Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-03 / 233. szám

A SZELLEM VILÁGA Az Eszak-Magyarország keddi melléklete ♦ Kulturális Kitekintő Videó-síremlék Budapest (MTI) - Bódy Gábor ha­lálának tizedik évfordulója alkal­mából a művészre emlékeznek tisz­telői és ismerősei ma a Műcsarnok­ban. Az este kilenckor kezdődő mű­sorban a töredékben maradt Kozmi­kus szem című filmből mutatnak be részleteket. A vetítés alatt Lukáts Andor és színésztársai Bódy önélet­rajzából és a Tüzes angyal című for­gatókönyvből idéznek. Hallható lesz egy 1984-ben készült inteijú is. A program egyébként egy rendez­vénysorozat első darabja. Az évfordu­ló kapcsán emlékkiállítás lesz a Do­rottya Galériában, ahol október 12- étől „video-súemléket” állít fel Bach- mann Gábor. A Toldi moziban októ­ber 24-étől levetítik összes filmjét és videomunkáját. Durst György, a programok egyik szervezője az MTI- nek elmondta: az október 25-én kez­dődő luzerni videofesztiválon retro­spektív vetítéseket tartanak „Hom­mage a Gábor Bódy” címmel, novem­berben pedig a párizsi Magyar Inté­zetben vetítik Bódy munkáit. Mura-parti művelődés Lendva (MTI) - A szlovéniai Lead­ván az elmúlt szombaton lerakták a Makovecz Imre által tervezett mű­velődési központ alapkövét. Ez al­kalomból Sergij Pelhan szlovén mű­velődési miniszter, Lábody László, a Határon Túli Magyarok Hivatalá­nak elnöke és ifj. Kocon József, Lendva polgármestere mondott kö­szöntő beszédet. A felszólalók annak a reményüknek adtak hangot, hogy a tervek szerint két év alatt felépülő művelődési központban mind a szlovén, mind a magyar kultúra megtalálja a he­lyét, és nemzetiségi hovatartozástól ...függetlenül gazdagítja a Mura-vidé­ki embereket. A lendvai művelődési központ építési költségeinek két­harmadát a szlovén állam, egyhar- madát a magyar állam és a lendvai önkormányzat biztosítja. „Lisztes” siker Pozsony (MTI) - Rendkívül nagy sikerű hangversenyt adott az el­múlt hétvégén Pozsonyban a Liszt Ferenc Kamarazenekar. A több év­tizedes hagyományokkal bíró és igen nagy nemzetközi tekintélynek örvendő Pozsonyi Zenei Ünnepsége­ken fellépő magyar kamarazenekar az 50 éve elhunyt - Pozsonyhoz szo­rosan kötődő - Bartók Béla emléké­nek adózott a szlovák fővárosban. A Rolla János által vezényelt hangver­senyen Bartók két műve hangzott el. A több mint harminc éve alakult Liszt Ferenc Kamarazenekart egy szlovák lap mái- előzetesen úgy mu­tatta be, hogy a zenekar neve „Euró­pa és az egész világ zenei életében va­lóságos fogalomnak számít”. Cézanne-láz Párizs (MTI) - Párizs már napok óta valóságos Cézanne-lázban ég: a francia fővárosban ugyanis az el­múlt szombaton nyitották meg a vi­lághírű festő életmű-kiállítását. 1936, az akkori, szintén párizsi ren­dezvény óta ez a legnagyobb tárlat, amelyet a „modern festészet atyjá­nak” szenteltek: az érdeklődők 109 festményt, 42 akvarellt és 26 rajzot láthatnak, s szinte mindegyik a fes­tő egy-egy ismert remekműve. A tárlatot övező, felfokozott érdeklő­dést részben a festő kivételes sze­mélye magyarázza: pályája a XIX. századi, figuratív, s a XX. századi, absztrakt művészet találkozási pontjánál bontakozott ki, s mind­kettő szintézisét adja, megpróbálva összeegyeztetni az antagonisztikus vonásokat. Aligha véletlen, hogy művészetét sokáig nem ismerték el igazán: a közönség csak 1898-ban kezdett el igazán érdeklődni iránta - márpedig ekkorra Cézanne már megfestette remekműveinek több­ségét. Ugyanakkor a francia műkri- tikusok szerint téves az a nézet, hogy életének utolsó két évtizedét valóságos „remeteségben” töltötte, hiszen állandó kapcsolatban állt számos festótársával, az imp­resszionizmus többi hírességével. János mester és a kassai business Süli János, Kassa óvárosának polgármestere Márairól és máról A WAorm ?v «vő,*« MAÖVt$*OÍ SP&6VAY« Kassa - anno... Mintha csak illusztrációja lenne ez a kép A kassai polgároknak - és a Márai-emléktábla Dobos Klára Kassa (ÉM) - „A szobor? Meg­halt. Bennem halt meg, és sem­mi nem kezd élni, ami meghalt egyszer.” - adja a szavakat Já­nos mester szájába Márai Sán­dor. De mit szólna ahhoz az 1311-ben játszódó történet fő­szereplője, ha tudná, nem „halt meg” a kő. Bár a tájékozatlan lá­togató tesz néhány kört a dóm­ban, amíg megtalálja az egykori kőfaragó Szent Erzsébet szob­rát... Könnyebb a dolga, mikor A kassai polgárok szerzője, Márai Sándor emléktáblájának kere­sésére indul. Nemsokára pedig már nemcsak az emléktábla szól az íróról, hanem lesz Márai-emlékház. Hogy mikor, arról kérdeztük Süli Jánost, Kassa Óvárosának polgármesterét.- Remélem hamarosan, mert dolgozom rajta - mondja. - Az a ház, ahol született, már nincs meg, lebontották. Viszont az épület, ahol gyermekkorát töltötte, jó állapot­ban van. Csak érdekesség, hogy fe­leségem unokatestvére lakik benne. A kétnyelvű emléktáblát ’91-ben tettük fel, azóta ott van, és senkinek nem ártogat... Akárki akárhonnan nézi, mégiscsak a 20. század egyik legnagyobb magyar írójáról van szó! Városanya S ráadásul egy olyan magyar íróról, aki - na persze, János mester mel­lett, de - Kassa városát választotta csodálatos drámája főszereplőjének. Mintha ő búcsúzna, mikor a kőfara­gó fia indul tudást gyűjteni a világ­ba. „Itt születtél, itt születtem. Mi­lyen egész, milyen lezárt. Mint egy ember teste. Ez a város is anyám. Nehéz elválni tőle. Nézd a tornyo­kat. Mindegyik olyan, mint egy ujj, mely a magasba mutat, és azt mondja: Maradj!” Persze a könyvet a mai kassaiak - magyarok vagy szlovákok - nem­igen olvashatták.- Én sem olyan régen, csak négy évvel ezelőtt fedeztem fel magam­nak. - folytatja a polgármester. Hi­szen amíg Magyarországon nem na­gyon jelentek meg munkái, nálunk duplán nem. De szerencsére a könyvtárunkban van néhány régi ki­adás. A tervek szerint ezeket is a Márai-emlékházban helyeznénk el, itt az érdeklődők megtalálhatnák az összes művét, lenne olvasószoba is...- Szlovák nyelvre lefordították már valamelyik munkáját?- Nem tudok róla. Vagyis A kas­sai polgároknak van egy színpadi változata. Terveztük is az előadást az itteni színházban szlovák és ma­gyar nyelven egyaránt, de a komá­romiak „megelőztek” a bemutató­val. Azóta már eltelt néhány év, úgyhogy a ten' a közeljövőben való­ra válhat. Egyi-e aktuálisabb a té­ma, a lokálpatriotizmusnak nő a szerepe... Egyébként próbáltam már rábeszélni embereket, hogy fordítsa­nak Márait. Talán sikerült megnyer­nem Karol Wlachovskyt, az ismert műfordítót. De tudom, hogy nagyon nehéz feladat. Én viszonylag jól be­szélek magyarul és szlovákul is, ezért érzem, hogy rendkívüli munka lesz visszaadni a szófordulatokat, szókö­téseket, és azt, ami a lernt gondolatok mögött van. „Kő, sok kő...” ,A város kő és rend. Ház és jog. Pin­ce, kamra és sírkövek... A város bás­tya és törvény. Mély rend ez. Hol itt a titok?... A város indulat és szenve­dély is. Udvariasság és kétely. Lel­kesedés és kapzsiság. Kő, sok kő, s ennek te vagy a mestere. De ember is, sok ember, összezárva a kövek között...” Igen, János mester értett a kö­vekhez. És egykoron Kassa városa is. A polgármester szerint azonban ma gondok vannak.- Nagyon sok épület leromlott, folyamatos felújításra van szük­ség. Nagy csata dúl azért, melyik munkát ki végezze. A dómot példá­ul lengyelek újították fel, de egye­lőre nem tudni, hogyan. A problé­mák majd 10-15 év múlva jönnek elő... Én azt szeretném, hogy eze­ket a munkákat mind a kassai kő­faragók végezzék. Ez kassai busi­ness kell hogy legyen! János mesternek méltó utódai élnek ma is a városban. Akik ugyan a mesterfogásokat, nem valószínű, hogy Toscanában, Firenzében, Ra- vennában tanulták, ahogy a Má- rai-hősök, de a lényeg nem is ez. A lényeg nem a technika, hanem az ember. Hiszen az emberi lélek tit­kait kell kőbe vésni. Ami nem könnyű. Olyan valakinek lehetsé­ges, aki - ahogy nemrégiben a bu­dapesti emléktáblája avatáskor mondták Márairól - emberként és művészként is megvesztegethetet­len, ezért hiteles tud maradni. És ezért vállalhatja a mai megosztott kulturális életben mindenki. Még Kassa városa is! Magyar képrovók az egyetemen Debrecen (ÉM) - Magyar képro­vók - A hortobágyi pásztormű­vészettől Káplár Miklósig cím­mel nyílt kiállítás Debrecen­ben, a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem galériájában. A tárlatról Makoldi Sándorné, to­kaji alkotó küldött beszámolót. Az egyetemek nem adják fel a har­cot, továbbra is próbálkoznak kul­turális missziójuk teljesítésével. Debrecenben a KLTE kulturális bi­zottságának munkatársai is új programot indítottak az új tanév­ben, kihasználva azt, hogy a rossz teremlehetőségek ellenére rendel­kezésükre áll a nagyméretű, szép aula és a díszudvar. A Gyöngy Péter vezette munkacsoport már évek óta országos jelentőségű rendezvénye­ket szervez itt, s nem csak a képzó­Káplár Miklós: Tóth Sándor gulyásbojtár művészet területéről. Kiállításaik kiterjednek az iparművészet, nép­művészet felé. Egy évvel ezelőtt pél­dául nemzetközi pipakiállítással in­dítottak, természetesen a régi deb­receni cseréppipa-készítést állítva a középpontba, amelyhez anyagot a debreceni Déri Múzeum és magán- gyűjtők is szívesen kölcsönöztek. Az idén szeptember 29-én nyílt az a kiállítás, amelyben a Hajdúsá­gi Múzeum és a Déri Múzeum ismét partnerek: a hortobágyi pásztormű­vészet tárgyaival és Káplár Miklós festőművész képeivel ismerkedhet­nek az érdeklődők. A magyar kiállí­tási gyakorlatban igen ritka ese­ménynek lehetünk részesei, amikor a korabeli népművészeti értékeket és a programjukat erre építő képző­művész csoport alkotásait egyben láthatjuk a Magyar képrovók című kiállításon. Káplár Miklós, a hajda­ni csikósbojtár ugyanis visszatért a Hortobágyra festőművészként azokkal a társakkal, akiknek a ma­gyar nemzeti művészet életben tar­tása volt a célja az 1930-as években. A Magyar Képírók Társaságának vezetőjét, Bornemisza Tibort talál­juk itt, - a társaság révén kötődik ide távolabbról Mokry Mészáros Dezső, Magyar Adóiján is a hely­béli művészek Medgyessy Ferenc, Maghy Zoltán mellett. _TÁRLAT Kortárs képek Budapest (ÉM) - A Műcsarnokban Pittura - Immedia (festészet a 90-es években) címmel láthattak kiállítást az érdeklődők. A rendezők ezzel a tárlattal megkísérelték meghatározni a 90-es évek festészetének helyzetét. ,,A fes­tészet. új pozícióját a vizualitásnak a táblakép­től való elszakadása határozza meg - olvashatjuk a tájékoztatóban. - Míg a 19. század végéig a vizualitás nagyrészt a fes­tészet monopóliuma volt, a fotográfia megszületése óta a kép gondolata nem kizárólagosan a festészethez kötődik. A vizua­litás új területeket talált magának: a filmet a videót és komputert. A festők ezen prob­lematikának tudatában vannak. És így, az új médiumok által kreált kép ismeretében kezdi meg a festészet saját eszközeinek és módszere­inek felülvizsgálatát. Az eredmény festmény akkor is, ha a táblakép történetileg kialakult fogalmán túllép. Ezzel a határesettel foglalkozik a kiállítás.” A tárlaton bemutatott képek közül válogattunk. Fotók: Dobos Klára

Next

/
Oldalképek
Tartalom