Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-22 / 145. szám
Június 22., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Csendes kis község Tárd, de most felbolydult egy, már néhány éve húzódó vita miatt, amely megosztja a közvéleményt. Az ott lakók közül ugyanis többen a Szentistváni Mezőgazda- sági Szövetkezet Tardi kerületében dolgoznak, néhány helybéli földtulajdonosnak viszont éppen a szövetkezettel van tulajdonjogi vitája. Derekas Sándor jegyzőtől megtudjuk: a bir- tokháborítási eljárást a szövetkezet törvényes úton nem támadta meg, de az érintett felek közötti egyeztető tárgyalások sem jártak eredménnyel. A vita alapja továbbra is a tulajdonhatár, s valószínű, ha nem tudnak békés úton megegyezni, akkor polgári peres eljárásra kerül majd sor. A Szentistváni Mezőgazdasagi Szövetkezet tardi kerület-igazgatóját, Koncz Györgyöt faggattuk a kialakult helyzetről.- Néhány éve jelöltük ki kárpótlásra ezeket a földeket - mondja -, s mint utólag megtudtuk, az általunk használt út nem volt bejelölve a tulajdonlapon. Ez talán azzal magyarázható, hogy nem szántóföldként, hanem legelőként szerepelt az okmányokon. Csak amikor kijöttek a földmérők, akkor derült ki, hogy az út egy része is a kimért kárpótlási földbe jutott. Jeleztük aggályainkat a Kárpótlási Hivatalnak, próbáltunk változtatni a helyzeten, de már nem volt rá lehetőség. Egyezkedni kezdtünk a tulajdonosokkal, s egy részüknél ez pozitív fogadtatásra talált, de volt olyan, aki teljesen elutasítóan viselkedett. Sajnos, más úton nem tudunk közlekedni, hiszen az nem lenne biztonságos, tönkretennénk az aszfaltutat, arról nem is beszélve, hogy van olyan munkagépünk, amit aszfaltos úton nem lehet huzni. Úgyhogy nekünk túl sok választási lehetőségünk nincs, s ezt kellene a földtulajdonosoknak megérteni. Azt az elképzelést, amit Dusza Miklósné fia felajánlott, nem lehet realizálni, hiszen az is több tulajdonjogi vitát váltana ki, s még ennél is bonyolultabb helyzetet teremtene. Mivel nem tudtunk megegyezni, ezért más megoldást választottunk. Az ominózus terület kezelőjétől, az Evizigtől kértük a szolgalmi jogot. Azt erősen kétlem, hogy valaha is a patak partján lett volna kitűzve a karó, hiszen az a magyar állam tulajdona. Mi szóltunk a földtulajdonosoknak, hogy ne szántsák ki azokat, mert az nem az övék. De hogy' megnyugodjanak a kedélyek, ismételten kértünk a földhivataltól egy kimérést, s ennek során bizony a karók az eredeti helyükre kerültek vissza. Ezt a gazdák nem tudták elfogadni, s minősíthetetlen hangnemben beszéltek velünk. Márpedig az utat nekünk járhatóvá kellett tenni, s hogy ne a mi kollégáink, vagyis ne a saját falubeliek elé álljanak az emberek, amikor végzik a munkát, egy külső kivitelezőt kértünk fel a feladat elvégzésére. „Felesleges indulatok I gerjednek a faluban, | amire semmi szükség” 1 Az igazgató tagadja, hogy' olyat állítottak volna, miszerint a gépek elé állókat el kell dózerolni.- Ezt bizonyítani is tudjuk - folytatja -, hiszen videóra vettük az egész jelenetet. Igaz, a rendőrséget kihívtuk, de csak azért, hogy a munkát el tudják végezni, s a gépeket senki ne akadályozza. Felesleges indulatok gerjednek a faluban, amire semmi szükség, hiszen sok helybéli dolgozik nálunk, s a tulajdonosok is idevalók. Az ügy' kapcsán, a véleménykülönbségek miatt most mégis szakad a falu. Tardi föld az, ami kettészakítj a a falut „Én ragaszkodom 1 a földemhez, hiszen j ebből élek” 1 arra, hogy keresztülgázoljanak a mi vetéseinken. Az az út egyébként a telekkönyvi kivonaton nem szerepelt, s mikor a kárpótlás után megtudtuk, hogy ott van, kértük a földhivatalt, hagyják ki azt a részt, és méljék ki újra a földeket. Azt a választ kaptuk, hogy' ezt az eljárást a szövetkezetnek kell megindítania. Később levélben megkeresett minket a kerületi igazgató, hogy engedjünk mi szolgalmi jogot bejegyeztetni erre a földrészletre. Már adtak volna érte csereföldet, vagy pénzt is, de nekünk ezt nem állt módunkban elfogadni. Én ragaszkodom a földemhez, hiszen ebből élek. A tsz ráadásul még azt is ránk fogta, hogy eltüntettük a kitűzött karókat, ami persze nem igaz. Aztán kijöttek új földmérőkkel, s valahogy úgy mérették a földeket, hogy arrébb kerültek a karók több méterrel. Nem az eredeti állapotot rekonstruálták, hanem a patak kisajátítási vonala- lát. Mi nem akarunk veszekedni, de védjük a saját tulajdonunkat és igazunkat. Nagy András, az Agrárkamara alelnöke, egyben alpolgármester szintén érdekelt az ügyben.- A vízügyi törvény szerint a rézsűtől (parttól! számított hat méterig terjedő terület az állami tulajdon - mondja, mikor az értelmezési különbségeket elé tárom. - Ráadásul nem is a földhivatal, hanem a szövetkezet ágazatvezetóje mérte ki először a földeket. Jelenleg több méterrel bentebb került a karó, mint eredetileg, a kárpótláskor volt. A szövetkezet önhatalmúlag intézkedett, ezért mindenképpen meg fogjuk támadni a szolgalmi jogot. Egyébként a napokban, amikor az utat csinálták, kint volt a gazdaság képviselője és a vízügyi társaságtól valaki, később meg a rendőrség is. Ha viszont állami tulajdon - ahogy mondják -, akkor jelenjen már meg valaki az állam képviseletében is, hogy beszélni tudjunk vele. A vízügyi igazgatóság jóhiszeműen járt el, a kivitelező viszont hibázott, amikor az utat elkezdte csinálni, hiszen a szomszédokat értesíteni kellett volna a munkálatok elkezdéséről. Különben itt nem is magával a szövetkezettel van a gond. hanem azzal a három emberrel, aki a tardi kerületet vezeti. A faluban sokaknak van személyes pere a gazdasággal, egyszerűen nem lehet velük kijönni. Ezért szeretnénk elfogulatlan, nem mezőkövesdi földmérőket felkérni az új mérésre. Cs. Kelemen Andrea A történet ott kezdődött, hogy kárpótlásra jelölték azt a vitát szító földterületet, ami egy patak partján húzódik. A gazdaság még annak idején, éppen az említett területen, a part mentén egy fóldutat taposott ki magának munkagépeivel, amelyen keresztül mesz- szebb lévő területeit járt művelni. A kárpótlás után viszont a tulajdonosok annak rendje, s módja szerint beszántották, művelték ezt a területet is, merthogy az az ő földjük. Ám a szövetkezet továbbra is igényt tart arra, hogy gépeivel ott járhasson el, mondván: 1 a patakpart állami terület, s annak kezelőjé„A határvonal az, ami leginkább kérdéses az ügyben” tői ők szolgalmi jogot kaptak a kérdéses föld- sávra. Ezt a szolgalmi jogot most a földek tulajdonosai bírósági úton akarják támadni, hiszen - állítják - ők a gazdák. A határvonal az, ami leginkább kérdéses az ügyben: a szövetkezet szerint a patakmeder középvonalától számított 16 méterig állami terület a föld, a gazdák viszont a patakparttól mérnek 6-ot, s a különbségként jelentkező métereket - amit szerintük már elvettek tőlük - nem akarják adni semmi áron. A „földesek” úgy gondolják, hogy a munkagépek egy másik, igaz kicsit hosszabb úton, de ugyanúgy eljuthatnának a távoli szántóföldekre. A szövetkezet szerint viszont ez nem lehetséges. Áthelyzett karók, elfogultsággal vádolt földmérők is szóba kerültek a „karós” ügy kapcsán. Özvegy Dusza Miklósné árva fia földjéért harcol. Nekik csak ennyi van, ez a 2,5 hektár.- Évről évi-e beültetjük, most kukoricával, tavaly tökkel. Látni kellett volna - sopánkodik -, ahogy azokat a gyönyörű tököket a traktor letarolta, ahogy átgázolt a beültetett területen. És ez már így megy évek óta. Elmegyek én mindenhová, hogy az igazunkat kijárjam! Ha ók szolgalmi jogot kértek, hát akkor majd én is kérek szolgalmi jogot - há- borog. - Sajnos itt nem számít, hogy mi mit mondunk, a szövetkezet az úr. Már engem is le akartak dózerolni, mikor elkezdték az utat csinálni, mert odaálltam a gép elé, hogy a fiam földjére ne mehessenek. Égyébként a fiam felajánlotta, hogy a saját területéből ad Nagy András, az Agrárkamara alelnöke, egyben alpolgálmester is Fotók: Gál Péter egy útnak való földdarabot, így a szövetkezet is jól járna, s a kár is kevesebb lenne. De ettől az urak elzárkóztak. „Őszintén megmondotn, 1 nem látok tisztán 1 ebben az ügyben” 1- Mikor mi megkaptuk a földet, a patakig mérték ki - folytatja Kovács János, aki szintén érintett -, és szó sem volt szolgalmi jogról. Tehát az a rész szerintem a mi tulajdonunk. Ha arra mégis szolgalmi jogot jegyeztek, akkor a tulajdonosokat is értesíteni kellett volna. Őszintén megmondom, nem látok tisztán ebben az ügyben. De az biztos, hogy ha bárki, más mezőgazdasági területen kárt okoz, meg kell térítenie.- Birtokháborítás miatt kezdeményeztük a sérelmes helyzet megszüntetését a jegyzőnél - mutatja az iratokat a beszélgetésbe bekapcsolódó Papp Lászlóné. - Ott igazat adtak nekünk, s a szövetkezetét felszólították a birtoksértő magatartás megszüntetésére. Ezután állt elő a szövetkezet azzal, hogy a patakpart állami tulajdon, a kezelője pedig az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság. Állítólag tőlük kapták a szolgalmi jogot ...Mindkét helyen kötik az ebet a karóhoz...
