Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-06 / 183. szám
2 Ms Itt-Hon 1996. Augusztus 6., Kedd _Nekünk írták Ómassai turistaparadicsom „Evek óta mind nekem, mind családomnak, mind pedig kirándulást kedvelő baráti körömnek kedvenc kirándulóhelye Tapolca és Lillafüred mellett, az üde levegőjű, természeti látványosságban gazdag Ómassa. Már évek óta ez utóbbi vált számunkra a legkedveltebbé. Bizonyára azért, mert a fejlett infrastruktúrával együttjáró óhatatlan ártalmaktól (kipufogógáz, füst, fülsiketítő diszkózene) az elsőként említett két „divatos” idegenforgalmi hellyel ellentétben, Ómas- sán találtunk rá az igazi kikapcsolódást biztosító, szülte az úgynevezett civilizációtól érintetlen természetre. Erről a kirándulóhelyről véleményem szerint kevés szó esik, holott van mivel büszkélkednie. Ómassa kis hegyi település, tudomásom szerint 200-nál nem sokkal több lakosa van. Foglalkozásuk főként mész- és faszénégetés. Egyszerű, becsületes, vendégszerető „hegyi lakók” élnek itt. Ezt a megállapításomat erősítette meg Devera Istvánná vállalkozó kereskedő, aki mint képzett kereskedelmi eladó és boltvezető nagy szakértelemmel, szolgálatkész, udvarias figyelmességgel látja el a bérletében lévő ABC kisáruházban a település lakosságát valamint a turistákat és kirándulókat. Ugyancsak ó vezeti a Mássá kocsmát, ahol a vendégekkel félje foglalkozik, szintén városi szinten is elismerésre érdemes, színvonalas, szakszerű vendéglátással. Ezenkívül idényszerűen üzemel bérletükben a Mókuskerék büfé. Egyébként Miskolc belvárosában laknak, és onnan járnak ki naponta Ómassára. Mióta a művelődési házat privatizálták, a Mássá kocsma Ómassa egyetlen „kulturális központja”, ízlésesen, - szinte múzeumszerűen - borsodi trófeákkal ékesített, külföldi igényeknek is megfelelően berendezett belső szobájával és ötletesen, tájjelle- gűen kiképzett előterével. Egyébként aki szereti a természetet, csendre és kristálytiszta levegőre vágyakozik, mindezekről személyesen is meggyőződhet, ha felkeresi az ómassai turistaparadicsomot.” Horváth Dezső Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Szerkesztő: Bodnár Ildikó. A miskolci melléklet címe: Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15. Telefon/fax: 46/341-866 Terjesztési panaszaival hívja a 46/412-542 , vagy a 46/358-522 telefonszámot. A szálláshely sok, a vonzerő kevés A helyi összefogás szükségességét többen felismerték Miskolctapolca (ÉM - NZ) Az üdülési szezon derekán az idegenforgalom alakulásáról, a városrész helyzetéről, lehetséges távlatairól beszélgettünk Molnár Pál önkormányzati képviselővel, Nagy Bélával, a Miskolctapolcáért Alapítvány elnökével, Havasi Bélával, az alapítvány titkárával és Fitos Istvánnal, a Junó Szálló igazgatójával. Másmilyen ma az önkormányzat szerepe az üdülőövezet fejlesztésében, mint volt régen a tanácsnak. E szerepvállalás leginkább az infrastruktúra biztosításában kell, hogy megjelenjen.- Ez az elsődleges - mondja a képviselő. - Bármennyire is szép az üdülőövezet, nagy lemaradások vannak az infrastruktúrában, éppen az új építkezések miatt. Az alap adott, de bővítésre szorul. A távlatokat illetően az év végén várhatóan tájékozottabbak leszünk, a város önkormányzata ugyanis napirendjére tűzi az idegen- forgalom alakulását és az ezzel kapcsolatos városi teendőket. Tapolca képviselője szeptemberben lakossági fórumon találkozik választóival, hogy meghallgassa véleményüket a jelenről és a távlatokról. Az üdülőközpont vonzóbbá tételéről természetesen addig is többen gondolkodnak a képviselővel együtt. Molnár Pál a barlangfürdő bővítésében, a szabadtéri látványosságok - kulturális programok, képzőművészeti, ipari kiállítások - gyarapításában látja a fejlődés lehetőségét. A helyi összefogás szükségességét felismerte az itt élő vagy idekötődő polgárok egy része is. Sajátos érdekeik eredményesebb érvényesítéséért létrehozták a Miskolctapolcáért Alapítványt. ’94 őszétől ennek Nagy Béla az elnöke. Ószintén bevallják, nagyobb érdeklődésre, aktívabb részvételre, konkrét támogatásra számítottak, kivált a nagyobb szállók, vállalkozók részéről. Szerény eredmények, kudarcok is jellemzik az alapítvány eddigi tevékenységét.- Első ténykedésünk volt, hogy összehívtuk az idegenforgalomban, a Tapolca fejlesztésében érdekelt lakosokat - mondják az alapítvány vezetői.- Itt sok gondot fogalmaztak meg, javaslatokat is tettek. A városrészben több egyetemi oktató is lakik, adódott az ötlet, Tapolca egyik vonzereje hogy a régi népi kollégiumok nyomdokain haladva létesüljön kollégium Tapolcán, amelyet nyáron a turistaforgalomban lehetne hasznosítani. Központi támogatás hiányában ez nem realizálódott. Visszagondolva a régebbi szlovák érdeklődésre, kapcsolatot kerestünk kassai, királyhelmeci illetékesekkel a turizmus serkentése érdekében. Ennek konkrét eredménye volt egy együttműködési megállapodás a Királyhelmeci Városi Egyetemmel. Közreműködtünk ott egy 30 fős kollégium létrehozásában és berendezésében, vállaltuk 8-10 hallgató nyaralását Tapolcán, ösztöndíjhoz is hozzájárultunk. Szintén konkrét eredmény, hogy ez évben 72 ezer forinttal járultunk hozzá 40 miskolci és környékbeli légzőszervi betegségben szenvedő gyermek táboroztatásához a Magas-Tátrában. Szerettünk volna részt venni magyar-szlovák vegyes vállalatok felmérésében, a további együttműködés elősegítésében. A pályázatot azonban pestiek nyerték meg előttünk. Jelenleg a működési feltételek biztosítása köti le az alapítvány vezetőinek a figyelmét. Mostanra kevesebb lett a szponzor, újabb forrásokra van szükség, például nonprofit vállalkozás létrehozására gondoltak. Mert hogy több jó elképzelésük van Tapolca hírnevének visszaszerzéséért, öregbítéséért. Fitos István, a Junó Szálló igazgatója szerint Tapolca idegenforgalma néhány év alatt nagymértékben átalakult.- A klasszikus buszos - hazai és külföldi - turistaforgalom jelentősen lecsökkent. Ennek több okát látom: a legfőbb, hogy szegényebbek az emberek itthon is, a szomszéd országokban is, ahonnan korábban nagy számban jöttek ide. Aztán itt van a helyi és az országos infrastruktúra elmaradottsága. Ha egy nyugati polgár végigko- csizik Gyöngyöstől Miskolcig - mégegyszer aligha jön ide. Szerintem nem a férőhelyet kell bővíteni, az van elég, sőt sok is. Több magánpanzió létesült itt az utóbbi években, kiadó szobák is vannak. A legfontosabbnak én a vonzerő növelését tartom. A vendégek elégedetlenek a strand körülményeivel, bővíteni kellene a barlangfürdőt. Szép a park, de hiányzik egy kerthelyiség, ahol leülhetnének. Sokat javult a közbiztonság, erősödött a rendőri jelenlét, ez jó. Maradva a Junónál, most a vendéghelyek. 50 százalékát nem turista cégek foglalták le dolgozóiknak.- Ez üzleti turizmus — mondja Fitos István -, ők nem a fürdőbe járnak, hanem dolgoznak. Sok konferenciának is biztosítunk helyet. Ehhez jó adottság a száz, fürdőszobás, kétágyas szoba. A turista igénybevétel az egész forgalom mindössze 20 százalékát teszi ki. Keményen szervezni kell a forgalmat, ajánljuk az északmagyarországi lehetőségeket, Tokajt, Aggteleket, a Bükköt, ennek ellenére visszaesett az ilyen érdeklődés. 1996. Augusztus 6., Kedd Itt-Hon Ms 1 A miskolci salakmotor tegnap és ma Síké Gábor □ Milyennek mondható a versenyzői összetétel Miskolcon? • Két viszonylag „idősebb”, rutinosabb versenyzőnk van, Böszörményi és Bencze, valamint két fiatal, Szatmári és Frecskó. Előbbiek valamilyen szinten nagyjából már elérték teljesítőképességük felső határát, míg utóbbiak tartanak efelé. Ez persze így roppant leegyszerűsített. Az igazság az, hogy mind Böszörményinél, mind Benczénél mindig valamilyen kis plusz hiányzik, vannak nagy pillanataik, de nem folyamatosan. Bencze Zsolt számára remekül indult az idei év, de aztán a végére kicsit elfásult. Böszörményi Zsolt az egyesület peches embere. Amikor kezd belendülni, amikor végre nagyon elkapja a fonalat, mindig érkezik a sérülés. Nála egyébként erőnléti problémák is vannak. A fiatalok ügyesek, tehetségesek, de még rutintalanok és főleg Szatmári sokszor még meggondolatlanul versenyez. Mindenesetre bízom benne, hogy szép jövő előtt állnak, s hogy a két Zsoltban is vannak még rejtett tartalékok. □ A jelen tehát gondokkal teli, de azért van ok az örömre is. Hogyan tovább? • Az elsődleges cél az életben maradás. A versenyzőinktől a tisztes helytállást várjuk minden viadalon, s azt, hogy őrizzék meg középmezőnybeli tagságukat. Ezenkívül készülünk a Grand Prix-re, igyekszünk minél jobb motorosokat összehozni, hogy egy színvonalas, jó versennyel örvendeztessük meg hűséges szurkolóinkat. Miskolc (ÉM) - Valamikor tízezren is kilátogattak egy-egy salakmotorversenyre a Népkertbe, a Borsod Volán pedig bajnokok egész sorát adta a sportágnak. Igaz, már kissé megváltozott a helyzet, de izgalmas viadalokat és remek motorosokat napjainkban is lehet látni az „öreg” pálya salakján. Micsoda versenyzők rótták rajta az idők folyamán a köröket! (Ha ez a népkerti sporttelep mesélni tudna...) Itt volt például a nagyszerű új-zélandi, a sokszoros világbajnok Ivan Mauger, aki a III. miskolci Grand Prix-en tette le névjegyét, s már csak puszta jelenléte is tizenötezres nézőcsúcsot eredményezett. Versenyzése pedig mindenkit ámulatba ejtett. Többször járt városunkban Edward Janczars, a hetvenes évek talán legjobb lengyel salakmotorosa, de ellátogatott hozzánk a messzi Albionból a kiváló angol salakos Malcolm Simmons és párjával, John Louissal bemutatót tartottak, mit is neveznek páros motorozásnak. A sort a végtelenségig lehetne folytatni, hiszen nagyszerű versenyzők egész sorának tapsolhatott a közönség, ám nem lehetett panasz a mieinkre sem. Sziráczki István, a magyar salakmotorozás történetének egyik legnagyobb alakja (örökségét napjainkban Adorján Zoltán viszi tovább) vagy Szőke János, az elnyűhetetlen vaspapucsos számtalanszor tört borsot a külföldi nagymenők orra alá, megörvendeztetve a miskolci szurkolókat. Akkoriban egyébként nem nagyon vándorolt él máshová semmiféle bajnoki cím, a volánosok (SziráczIvan Mauger (középen) rajt után Sziráczki István és Mészáros László az élen ki I., Sziráczki J., Szőke, Mészáros, Jakab, Berecz) sorra diadalmaskodtak csapatban, párosban és egyéniben egyaránt. A nyolcvanas évek elején aztán jöttek a debreceniek (Adorján, Hajdú, Tihanyi, Bódi), a sportág centruma szép lassan áttevődött a Hajdúságba, a magyarok nevét pedig egyre többször jegyezhették fel a nemzetközi élvonalban is (Adorján, Tihanyi, Kócsó, Petrikovics). A miskolci egyeduralom tehát megszűnt, ám a munka napjainkban is folyik, csak kicsit csendesebben, mint a hetvenes évek zajos sikereinek idején. • Élünk, létezünk, s már ez sem kevés - kezdi beszélgetésünket Kiss Gyula, a Borsod Volán szakosztályvezetője. Küzdünk a fennmaradásért, de ez roppant nehéz, mivel a magyar ember sok mindenre áldoz, a sportra azonban keveset. Mindenesetre mindent elkövetünk, hogy ezzel a nagyon szép hagyományokkal rendelkező sportággal a jövőben is találkozzanak a nézők. □ Ha már a nézőknél tartunk: a közelmúltban megrendezett egyéni Országos Bajnokságon igazán remek mezőny gyűlt össze, ám a lelátókon meglepően kevesen voltak. Hová lettek a nézők a Nép- kertből? # Ennek a kérdésnek több összetevője van. Ma már meg kell gondolnia az embernek, hogy kifizeti a jegyárat vagy abból inkább a mindennapi gondjait próbálja meg orvosolni. Ezen kívül jelentősen kevesebb lett a verseny, s a szurkolók lassan már elszoknak a salakmotortól. Nincs már csapat OB, nincs páros bajnokság, de nem is lenne olyan klub, amely ki tudna állítani 7-8 versenyzőt, sőt az általános az, hogy a motorosok egyéni támogatót találva, egyedül alkotnak egy klubot. A pályák is egymás után szűnnek meg, versenyeket mindössze Debrecenben, Gyulán és Miskolcon rendeznek. Neves motorosok meghívását az anyagiak nem teszik lehetővé, s az sem segít, hogy a magyarok közül többen az európai elithez tartoznak. Ezen okok mindegyike hozzájárul, hogy csökkenőben a nézőszám.
