Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-04 / 260. szám
II ÉM-héfvége ÉM-interjú November 4., Szombat Az élet dolgai Fecske Csaba Hómező A hómezőt lábnyomok se szeplőzték. Áhítattal bámultam a szikrázó téli napsütésben. A semmi gyönyörűségével teltem el. Mintha tovarebbenő gondolataim egyike kelt volna életre, egy varjú körözött a hőmező fölött, aztán leszállt. Magvakat keresett a hó alatt. Felszisszentem. Mintha agyamba vájta volna csőrét, mint Prométheusz májába a mitológia sötét madarai. Első áldozás Másnap, hogy szorgos kezek fellocsolták a poros utcákat és kimeszelték a házakat, a gyerekek kezében lobogni kezdtek a gyertyák, a sekrestyében megszólalt az oroszlánok kórusa. Mindenki megrémült, csak a tiszta gyermeklelkek voltak képesek megőrizni az áhítat melegségét, valami végtelen bizalommal pólyáivá be ama tragikus tényt, hogy a megvadult állatok pillanatok alatt széttépték a sánta sekrestyést, akinek ortopéd cipője ott hevert a vérével beszennyezett kövön. Az örökmécses alatt, a félhomályban az oroszlánok vért és könnyet ígérő, baljóslatú hangjával szemben a hit édes ártatlansága és a szeretet örök ereje állott meg nem kérdőjelezhető eséllyel. Örökség Atlantiszon elhunyt nagybátyám tekintélyes vagyonkát hagyott rám. Elégedetten dörzsöltem a kezemet. Egyszeriben irigyelt ember lett belőlem. Élve megjavult anyagi lehetőségeimmel, vásároltam fél kiló hajnali harmatot, négy bála bárányfelhőt, öt sing tavaszi szellőt. Egy máriakék szemű, csodálatosan tiszta tekintetű kislánytól vettem tizenhét szem könnycseppet jutányos áron. Vettem egy mély lélegzetet. Megengedhettem magamnak ezt-azt, kedvemre valót, amit azelőtt nélkülözni voltam kénytelen. Nyakamba vettem a világot. Megyek toronyiránt. Még nem értem oda. Aki tud, segítsen, jól megfizetem! Ugye tudják hova akarok kilyukadni? Lila hó Gazsi mondta így, bele a mikrofonba, a Laci új magnójára, mindenki mondott valamit, ami eszébe jutott, nevettünk nagyokat, a két menyasszony is, ugyan már, lila hó nincs is, pedig később, amikor Laci kikísért minket és felkattintotta a villanyt, a csupasz égő fényében láthattuk, hogy valóban lila a hó az udvaron. Mondjuk öt év múlva lejátsszuk a szalagot, meghallgatjuk, miket mondtunk egykor, de sajnos erre többé soha nem került sor. Laci letörölte a szalagot. Anita első gügyögéseit vette föl rá, nem hallgathattuk vissza egykori hangunkat, nem hallottuk többé, hogyan beszél Gazsi a lila hóról, sajnáltuk azt a szalagot, bár az az igazság, nem is adódott volna mód meghallgatni, nem emlékszem, hogy egyszer is összejöttünk volna úgy, mint azon a karácsonyon, amikor Ladék udvarán lila volt a hó a szilvafák alatt. Szép 1994. szeptember 10-én, szombaton délelőtt tizenegy óra öt perckor - megnéztem épp az órámat - Szögligeten verőfényes időben darázs szállt a Csabagyöngye tömött fürtjére, apám lugasán az eresz alatt. Az udvaron ültünk, végigcsurgott arcunkon az őszi napfény. Szellő lengedezett, mintha valaki le akarná húzni rólunk a levegőt. Aztán elkondították a delet. Jó érzés töltött el, a nap fele még hátravan. Apám fogja a kancsót, és elmegy borért a kamrába, anyám egy tálban fánkot tesz az asztalra. A macska dorombolva dörgölődzik a lábamhoz. Tízéves vagyok, de lehet, hogy még annyi se. A sírig tartó szerelem Ment, ment a sírig tartó szerelem az utcán. A városból kiérve egy erdőn haladt keresztül, madarak hangját hallotta, lombok zúgását. Egy idő után elfáradt, a cipő is törte a lábát, le- heveredett a fűbe. Az emberek csípős megjegyzéseket tettek rá, de eleresztette a füle mellett. Telt-múlt az idő, megfeledkeztek róla, senki se törődött vele. A sírig tartó szerelem unatkozni kezdett. Borzasztó dolog az unalom. A sírig tartó szerelem hamarosan depressziós lett. Kórházban lett volna a helye, ha éppen akadt volna valaki, aki orvoshoz viszi. Pár nap múlva arra jött egy szép fiatal lány, akit éppen akkor hagyott ott a fiúja. Megállt a szikla peremén, s a sírig tartó szerelem egy pillanat alatt, egyetlen röpke pillanatra magához tért. Páneurópa kontra nyelvtörvény Miskolcon járt a szlovákiai Együttélés mozgalom elnöke Fotó: Dobos Klára M. Szabó Zsuzsa A múlt hét csütörtökjén pár órát töltött Miskolcon Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés mozgalom nevű politikai párt elnöke. Révkomáromból érkezett egyórás késéssel („tüntessenek, vagy valamit csináljanak, hogy épüljön már meg végre az M3-as út” - mondta ezzel kapcsolatban). Először előadást tartott a Tudomány és Technika Házában a páneurópai gondolatról, majd a hallgatóság és újságírók kérdéseire válaszolt. Az idő rövidsége, a vendég elfoglaltsága miatt nem volt alkalom egy igazi, négyszemközti faggatózásból származó interjú elkészítésére, összeállításunk ezért a Duray előadásán elhangzottak és a hozzá intézett kérdések, válaszok felhasználásával készült. A páneurópai gondolatról „A páneurópai gondolatot értelmiségiek fogalmazták meg, akik hisznek a földrész, Európa egységében, abban, hogy helyreáll az ’arany középkor’, amikor a királyságok egymást segítették - annak ellenére, hogy korábban éppen egymással háborúskodtak. Amikor meghirdették a páneurópai gondolatot, hitték, hogy leomlanak a falak - le is omlottak -, csak közben kialakult az Európai Unió, sokkal magasabb szinten, mint a volt szocialista országok. Arra nem gondoltak ezek az értelmiségiek, milyen nagy rombolást vitt végbe Európa szellemiségében a vasfüggöny. Amikor aztán leomlott a fal, látszott, mennyire eltérő a két világ - ez nagy csalódás volt. Rádöbbentek: sokáig, akár 10-20 évig is eltart az egyesítés. Ha egyesül a földrész, lehet, hogy csak a határa tolódik odébb, oda, ahová annak idején a francia enciklopédisták rajzolták. Látni kell ugyanakkor, hogy minden egyesítésben ott a szétesés esélye. Ahogy egymáshoz zárkóztak a nyugati országok, úgy jelent meg a regionalizmus eszméje - együtt, egymással párhuzamosan halad az integrációval. Erre jó példát mutatnak a skandináv államok, amelyek mindig közelebb lesznek egymáshoz, mint például Spanyolországhoz. Szemünk előtt zajlik az integráció előkészülete, utalnék itt a visegrádi hármakra, négyekre. Csehország nem akar ide tartozni. Náluk ugyanis előjött a hagyományos, német-római királyság orientációja, zárkóznak a németekhez, hiába harcoltak korábban mindig ellenük. Az összezáródások nem ellentétesek az integrációval, alfolyamatai annak. Tudomásul kell venni, hogy össze vagyunk zárva szomszédainkkal a Kárpátmedencében, és hogy Lengyelország is idekötődik. Tudatosítani kell, htogy ebből a körből nem lehet kitömi. A térség országaiban különbözőképpen lazult a kommunizmus, majd ezek az országok versenyt futottak a nyugathoz való törleszkedésben -, ez utóbbi ellen hozták létre a visegrádi közösséget. Amerikai tudósok a második világháborús békekötés előkészítésekor is természetes nagy régiónak találtak minket. Ha terveik szerint, ennek megfelelően alakítják az országhatárokat, ha Magyarország kicsit keletre, északra és dél felé is nagyobbá válik, olyan békét köthettek volna a nagyhatalmak, ami igazságosabb helyzetet eredményez. A lényeg, hogy ezt az amerikai tervet a több mint negyven év után már nem lehet - ismét napirendre tűzni, nem alkalmasak a feltételek. De Amerikának most is érdeke, hogy Kelet-Európábán konszolidált viszonyok legyenek. Térségünket az USA érdek- területének tekinti, érdeke, hogy az integráció végbe menjen. Ennek irányítására Amerikai képtelen, ezért majd úgy megy végbe az egyesülés, ahogy arra mi, az érintettek képesek vagyunk rá.” Az alapszerződésről A szlovák-magyar alapszerződés tárgyalásakor megmondta a Nyugat: fontos a kétoldalú, jó kapcsolat, a szerződés, de hogy mi lesz benne, abba nem szólnak bele. Az alap- szerződés alapgondolatát a nagypolitika megfogalmazta, de azt nekünk kell tartalommal megtölteni. A történelem folyamán először történik ez így, ezért van szükség különösen tehetséges, hiteles, szavahihető politikusokra. Úgy kell meghúzni magunk körül a körgyűrűt, hogy minél kisebb esélye legyen annak, hogy kint maradjunk. Ezen azt értem, hogy nemzeti igényeink ki legyenek elégítve, hogy a legkisebbre csökkenjenek a természetes és a gerjesztett ellentétek a szomszédos országokkal. Ez a valódi érdekünk. A nemzetet újjá kell építeni - nemcsak a gazdaságot, ez csak egyetlen, tervezhető dolog. De amit ezen kívül is fel kell építeni, az nem tervezhető. A Kádár-rendszer romboló hatása felmérhetetlen károkat okozott a fejekben. A páneurópai gondolat megvalósulásához ezért nemzedékváltás kell, talán az ötvenes-hatvanas években született fiatalok még képesek megtanulni az új nemzettudaDuray Miklós tot. Fontos a nemzeti összetartozás tudatának erősítése, a modern nemzeti eszme megfogalmazása a magyarságnak - hogy egy nemzetként, de nem egy országban élnek. Arra van szükség, hogy ha egy bármilyen országban élő magyar idejön Magyar- országra, akkor ne tekintsék idegennek. Ki kell gondolni, hogyan lehet megteremteni egy olyan struktúrát, ami képes a magyarság egységét kifejezni. Megtalálni a módszert, az egységes nyelvet átadni annak, aki nem fogékony, és átadni a szomszéd népeknek, anélkül, hogy kinyílna a bicskájuk. Ezeket a gondolatokat kell megfogalmazni, ha a páneurópai gondolatról gondolkodunk, és legalább hetente egyszer gondoljunk rá, legyen ez amolyan házi feladatunk.” Kérdések, válaszok □ Van-e alternatívája az alapszerződésnek? • Természetesen van: a természetes és kölcsönös bizalom. Szerintem ugyanis csak azt kell leírni, ami a hivatalnokoknak kell. Az alapszerződés elvárás volt, pszichózis. Nem voltam annyira pártján, mint a magyar kormány. Úgy láttuk, a szakmai szerződések fontosabbak volnának - ezeket helyettesíti most az alapszerződés. De az alapszerződés is lehetne más. Két eltérő jogi személy kötötte, akik ideológiától függetlenül másként gondolkodnak, más az agyuk, és ez nincs belekomponálva az alapszerződésbe, ezért lesz nehéz megvalósítani. Ezért jön ki a gyengesége, ezért kezdődik a jogi civakodás, hogy mit hogyan kell benne érteni. □ Egyáltalán: mi szükség volt rá? • Örökölte a Horn-kormány. Végül is nem tudni, ki kit vitt bele, de tudjuk: a francia politika, Balladur ezzel legalizálta a keleteurópai politikusokat. Ő kényszerítette ki a sietséget, a maga javára akarta fordítani az alapszerződés létrejöttét, de nem jött be neki. A történelem dönti el, hogy baj volt-e a nagy sietség. Éppen a sietségnek köszönhető, hogy az alapszerződésbe bekerült négy nemzetközi dokumentum, ami egy országban sem törvény, ebben a két országban (Magyarország, Szlovákia) mégis az lesz, mert ha a szlovák parlament is ratifikálja, azzá válik. □ Miért tiltakoznak a szlovákiai magyarok a nyelvtörvény ellen? • Ez egy olyan törvénytervezet, amit úgy, ahogy van, el kell utasítani. Egyik lényeges eleme, hogy fölveti a nyelvi kizárólagosságot, csak azokba a szférákba nem hatol be, amelyekbe valamilyen akadály miatt nem tud. Megszünteti a szlovákon kívül például minden nyelv használatát az önkormányzatokban. Hogyha létrejött egy városi, községi önkormányzat és abban egyetlen ember sincs, aki nem magyar, akkor ezeknek az embereknek is szlovákul kell tárgyalni, ha ezt a törvényt elfogadják, és nem lehet más nyelven a jegyzőkönyvet vezetni, mint szlovákul. Van itt egy érdekes mozzanat. Az iskolák többsége állami, ahol kötelező a szlovák nyelv. Tehát hiába mondja ki a törvény, hogy más nyelven is lehet oktatni. Egy tanár mondjuk magyarul megtartja a földrajz órát, kijön a folyosóra és ott már szlovákul kell beszélnie. □ Ezek szerint hiába örültek, amikor eltűnt a kinti magyarság feje felől az alternatív oktatás réme? • Nem volt hiába az örömünk, mert ez azt jelentette, hogy össze tud fogni a szlovákiai magyarság. Jó próbatétel volt. De a nyelvtörvény is teremthet hasonló helyzetet. A nyelvtörvény kimondja, hogy az oktatás nyelve a szlovák, a tankönyveket szlovákul kell írni, de alacsonyabb jogi formákkal lehet kivételeket tenni. S noha az alkotmány biztosítja, hogy a kisebbségeknek joguk van az anyanyelvűk használatára az oktatásban, ez mégis megszűnhet. □ Mennyiben alapszerződés-ellenes a nyelvtörvény? • Elsősorban a keretegyezménnyel ütközik, azután pedig az EBESZ 1990-es koppenhágai egyezményével, majd az elhíresült 1201- es ajánlással. Ez utóbbi saját ügyeibe való beleszólást biztosít a kisebbségeknek, ehhez párosul a nyelvhasználat joga. A kettőt természetesen össze kell kötni, és hogyha az önkormányzatokban megtiltják a magyar nyelv használatát, akkor egyértelmű, hogy ezt az elvet megsértik. Vészhelyzetben □ Említette, hogy olykor „puha” a magyar külpolitika. Mitől lett azzá: az Antall- vagy a Horn-kormány tói? Netán attól, hogy Horn Gyula kijelentette, ellentétben Antall Józseffel, ő nem érzi magát 15 millió magyar miniszterelnökének ? • A konkrét lépésein a Horn-kormánynak azért nem érzem, hogy ne lenne 15 millió magyar miniszterelnöke. Tény az, hogy lélektanilag rossz hatása volt ennek az ellen- tételezésnek. Ami a puhaságot, keménységet illeti: nem köthető kormányhoz, párthoz. A magyarok akkor keményítnek, ha vészt éreznek. Ilyen vészhelyzet most a nyelvtörvény elfogadása. □ Mit tesznek, ha ez bekövetkezik? • Félő, hogy a szlovák nemzeti tanács novemberi ülésén elfogadja. Mégis azt mondom: számos lehetőségünk van még rá, hogy a bevezetését megakadályozzuk. Kérhetjük a köztársasági elnököt, hogy adja vissza a törvényt újratárgyalásra, ezzel úgy két hónapot nyerünk. Ha ez sem sikerül, az Alkotmánybírósághoz fordulunk, mert bizonyos, hogy a törvény alkotmányellenes. Ha közben ratifikálják az alapszerződést, akkor már az is igaz lesz, hogy ellentétes a nyelvtörvény az alaptörvénnyel. Ha ez sem segít, akkor még van időnk gondolkodni, hogy mit tegyünk.
