Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-10 / 239. szám
4 A Itt-Hon 1995. Október 10., Kedd Verik a diót - megéri (ÉM - KL) - Úgy tartja a népi megfigyelés, hogy Kisasszony napja után a diófa termése már betakarítható. Bár a mezőgazdasági munkák legtöbbjét a gépesítéssel korszerűsítették, maradt egy-két ágazat, ahol napjainkban is' még az ősi módi jáija. Ezekközé tartozik a dióverés is. A diószüret ma is kézi munka, s amolyan családi vigasságfele. Évszázados szokás szerint a termést most is hosszú póznákkal verik le. Vigyázva, hogy a ter- mésthozó fát ne sértsék. A csonthéjas termést aztán megtisztítják a ínég zöld, vagy már féketedő héjától. Ha a burok nem repedezett meg, akkor késsel szabdalják meg, hogy megtisztíthassák. Az így megtisztított termést hideg vízben megfürdetik. Ebben fahamut vagy szódát oldanak fel, s a maradék héjat seprűvel ledörzsölik. A megtisztított dió héja szép fényes, fehér-sárgás színű lesz. A termést aztán rétegesen szétterítik, s vagy a napon, vagy pedig a falusi házak padlásán megszárítják, szellős helyen megszikkaszfják. Az így kezelt dió nem csak szép fényes lesz, de a belseje, a magja egészséges marad, nem penészedik, nem avasodik. A diót a száraznak nevezett gyümölcsök között tartják számon, holott a tudományos nevén „csontárosok” közé tartozik. Őshonos, a feljegyzések tanúsága szerint eleink is igen kedvelték. A hazai diósokat már a középkorban is „elkertelték”, a termőhelyeket bekerítették. Ahol a szőlő megél, ott a diófa is biztosan és jól díszlik, termést hoz. Megyénkben például a történelmi borvidékeken, mind Tokaj-Hegyalján, mind pedig a dél-borsodi borvidéken, ahol tehát szőlőt termesztenek, mindenütt megtaláljuk. Nemcsak a szőlőskertek lábjában díszlenek több évtizedes, -százados termőfák, hanem a bortároló pinceháznál, pincesoroknál is. Szinte elmaradhatatlan tartozéka a falusi portáknak is. A zempléni hegyektől a Bükk lábáig mindenütt. Nemcsak a termése, de értékes fája miatt is kedvelik és Vitetik. Őszi hangulat Fotó: Fojtán László ____________________ M óra Ferenc szülőházában Mező István A szülőháza... Homrogd, Kiskunfélegyháza (ÉM) - Amióta iskolánk felvette Móra Ferenc nevét (Homrogd lakosai döntötték el népszavazással), azóta készülök Kiskunfélegyházára, hogy megtekintsem az író szülőházát. Félegyháza 35 ezer lakosú város Bács-Kiskun megyében, Kecskeméttől 30 kilométerre.. Abaújtól ez mintegy 250 kilométer távolságra van. Némi keresgélés, és kérdezősködés után (sehol egy útba igazító tábla) megtaláltuk a Móra Ferenc utcát (az egykori Szarvas utca), benne áz író szülőházát. Furcsa módon éppen szombaton és vasárnap van zárva, amikor az emberek többsége ráér... Pe- chünkre mi is szombaton mentünk, így meg kellett keresnünk a gondnokot, aki volt szíves félórára kinyitni. A ház és az udvar nagyon szépen gondozott, éppen olyan, amilyen száz éve lehetett. Az ajtón belépve a pitvarba jutunk, ahol a boglyakemence mellett a kenyérsütés kellékei láthatók. Szakajtó, da- gasztóteknő, szita, sütőlapát ...és benne a kiállítás Fotó: a szerző stb. Móra édesanyja ugyanis kenyeret sütött, és a piacra hordta eladni. Jobbra található a szűcsműhely, ahol az író édesapja dolgozott. Természetesen itt is megtalálhatók a szűcsmesterség szerszámai és nagyon szép, hímzett ködmön, az a bizonyos kincskereső kis- ködmön. Ekkor érzi az ember először a kor hangulatát és elképzeli, ahogy Móra Márton munka közben mesél a kis Fer- csikének. A családot nemcsak a szegénység sújtotta, hanem a gyakori gyász is. A tíz gyermek közül csak három érte meg a felnőtt kort, míg a többséggel a torokgyík végzett. A nagyszobában, ahol valaha aludtak, étkeztek, szóval ahol a család lakott, kiállítás van. Üvegvitrinek alatt az író életének fontosabb dokumentumai, kéziratok, fényképek, könyvek, oklevelek. Aki nem ismerné Móra munkásságát, itt egy rövid keresztmetszetet kap róla. Persze ez közel sem pótolja azt a sok szép mást, melyből a melegség és szeretet árad. Ha valaki Bács-Kiskun megyében jár és útba ejti Kiskunfélegyházát-ajánlom figyelmébe az író szülőházát. De amíg nem jut el ide a Kedves Olvasó, tudok Abaújban is egy állandó Móra kiállítást... Hom- rogdon a Móra Ferenc Általános Iskolában, ahol több mint száz Mája-könyv, hanglemezek, fényképek, oklevelek és egyéb érdekességek várják az érdeklődőket. Abaujszántói diákok táborozása Abaújszántó (ÉM - K.S.) - Még ma is, október elején a ragyogó nyál’ örömeiről beszélnek azok az abaújszántói diákok, akik augusztus. 13-tól egyhetes sátortáborban vettek részt Pá- cinban. A korábbi évek hagyományait felújítva, ismét nyári tábort szerveztek a gyerekeknek az abaújszántói általános iskolában. A táborozás és az utazás költségeit a szülők mellett tizenhárom szponzor hozzájárulása is biztosította a negyvenöt gyerek számára. A résztvevők ezért „batyutábornak” nevezték el az egyhetes kirándulásukat. A három pedagógus és egy szülő vezetésével sokszínű és változatos programot valósítottak meg. Az oda és visszautazás teherautóval történt, és Pácinba érkezve egy felépített sátortábort béreltek ki. Itt szinte mindennapos programnak számított a fürdés, a horgászat és a vízibiciklizés, de a kirándulások a környék nevezetesebb helyeire is nagy tetszést aratott a diákok körében. Megcsodálhatták a helyreállított pácini kastélyt s benne a bodrogközi kiállítást, Karcsún felkeresték az Árpád-kori templomot. Közben átrándul- tak Szlovákiába is, a nagykö- vesdi várromhoz, Borsiban pedig elzarándokoltak II. Rákóczi Ferenc szülőházához, ahol koszorút helyeztek el. Áz egy hét elteltével, hazafelé jövet még egy délutánra megálltak a végardói fürdőnél, hogy a gyerekek kedvükre pancsolhassanak a medencében. A lelkesedésük még ma is tart, és remélik, hogy a jövő évben is eljutnak egy ehhez hasonló, élményekben, látványban gazdag kirándulásra. 1995. Október 10., Kedd Itt-Hon A 5 Kígyófészekbe nyúltunk - baj nélkül Priska Tibor (ÉM) - A nagy, őszi kirándulások okán a viperákról is szóltunk. Mert ugye „itt van az ősz, itt van újra”, ráadásul október rangján, márpedig ez a legcsu- dásabb festő, „aki” a vörösnek, a phosnak, a zöldnek, a sárgának, a barnának, á kéknek és mindennek oly sokféle töményét és árnyalatát képes kikeverni, hogy az ember csak ámul. Már azon is, hogy mennyire másként piroslik a csipke, a som, a galagonya, ez utóbbi, mint tudjuk egyenesen izzik, és a kökény hamvas kékje is mennyire más, mint a még nem érett borzagé, avagy bodzáé, ami éretten fénylő szurokfekete, külön érdekesség, hogy október mennyire el tud pepecselni csupán egyetlen fán is, nevezetesen a vadkörtén, amelyre valamiért nagy kedvteléssel rak föl minden színárnyalatot. Ugyancsak nehéz lenne betelni, nem is lehet egyéb lombok színeivel, melyek láttatására a Napot is másként rendeli vilá- gítni, a magasból lentebb pályára utasítva, hogy az oldalazó, puha fényekkel jobban lát- szódjék a sok szépség. Mammon uralta, racionális világunkban ugyan az ilyen lírikus butaságok mind hátrébb szorulnak, viszont még mindig szép számmal bóklásszák hegyeinket csupán az őszi erdő látványáért. Itt van hát az ősz, itt vannak a kirándulók, és itt vannak a viperák is. Mármint abaúji, zempléni részeken, mindenekelőtt a Zemplén hegységben. Igaz, a hűvösebb napokon már elbújnak, téli szállásukra húzódnak, de még csak október járja, nagyon is lehetségesek napsütéses, meleg napok, melyeket a kígyók is kihasználnak. Szóvá tettük figyelmeztetőül ismételten a keresztes viperákat, valójában az egyetlen állatot megyénkben, mely „visz- szalő”. Tényleg csupán: vissza! Ha békén hagyjuk, tőle ugyan járhatjuk keresztül-kasul az erdőket, hegyeket, de ha piszkáljuk, bottal leszorítjuk, rálépünk, akkor védekezik, és ez a védekezés súlyos sérüléseket okozhat. Lévén, hogy ez a ki-' gyó bizony méreggel védekezik, avagy támad, ha úgy adódik. Valójában ezzel a nehány utóbbi mondattal mindent el is mondtunk. Több észrevétel is érkezett hozzánk a viperákkal kapcsolatosan, ezeket az Itt- Hon zempléni melléklete közölte, a lényegét azonban érdemes többi mellékletünkben is hírül adni, hiszen a kirándulók sokféléi érkeznek ide. A mi vidékünkön Telkibánya, Hidasnémeti, Sátoraljaújhely és Tokaj által határolt területen található. Vásárhelyi István, a garad- nai remete, ki mindent csakis személyes tapasztalásai alapján tett közzé, úja egyik könyvében: „Ha a mozgástól,vagy lábdöngetéstől megriad, a legtöbbje gyorsan lyukba, kő alá, vagy lombok mögé siklik. Van olyan is, amelyik lassú sziszeMit tegyünk hát a viperás helyen? Ha netán találkozunk, látunk viperát ne kergessük, ne szaladjunk utána, ne turkáljunk bele bottal a tikba,... gés közben csúszik el az útról, de akadnak olyanok is, amelyek támadó állásban bevárnak. Ha hirtelen hozzányúlunk, vagy rálépünk, alig követhetjük villanó mozdulatait: sziszegve osztja marásait a feléje nyúló kézre, vagy a farkára lépő lábra.” A tudós egyik élménye pedig, amikor barátjával hegymászás után lepihent, ekként szól: „Egyszerre csak, mintha a földből nőtt volna ki, egy halkan kúszó keresztes vipera jelent meg, és mozdulatlan lábunkon keresztül csúszva a pár méterre lévő napsütötte sziklán karikába pendere- dett... Ha akkor ott mozgolódunk, vagy éppen ráfekszünk, feltétlenül megmart volna.” Mit tegyünk hát a viperás helyen? A legfontosabb mindenekelőtt, hogy ha netán találkozunk, látunk viperát - melynek igencsak kevés az esélye ne kergessük, ne szaladjunk utána, ne turkáljunk bele bottal a likba, hová bemenekült, ne akaijuk megfogni, közelről megnézni fényképezés kedvéért sem. Ha már ott napozik, hadd napozzon, ha már elment, hadd menjen! Ha mégis megmar valakit, az mit tegyen? Egyetemi tanár és gyógyszerész is írt viperával kapcsolatos cikket lapunkba. Szerintük - és mások szerint is - helytelen a marás helyének kiszívása, mivel a méreg így a szájba kerül. Szerintük kezelésként 3 százalékos hidrogén- peroxid, vagy 1 százalékos ká- lium-permanganátot alkalmazhatunk. A prof és a gyógyszerész igen óvatos az ellenméreggel, szerintük ez csak a legritkább esetben szükséges. Szükséges ellenben a megnyugtatás, mivel az ilyen marás után mindenkiben halálfélelem keletkezik. Ugyancsak ők utalnak egy felmérésre, mely szerint évente világunkban a darázs, vagy vadméh csípése hatszorta any- nyi halált okoz, mint a világ összes mérgeskígyója. Mindezek tudatában is helyes, ha nem legyintünk a vipera-ügyre. A pálházi körzeti orvos szerint is marás esetén azonnal orvoshoz kell fordulni. Helyi ellátást ne alkalmazzon csakis az, aki elsősegélyt tanult. A füzér- komlósi körzeti orvosnak tavaly volt egy ilyen marásos esete, ezentúl az itt töltött harminc év alatt alig-alig. A legfontosabbnak ő is a megnyugtatást, és az^ orvoshoz szállítást tartja. Ő is ellenzi a marás helyének kiszívását, kivágását. Jó tudni, hogy a kirándulók ellenanyagot abaújszántói és gönci gyógyszertárban kaphatnak. Meg azt is jó tudni a kirándulóknak, hogy védelmet nyújt a magas szárú cipő, a ma szerencsére nagyon divatba jött bakancs és a körültekintés. Mindig meg kell nézni hová ülnek le. Szerénytelenül hadd álljon itt saját, nem túl érdekes élményem. Évtizedek óta nemigen múlt el nyár, vagy ősz anélkül, hogy a Zemplén valamely részét ne bóklásztam volna többed magammal, főként a Királykát környékét, ahol a kiváló vargányán kívül az igen ritka korallgomba, meg a fólséges illatú-ízű rókagomba is fellelhető. Egy alkalommal naptól melegített, kicsinyke erdei tisztáson nyúlva az éppen ott lévő gombáért, odább akartam lökni egy mohás, vastagabb, görbe ágat. Majdnem rányúltam már, mikor észleltem, hogy ez nem is faág, hanem éppen itt pihenő kígyó. Szép mintákkal a hátán. Hogy a kissé odább bóklászó barátom se maradjon ki a jóból, kiabálni kezdtem neki, jöjjön hamar, minő érdekes akármit találtam. Ezt többször is elismételtem, míg végre meghallottam csörtetését, a kígyó viszont a lármát megunva ki- tekeredett, és igen lassan elfe- le indult. Akkor tűnt fel rövidsége, vaskossága és szép mintázata. Akkor ugrott be: Te jó- szagú... Hát ez meg vipera! Éreztem, hogy apró vízcseppek keletkeznek, majd gördülnek le a hátamon, egyáltalán igen csak meleg van ezen a kis tisztáson, ezért csendben és sürgősen odább álltam, illetve álltunk már akkor megérkezett barátommal, aki humorérzék híján persze az egész akciót nem értékelte. Évtizedek alatt ennyi volt az összes találkozásunk. Valójában elég is ennyi. Az Itt-Hon konyhája Gombás rakott tök Hozzávalók: 2 kg zsenge tök, só, 1 kisebb citrom vagy egy kiskanál ecet, 25 dkg gomba, 8 dkg Hera margarin, őrölt bors, petrezselyem, 2 dl tejföl, 2 tojás, 15 dkg reszelt ementáli sajt, 1 evőkanál zsemlemorzsa, a tepsi kikenéséhez: vaj, zsemlemorzsa. Elkészítés: a tököt megtisztítjuk, félbehasítjuk, a magjait kikaparjuk és húsát vékony szeletekre vágjuk vagy legyaluljuk. Enyhén sós, citromos (ecetes) vizet forralunk. A tököt 2-3 percre belerakjuk, majd leszűrve lecsöpög- tetjük. A gombát megtisztítjuk, megmossuk, vékonyan fölszeleteljük, és. a margarin felén megpirítjuk. Megsózzuk, megborsozzuk, finomra vágott petrezselyemmel fűszerezzük. Egy nagy tepsit kikenünk, morzsával megszórjuk. A tejfölt a tojással simára keverjük és enyhén megsózzuk. A tök felét tepsire rakjuk, a tojásos tejföl felével meglocsoljuk, a sajt felével megszóljuk. Ekkor a pirított gombát egyenletesen ráterítjük, a tök másik felével beborítjuk, végül az egészet a tejföl másik felével meglocsoljuk, a maradék sajttal megszórjuk. Á maradék margarint a tetejére morzsoljuk, egy kevés zsemlemorzsával meghintjük, és előmelegített sütőben, közepes lánggal 15-20 percig sütjük. Gombamártás Hozzávalók: 20 dkg csiperkegomba, 1 . kisebb fej reszelt vöröshagyma, 3 dkg margarin, 3 dkg liszt, 1 kiskanál Boszorkánykonyha ételízesítő, őrölt bors, pirospaprika, 1 csokor petrezselyem, 2 dl tejföl. Elkészítés: a gombát megmossuk, megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk. A reszelt hagymát a margarinon üvegesre pirítjuk. A gombát hozzáadjuk, majd néhány percnyi párolás után a Észttel meghintjük. Az ételízesítőt egy deci foiTÓ vízbe keverjük, a gombára öntjük, majd 1-2 percig főzzük. Ezután megfűszerezzük, petrezselyemmel megszóljuk, végül a tejföllel dúsítjuk. Boros szőlőkehely Hozzávalók: 2 dl édes fehérbor, 2 dl tej, 1 dl tejszín (vagy tej), 1 csomag Dr. Oetker Gála vanília ízű pudingpor, 2-3 kisebb fűid, lehetőleg különböző színű szőlő. Elkészítés: a bort, a tejet és a tejszínt a pudingporral előírás szerint krémmé keverjük. A gyümölcsöt leszemezzük, a nagyobb szemeket félbevágjuk - esetleg ki is magozzuk-, azután a krémmel réte- gezve 4 kehely- ben vagy tálkákban 25 percig pihentetjük. Ä tetejét tejszínhabbal díszíthetjük. \
