Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-22 / 145. szám
II ÉM-hétvége ÉM-intergú —_ Június 22., Szombat A Magyarok Világkongresszusának budapesti tanácskozásáról zárónyilatkozatot adtak ki. A dokumentumot — amelynek szövegét a szervezők szerdán hozták nyilvánosságra — a következőkben teljes terjedelmében közreadjuk. mmmmmmmmmmmmmmMmmmmmmmMmmmmmMM A Magyarok Világkongresszusának zárónyilatkozata 1996. június 13-18. között zajlott le Budapesten a Magyarok IV. Világkongresszusa és Tudóstalálkozója a Magyarok Világszövetsége, valamint a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének rendezésében. Harminchat országból, több mint kétezer kongresszusi vendég és közel négyszáz magyar tudós vett részt a tanácskozáson, amely a legjelentősebb eseménye a honfoglalás 1100. évfordulójának. Három napon át plenáris keretben és szakcsoportok ülésein vitatták meg egy új nemzetstratégia legfontosabb kérdéseit. E stratégiai feltételrendszer követelményei szerint szóltak a résztvevők Magyarország gazdasági szerkezetének pozitív változásairól, teljesítő képességének akadályairól. Az összmagyarság iránti felelősség jegyében hangsúlyozták annak szükségességét, hogy az anyaország vezető fórumainak az Európai Unióhoz történő csatlakozás előkészítő szakaszában is rendkívüli figyelmet kell fordítaniuk a határon túli magyarok sorsára. Ezért a Magyarok Világszövetsége mindent megtesz annak érdekében, hogy a korábban kezdeményezett kárpát-medencei kommunikációs infrastruktúra munkálatai befejeződjenek. A nemzeti egység létrejöveteJének folyamatában hagyományainkhoz méltó, felelősségviselő médiára van szükségünk. Több évtizedes, méltatlan információs helyzet után a magyarság joggal reméli és követeli a média-világ szellemiségének tisztulását, objektivitásának kialakulását. A kongresszus teljesítette feladatát. Megteremtette egy új nemzetstratégia megalkotásának elméleti, tapasztalati, szellemi gondolatanyagát. Ezt a szellemi produktumot az egész nemzet rendelkezésére bocsátja. Feldolgozását a Magyarok Világszövetségére bízza. Öt világrész magyar küldöttei színvonalas, gondolatgazdag előadásokban szóltak az anyaország, a Kárpát-medence és a világban szétszóródott magyarság súlyos gondjairól. A múltunkat érintő történelmi elemzésekben is a jövő lehetőségeire fordították a fő figyelmet, mert él és eleven a hit a magyar jövendőben, a határok fölött is egységet munkáló nemzet megújulásában. Erről így szól az összegezés: a nemzetek Európájának úgy akarunk alkotórészei lenni, hogy az integrációban, az emberi jogok kiteljesedésével Kö- zép-Kelet-Európa népeinek régi konfliktusai is föloldódjanak. Egyesült Európa országainak közösségében bizonyosan igazolódnak majd Albert Camus szavai arról, hogy: „A hazafiság nem foglalkozás”, kiegészítve azzal, hogy „Ne legyen foglalkozás a hazafiatlanság sem!” Egy kiteljesedett, nyugalmi egyensúlyba jutott nemzeti lét körülményei között fölösleges volna hangsúlyt vetni a föntebb idézett gondolatra. Időszerűségét, sajnos, a győztes nagyhatalmi érdekek szerint bekövetkezett nemzeti szétdarabolt- ságunk táplálja. A magyarság mai, szellemi in-' tegrációs törekvéseiben ugyanis még mindig fontos szerepe van a szó nemes, korszerű értelmében vett patriotizmusnak, a nemzeti összetartozás tudatának. E nélkül a határon túli magyarok több mint hárommilliós közössége önrendelkezési lehetőségeinek utolsó reményét is elveszítené. A Magyarok IV. Világkongresszusa történelmi fordulót jelent egy olyan nemzetstratégia elvi megalapozásában, amely legfőbb feltétele a trianoni szindróma viszonylagos föloldásának. Ebben alkotmányos kötelezettsége révén is fontos szerep hárul az anyagországra, amelynek mindenkori kormányzata csakis a teljes nemzet alapvető érdekei szerint teljesítheti megbízatását. Erről is sokan szóltak, megállapítva, hogy több mint fél évtizeddel a rendszerváltozások után a határon túli magyarok embeijogi küzdelmei megrekedtek. A belső autonómia jogos követelményeinek teljesítésére a szomszédos országokban nem mutatkozik politikai akarat, ám annál aggasztóbb jelei vannak a nemzetállami, sovén türelmetlenségnek, az etnikai arányok tudatos megbontásának, a mohó asszimilációs törekvéseknek. Létveszélyben az anyanyelv szabad használata minden határon kívüli területen. Nincs elégtétele, sem kárpótlása az egyes államok által elkobzott egyházi, társasági, egyesületi, kulturális vagyonnak. Az új tulajdonlás a kisebbségek kizárásával történik. Ezek ellen a világkongresszus résztvevői erélyesen tiltakoztak és Eötvös Józsefre hivatkozva jelentették ki, hogy a magyarság nem maradhat jelen helyzetében! Számosán hangsúlyozták, hogy a határon túli magyarok maguk a legfőbb alakítói önnön sorsuknak, de küzdelmükben meg kell erősödnie a bizonyosságnak: csakis egységben, lankadatlan küzdelemben érvényesülhet a kölcsönösség elve: segíts magadon, s az anyaország is megsegít. Éppen ezért a kongresszus kimondta az egységes magyar nemzet kialakításának szükségességét. Ennek érdekében olyan kapcsolat- és intézmény- rendszert kell teremteni, amely kifejezi a három részre tagolt magyarság helyzetét és érdekeit, kialakítva a kárpát-medencei magyar kultúra, egyházak és ifjúsági társulások közös intézményét és szövetségeit. Olyan rendszert, amely segíti és építi a nemzeti integrálódás folyamatát. Ennek természetes feltétele, hogy az anyaország olyan támogatási rendszert dolgozzon ki, amely a határon kívül élő magyar közösségek szülőföldjükön való maradását és ottani gyarapodását segíti, és a kívánt egységesülés folyamatában kiemelten kezeli a különösen veszélyeztetett helyzetben lévő szórványmagyarságot. A cselekvő egység feltételeként szóltak sokan arról is, hogy az új alkotmányban helyet kapjon a kétkamarás parlamenti struktúra létrehozatalának lehetősége. A Magyarok Világszövetsége nem politikai tö- megpárt; az összmagyarság pártok feletti, érdek- védelmi szövetségeként működik. A részeire tagolt tizenötmilliós magyarság szellemi, nyelvi, művelődési integrációs törekvéseit oly módon támogatja, hogy cselekvő együttműködésre kész az ország mindenkori demokratikus parlamenti képviseletével. Teszi ezt annak reményében, hogy öreg kontinensünk legtragikusabb sorsú országa, népe, békés alkotómunkára vágyó nemzete a harmadik évezred kezdetével a megnyugvás kapuján léphet be az Európai Unió országai közé. Fotók: Nagy Gábor (ISB) A nemzetstr atégia összetartó erőt adhat Dombrovszky Adám 1992-ben, a Magyarok III. Világkongresszusán döntötték el, hogy ezentúl négy- évenként megrendezik a világtalálkozót, így került sor az elmúlt hétvégén az immáron negyedik alkalomra. (Az első 1929-ben volt, 1938-ban a második.) A kétnapos esemény, s az azt követő tudóstalálkozó után kértük meg Bakos Istvánt, a Magyarok Világszövetsége főtitkárát, hogy összegezze a történteket. □ Mi volt a világkongresszus fő célja? - kérdeztük először. 9 Annak érdekében gyűltünk egybe, hogy kidolgozzunk egy olyan stratégiát, amivel a magyarság eredményesebben élheti meg a harmadik évezredet. Hiszen, ha csak a legutóbbi századot nézzük, nagyon sok gondot okozott nekünk a trianoni békediktátummal elszakított területeken élő magyarok sorsa, a magyar népesség fogyása és az a sok asszimilációs törekvés, amely a magyarok létszámát fogyasztotta a Kárpát medencében. Elképzelésünk találkozott azzal a szándékkal, hogy akárcsak 1992- ben, idén is legyen egy tudóstalálkozó, sőt, azt ezúttal szinte összekapcsoltuk a kongresszussal. így tartozhatott egy keretbe „A harmadik évezred kapujában” címmel meghirdetett kongresszus és tudóstalálkozó. A világkongresszuson több mint 2500 résztvevő volt jelen. A tudóstalálkozóra pedig mintegy 300-an jöttek el. A kongresszus vendégeinek döntő többsége az elszakított területekről és a szórvány magyarságból érkezett. □ Milyen programok kapcsolódtak a kongresszushoz? 9 A millecentenáriumi rendezvények sorában a világszövetségnek 137 eseménye van. Ebből 46- ra kerül sor a Kárpát medencében és 43-ra a világ távolabbi tájain: Új-Zélandtól Ausztrálián át egészen Argentínáig. A rendezvények többsége szakmai program, azaz például orvosok kongresszusa. Az például azzal is fog foglalkozni, hogy miként tudja a magyar nép egészségileg és fizikailag a jövő évszázadot megalapozni. Ugyanígy a történészek, a filozófusok, polgármesterek is találkoznak majd. □ Mi történt az elmúlt hétvégén? 9 A kongresszus első része a világszövetség szű- kebb rendezvényeiből állt. Felavattuk a Benczúr utcai felújított székházunkat. A Semmelweis utcai Magyarok Házában egyszerre négy kiállítást is nyitottunk: az egyik a csángók életét, kultúráját mutatja be, a másik az erdélyi népművészetet reprezentáló székely babakiállítás, aztán ott van a Magna Hungária kiállítás, ahol korabeli lószerszámok láthatók, a negyedik pedig az amerikai magyarság száz évét bemutató anyag. A péntek esti megnyitó után az ópusztaszeri volt a leglátványosabb esemény, ahová elvittük a világkongresszus valamennyi résztvevőjét. Ez egy nagyon szép tisztelgés volt a honfoglaló elődök emléke előtt. Az ünnepélyes megnyitón a Budapest Kongresszusi Központban a magyar tudományos és szellemi élet vezető képviselői szóltak. A miniszterelnök úr üdvözölte a kongresszust. Délután a különböző magyar közösségek képviselői számoltak be saját életükről és a magyarság jövőjéről vallott ideájukat fogalmazták meg. Ot szekcióban folyt a munka. A tervezés során nem számítottunk ilyen hatalmas érdeklődésre. A Kongresszusi Központ egy-egy kisterme szűknek bizonyult. A szekciókban több mint hetvenen tartottak előadást és 100-an szóltak hozzá. □ Az egyik szekció mottója „Kommunikáció egy jobb világért’’ volt. Fia jól emlékszem, ez lett volna, a tervezett, s végül elmaradt világkiállítás jelmondata... 9 Kifejezetten azért is választottuk. A világkiálBakos István: Most itt valamit megalapoztunk, amire építkezni lehet lítás az információs társadalom irányába való mozdulást lökésszerűen segítette volna. Sajnos, a jelenlegi kormány és Parlament nem vállalta fel. A külföldi magyarság ezt már annak idején is igen keserű szájízzel fogadta. Ennek jeleit lehetett látni most is, mert a nyugati meghívott vendégeink közül nagyon sokan most nem jöttek el. Ha van világkiállítás, akkor minden bizonnyal a többszöröse érkezik a vendégeknek. □ Szavai egy kicsit azt a megosztottságot is tükrözik, ami a kongresszus rendezvényein is tetten érhető volt. • Tény, hogy a világkiállítással kapcsolatban én egy kicsit elfogult lehetek, mert annak idején a szervezésben aktívan közreműködtem. A Világkiállítás elmaradása 45 milliárd forint veszteséget okozott a magyar felsőoktatásnak. Az osztrák, a vatikáni, a japán pavilont például ingyen megkaptuk volna. □ A világtalálkozó céljai sorában elsők között említik a magyar-magyar összefogást. Eközben a sajtóvisszhangokból is inkább az szűrődik ki, mintha például Horn Gyula „kifütyülésével” is épp a széthúzás felerősödésének lehettünk volna tanúi... 9 Nem erről van szó. A miniszterelnök úr nem mérte fel kellőképpen, hogy milyen közegben szú lal fel. Ott a résztvevők kétharmada az elszakított területekről érkezett. Olyan emberek, akik naponta élik meg a román, a szlovák és a szerb kormány nacionalista, soviniszta húzásait. A Kárpát-medencéből érkező határon túliak kezdtek el morgolódni, amikor Horn Gyula sikerként könyvelte el az alapszerződést. Az a morgolódás azonban roppant fegyelmezett volt. Én tartottam tőle, hogy egy komolyabb botrány is kitörhet, mert mi - akár csak a beszédekből is - tudjuk, hogy vendégeink milyen lelkiállapotban érkeztek ide. Ok nagyobb támogatást, több biztatást vártak Magyarország miniszterelnökétől. □ Milyen támogatásra gondol? 9 Nehogy félreértse valaki: nem anyagi segítségről van szó. A diplomáciai életben, a politikában, a kiállásban várnak ők többet. Azt szeretnék hallani, hogy mi nem mondunk le róluk, nem hagyjuk, hogy asszimilálják őket. Kovács külügyminiszternek két nappal korábban jelent meg az a nyilatkozata, miszerint nem áldozzuk fel a tízmillió érdekeit a kétmillió vélt érdekei miatt. Ez a szembeállítás rettenetesen felháborította a kongresszus résztvevőit. Utólag ugyan hallani lehetett, hogy Kovács László ezt nem egészen így mondta. Éppen ezért a Horn-beszédben valami cáfolat-félét várt a hallgatóság. Miután ez nem látszott bekövetkezni, ezért kezdődött a morajlás. Aztán mégis pontosított a miniszterelnök, s ezért fejezhette be taps közepette a beszédét. Mert végül mégis deklarálta, hogy a magyar kormány nem fogad el olyan intézkedéseket, amelyek a határon túli nemzetrészek érdekeit sértik. □ Megfogalmazható-e, hogy mi az eredménye ennek a kongresszusnak? 9 Ha van egy nemzetnek, egy népnek elképzelése önmagáról, akkor sokkal könnyebb viszonyulni a napi gyötrelmekhez, a világ kihívásaihoz- Ha van egy megalapozott stratégia, akkor ez akár kohéziós erővé is válhat, különösen ha mindenki átérzi, hogy ő is hozzájárulhat, hozzáadhat valamit önmagából ehhez. □ Milyen szerepe lehet ma a nemzetnek az európai egyesülési gondolat megvalósulása idején? 9 Nagyon sok az ellenzője az Európai Unióhoz való csatlakozásnak. Pontosabban: a feltétel nélküli csatlakozásnak. Megfogalmazódott, hogy szükségünk van az EU-ra, a NATO-ra, de nem akárhogy. Tehát a magyarságnak legyenek feltételei, s ne szolgaként csatolják hozzá az Unióhoz. Tegyük világossá: mit várunk a csatlakozástól, s mit tudunk nyújtani, mennyivel tudjuk gazdagítani az egyesülést. S itt elsősorban az elszakított területeken élő magyarok sorsára gondolok. Nehogy egy újabb vasfüggönyt állítsunk fel azzal, ha esetleg mi előbb lépünk be, s akkor mégin- kább leválik rólunk az erdélyi, a kárpátaljai, a jugoszláviai magyarság. Egy olyan átjárhatóság kell, ami módot ad arra, hogy ők is közeledjenek velünk együtt. □ S most hogyan tovább? • Az elmúlt néhány nap meggyőzhetett mindannyiunkat arról, hogy a magyarság összefogására, belső építkezésére van szándék, szellemi muníció. Ez a kongresszus a lelki és szellemi töl- tekezés eseményeként marad meg bennem. Azt gondolom, most itt valamit megalapoztunk, amire építkezni lehet.
