért. Azóta sok zsolcai csemete jár úszásoktatásra Miskolcra, ezért is tartja bűnnek a kihasználatlan lehetőséget a település polgármestere, Horváth János. Mint említette, ha a község pénzügyi gyarapodása olyan egyenletes lesz, mint az elmúlt fél évben, akkor ’97-ben mindenképpen elkezdik a medence felújítását. A rekonstrukció során kicserélik a széttöredezett mettlachitot, gázra kötik a hőcserélőt, az elkorrodálódott vezetékek helyére újat tesznek. A munkálatok támogatásáról már most szóbeli ígéretet kapott a község Szalai Józseftől, a Csavar és Húzottáru Rt. elnök-igazgatójától. Ezenkívül az önkormányzat az 1-2 milliós korszerűsítéshez a helyi vállalkozók, cégek segítségét is kéri majd. Mindemellett, ha pályázati lehetőség adódik, azonnal megteszi a kellő lépéseket azért, hogy a település gyermekeinek jókedvű kacagása és pancsolása töltse be újra az al- sózsolcai uszodát. _A Tartalomból A szálláshely sok, a vonzerő kevés Kétségtelenül megcsappant Tapolca idegenforgalma. Ä változó körülmények közepette ma már a múlté a honi szakszervezeti üdültetés. A szomszédos országokban végbement és napirenden lévő gazdasági változásokkal összefüggésben, újabban nem tolonganak sem a barlangfürdőben, sem a strandon lengyel és szlovák csoportok. Mintha vegetálna a régi kedvelt üdülőközpont... (2. oldal) A Vereckei-hágónál Huszonnyolc szirmabesenyői általános iskolás táborozott a közelmúltban a Vereckei-hágó közelében és élte át a honfoglaló magyarok mindennapjait. A Rege Társaság által megteremtett nomád körülmények mindannyiukat ámulatba ejtették. (3. oldal Nyári szomjúság ellen — frissítők Rendhagyó módon ezúttal az Itt-Hon konyhájában nem ételrecepteket kínálunk olvasóinknak, hanem kellemes, szomjúságcsillapító italokat. (5. oldal) Miskolci salakmotor tegnap és ma Valamikor tízezren is kilátogattak egy- egy salakmotorversenyre a Népkertbe, a Borsod Volán pedig bajnokok egész sorát adta a sportágnak. Igaz, mára kissé megváltozott a helyzet, de izgalmas viadalokat és remek motorosokat napjainkban is lehet látni az „öreg” pálya salakján. (7. oldal)
