Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-04 / 260. szám
HÉTVÉGE ÉM-interjú ______________ A z iskolák többsége állam. Tehát egyr tanár mondjuk magyarul megtartja a földrajzórát, kijön a folyosóra és ott már szlovákul kell beszélnie. II. oldal ÉM-ripor*__________ K ocsordon most mégis van domb. A nép hordta össze, hogy megörökíthető legyen itt emlékművön és tanulságképpen gyengeségünk egy pillanata. III. oldal Műhely Cseh Károly művészetében a versírás és a versfordítás ugyanannak az önkifejező vágynak a két megjelenési formája VII. oldal Szárnyalás Fotó: Bocsi Krisztián A hét embere Hudiczius Ferenc gyertyakészítő Dobos Klára Sokan voltunk szerdán a temetőben. S ha a kis lángokat (amit néha életnek is neveznek) beleszámolom, akkor már nem is jutok végeredményhez... Szezonja van a gyertyánalt. Mindenszentekkor kezdődik, aztán karácsony, gyertyaszentelő, húsvét és vége... De aki gyertyakészítéssel foglalkozik (mert a gyertyaöntés nem pontos szó, hiszen más technológiával is készülhet gyertya) természetesen arra törekszik, hogy egész évben legyen munkája, legyenek megrendelései. „Természetesen mi is voltmik a temetőben, és gyújtottunk gyertyát - mondja Hudiczius Ferenc szirmabesenyői gyertyakészítő. Én azt hiszem, ez a hagyomány felekezettől független, és az egész ország területén jellemző. Nagyon szép ünnep ez. De nem a gyertya jelenti a hangulatot, az csak egy eszköz ahhoz, hogy fölidézzük eleink emlékét. A gyertyafény, mécsesfény hozzásegít ehhez. Megvan a maga misztikuma ennek az ünnepnek.” Főleg kegyeleti célú megrendelései vannak, templomok vásárolnak tőle. Szombathelytől Záhonyig mindenfelé szállít. Mondja, néha reggeltől reggelig tart a munka, de sajnos ez nem folyamatos. Szakosodott ugyan, de azon belül természetesen többfajta gyertyát készít. „Sokan keresnek gömb- meg díszgyertyákat koszorúkhoz, de nem lehet mindennel foglalkozni. Vagyis csinálok én díszgyertyákat is, de az hobbi. Hiszen a megélhetést a megrendelés volumene biztosítja.” Hobbi szinten készült az a „húsvéti tojás”-gyertya is, amelyet a szekrényen vesz észre a nézelődő. Kiderül, ennek ötletét gyerekei adták, akik egyébként is szívesen „lábatlankodnak” műhelyében. Persze, ő is élvezte gyerekkorában a gyertyázást. „Arról azért szó sincs, hogy világ életemben gyertyákkal szerettem volna foglalkozni. Bár valószínűleg az ember többnyire azt a lehetőséget veszi észre, ami felé vonzódik is... Én egy ideig a mezőgazdaságban dolgoztam, majd - vegyészmérnökként - műgyanta alkalmazástechnológiával és kémiai analitikával foglalkoztam.” Hogy miért hagyta abba a vegyészi munkát? Arra nem tér ki bővebben. Azt mondja, az okok ismertek. És ezek nagyon szomorúak. „Mert végső soron az nem baj, ha vegyészmérnökből, vagy általában egy mérnökből, örvösből, tanárból vállalkozó lesz. Az a baj, hogy kénytelen vállalkozó lenni, mert más lehetősége nincs. A váltás máshol lehetőség, nálunk kényszer, egyébként nem lehetne megélni. Illetve segélyekből el lehet tengődni, de az etikailag zavaró. Persze a gondolkodást emiél a munkánál sem lehet kiiktatni, hiszen az ember mindig újat, mindig jobbat akar. Ráadásul hosszú évekbe telt, amíg kidolgoztam a technológiát. Szakirodalma nincs ennek a mesterségnek, és azok is elzárkóznak, akik csinálják.” Lehet-e a faggyúval művész- kedni? „Nem vagyok művész, nincsenek művészi hajlamaim. Nekem ez a megélhetésem. Melyik a legszebb gyertya? Az, amelyiket már kifizettek. Nem az a lényeg, hogy nekem tet- szik-e, hanem az, hogy a megrendelőnek jó legyen. Amit csinálok, az én elképzelésemmel sem mindig esik egybe, de ez, gondolom, más munkahelyeken is így van. Persze, vannak olyan megrendelések, amelyek kihívást jelentenek, és azt szeretem. Nehéz megcsinálni, amíg nem tudja az ember a módját. Aztán már nagyon könnyű. Szeretek kísérletezni, fejleszteni a technológiát.” Nem tűnik tűi romantikus beállítottságúnak, pedig attól, aki gyertyakészítéssel foglalkozik, elvárná ezt az ember. „Tényleg nem vagyok túl romantikus, vagy csak jól palástolom. De megint azt mondom, hogy a gyertya csak egy eszköz. A gyártás pedig rabszolgamunka. A romantika a felhasználáshoz kapcsolódik, nem a gyártáshoz. De mi is szoktunk gyertyát gyújtani. Teához, vacsorához, bármilyen alkalomból, ha összejön a család. Olyankor elsősorban a gyerekek dolgairól beszélgetünk.” És azért is gyújt néha gyertyát, hogy kipróbálja, az általa készített termék olyan-e, amilyennek lennie kell. Milyen a jó gyertya? Mint mondja: esztétikai megjelenése elfogadható, az időjárási hatásokat deformáció nélkül elviseli, cseppmentes és nem kormoz. Hogy gyerekei tovább foly- tatják-e majd a munkáját, arra nem tud válaszolni. Azt mondja, nem érdekes, mit csinálnak majd, a fontos csak az, hogy becsületesen csinálják. Bozóttűz Brackó István /\ hazai energetikai flotta zászlóshajója, a Paksi Atomerőmű hétfőn félárbocra eresztette a lobogót. Aki egy kicsit is járatos a tengeri etikettben, az tudja, hogy ilyen akcióhoz rendkívüli esemény szükségeltetik. A csata elvesztése, temetés, nemzeti gyásznap... Nos, a Duna- parti városban hétfőn sztrájkoltak, igaz, csak két órán keresztül, s a mű teljesítménye egynegyed blokknyi energiával csökkent. Ez semmiféle technikai zavarral nem járt az elektromos ellátásban: nem hunytak ki a fények, nem olvadtak le a hűtőszekrények. Az anyagiakban kifejezhető kár - az árbevétel-kiesés - alig haladta meg a félmillió forintot. Aóunkavállalói demonstráció volt már korábban is. Emlékezzünk csak a taxisblokádra, a bányászokkal megerősített diósgyőri vasasok 1992-es, méltóságteljes utcára vonulására, vagy a vasutasok munkabeszüntetésére, vagya diákok látványos megmozdulásaira... Ám Paks más eset. Ez egy kivételes és kivételezett üzem. Itt rend, fegyelem és pontosság van, s példátlanul magas, csaknem havi százezer forintos átlagfizetés. Ez több mint kétszerese a villamosipari átlagnak. De az üzem dolgozóinak háromnegyede ezzel is elégedetlen, mondván, hogy teljesítményarányos javadalmazást kérnek, tekintettel az inflációra is. Az energiaszektor más érdekképviseleti szervei bejelentették, hogy a végső, legális eszközhöz, a sztrájk fegyveréhez nyúlnak, ha... Nem egyszerre, hanem szakaszosan állítják le a turbinákat, hiszen ha ez a stratégiai ágazat egyszerre „betlizne", akkor megállna, meghalna azország. Ez senkinek sem érdeke. Ezért hangzott el, s vonult be a közéleti szótárba egy jó, illetve másképp értelmezendő fogalom: a bozóttűz... Az energiatermelők hol itt, hol ott állítják takarékra a lángot. Illetve - mint a bözóttűz - hol itt, hol ott lobban lángra az elégedetlenség parazsa. A tűzoltáshoz, csakúgy, mint a hajózáshoz, víz kell... Jut eszembe: az elterelt, megrabolt Dunán végigszántott a médiahajó, sokféle embert és eszmét hordozva. Olyan sokan jelentkeztek, hogy kettő is kellett belőle, s ez a katamarán, ez az újmódi Noé bárkája nemcsak a pezsgős poharak koccintásától volt hangos, hanem a kíméletlen vitáktól is. A „csatahajó" végül is kikötött. De a szó szimbolikus értelmében nem ért révbe. Közben, s a szójáték önmagát kínálja, Hajóson is történt egy és más. Egy kisebb csónak, kisebb személyzettel próbált új vizekre evezni. Az eseményt rangosította a pártelnök-miniszterelnök megjelenése is. Ám a Petőfi csarnokba (közismerten rövidítve a PECSA-ba), több szocialista képviselőmentei, Horn Gyula viszont nem... A novemberi kongresszuson viszont ott lesznek mindannyian. Hetek óta folynak a találgatások, hogy a kormányzópárt milyen vizekre evez majd, lesz-e zendülés a hajón, leváltják-e a kapitányt, átrajzolják-e a térképet... Az előrejelzések szerint súlyos ballaszttal terhelt a szocik járgánya, most, hogy ideiglenesen a dokkba vonul egy kis reparálásra. A koalíciós varratok meglazultak, a tájoló néha megbolondul, bizonytalan az információs rendszer, s az egyre háborgó habokon nem tudja a kitűzött irányt tartani. Néhány főtiszt lecserélődött, a legénység egy része zúgolódik, a szállíttató társaság pedig benyújtja a számlát a beváltatlan ígéretek miatt. Egyesek azt kifogásolják, hogy ez a hajó árral szemben, fölfelé, hamarabb jut el a távolabbi Pozsonyba a Dunán, mint Paksra, amely közelebb is van, s a (szőkítetti) olajat fogyasztó gépeket sem kellene bekapcsolni. Elég lenne szépen, lassan lecsorogni... Csak kormányozni kell. A képes beszéd üres, vagy üresnek vélt kockái behe- lyettesíthetők, vagy kiszínezhetők. Ahogy tetszik. De még így sem áll össze a kép. A palettán összekeveredtek a színek. Van, aki vörössel fest, van, aki feketével. Más visszasírja a megszokott szürkét, s akad olyan is, aki az egészet le akarja lakkozni: hogy már senki se nyúlhasson hozzá, s ne rondítsa a légy... Hát itt tartunk a piktúrában (is) az 1995. esztendő őszén, a tél előtt. Rövidülnek a nappalok, hűvösödnek az éjszakák. Korábban kell lámpát gyújtani, be kell fűteni a lakást. Ám a bozóttűz nem ad meleget. Csak játszótérnyi helyen kiégeti a füvet, elhamvasztja a bokrokat. Ami és aki repülni tud, az más helyre menekül. De a politikában jártas pirotechnikusok újabb bozót- tüzeket jövendölnek. Marad-e talpalatnyi, felperzselet- len földi Mozgolódnak a pedagógusok, az egészségügy dolgozói, s az egyenruhások is. Rendőrök, katonák, határőrök, tűzoltók... A tűzoltóki! Ám akkor ki fog itt fecskendőre kapni, ha a bozóttűz oltatlan marad, átterjed a házat és hazát jelentő erdőre isi!
