Észak-Magyarország, 1996. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-05 / 30. szám
4 ÉSZAK^Magyarország Levelezés, Szólástér 1996- Február 5-, Hétfő Fillérekről és milliókról A napokban a Búza téri piacon vásároltam egy kereskedőnél. A kiválasztott dolgokért 143 forint 50 fillért kellett fizetnem. Odaadtam először a 140 forintot (1 db százast és 2 db húszast), majd a 3,50-et 50, 20 és 10 filléresekből. A kereskedő az aprót visszaadta azzal, hogy majd legközelebb hozok érte forintot. S még hozzáfűzte, hogy a fillérek már úgysem érnek semmit. Hazaérve elgondolkodtam a dolgon. Az elmúlt évben annyi mindennek megemelkedett az ára, nemcsoda, ha a filléreknek semmi vásárlóerejük (értékük) nincs. Amikor az új érméket nemrégiben bevezették, miért nem gondoltak erre (ezekre) is? Csak a munkáját szaporítják azoknak, akiknek pénzzel kell dolgozniuk. Persze, azért szívesen elfogadnék belőlük egy zsáknyit, hogy szerény nyugdíjamat kiegészítsem, de véleményem azért a kérdésről mit sem változik. Gyakran eltöprengek azon is, hogy jó lenne, ha lottóban maximálnák a főnyeremény összegét. Mondjuk, ha 5-8 millió körüli lenne a legnagyobb nyeremény, akkor mások és legfőképpen többen is hozzájuthatnának egy-egy szép summához, netán 1 millióhoz. Miért csak egy valaki a kiváltságos? Szabados Lászlóm Világörökségünk, Aggtelek védelmében Az utóbbi időben sok olyan újságcikkel találkoztam több országos lapban, amelyek elgondolkodtattak. Ez nem is lenne baj, ha a tudósítások reálisak lennének. Csakhogy azokban úgy tűntetik fel Aggteleket, mintha területén minden rossz lenne. Például felróják, hogy itt nem lehet az erdőbe tűzifáért menni, amikor a madarak költenek. Nem lehet gyógynövényt gyűjteni, állítják, közben bármikor lehet. Azt úják az egyik országos hetilapban, hogy az aggtelekiek éhen halnak, ha nem adja az Aggteleki Nemzeti Park a mező- gazdasági ingatlanokat az ön- kormányzatnak. S még ma sem látják okos, értelmes emberek, hogy az ANP egy intézmény, mely a törvény fölé nem kerekedhet. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium jogszabály alapján védi a nemzeti parkok területén a magyar állam tulajdonát képező mező- gazdasági ingatlanokat. Közel 300 kh vegyes mezőgazdasági ingatlan, azaz rét, szántó van magántulajdonban. Ellenben az ANP igazgatója tett egy nagyon becsülendő gesztust az önkormányzatnak, pontosabban a faluban földdel gazdálkodni akaró családoknak, miszerint: annyit művelhetnek, amennyit akarnak az állami tulajdonú, de az ANP kezelésében lévő területekből. A helyi önkormányzat A régiónak híre, rangja van szedi a bérletet, a kaszáló és legelőkért megkapja az állami fóldtámogatást, és ki mennyit akar, annyit művelhet kishaszon- bérletben. A felügyelet a nemzeti parké, mely azt jelenti, hogy a víznyelők környéke maradjon ősgyepes, hogy felfogja a szennyeződést. Ha az 540 ha állami tulajdonú földnek lenne gazdája, engedné az ANP a művelést. Az aggteleki emberek tudják, hogy a mi területünkön, mely átlag 3 aranykorona, nem lehet tájidegen kultúrát behozni a földművelésbe. Csak amit megterem a mi földünk. A kemizálást pedig beszabályozta a piacgazdaság. Azt olvasom más helyen, hogy: .Aggtelek bebújna a barlangba”. Nos, ez nagy tévedés! Mi nyitottak vagyunk az idegenforgalomra, a vendégek fogadására. Egyre több a falusi szállás, aztán a meglévő szálláshelyek is jelentősek. Ha pedig a munkalehetőség növekszik, nem ijedünk meg és nem bújunk be a barlangba. Bújjon be aki fél az UNESCO ingyenreklámjától és zárja magára az ajtókat. Sokkal fontosabb lenne azzal foglalkozni, hogy Aggtelek a világörökség része lett, mert ez rangosabb mindentől. Elmondhatom, hogy akik dolFotó: Farkas Maya goztak a világörökségi cím elnyeréséért kiírt pályázaton, szívós, türelmes munkával akarták bizonyítani ennek a régiónak a hírét, rangját. Köszönet kemény munkálkodásukért. Soha nem az a jó, ami van... Mi lesz, ha jönnek a turisták? No, mi lesz? Jobban mennek a kis boltok, vendég lesz a szállodákban, és vendég lesz a falusi szálláshelyeken, többen nyitnak étkező helyeket a területen és ez jó lesz a helyi vállalkozó lakosoknak is. Bódis Istvánná Aggtelek Anomáliák a távfűtéses szolgáltatás körül Az elmúlt év folyamán egy-egy probléma miatt esett már szó a Mihőről, amelynek vezetői - ha reagáltak az észrevételekre - mindig ügyesen mosták kezeiket, s igyekeztek bizonyítani, hogy nem a vállalat (szolgáltató), hanem mi, fogyasztók vagyunk túl érzékenyek, nem ismerjük a vonatkozó jogszabályokat, stb. Sajnos nem tudom megerősítem a vállalatot a hitében, ráadásul, nem is csak a saját, szubjektív véleményemet fejezem ki, mivel egy 128 lakásból álló társasház közös képviselőjeként, a tulajdonosok háborgásait először nekem kell meghallgatnom. Néhány ezek közül: Augusztus közepén megtartják a szokásos karbantartást, de légteleníteni elfelejtik a rendszert. Amikor indul a fűtési szezon, egy hónapon keresztül hidegek a lakások, mert két ember képtelen ellátni a Bulgáriáidét, a Kiliánt, az Árpád, a Kuruc, a Hegyalja és a Csóka utcát. Sokunknál például október 26-án lett először meleg a radiátor, de a számlát úgy fizettük, mintha tökéletesen fűtöttek volna. Mire végre egyensúly alakult volna ki, akkor kezdtek beépíteni valamit a hőközpontban. A karbantartás idején nem lehetett volna? Ugyanis újra levegős lett a rendszer, kezdődött minden elölről. Néhány nap múlva csőtörés miatt állt le a fűtőmű, azután a vízművek cserélt főmérő órát, úgy hogy kb. november végére rendbe is jöttek a dolgok. A fűtés hatásfokát is állandó kritika éri a tulajdonosok részéről. A Mihő a kinti hőmérsékletnek megfelelően, hőérzékelők eredményei alapján fűt. Ha a kinti hőmérséklet +5 fok, akkor szinte kézmeleg a radiátor. Az épület pedig beton, amely köztudottan +5 foknál nem melegszik át, szinte sugározza a hideget, fáznak a benne élők. Kértük, hogy valamivel több hőenergiát adjanak. A válasz az volt, hogy: „Rossz a tulajdonosok hőérzete!” Lépcsőházunk fűtése minimális. Több regiszter (majdnem a fele) nem fűtött, de a félhavi, októberi számlát már 10-én előre megkaptuk 51 369 forintról. S amikor ezt is kifogásoltam, azt a választ kaptam, hogy a tulajdonosok a regisztereket - akár szórakozásból is - elzárják. Amit tudtak, a cég dolgozói kinyitottak, de volt néhány, ami úgy letapadt, elhasználódott, hogy meg sem lehetett mozdítani. Erre azt válaszolták: Adjak megrendelőt, megjavítják, s majd küldik a számlát. Egy szavunk sem lehet - ugye? Kifizetjük, megjavítják...Csakhogy: 1992 márciusától átalánydíjas karbantartási szerződésünk van, amely tartalmazza az éves karbantartásban ezeket a munkákat is. ’92 márciusától közös helyiségeinkben semmilyen karbantartást nem végeztek ’95 december elsejéig, s volt bátorságuk azt írni, hogy ezek a munkák már nem férnek bele a karbantartási szerződésben vállaltakba. Megáll az ész! 1996. január 11-én délután tapasztaltuk, hogy a meleg víz szép sárga, rozsdás, s főleg nem meleg. Javítani kellett, előfordul az ilyen. De légteleníteni megint elfelejtettek. Már csütörtökön este egymásután csöngött a telefonom, pénteken már személyesen kerestek fel a tulajdonosok, hogy miért nincs meleg víz. A Mihőnek is szóltak, ahonnan hozzám küldték őket azzal, hogy rendeljem meg a lég- telenítést, mert addig nem is lesz. Miután mi, tulajdonosok, nem zártuk el a rendszert, tudtam, hogy a Mihő volt az, erre utalt a rozsdás víz, s az a tény, hogy több lépcsőházat érintett. Telefonon több alkalommal kértem, bizonygattam, hogy ők zárták el, ezért jöjjenek légteleníteni. Nem jöttek. Eltelt a péntek, a szombat, s ekkor tudtam meg, hogy egy Mihős vízmérő óra tört el a pincében lévő hőközpontban csütörtökön (11-én), ezt a dolgozók kicserélték, miután ömlött a víz. Ezért kellett elzárni központilag a meleg vizet, s lett levegős a rendszer, csak éppen nem írták be a naplóba, nem tudott róla az, akinek kellett volna. Érdekes, hogy a hibát 13-án, szombaton, a Mihő egyik dolgozója személyesen jelentette, s kérte a légtelenítést, ami mégsem történt meg. Mikor kell leginkább a meleg víz? Hétvégén. Hát nekünk nem volt. Csütörtök délutántól 5. napja. Egy közös képviselő (Név és cím a szerk.-ben) Mindenkit az eredményei alapján. Kenyered javát megettem - mondja kezeit elégedetten dörzsölve a FŐNÖK, majd a következő pillanatban nagy ívben, könyörtelenül kirúgja beosztottját. A szakszervezet természetesen együttérzését fejezik ki, és biztosítja a pórul járt tagdíjfizetőjét, ha őt a földig verik le, az érdekvédelem akkor is állni fog mellette. Alacsonyan repülnek az elbocsátott dolgozók alighanem nagy nyomorúság lesz, állapítják meg a város jós természetű, vagy éleslátású (?) lakói. d> Létszámleépítés mindenütt e térségben. Gondolom, előző életünkben valami szörnyű nagy hibát követhettünk el, hogy így ver a sors bennünket. És akkor szeretett és választott kormányunkról még nem is beszéltem. Szóval, ha egy üzem veszteséges, akkor azért tesznek lapátra, ha nem, hát azért. Az esetek nagy többségében az indok - az a fránya beosztott rossz eredménnyel (nem) látja el a feladatát, tehát jogos a fokos, meg a légi deszant. De!!! Tisztelettel és kellő alázattal csendesen érdeklődöm: csak ők dolgozhatnak Magyarországon rosszul? Mondjuk odafönt, nem?! Ott minőségi munka folyik azért a kevéske jövedelemért, amit oly babán megszavaztattak? Ha igen, akkor miért tart itt az ország? Végezetül: ha tényleg MINDENKIT az eredményei alapján bírálnak el, akkor eleinket ugyebár, netán-tán, esetleg ki és mikor fogja...? Kletz László Miskolc Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában a következő időpontokban tartunk fogadóórát: hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, kedden és csütörtökön 14-16 óráig. * Ingyenes jogsegélyszolgálattal kéthetente, hétfői napokon áll szíves rendelkezésükre Demeter Lajos ügyvéd, 16-18 óra között. A február 5-ei tanácsadásra - azaz a mai napra - a Sajtóház portáján kérhetnek sorszámot az érdeklődők. _Szólástér í rja: az Olvasó Akkor most ki a betyár... Őszintén szólva: halvány dunsztom sincs, hogy vélekednek a Szabadság téri palota urai a Magyar Televízió „szerelmeseiről.” De hogy a tévé- előfizetők mit tartanak a fent tisztelt kultúrközpont urairól, azt sejtem. Csak nem merem leírni. Mert, vegyük csak sorra: itt vannak azok a vég nélküli „Szabó család” sorozatok, „zum beis- pil”: az „olajos” (Dallas), ahol is születnek, élnek, meghalnak, sőt feltámadnak a szereplők, a tévéimádók nagy gyönyörűségére. Vagy ott az a másik, a Kisvárosban bőszen küzd, harcol (és győz) a magyar Svejk, a derék katona, kétes dicsőséget hozva fegyveres alakulatainkra. De hát ezeknél a béka popsija alatti színvonalú műsoroknál ki is lehet kapcsolni a hadovaládát. Am a Híradóra, vagy a Hét eseményeire csak kíváncsi a naiv néző. Bár — az utóbbi időkben — ebben sem sok öröme telik. Mert most, január 21-én, vasárnap, mivel borzolták fel az idegeinket az „arra illetékesek?” Ugyanis eddig azt gondoltuk, akkor erősödik a polgárok élet- és vagyonbiztonság-érzete, ha félelem nélkül kimehetnek sötétedés után is az utcára, ha nem rabolják ki fényes nappal a kocsijukat (már akinek van), vagy nem ütik le, nem szurkálják meg őket. Hát ez „mecsoda” tévedés! Mert a fent jelzett adásból megtudhattuk: nem azért rossz a közbiztonság, mert rossz a közbiztonság. Egy fenét! Azért rossz, mert ezeket a „csínyeket” megírja a sajtó, közli a televízió. Mert amiről a jámbor adófizető polgár nem tud, az nem igaz. Ä fenti napon a HÉT műsorában hallottuk, hogy az egyik iskolában egy gyermek kiesett a pádból, mert előtte való este nem vacsorázott, és reggelire sem evett semmit, mert nem volt mit!!! Vagy: mikor az anyák arra panaszkodtak, hogy nem tudják ellátni a gyermekeiket, nem bírják fizetni a fűtést, világítást, egyszerűen nem tudják, hogy fognak megélni! Ez is demagógia? Akkor demagóg volt Ady, mikor megírta a Grófi szérűn című versét? Vagy Móra Ferenc, aki szerint a kis bice-bóca egy marék kökényt ebédelt? Vagy Móricz Zsigmond, aki A hét krajcár, és a Betyár című írásaiban felfedte és bemutatta a szegény nép nyomorát? De hát azért választottunk mi képviselőket, minisztereket, hogy a szociális érzékenységük megengedje, hogy hazánk a mil- lecentenárium évében, a hatmillió koldus országává váljon? Előfordul, hogy arról adnak hírt az újságok, hogy a betyárok félmillió, egymillió értékű ékszert raboltak el. (No, nem tőlem, mert nekem nincs.) Sajnos odajutottunk, hogy erre azt mondják a polgárok: jól tették, mert mit ír Móricz Zsigmond a Betyár című regényében? Avar Jani, azaz Szörnyű Jóska így oktatja a kivándorolni készülő parasztokat: „így eresztett el bennünket az Édes Haza! Emlékezzetek meg rá, hogy milyen esztendőben vagyunk. Ez az esztendő a magyarok bejövetelének ezredik esztendeje, de ezer esztendő kevés volt arra, hogy nekünk csak egy hétre való élelmet is adjon”. De most száz évre rá, mikor sok gyermek éhezik, mikor sok nyugdíjas nem tudja kiváltani az életfontosságú gyógyszerét: most mennyi havi jövedelme lehet egy országgyűlési képviselőnek? Es egy népjóléti miniszternek? Polgártársaim! Mondjátok már meg: akkor most lei a betyár? Csörnök Jenő, Miskolc Miért nyelünk le mindent? Szabó György minisztert népszerűsítő cikket (ÉM jan. 24.) értetlenül és szégyenkezve olvastam. Ezek a kiszólások: „fene-fenét eszik”, „zavarosban halászok”, „marhaság lenne a megszüntetésük” oda mutat, hogy a miniszternek nincs tanácsadója. Ha lenne, miniszteri szinten ilyen alpári fogalmazásokat nem tanácsolna. O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások c. könyve 210. oldalán 615-634 számjelölések alatt foglalkozik a fenével és a fenegyerekekkel. Ezek a fenegyerekek, akik fenéskednek, csak azzal törődnek, hogy a más macskáját egye fene, csak az övék tartsa fel a farkát, azaz nem törődik mások bajával, csak a maguk dolga érdekli. A cikkben kiemelik Budapest és a Dunántúl szintesebb orvosi ellátását. Császárvágással kell a „zavarosban halászók” életfeltételeit megszüntetni, kiütve az orvost, aki gyógyít, az ápolót, aki gondoz, intézményt, ami befogad, mindenkit... Nem veszik észre, hogy a pol- gárosodottabb Budapesten és Dunántúlon élők igényesebbek az orvosi szolgáltatás iránt, betegség esetén azonnal mennek, de megelőző szolgáltatást is igénybe vesznek, ezért fejlettebb az intézményi rendszer. De vidékről is ide menekül egy-egy beteg, amikor már a vidéki kísérletezés csődöt mondott, mert még szeretne életben maradni. Szerintem ezért a jobb ellátottság érthető és törvényszerű. Ezt miniszterként is látni kellene, de nem látják. Az egészségügyiek hadat üzentek a miniszternek, kitapsolták, innen kezdődően megszakadt a diplomáciai kapcsolat és majd én adok nektek, ha fene-fenét eszik is... Másik szólása a „marhaság”. A társadalombiztosítási önkormányzat szervezetét egy látszólagos demokratikus választással hozták létre. Sokan nem értettük, mire megy e szavazás. Ez az önkormányzat cserbenhagyta a választóit. Megválasztásuk után elfoglalták pozícióikat, beálltak politikusoknak, azaz nem az egészségügyet, az intézményeket, orvosokat, betegeket, gyógyszerészeket védik és képviselik, hanem önmagukat. Nem értem miért az a nagy csend, ahogyan ezt a blőd nyilatkozatot az olvasók fogadják. Nem látom az ÉM napilap olvasótáborát, de nem vagyok arra büszke, hogy ilyen vad kinyilatkoztatásokat is befogadnak. Ellenükre szól, eltűrik, nincs ellenvéleményük, nem látnak bele az intézményrendszerbe, lehet ők is utána vannak hálapénzzel egyengetett egészség- ügyi ellátásuknak, de azok, akik választással felvállalták a képviseletet, ott az önkormányzatban, a társadalombiztosítási önkormányzatban, miért, kiért, ki miatt hallgatnak? Nagy Sándor miatt, utódja miatt, mert a választáskor paktumot kötöttek azzal a párttal, amely most ígérete ellenére nem javít, hanem ront-bont, mindent intézményestül? És hol vannak az egészségügyiek, miért hallgatnak? Miért félnek? Legalább adjanak fel egy dísztáviratot az újságnak, a miniszternek: „Hurrá.... egye a fene ezt a programot”! Csikász Zoltán Dubicsány Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik: A rovatba beküldöttícveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A Személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások c helyütt sem jelenhetnek meg.