Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-02 / 284. szám
II ÉM-hétvége ÉM-interjú December 2., Szombat mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmrn Hogyan neveljük vendégeinket? Nógrádi Gábor Gyakran előfordul, hogy rokonaink vagy ismerőseink a mi kis otthonunkban akaiják eltölteni szabadságukat. Arra hivatkoznak, hogy tavaly meghívtuk őket. Nem bírják felérni lelki finomsággal, hogy mi csak baráti udvariasságból beszéltünk hülyeségeket, mert fel se tételeztük, hogy lesz pofájuk eljönni. Ezt a félreértést nehéz kivédeni, és szinte lehetetlen lebeszélni őket undorító szándékukról. Gyakori vendégűző módszer a „Kolerás lett a Pistike, ne gyertek!” szövegű távirat feladása, ami azonban ritkán hatásos. Az elvetemült rokonok ugyanis képesek ilyenkor is beállítani koleraoltással felszerelkezve, mert már kivették a szabadságukat, és megvették a kiárusításon azt a két ronda gumikutyát, amit ajándékba akarnak hozni nekünk. Ebben az esetben, nevelésük nagy tervszerűséget és kitartást igényel, ha el akarjuk érni, hogy minél hamarabb eltűnjenek az életünkből, az ágyunkból, a fürdőszobánkból és a vécénkből, de ne sértődjenek meg. A hatásos neveléshez meg kell tudni, hogy mit utálnak a legjobban. Ha például a macskát, akkor gyorsan be kell szerezni néhány dögöt, még akkor is, ha mi is kiütéseket kapunk tőlük. Ha a kemény rocktól mennek a falnak, betesszük a fül- dugót, és 140 decibellel üvöltetjük a Bérgyilkos Kft. számait. Bár a kíntól, láthatóan csontig maiják azt a pikkelyes bőrüket, nem szólnak: udvariasság is van a világon. Az étkezés különös figyelmet kap nevelési rendszerünkben. Közismert, hogy mindig a vendégeknek adja félrenevelt anyánk a legjobb falatokat. Ha például rántott csirke van, akkor mi ropogtathatjuk a szárnyát, míg ők a mellén meg a combján osztozkodnak. És akármilyen szemmel nézzük őket, nem fulladnak meg. Ilyenkor a legegyszerűbb módszer, ha elmondjuk, hogy aznap hallottunk a rádióban egy néniről, aki - szegény - mérgezett csirkét vett a piacon, és holnap temetik. A vendégeknek ekkor rögtön eszükbe fog jutni, hogy ők tulajdonképpen vegetáriánusok, és csak zöldséget ehetnek tökfőzelékkel. Természetesen előfordul, hogy minden nevelési erőfeszítésünkkel csődöt vallunk. Vendégeink nálunk akaiják eltölteni a tervezett két hetet, mert nincs érzékük azokhoz a lelki finomságokhoz, amelyekkel ki akarjuk utálni őket. Ilyenkor nincs más megoldás, minthogy elutazzunk a rokonainkhoz, akik tavaly meghívtak minket, és szeretettel várnak annak ellenére, hogy a táviratuk szerint vérhasjárvány dúl a környéken. Sebaj! Oltás is van a világon!... (A humoreszk a szerző Hogyan neveljünk..? című könyvében jelenik meg.) Ál SZDSZ „még” a koalíció mellett Hack Péter a közösen vállalt kormányprogram képviseletéről Dombrovszky Ádám A napokban felgyorsultak a politikai események. Bokros pénzügyminiszter felajánlotta lemondását, Fodor kultuszminiszter le is mondott, az MSZP a hétvégén kongresszust tartott, e hét szombatján pedig a szabaddemokraták rendeznek küldöttértekezletet. E kissé felforrósodott helyzetben voltunk kíváncsiak az SZDSZ egyik vezető politikusának a véleményére. A Parlamentben Hack Pétert kérdeztük. • Fodor Gábor lemondását követően én magam úgy látom: okoz zavart az SZDSZ-ben az a nem teljesen következetes irányvonal, amit a kormány az elmúlt pár hónapban követett - mondta a szabaddemokraták parlamenti frakcióvezető-helyettese. - A kormány felvállal bizonyos konfliktusokat például a közalkalmazottakkal, a pedagógusokkal, az egészségügyben dolgozókkal, majd egyszer csak a hétvégi érdekegyeztető tanácson minden látható ok nélkül feladja a korábbi pozícióit, és egy olyan megállapodást köt, amely eltér a korábbi irányvonalától. Ezzel olyan kész helyzetet teremt a parlamenti frakciók számára, amely tulajdonképpen új költségvetési prioritásokat fogalmaz meg... □ Az elmúlt hétvégén kongresszust tartott az MSZP. Milyen tanulságokkal szolgált az Ön számára ez az esemény? • Kiderült, hogy az MSZP egésze nem minden nehézség nélkül tud azonosulni a kormány politikájával. □ Tényleg ezt mondta Önnek? Hiszen - ahogy én láttam - kifelé azért az volt az „üzenet”, hogy minden rendben, magukhoz tértek, Horn Gyula teljesen a kezében tartja a szálakat. Szóval, ami a váratlan újdonságokat illeti - egy igen „unalmas” kongresszusnak tűnt. • Igen, ez egy unalmas kongresszus volt, de én úgy érzékelem, hogy a felszín alatt rendkívül komoly feszültségek vannak. Ha például most itt körülnézünk a Parlament folyosóján, különböző beszélgetőcsoportokat láthatunk, amelyek összetételéből arra is tudunk következtetni, hogy itt azért még nincs minden vita lezárva, s nem minden ponton jutott nyugvóra a helyzet. Nagy kihívásnak tartom azt, hogy tavaszra személyekről is dönteni kíván az MSZP. Most eléggé árulkodó volt, hogy gyakorlatilag semmiről sem szavaztak, ami nagyon nagy belső bizonytalanságra utal. □ Bokros Lajos megerősítését sem tapasztalta? • Számomra ez volt az egyetlen fontos elem ezen a kongresszuson. Élemzésre szorul, hogy e nagy békekötés vajon minek volt köszönhető. Hiszen a kongresszus előtt Bokros volt az egyik legtámadottabb miniszter, s anélkül, hogy különösebb dolog történt volna, ki is békültek. □ Vajon nem az említett ÉT-megállapodás okozta e fordulatot ? • Ha tényleg így van, akkor ez meglehetősen egyoldalúan történt, s elemzésre szorul, hogy valódi fordulatot jelent-e. Mindenesetre az SZDSZ szombati küldöttértekezletén ezekkel a szempontokkal számot kell vetni. □ Fodor Gábor lemondása a saját nyilatkozata szerint éppen a Pénzügyminisztérium legújabb elvonási elképzeléseivel függ össze. • Lemondásához többek között az vezetett, hogy őt folyamatosan éles politikai konfliktusokba kényszerítették bele. A tárcán belüli ellentmondások már több évtizedesek. Ez a minisztérium az MDF-idöszakban igencsak átpolitizálódott. Másrészt a „szövetségesek” oldalán olyan kormánypárti képviselő is felsorakozott, mint Szöllősiné, aki a normális parlamenti demokráciákban etikailag is elfogadhatatlan normákat követ. Élvezi a kormánypárti képviselőség kiváltságait, s közben a kormány ellen uszít. Elgondolkodtató, hogy az ő elfogadhatatlan követeléseivel szemben az MSZP-ben senki sem emelte fel a szavát. □ Ki lehet az új művelődési és közoktatási miniszter? • Nyilván olyan politikus, aki bízhat abban, hogy nagyobb támogatást kap a koalíciós partnertől. Fodor Gábor a kezdetektől fogva nem kapta meg ezt. Éppen ezért mielőtt nyilvánosságra hoznánk az esetleges utód nevét, előtte szeretnénk az MSZP véleményét kikérni. □ Van kapcsolat a Bokros- és a Fodor-lemondás között? • Nincs. Egyébként is kiderült: Bokros Lajos nem is igazán gondolja komolyan a lemondását. Bizonyos körvonalazatlan feltételekhez szabja a maradását. Számunkra teljesen érthetetlen alkotmányjogi megjegyzéseket is tesz. A Pénzügyminisztérium problémáinak megoldására ’94 nyara óta próbálunk javaslatokat tenni, eddig nem sok foganatja volt. □ A hétvégén lesz az SZDSZ küldöttértekezlete. Szóba kerül a koalíciós szerződés? • Egy általános politikai helyzetelemzést végzünk. Áttekintjük, mennyit sikerült a programunkból eddig teljesíteni. Az SZDSZ számolt a programjában a gazdaság realitásaival. Mi mindig mondtuk, hogy nem szabad könnyű álmokat, könnyű átmenetet ígérni. Ezt őszintén, mindenkinek fel kellett volna tárni. Egyedül a mi programunk számolt ezzel. □ Pedig ha jól emlékszem, az SZDSZ Országos Tanácsa múlt heti ülését követően Béky Gabriella nem ezt mondta... • Igen, az egészségpolitikai koncepciónkkal kapcsolatban fogalmazott úgy. Bizonyos értelemben joggal, hiszen ez volt az a terület, ahol mind a családi pótlék, mind az egészségügy reformja vonatkozásában hosszas tárgyalásokat folytattunk a Pénzügyminisztériummal, kevés sikerrel. Ez biztos, hogy egy olyan terület, ami felveti a kérdést: lehet-e ilyen feltételekkel együttpolitizálni. De azt hiszem, ennek ellenére a hétvégén a kormánykoalíció felbontásának ügye még nem fog kiéleződni. Bár biztos, lesznek olyanok, akik azt mondják: a kialakult helyzet már nem indokolja a koalíció fenntartását. □ Ha jól értettem, úgy mondta: „még”! • Tudatosan használtam a még szót. Hiszen a koalíciós partnerünknek számolnia kell azzal, hogy az együttműködés annak idején a kölcsönösség alapján fogalmazódott meg. Az SZDSZ nem ragaszkodik minden áron a koalíció fenntartásához. Csak azzal a feltétellel, hogy a kormány közösen kialakítandó programjának közösen vállalható céljait közösen képviseljük. Ha ezek a feltételek meghiúsulnak, akkor nem kívánunk szavazógép-funkciót betölteni... Fotó: Nagy Gábor (ISB) Zöldi László Van Budapesten egy palota, ahol havonta egyszer üzletemberek és művészfélék találkoznak. Itt szoktam összefutni a közismert oktatáspolitikussal. Húsz eve ismertem meg, a Ta- m'-tani című ÉS-beli vitában tűnt fel izgalmas gondolataival. Aztán egyre ismertebbé lett: könyveket publikált, közreműködött a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének megalapításában, ő dolgozta ki az MDF oktatási programját, majd államtitkárkodott is a rendszerváltás kormányában. Most nyugdíjas, és minden hónap első péntekjén eljut erre az összejövetelre. Legutóbb azt újságolta, hogy hamarosan könyve jelenik meg, a kilencedik. Néhány nappal később Beke Kata hívott, mint mondta, fontos neki, hogy megismeijék a gondolatait. „Csalódott a politikában?” - kérdeztem tőle. „Azt hittem, hogy különbek vagyunk” - hangzott a válasz. Aztán személyesen is találkoztunk, éppen a Parlament előtti pedagógustüntetésről jött. Az oktatás ugródeszka □ Milyen érzés volt ismét a tanárkollégák között lenni? • Amikor államtitkároskodtam, egyetlen pedagógustüntetésre se mentem el. □ Nem ment, vagy nem mehetett? • Álltam a Parlament ablakánál, lenéztem a Kossuth téren hullámzó tömegre, s azt gondoltam, hogy bárcsak én is közietek lehetnék. Most, immár nyugdíjasként köztük lehettem. A nagykanizsaiakkal meg néhány miskolci és egy encsi tanárral szorongtam együtt, mit mondjak, jó érzés volt. □ Tulajdonképpen hogyan fajult idáig az oktatás ügye? • A rendszerváltás kezdetén történelmi lehetőséget szalasztottunk el. Az már a hetvenes évek második felében tudatosodott bennünk, a Taríí-tani vitában, hogy az oktatás ugródeszka. Olyan húzóágazat, ahonnan egy ország modernizálását el lehet kezdeni. Aztán, a nyolcvanas évek második felében, amikor egyre-másra dolgozták ki oktatáspolitikai elképzeléseiket a különböző ellenzéki csoportosulások, a sarkalatos pontokban egyetértettünk. □ Azt akarja mondani, hogy MDF-es oktatáspolitikusként közös nevezőre került például az SZDSZ oktatáspolitikusaival? • Nem érdemes a mai ellentéteket visszavetíteni a félmúltba. Kilencven százalékban ugyanazt akarták az akkori ellenzékhez tartozó tanárok. Természetesen a kilencvenes választásokon győztes párt, az MDF programja lett a továbblépés alapja, de kompromisszumokkal, a többi párt elképzeléseit is figyelembe véve. Inkább csak a megvalósítás mikéntjéről vitatkoztunk. Szerintem nyugodtan kellett volna nekikezdeni az egésznek, a nemes konzervativizmus jegyében. Az iskola ugyanis nem az az intézmény, amely elviseli a gyors változtatásokat. A baj csak az, hogy jószándékú, de hozzá nem értő emberek kezébe került a művelődési tárca. A részletekbe nem érdemes belemenni, a lényeg amúgy is az, hogy kaotikus állapotok alakultak ki az iskolában. □ Már megbocsásson, de ön dolgozta ki a Magyar Demokrata Fórum oktatási programját, sőt a minisztérium második embereként lehetőséget kapott a megvalósításra is. • Maradjunk annyiban, hogy nem kaptam lehetőséget a megvalósításra. Éppen azért mondtam le, mert azt tapasztaltam, hogy az oktatási kérdések átpolitizálódtak, s ezt még nehezebben viselte el az iskola. □ Tavaly nyáron viszont, a választók akaratából, új koalíció alakított kormányt. Beke Kata vallomásai • S ha lehet, még rosszabb lett a hely- QMiért? • Azért, mert az iskolában nőtt a bizonytalanság. □ Bizonyára van elképzelése arról, hogy mit akar a művelődési minisztérium mostani vezetése. • Az látszik: az oktatási tárca a pénzügyminisztérium kihelyezett tagozata. □ Nem savanyú a szőlő? • Ne higgye, hogy az egykori MDF-es államtitkár beszél belőlem. Idejekorán leköszöntem, a pártból is kiléptem, de hiszen éppen ezt írtam meg a Jézusmá- ria, győztünk! című könyvben. Tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy a szocialisták és a szabaddemokraták eltérő választási programjaiban találtam rokonszenves gondolatokat az oktatásról. Rejtély, hogy helyettük miért a főkönyvelői szemlélet dívik. Bokros úr és Fodor úr pénzt akar megtakarítani az anyagilag rosszul eleresztett iskolákban, a pedagógusok gyalázatos fizetéséből is. (Az interjú Fodor Gábor lemondása előtt készült. A szerk.) Én ezt éppen fordítva gondolom. Ha már az ország nem tud annyi pénzt adni a tanároknak, hogy tisztességesen megélhessenek, akkor legalább csökkentse az óraszámukat, hogy tisztességesen fölkészülhessenek a munkájukra. □ Ahogy hallom, a minisztérium emelni akarja az óraszámot és sok ezer pedagógus elbocsátását tervezi. • Ezért tüntet a magyar pedagógustársadalom. Jellemző a Parlament előtti ötvenezres demonstrációra, hogy a sokáig ellenlábas Pedagógus Szakszervezet és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete közösen szervezte. □ Mi lesz az iskolával? • Mindig lesznek olyan épületek, amelyekre kinják, hogy iskola. Persze, ha most volnék tanár, otthagynám a munkahelyemet. Illetve dehogy hagynám ott. Örülnék, hogy van munkám. Szerelmem, Itália □ Ön most nyugdíjas tanár vagy nyugdíjas államtitkár? • Nyugdíjas országgyűlési képviselő vagyok. □ Es mennyi a nyugdíja? • A zsebemben kotorászik? □ Kíváncsi vagyok, hogy mer-e beszélni a jövedelméről. • Hát jó, harmincnyolc szolgálati év után 25 600 forintot állapítottak meg. □ Ószintén szólva, többre számítottam. • Én is. Szerencsére a menet közbeni kötelező emelésekkel együtt azóta már 29 400 forintot kapok havonta. □ Egy országszerte ismert politikus nyugdíja nem éri el a harmincezret? • Mielőtt politikus lettem volna, néni voltam én nagy ember, csak egy csóró tanár. A nyugdíjat ugye, az utolsó hat év alapján állapítják meg. Két évig középiskolában tanítottam, négy évig képviselősködtem - ennyi jött ki. □ Vallomás című kötete még nyomda- szagú. Hogyan jutott eszébe könyvet írni Olaszországról? • Végre olyasmivel foglalkozhatonn amire politikusként nem jutott időm- Számomra Itália a nagy szenvedély. □ Mikor járt először arrafelé? • Éppen tíz esztendeje. Személyiköl- csönt vettem föl az OTP-ben, ebből utaztam. Azóta ezt még ötször ismételtem meg. □ Még ötször vett fel személyi kölcsönt? • A kilencvenes években már nem. A tavalyi körutat például abból a honoráriumból sikerült kifizetnem, amelyet a Jézusmária, győztünk! után kaptam- . □ A Jézusmária, győztünk! politika1 szenzáció volt, hiszen az MDF belső viszonyait tárta fel. Talán ezért fogyott el belőle több kiadás és huszonötezer példány. Szabad tudni, hogy hány példányban látott napvilágot a Vallomás• Nem szabad. □ Miért nem? • Mert még magam sem tudom. ^ , □ És az új kötet hogy jut majd el a fővároson túli könyvesboltokba? • A kiadó gondoskodik erről. □ Nem terveznek bemutató körutat, beszélgetésekkel fűszerezve? • Nem, de ha meghívnak valahová, akkor szívesen megyek. , Jézusmária, győztünk, aztán vesztettek Cserepek Fotó: Dobos Klára
