Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-05 / 55. szám
6 Ms Itt-Hon 1996. Március 5., Kedd Az EM regionális szerkesztőségének munkatársai várják Önt! Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon/fax: 46/341-888 mellék M nkatársaink bármilyen hirdetési és reklámmal apcsolatos ügyben tapasztalatokkal és tanácsokkal az Ön rendelkezésére állnak. Kérésére felkeresik Önt. Miskolci mellékletünk a térképen jelölt térség olvasóihoz jut el. Lapzárta csütörtök 1200------TEHÁT MINDEN KEDDEN Itt-Hon-----r MAGYARORSZAG -BAN Megjelenik minden héten csütörtökön. Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely! Csak egy telefon, és lehet, hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... Keresse az újságárusoknál és a boltokban! HALASZ TAMAS MIKLÓS Tokaj, Váradi út 1. Drága kicsi Tomikánk! Névnapod alkalmából sok-sok örömöt és boldogságot kívánunk: | Kik Téged 1 nagyon szeretnek: Nagymama, nagyapa és nagybátyád Csaba HÍREKET VÁRUNK Az ITT-HON várja az egyesületek híreit! Az egyesületeknek, civil szervezeteknek szeretnénk mellékletünk hasábjain bemutatkozási lehetőséget teremteni. Várjuk maximum 5 soros, a nagyközönség érdeklődésére is számot tartó híreket, információkat rendezvényeikről, az egyesület életével kapcsolatos eseményekről, az egész megye területéről. Híreiket térségük regionális mellékletében jelentetjük meg. Címünk: ITT-HON SZERKESZTŐSÉG Miskolc, Bajcsy-Zs. 15. Tel.: 46/341-611 Az egyesület neve:..................................................................................................... Címe:................................................................................................... Telefonszáma:................................................................................... H ivatalos képviselő neve:.................................................................................................... Szöveg: 1996. Március 5., Kedd Itt-Hon Ms 3 Egy házi iskolákból egyesült Miskolc (ÉM - E.GY.) - A miskolci Földes Ferenc Gimnázium színvonalas oktató-nevelő munkája, és tanulmányi eredményei révén régóta jó hírnévnek örvend országszerte. A gimnázium - melyet egykor államosítottak és négyosztályos középfokú oktatási intézménnyé szerveztek át - mai nevén 1950 óta működik. Két gimnáziumból, a helyi református és a katolikus iskolából egyesült. Mindkét iskola nagy múltra tekint vissza. Az előbbit a XVI. században, az utóbbit pedig a XVIII. században alapították. Jelenlegi épületébe 1952 szeptemberében költözött át az intézmény a Dayka Gábor utcából. Falai között 1960-ig csak fiúk tanultak, azóta lányok is járnak ide. A hatvanas évek második felében az általános képzéssel egyidejűleg tagozatos oktatást indítottak be a „Földesben”. Ma is több tagozat működik, így: speciális matematika, számítástechnika, kémia, fizika, biológia és történelem. Egyik legsikeresebb ezek közül a speciális matematika. Ez megnyilvánul többek között abban, hogy az itt tanulók közül többen nemzetközi diákolimpiákra is eljutnak és érmes díjakat szereznek, valamint a felsőfokú oktatási intézményekbe jelentkezők 90-100 százaléka nyer felvételt minden évben. A gimnázium egyébként az elmúlt idők egyetemi-főiskolai felvételeinek sikerei alapján készült országos statisztikában a több mint 200 rangsorolt gimnázium között az első hat hely valamelyikét éri el. Az 1995/96- os tanévben kezdte el ötödik évfolyamát a városban először itt megalakult hatosztályos képzés első osztálya. Az intézmény saját tantervi koncepciója alapján indította be oktató-nevelő munkájának ezt az új formáját, melynek lehetőségét a közoktatási-fejlesztési alap pályázatán nyerte el. Említésre méltó az is, hogy a sport területén hagyományosan a labdajátékok, az atlétika és a torna az iskola fő profilja. Ezeken a területeken a gimnazisták rendszeresen országos döntőben szerepelnek. A labdajátékok közül kiemelkedik a kosárlabda, amely immár öt évtizedes hagyományra teA Földes Ferenc Gimnázium kint vissza. A gimnáziumban 24 osztályterem, jól felszerelt szaktermek és a tanulást segítő más helyiségek állnak a tanulók rendelkezésére. Az idén 24 osztályban összesen 890-en tanulnak. A kiváló felkészültséggel rendelkező tantestület 70 fős. Az igazgató 1991 óta Kormos Vilmos. Ezen írás szerzője, mint a gimnázium egykori diákja - 1952 és 1956 között - személyes tapasztalatai alapján tanúsíthatja, hogy az intézmény már az ötvenes években is jó hírnévnek örvendett. Tisztelettel emlékezik iskolájára, volt tanáraira, többek között Darkó Bélára, Irsa Tiborra, Micska Szaniszlóra - mint osztályfőnökére is - Sárközi Andorra, Nagy Kálmánra és Virágvölgyi Bélára. Nevük ma már szinte élő legenda a tanítványok körében. Fotó: Végh Csaba Negyven éve ropják Répáshután Répáshuta (ÉM - D.D.) - Sokszor nem egy város vagy község nagysága dönti el, milyen körülmények között élik le életüket a polgárok. Répáshuta lakossága már hosszú idő óta 600 körül mozog és mégis példát tud mutatni a nála sokkal népesebb településeknek is. Egykor, jó negyven évvel ezelőtt a helyi általános iskola igazgatója, Szívós Miklós feleségével és pedagógus kollégájával, Szívós Lajossal hozták létre azt az együttest., amelyet azóta mind a helybeli, mind a környékbeli nemzetiségi és magyar lakosság megismert és megszeretett. Később nemzetiségi énekkar is alakult a településen, amely 1972-ben országos első helyezést ért el a televízió Röpülj Páva vetélkedőjében. Az együttes irányítását később Szívós Lajos lánya, Csilla vette át, aki 15 évvel ezelőtt kezdett el a csoportban táncolRépáshutai táncosok ni. Nem elégedett meg azzal, amit édesapjától tanul(hatot)t, ezért újabb és újabb ismeretekre vágyott. Évek óta részt vesz a Magyarországi Szlovákok Szövetsége által szervezett tánctanfolyamokon, hogy gazdagíthassa a csoport táncreper- toáiját. Ezenkívül a répáshutai táncosok mintegy 6 éve kapcsolatban állnak a vranovi (vara- nói) szlovák együttessel és szinte évente meglátogatják egymást. Új táncokat tanulnak egymástól és ápolják a barátságukat. Egy-egy találkozás után mindig nehéz az elválás. Csilla, ki 13 éve tanít a helyi általános iskolában, az utánpótlásra is figyel, s igyekszik tanítványait a tánc szeretetére nevelni, akik majd idővel a felnőttek nyomdokaiba léphetnek. „Heti Tegy/ft Konténersztori Bodnár Ildikó Az már aligha újság, hogy villanykörtéket csavarnak ki a foglalatokból, s emiatt sötétek a vonatfülkék, a liftek, az aluljárók, hogy kiberhelik a közvilágítási lámpaoszlopok biztosító-szekrényeit, hogy elhordják a pihenő padokat, vagy „csupán" leszerelik róla a deszkázatot, hogy fákat törnek ki tüzelő gyanánt, hogy leszerelik a védőkorlátok láncait, hogy felszedik a bérházak bejárati ajtaja előtti sárfogó rácsot, hogy vízaknákat és vasrácsokat feszítenek fel... A felsorolást ki-ki a közvetlen környezetéből vett példával minden bizonnyal könnyen folytatni tudja. De maradjunk most inkább a vasnál, pontosabban az ebből készült tárgyaknál, tartozékoknál. Ezek a kemény fémtárgyak az utóbbi időben különleges értéket képviselnek. Értéket, merthogy jól fizetnek értük a hulladékátvevő helyeken, telepeken. S hogy miért? Ezen aztán eltöprenghetünk. Hiszen csak az nem látja,-aki nem akarja, hogy ezek a kilóra mért dolgok honnan is származnak. No persze egy részüket a felismerhetetlensé- gig eldeformálfhatjják beszerzőik, hogy az - mármint a lopott szajré - valóban hulladéknak tűnjön. De egy aknafedélnek, vagy egy vízelvezető rácsnak ugyan miképpen lehet más külsőt kölcsönözni? Rejtély... Rejtély (?) az is, hogy egy behemót konténernek milyen sorsot szánhattak azok a fiatalok, akik pár héttel ezelőtt, mint egy kézikocsit, eltolták azt a miskolci Körösi Csorna Sándor utca egyik bérháza elől. Az eltüntető „hadműveletre" hamar fény derült, ugyanis amikor a lakók kétségbeesésükben betelefonáltak a rendőrségre, ott azzal nyugtatták meg őket: járőrkocsijuk lefülelte a konténer tolvajokat. Az ügyeletes meg is nevezte azt a helyet, ahonnan a kerekeken guruló hulladékgyűjtőt visszatolhatják az érintettek. A társasház lakói fellélegeztek, és fél órán belül visszaszerezték jogos és valamikor drága (közös) pénzen vett tulajdonukat. Nekik szerencséjük volt. De ki tudja hány és' hány helyről emeltek már el úgy hulladékgyűjtőket, hogy azokat a kutya sem vette észre, s amelyeket aztán a háztulajdonosoknak kellett pótolni. Azzal, hogy láncra verik, vagy bármi módon kirögzítik a tárolókat a lakók, nem veszik elejét a lopásoknak, csak kicsit megnehezítik az enyveske- zűek dolgát. Am, ha csak azok szemében jelentenének értéket ezek a (vas)tárgyak, akik azt nap mint nap használják, aligha vetne rájuk szemet bárki is. Mert ugyan minek geheszkedne bárki is olyasmivel, amit nem válthat pénzre?!
