Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-03 / 233. szám

10 A SZELLEM VILÁGA Katedra 1995. Október 3-, Kedd Millenniumi tanév Sályi Kiss László A Magyar oktatásügy 1996-ban ezeréves. 996- ban alapították meg a pannonhalmi bencés apátságot. Ennek a kolostornak a falai között működött az első magyarországi iskola. Az el­ső név szerint ismert magyar iskolásfiú Boldog Mór, a későbbi pécsi püspök. Az oktatás a középkorban az európai ke­reszténység keretében jelentkezett és bonta­kozott ki. A XI-XII. században az iskolatípu­sok felülről lefelé épültek ki. Először a széke­segyházi iskola, majd a kolostori nevelőintézet és a plébániai iskola típusai terjedtek el. Ezek a fokozatok nem kapcsolódtak egymáshoz. A papnevelés mellett a XIV. századtól kez­dődően jelentkezett a világi értelmiség képzé­sének az igénye. A magyar pedagógia a XV. század első felében kapcsolódott be az egye­temes iskolakultúra törekvéseinek a vérkerin­gésébe. (Pécsi egyetem, pozsonyi akadé­mia...stb.) A XVI. század második felében az európai protestantizmus hatására több kollégium ju­tott jelentős szerephez. Ezek oktatási centru­mai voltak egy-egy nagyobb tájegység iskola- hálózatának. (Sárospatak, Debrecen, Po­zsony... stb.) Több mint kétszáz éve látott napvilágot (1777. augusztus 2-án) az I. Rátió Educationis. Ez az első legmagasabb törvény, amely Ma­gyarországon a nevelést, oktatást közoktatási rendszerré emelte, megteremtette a szervezeti kereteit, biztosította az anyagi garanciáit és szabályozta az oktatás tartalmát. A magyar oktatásügy igen termékeny idő­szaka az 1868-ban kiadott első népoktatási törvénnyel kezdődött. Eötvös József hatal­mas szervező tevékenységének eredménye­ként e korszakra esik a kisdedóvók törvényes szabályozása, a középiskolai és az ipartör­vény megjelenése, valamint a szakoktatás megszervezése. A két világháború között a magyar oktatási rendszer igen sokszínűvé vált. 8 osztályos gim­náziumok, humán - reál tagozatok, idegen nyelvű gimnáziumok, egyházi iskolák, polgári iskolák, különböző típusú önszervező kollégiu­mok találhatók meg a jogilag nyolc évre nőtt elemi iskola mellett. Az államosítást követően az ötvenes évek­től az iskolák az uniformizáltság megtestesítői lettek. Az 1961-es III. törvény, - amely az ok­tatás tartalmát az iskola és a társadalom kap­csolatát, valamint a politechnikai oktatást fog­lalta magába - hosszú időre meghatározta a magyar nevelésügyet. Minőségi változást és az irányítás reform­ját jelentette az 1985-ben elfogadott oktatási törvény. Az 1990-es alkotmányi és törvényi módosí­tás pedig már jelentős lépés volt az oktatási rendszer demokratizálódásához, a közoktatás pedagógiai pluralizálódásához. Kiegészítő tandíj nélkül Sárospatak (ÉM - M.L.) - A felsőoktatásban tanuló diákok demonstrációjának „árnyé­kában” tartották meg az elmúlt hét végén a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán azt a tanácsülést, amelynek napirendi pontjai között szerepelt a főiskolán fizetendő tandíj kérdése is. A főigazgató távollétében helyette­se, Szentirmai László elmondta, hogy a két­ezer forintos alaptandíj mellett kiegészítő tan­díjat nem kérnek a tanítóképzősöktől ebben a félévben, és valószínűleg a következőben sem. Reményeik szerint mostani döntésük „átértékelésére” egy esetleg ezzel ellentétes irányú kormányzati elképzelés nem kénysze­ríti majd őket. Szabályzatban rögzítették a tandíjmentességhez, illetve a tandíjkedvez­mény megállapításához szükséges kívánal­mak körét is. Mentességet ezek szerint csak az kaphat, aki a szabályzatban pontosan körül­határolt szociális állapotok valamelyikébe tar­tozik, a kedvezmény megállapításánál pedig a tanulmányi előmenetelt díjazzák. A kollégiumi térítési díjakat a főiskolai ta­nácsülésen háromezer forintban állapították meg. A főiskola határon túli magyar diákjai­nak tandíj, illetve kollégiumi díj fizetését köz­ponti rendelkezés szabályozza. Ösztöndíj átadások Lakitelek (MTI) - Bensőséges ünnepség ke­retében hirdették ki az elmúlt hétvégén a La­kiteleki Népfőiskolán, hogy kik kapták meg ebben a tanévben a Lakitelek Alapítvány ösz­töndíjait. Lezsák Sándor, az alapítvány kura­tóriumának elnöke elmondta, hogy 1992 óta minden esztendőben csaknem 1 millió forint­tal támogatják az ország legkülönbözőbb kö­zép-, és felsőfokú oktatási intézményeiben ta­nuló diákokat, ily módon is hozzájárulva a fa­lusi gyerekek esélyegyenlőségének jobbításá­hoz. Az ösztöndíj egyébként nem szociális se­gély, hanem ösztönzés, hiszen tapasztalataik szerint évről évre javul a diákok tanulmányi eredménye. A mostani tanévben együttesen 208 lakiteleki továbbtanuló kapta meg az ala­pítvány ösztöndíját. „A tudás az, ami el nem vehető” Negyvennégy esztendeje a katedrán: Rézműves János Fotó: Fojtán László Hajdú Imiíe Szó esik itt mindenről, mert a szüret már csak ilyen. Akár haj­dan a rómaiak fóruma. Szót kap itt mindenki. Friss és régi törté­netek keverednek, hol humor­ral, hol komolysággal, sőt van, ahol még a csípős szél ellen kor­tyolt papramorgó nótára, kaca­gásra is sarkall egyeseket. S itt, ebben a tarka kavalkádban, ott a bogácsi Galagonyás dűlőben, szőlőtől tapadó, ragadó kézzel, széltől kipirult arccal valaki azt mondja: volt neki egy nagysze­rű tanára Sajóládon, ahol haj­dan iskolába járt. Erre az em­berre, aki még mindig tanít, im­már 44. éve - örökké emlékezni fog, és mindig jó szívvel. A hallgató, aki akarva-akaratlanul hallja ezt, a szőlőben talán várat­lannak tűnő vallomást, ösztönösen is azt kérdezi: ki ez a tanár? Hogy hívják?- Rézműves Jánosnak - érkezik a válasz a széllel muzsikáló szőlőso­rok között. S mintha azt is zizegnék hozzá, üzennék ezek a sárguló leve­lek; meg kell keresni, fel kell keres­ni. Mármint ezt az embert, akit ennyire, ennyi idő után is tisztelnek tanítványaik, akik pedig már ma­guk is megették kenyerük javát. Vagy nem is a levelek zizegték azt? Hanem egy belső indíttatás, egy be­lülről táplálkozó kíváncsiság kény­szere ez? Mindenesetre Rézműves János néhány évtizeddel ezelőtti emléké­nek, méghozzá jó emlékének felidé­zéséről eszembe jutott Jávor Ottó­nak a pedagógus pályáról írt né­hány, ám nagyon találó sora: „Tudod-e, hogy vannak életve­szélyes foglalkozások? Hivatásos forradalmárnak lenni Dél-Ameriká- ban, egy Caravellt Kubába téríteni, mondod, az életveszélyes. Tévedsz. Sokkal életveszélyesebb egy tizen­négy éves fiúnak vagy lánynak azt mondani: igen, vagy azt: nem. Mer­re indítod el az igenjeiddel, mitől tartod vissza a nemjeiddel?” Persze, más is eszembe juthatna a pedagógus pályával kapcsolatban. Például, hogy „minden iskola olyan, amilyen embereket nevel” (lám, tar­talmát tekintve rímel az előbbivel), vagy Jobbágy Károly: Elhagyott re­pülőtér című versének azon része, amely arról szól, hogy a diók egy­szer csak kirepül a gyakorlótérről, ki a világba, s aki útjára indította, az ott marad, mindig, örökre, ott, az iskolaudvaron. Te, aki szállsz fejem felett, / ne felejtsd el az első leckét, / a riadt, kezdő éveket. / S míg téged világűrbe von / ko­runk süvítve, - gondolj majd rám / ki akkor is ott, lenn leszek még, / Ott, az iskolaudvaron. Rézműves János. Már a neve is mí­ves mestert takar. Hogyan kezdő­dött ez a gazdag életút? • Sajóládi vagyok. Őseim százötven éve apai, anyai ágon ott éltek, él­nek. Icádon én otthon voltam, va­gyok, s leszek mindig. A ládi iskola az én iskolám. Olyannyira az, hogy a ’60-as években, amikor átépítet­Rézműves tanár úr tűk, én magam is a saját kezemmel raktam a falát. □ Pedagógusnak készült már a kez­detekkor? • Szüleim gazdálkodtak, a család­ban tehát nem volt motívum, kész­tetés, ami erre a pályára irányított volna. Én mégis 13 éves koromban megálmodtam, hogy latin-német szakos tanár leszek. Hogy mégsem az lettem, annak az az oka, hogy amikor már a főiskolára jelentkez­tem, a „népi demokráciában”, azt mondták: ilyen szakos tanárokra nem lesz szükség az új Magyaror­szágon. Először polgárit végeztem, majd Miskolcon a Fráter György Katolikus Gimnáziumban tettem latinból különbözeti vizsgát. Ez si­került, s így kerülhettem az állami Hunfalvy János reálgimnáziumba. Onnan vezetett az utam az egri pe­dagógiai főiskolára, ahol magyar-történelem szakon végez­tem. □ Friss diplomával a kézben hová került pedagógusnak ? • Tanári pályámat 1952-ben Felső- zsolcán kezdtem. Ott egy évig taní­tottam, s akkor hazakerültem Sajó- ládra, s azóta is ott tanítok. 1954- ben a miskolci járás szakfelügyelője lettem, majd az 1960/61-es tanévtől az egész megye magyar-történelem szakos felügyelője. Mindemellett Sajóládon mindvégig tanítottam, természetesen órakedvezménnyel. □ Ön a felnőtt-, sőt a szakképzésből is kivette részét? • Igen, a korábbi évtizedekben a fő­iskolát levelező úton végző képesí­tés nélküliek képzésében éppúgy közreműködtem, mint a végzett ta­nárok posztgraduális továbbképzé­sében. Húsz éven át tanítottam ne­kik a szaktárgyat, a pedagógiát és a módszertant. □ Mi volt Rézműves Tanár Úr peda­gógiai ars poeticája? • Nem volt, hanem ma is van. Papí­ron ugyan 1986-tól nyugdíjas va­gyok, de még ma is, 74 évesen taní­tok Ládon, idén heti tíz órában. Én a saját falumban zömében rokon-, meg szomszédgyerekeket tanítot­tam. Talán ezért még közelebb áll­tak hozzám a gyerekek, mint más­hoz. Ez a viszony persze nem jelen­tett engedékenységet. Következete­sen szigorú voltam, vagyok, mindig megköveteltem a rendszeres mun­kát, hisz’ a tudás az, ami az ember­től el nem vehető. Közben persze megpróbáltam a gyerekeket a ké­pességüknek megfelelő pályák felé terelni. □ Sikerült? • Legtöbbjüknél - úgy érzem - igen. Talán ezért is van annyi hálás tanítványom. Minap például megál­lított egy fiatalember. Fuvarozó. - Üdvözlöm, Tanár Úr! Meg tetszik ismerni? — kérdezte. - Segíts! - vá­laszoltam. - Mondd a neved! És ő mondta. Meg azt is, hogy még min­dig emlékszik azokra a történe­lemórákra. Mit mondjak? Jól esett hallani. U Ismerősei, tanítványai mondják: Rézműves tanár úrnak mindene volt az iskola. Van valami, amit még épp úgy szeret, mint tanítani? • Kertészkedni, azt igazán szere­tek. Talán nem véletlen - hisz’, mint mondtam, szüleim gazdálko­dók voltak -, s például anyai nagy­apám a Horthy-rendszefben a vas­gyár vezérigazgatójának főkerté­sze volt. Ez a kettő, a pedagógia és a kertészkedés számomra tartal­mas életet, tartalmas életvitelt nyújt. Mindkét területen - úgy ér­zem - nem a dolgok irányítottak, irányítanak engem, hanem épp fordítva, én irányítom a dolgokat. Tulajdonképpen olyan gondolato­kat, terveket valósíthattam, való­síthatok meg, amit ifjú koromtól kezdve magamban hordozok. Kell ennél több? Egyetem-jövő-társadalom - vitafórum A hallgatók a kiszámítható felsőoktatás érdekében demonstrálnak Budapest (MTI) - A profesz- szorok Batthyány Köre szomba­ti vitafórumán, a BM Duna Pa­lotában a résztvevők amellett foglaltak állást, hogy az Orszá­gos Tudományos Kutatási Alap­nak - a kormány költségvetési tervezetével ellentétben - a jö­vőben is meg kell őrizni a füg­getlenségét, és növelni kell álla­mi támogatásának összegét. A professzorok szerint ugyanis nagy veszélyt jelent az, ha az alapot a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium költségveté­séhez csatolják, és pályázati tá­mogatásokat jelentős mérték­ben csökkentik. Erről Pálinkás József, a Batthyány Kör egyik alapítója a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem ta­nára tájékoztatta az MTI munka­társát. Elmondta: a tanácskozást követően több professzortársával együtt felkeresi a parlament előtt tüntető diákokat. Véleménye szerint a hallgatók átérzik annak jelentőségét, hogy mennyire fontos: az állam ne vo­nuljon ki a felsőoktatásból. Látják ugyanis - tette hozzá -, hogy amennyiben ez bekövetkezik, ak­kor az egyetemek és főiskolák csak nagyon szűk rétegek számára lesznek elérhetők. A hallgatók nem egyszerűen a tandíj ellen til­takoznak, hanem a kiszámítható felsőoktatás érdekében demonst­rálnak. A vitafórumon Kiss Ádám, az ELTE TTK dékánja arra hívta fel a figyelmet, hogy a költségvetési elvo­nások egyes egyetemi szakokon szinte lehetetlenné tették az okta­tást. Bencsik István szobrászmű­vész, egyetemi tanár rámutatott: a felsőoktatásban egyszerre van szükség tömeg- és elitképzésre. Vé­kás Lajos, az ELTE volt rektora azt hangsúlyozta, hogy nem lehet álta­lános recepteket adni az egyetemi és főiskolai intézményrendszer ha­tékonyabbá tételére, a létszámcsök­kentésekre és az integrációra. Sándor Péter, a SOTE pro­fesszora kifejtette: az orvostanhall­gatókat nemcsak a szakmára, ha­nem a humánumra és a polgári ér­tékek képviseletére is meg kell ta­nítani. Nagy Zoltán, a KLTE volt rekto­ra szerint az átgondolatlan meg­szorító intézkedések csak károkat okoznak a felsőoktatásnak, haszon nem származik belőlük. Kiemelte azt is, hogy az egyetemeknek a jogi mellett egyfajta gazdasági autonó­miát is biztosítani kell. A fórumon a kör meghívására megjelent Für Lajos, az MDF elnöke, Orbán Vik­tor, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöke, valamint a KDNP elnöké­nek képviseletében Jobbágyi Gá­bor tanácsadó. Információk a Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézetből Országos pedagógiai konferen­ciát rendez a Művelődési és Közok­tatási Minisztérium, valamint a Heves Megyei Pedagógiai Intézet a NAT bevezetésének aktuális kérdé­seiről október 5-6-7-én. A konfe­rencián megyénket valamennyi részterületen tevékenykedő szakta­nácsadó képviseli. Óvodavezetők részére aktuális irányítási és szakmai kérdésekről rendez szakmai napot a Megyei Pedagógiai és Közművelődési In­tézet (PKI) Miskolcon a Tudo­mány és Technika Házában (Gör­gey u. 6.) november 6-án, délelőtt fél 11-től. Két angol anyanyelvi lektor kezdte meg munkáját a közelmúlt­ban megyénkben. Feladatuk az ál­talános és középiskolai tanárok in­gyenes továbbképzése. En­nek alapján október második heté­ben kezdődnek a foglalkozások Miskolcon és Szerencsen. Bővebb felvilágosítás kérhet» Csótainé Bárczy Klára szaktanácsadótól a 46/348-899, illetve a PKI Széche­nyi utcai részlegében a 46/354-811- es telefonon. Az Amatőr Gála rendezvénysoro­zatára való jelentkezési határidőt - az érdeklődők kérésére - 1995. október 15-ig meghosszabbította az intézet. A jelentkezéseket az adott körzetben lévő városi műve­lődési központ címére kell bekülde­ni. A részvétellel kapcsolatban részletes információ kérhető a B.- A.-Z. Megyei Pedagógiai és Közmű­velődési Intézetben (Miskolc, Szé­chenyi u. 35. sz. alatt) Szűcs Lász- lónétól, a 354-811-es telefonszá­mon. A tanulmányi versenyek meg­szervezéséhez az elmúlt évek gya­korlatához hasonlóan az idén is tervezi a PKI az általános és kö­zépiskolai versenyek összegyűjtött jegyzékének megjelentetését. A kö­tetek várhatóan október végén jut­nak el a megye iskoláihoz; megjele­nésükig a Művelődési Közlönyök­ben közölt általános tájékoztatás van érvényben. A Hírlánc októberi számából a Kölcsey Ferenc olvasókörnek a Ma­gyar Kultúra Napja alkalmából meghirdetett, a Soros Alapítvány­nak a környezeti nevelés támogatá­sára meghirdetett, a Német Felső- oktatási Csereszolgálat németor­szági tanulmányi ösztöndíjakra meghirdetett pályázataira hívjuk fel az érdeklődők figyelmét. A megye középiskolái rövidesen megrendezik a hagyományos nyílt napok rendezvénysorozatát. Az erre vonatkozó információk az októberi Hírlánc mellékleteként jutnak el az általános iskolákba. A Pályaválasztási tájékoztató című kiadványra ismételten felhív­juk a továbbtanuló fiatalok szülei­nek és önkormányzatok illetékese­inek figyelmét. A kötet 300 forintos áron még megrendelhető a PKI-ben (Miskolc, Andrássy u. 96. Tóth Anna). A 0-6 éves, eltérő fejlődés­menetű gyermekek korai gyógy­pedagógiai gondozásával kapcso­latban a Pedagógiai Szakszolgálat gyógypedagógusa minden héten csütörtökön áll az érintett szülők, pedagógusok rendelkezésére. Fel­világosítás, tanácsadás személye­sen vagy telefonon: Miskolc, And­rássy u. 96. Telefon 46/350-433/25 mellék. Az óvodában nevelkedő, eltérő fejlődésmenetű, értelmileg sérült gyermekeket a szakértői vizsgálat­ra irányuló kérelmek beérkezését követően folyamatosan vizsgálja a Tanulási Képességet Vizsgáló Sza­kértői és Rehabilitációs Bizottság. Iskolaérettségi vizsgálatok végzése nem áll módúkban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom