Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-02 / 284. szám
December 2., Szombat ÉM - háttér ÉM-hétvége III Médiatörvény-tervezet - talán elfogadható Három közalapítvány, Országos Rádió és Televízió Testület, Panaszbizottság Budapest (ISB - DÁ) - A kormány a parlament elé terjesztette a médiatörvény legfrissebb változatát, s ismét úgy tűnik: zöld út vezet a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényjavaslat országgyűlési elfogadásához, hiszen annak kidolgozásában mind a hat parlamenti párt részt vett. Eljutottunk eddig a pontig már korábban is, éppen ezért nem árt az óvatosság - kezeljük csak egyelőre ezt a változatot is csupán javaslatként. Amelynek persze komoly esélye van a törvényerőre emelkedésre, ami indokolttá teszi a tervezet néhány fontos elemének bemutatását, megismertetését. Közszolgálatiak A javaslat a műsorszolgáltatókat két alapvető csoportba sorolja: a közszolgálati és a nem közszolgálati (azaz „kereskedelmi", vagy „magán”) műsorszolgáltatók körébe. Az előbbi csoportba a Magyar Rádiót, a Magyar Televíziót és a Duna Televíziót sorolják. A közszolgálati műsorszolgáltató kötelessége, hogy köz- szolgálati műsorszámok széles választékát nyújtsa. Különös figyelmet fordít a kiskorúak fejlődését szolgáló műsorszámok bemutatására, a kulturális sokszínűség érvényesülésére, a vallási, nemzeti, etnikai kultúrák értékeinek megjelenítésére, az életkoruk, testi vagy szellemilelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetű csoportok számára fontos információk elérhetővé tételére. A költségvetéstől való közvetlen függőségük elkerülésére az Országgyűlés létrehozza a Magyar Rádió Közalapítványt, a Magyar Televízió Közalapítványt és átalakítja a Hungária Televízió Közalapítványt. A köz- alapítványok elsősorban a köz- szolgálati műsorszolgáltatók gazdálkodásába szólhatnak bele, míg a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzatok érvényesülését mindhárom szolgáltatónál az illetékes kuratórium hagyja jóvá, illetve ellenőrzi. E kuratóriumokban a kormányzó pártok és az ellenzék azonos számú tag jelölésére jogosultak. Reklámkorlátok A rádiózás-televíziózás területén, a médiumok speciális jellege miatt (korlátozottan rendelkezésre álló frekvenciák, sajátos hatásmechanizmusok) nem elegendő a jogrendszer általános kereteit figyelembe venni - ahogy ez a nyomtatott sajtó esetében történik -, hanem szükség van további olyan szabályokra, amelyek biztosítják a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát, a sajtó- és szólásszabadság védelmének jogi garanciáit. A javaslat előírja bizonyos közfeladatok teljesítését minden országos és körzeti televízió számára a hazai gyártókapacitások igénybevétele és a magyarországi gyártású filmalkotások és zenei műsorszámok bemutatása érdekében. A reklámkorlátok és -tilalmak általános szabályai elsősorban az állampolgárok védelmét szolgálják. A reklámozási keretek meghatározása ugyanakkor a műsorszolgáltatók gazdasági forrásait is behatárolja. A javaslat a kereskedelmi műsorszolgáltatók esetében egy órában kilencpercnyi (a közvetlen ajánlatokkal együtt 12 percnyi) reklámozást enged, és korlátozza a műsorok reklámmal való megszakíthatóságát. A közszolgálati és a közműsorszolgáltatók esetében szigorúbb szabályok érvényesülnek: a reklámidő nem lehet óránként hat percnél több, s emellett sem alkoholtartalmú ital, sem dohány nem reklámozható. ORTT -a csúcs szén’ A törvénytervezet elfogadása esetén a magyarországi tömegkommunikációs szféra legmagasabb szintű szervezete az Országos Rádió és Televízió Testület. Ennek feladata az Alkotmányban megfogalmazott elvek mellett az, hogy általánosan biztosítsa a magyarországi műsorszolgáltatás feltételeit, illetve ellenőrizze a műsorszolgáltatás szabályainak betartását. A testület függetlenségét úgy garantálják, hogy az Országgyűlés szerveként működik, költségeit a Műsorszolgáltatási Alap fedezi, illetve a tagok jelölésében, magválasztásában és felmentésében az Országgyűlés rendelkezik jogosítványokkal. A javaslat szerint a testület összetételében minden parlamenti párt képviselőcsoportja képviselethez jut. A kormánypárti és az ellenzéki oldal közötti paritás érvényesül. Az elnököt a köztársasági elnök és a miniszterelnök együttes jelölése alapján az Országgyűlés választja meg, de kiemelkedő jelentőségű kérdések eldöntésekor (épp a paritás érdekében) az elnök nem rendelkezik szavazati joggal. E testület alakítja ki a magyarországi műsorszolgáltatásra vonatkozó pályázati rendszert, illetve bírálja el az egyes pályázatokat. A javaslat alapvető társadalmi értéknek tartja a kiegyensúlyozott tájékoztatást. Ennek előmozdítására Panasz- bizottságot hoz létre. A Panasz- bizottság a nagyközönség fóruma, bárkinek a kezdeményezésére köteles eljárni, ha az eljárás tárgya szerinti műsorban foglalt tájékoztatás kiegyensúlyozatlanságát kifogásolják. A Panaszbizottság háromtagú tanácsokban jár el, az eljáró tanács egyik tagja jogász. A Panaszbizottság határozata ellen a műsorszolgáltató jogorvoslatért a testülethez, ezt követően a bírósághoz fordulhat. Beszéljük meg! Horpácsi Sándor A rádió egyik legizgalmasabb műsora lelt. Nem csupán az ötlet kitűnő - napi témákat visszadobni a köztúdatba - de az is, hogy felszabadítja, mintegy provokálja a hallgatói. Ami azt illeti, erre szükség is van, mert az emberek apatikusak, elfordulnak a politikától. Túl sokáig éltünk egy rendszerben, amelyben az volt az érzésünk, hogy eleve a fejünk felett eldöntötték mindent, hogy a „kisembereknek" semmibe nincs beleszólásuk. Nincs ennél megalázóbb érzés - a terheket, a következményeket végül mégiscsak nekünk kell viselni. Az élet alakította a műsort másfél hete, csütörtökön délután. Bolgár György a NATO-csapatok taszári áilomásoztatását, Walesa választási bukását és az Ajax-Fradi botrányt kínálta fel megbeszélésre. De közben hírnök jött lihegve a stúdióba, s jelentette, hogy lemondott Bokros Lajos. Ez a hír aztán elsodorta, mintegy maga alá temette az előző témákat. Éppen a negyedik telefonáló beszélt (összesen hat volt), amikor a Bokros-hírbomba robbant. Több mint jelzés értékű, hogy az emberek egyetértéssel, felszabadultan vették tudomásul a hírt. Ez még akkor is elgondolkodtató, ha vannak Bokrosnak, Hornnak is megszívlelendő gondolatai (őket a tévében láttuk este). Az embereket ugyanis nem a közös teherviselés ténye háborítja fel, hanem annak bevezetési módja. Hiszen ha jól belegondolunk, ebben éltük le az életünket Rákosi óta: a bölcs párt és a kormány mindig áldozatokat kért, de a felvett kölcsönökkel mindmáig nem számolt el senki. Nehéz elhin- "TT, Ufdomásul venni, hogy a jelenlegi erkölcsi, szellemi, politikai, gazdasági krízis puszta pénzügyi technikával kezelhető. Az az adózó polgár érzése, hogy ki vagyunk szolgáltatva egy rosszul működő bankrendszer, egy technokrata klikk kényének, kedvének, amely bizony maga is rögtönöz. Hogy ez mennyire így van, arra bizonyság a kormánypártban folyó látens, egyre nyíltabb vita is. Ráadásul Bokros Lajos ember-személyes hitelét ő maga kezdte ki, járatta le. Persze, megér egy órát a másik három téma is. Az az aggodalompéldául, hogy a NATO-csapatok beengedése, átvonulása, itt állomásozása feszültséget okozhat a szomszédunkban. Magyarországon több keresztes hadjárat is vonult át a középkorban, de amikor mi kerültünk halálveszedelembe, Európa nem sietett a török ellen. Ennek az emléke ott él a tudat alatt a zsigereinkben - s akkor még nem szóltam ‘56-ról. Lech Walesa történelmet csinált. De a történelem természete az - Pozsgait idézem hogy nem hálás. Egy Churchillt, Thatchert is elejt, ha kitelt az ideje. Úgy látszik, Walesa nem tanulta meg ezt a leckét, s így a politikai bukást erkölcsivel súlyosbíthatja, ha nem tud belenyugodni a vereségbe. Nem tudom, hogy igaza van-e az Ajaxnak, de azt jószívvel állítom, hogy a magyar nép nem ra'sszista, nem soviniszta. Az a ricsaj, amit a Fradi ritka, majdnem véletlen győzelmei körül csapnak, szinte komikus. A magyar foci ma nem jó. Ezzel szemben a Fradi szurkolóinak megjelenése olyan, mint egy sáskajárás, tatárdúlás. Itthon, Magyarországon is. Okos ember távol tartja a portájától a bajt, ha teheti. Az Ajaxnak ehhez joga van. jobb lenne, ha a játékkal törődnénk, megtanulnánk végre játszani. A péküzlet előtt hosszú embersor állt. Türelmetlen és ideges pillantásokkal pásztázták végig a kihalt kora reggeli utcát, amely most csendes volt. Valahonnan a város északi részéből hallatszott csupán lövés, magányos géppuska kelepeit, azután az is elhallgatott és tisztán meg lehetett érteni idekünn a kenyeret mérő ember, a pék sürgető, türelmetlen hangját:- Kérem a következőt! A sorban alig beszéltek, imitt-amott gördült elő a keskeny vonallá szorított ajkak közül néhány kurta, rövid mondat. Azok is sutának, semmitmondónak tűntek, az emberek saját gondolataikkal voltak elfoglalva, amelyek súlyosak, nehezek voltak, a napok óta tartó fegyverropogás, tankdübörgés vészesen kólóm polt a szívekben. A rémület és a fejetlenség furcsán keveredett össze a lelkesedéssel. Az ember- gyűlölet ismét beletaposott a történelembe, a világ harsogott, bömbölt, kenyeret és fegyvert gyűjtöttek, imádkoztak, fenyegetőztek, mindhiába. A káini átok megfogant, egyelőre - ki tudja meddig - véres orgiát ült. Ezen a reggelen azonban mintha elfáradlak volna a harcolók. A csendbe hc- leborzongott a város, eszmélni látszott. A sírok frissen, puhán domborodtak a tereken, félőrült anyák keresték gyermekeiket. A sorban is felcsuklott a sírás, festetlen arcú,,jól öltözött középkorú nő hűm mögött', mozgott az ajka. A háta mögött alacsony, fekete ruhás, fekete kendős, idős öregasszony állott. Sovány volt, arcát ezernyi apró ránc szabdalta, az elmúló évek szántotta gondbarázdák. Ősz hajtincs ugrott ki fejkendője alól, meleg, barna szeme a mesebeli nagyanyát juttatták eszébe a körülötte állóknak. A? öregasszony azonban beszédesebb kedvében volt, mint a többiek, és résztvevőén fogta meg a hümmö- gő szomszéd karját:-Nono, kedves. Nem szabad sírni, ami megtörtént, azon úgysem lehel már segíteni. Bízni kell a Teremtőben! De valami nagy baj érte?- Sajnos. Egy lövedék repesze megölte a kis unokámat... Elhallgattak. Az öregasszonynak hirtelen a lakásban hagyott három kis unoka jutott eszébe, meg az, hogy régen nincs odahaza kenyér. Pirított grízen tengette őket már hetek óta, a lánya beteg, és nincs ember a háznál. Valahol harcol a veje, ő meg nem tud előbújni a harcok miatt. Szakadatlanul dörögtek a fegyverek, csak ez a mai nap, ez hozott enyhülést. Istenem - gondolta - milyenjó is a csend-és felnézett az égre. Örült a kenyérnek is, egyre közelebb került az üzlethez, s alig várta, hogy a szép. barnapiros veknit a mellére szoríthassa. Noszog- tatni szerette volna a péket „adjad már jó ember, vár a három kis unokám, a beteg lányom és...” Hirtelen megremegtek az emberek. Az utca végén lövés csattant, egy-kettő- három, azután egy géppisztolysorozat. Rögtön utána tankágyú dördült. Az utca másik végén csapódott be a lövedék. A nyugodtan álló embersor pillanatok alatt szétszéledt. Sokan betódultak az üzletbe, az öregasszonyt is besodorták. Valaki félig lehúzta a redőnyt. Sápadtan néztek egymásra az emberek. Odakint a lövöldözés egyre erősödött és jó félóráig tartott. A kenyér már az öregasszony kezében volt, amikor egyszerre megint csend lett.- Talán... talán haza lehetne már menni - mondta halkan, és kinyitotta az ajtót. Többen útját állták:-Ne menjen, drága mamikám! -Megunta máraz életét?- Ne gyerekeskedjék! Az öregasszony azonban nem tágított:- Engedjetek, nekem mennem kell, éhesek az unokáim ! És én hiszem, a jó Isten megsegít. Kint újabb lövések dörrentek, egyre sűrűbben. Az öregasszony a nyitott ajtóban állt, ijedten kapkodta fejkendős fejét, de nem bújt vissza az üzletbe. Valami megnevezhetetlen kemény dac ömlött szét szivében. Az unokáira gondolt, a beteg lányára és arra, hátha megint napokig tűz alatt tartják az utcát. Mennie kell, ha... Az üzletből kiabáltak, de nem törődött velük. Lelépett a járdára, s egy lépést tett a szemben levő mellékutca felé. Pattogva, sercegve húztak az utca hosszában a golyók, mégsem állt meg. A kenyeret magasra emelte jobb kezében, hadd lássák; élni akar. hadd lássák, bárki fia is légyen az, hogy sürgős a betevő fala t. Kis , töpörödött, fekete ruhás alakja már-már az utca közepén imbolygott, amikor hirtelen elnémultak a lövések. Egy-két golyó, játékos, zizegő dongóként még átszelte a levegőt, de az is fent röppent, magasan a feje felett. Amikor az utca közepére ért, áttette a meleg veknit a másik kezébe. Azt még magasabbra ki tudta nyújtani, azt nem szaggatta úgy a reuma, még integetni is tudott a kenyérrel. Hol az egyik, hol a másik oldal felé. Fél perc múlva, amikor fekete ruhás alakja eltűnt a mellékutcában, újra dörögni kezdtek a fegyverek. rí rí Holdi János A kenyér Portré Fotó: Bácsi Krisztián
