Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-10 / 239. szám
8 B Itt-Hon 1995. Október 10., Kedd Október Az október egyik dísze Fotó: Laczó József (ÉM - PT) - A nádasok széleit, a kopottas füvű legelőket járók ezekben a napokban is gyönyörködhetnek sokféle növényben, október díszeiben. Száraz, edzett növények, virágok ezek, melyek a mostohább körülményekhez alkalmazkodtak, formálták magukat, bírniuk kell az éjszakai lehűlésekét, az erős nappali szelet, meg kell elégedniük a kevesebb fénnyel. Kóróknak, bogáncsoknak nevezzük a legtöbbjüket, pedig megérdemelnének valami tisztességesebb nevet is. A katángkóró, mely a legforróbb nyár idején kezd kiteljesedni, még ma is díszlik csudásan kék virágjával, kibírva az eső nélküli irgalmatlan szárazságot és a mostam hidegebb napokat is. A szamárkóró is a magasba nyúlik érdekes formájával, ezt sok mezőtjáró ember kedvek, haza is visz belőle nehányat vázába, egész télen mutatós. Már gyakorta árusítják piacokon is, némelyek kékre, vagy rózsaszínűre pingálják. A bogáncsok sokfélesége élénk lila virágával minden árokparton és főként elhanyagolt, gondozatlan legelőn látható, bár ezt sok tüskéje, egész barátságtalan mivolta miatt senki nem viszi vázába. Persze, ha nem lenne ily barátságtalan, akkor az állatok már rég lelegelték, kipusztították volna. Az ördögszekér, vagy a nagyon találó nevű iringó is ki- teljesedett, megei’ősödött ezekre a napokra. Különösen az alföldi legelőket kedveli, ahol az esőáztatta földből kirúgja magát, és a szél segítségével kilométereket száguldozik, mindenütt elszórva magvát. Ezt tudja, erre képes és ezt bizony kiválóan tudja. Tud azért mást is. Például megtermelni, fölnevelni az ördögszékér-gombát, mely gomba csakis közvetlenül mellette található, és kajla kalapjával nem téveszthető össze semmi mással. Aki kóstolta már tudja: kiváló ízű gomba, ráadásul egy helyen mindig-többedmagával taglalható. Bőségesen terem a gomba Megjelent az őszi erdők csemegéje, a rizike (ÉM - KL) - Pótolta a nyári hónapok mulasztását a természet. A szárazság, az aszályos időjárás miatt még véletlenül sem nőtt a gomba, most, hogy beköszöntött az esővel tarkított őszi időszak, valósággal botladozni lehet az erdei gombákban. A gomba kedvelőinek van miből válogatni. A piacokon kosárszám kínálják a különböző gombaféléket, így például a tinómnak csaknem tucatnyi ehető fajtáját. Árulják a szegfű gombát, megjelent a piacokon a csuprosgomba, a szentmihá- lyi gomba, a hófehér mezei sampion, csakúgy, mint a süt- nivaló őzlábgomba. Aki pedig kirántva szereti ezt az ízes csemegét, az vásárolhat kőgombát, népies nevén pöfeteget. Nem csak a kirándulók keresik az avarlepte erdőségekben a különböző gombákat, amelyből a "szakértők több mint félszázat tartanak ehetőnek mind a bükki, mint pedig a zempléni erdőségekben. S mindezek mellett megjelent az őszi erdők csemegéjének tartott rizike, más néven a fenyőgomba. Elsősorban - mint a neve is mutatja - a fenyőerdőkben található és szedhető. Hála a kedvező időjárásnak, nem is kis mennyiségben kerül piacra. Szedik a Bükkben, a Hollóstető környéki, mintegy 60 hektárnyi fenyvesben, de igen gazdag termőhelye a Szendrő környéki fenyvesek, a Tornanádaska körüli fényőtelepítések. A rizike könnyen felismerhető. Kalapja tégla- vagy narancsszínű. Később elfakul, zöldfoltos lesz. Körkörösen világosabb és sötétebb karikák találhatók a kalapon. Tönkje Én meg ekkorát találtam hasonlóan színezett, mint a kalap. Amíg fiatal, addig tönkje tömött, később odvas. Erre figyelemmel kell lenni a vásárlásnál. Bár szára tani is lehet, legjobb felhasználásra a savanyítás. Különösen azok kedvelik, akik télire hagymával és különböző fűszerekkel ízesítve teszik el. Kitűnő, ízletes valódi savanyúság csemege, elsősorban sültekhez. Fotó: Mészáros István Gyerekek honi rajzasztala Mindkét rajz a kövesdi Bárdos Lajos Általános iskola negyedik osztályából való'. A bal oldalit Gáspár Aranka, a jobb oldalit Bíró László rajzolta. _A TARTALOMBÓL Szelíden barnul Igaz, a szelíd gesztenye a Dunántúlon terem bőséggel, de a mi megyénk bizonyos részein is akad legalább mutatóban ebből a különleges csemegét adó fából. Mára nálunk is beérett a termés. — (2. oldal) Önbizalom híján Sok pályakezdő fiatalnak kevés az önbizalma, megijed, leblokkol, a felvételiknél kevesebbet mutat valós tudásánál. Aki jónak látja, ebben a hónapban tanfolyamon vehet részt, melyen az önbizalmat igyekeznek fejleszteni. (2. oldal) Demarkációs folyó A széles vízen ide-oda járó hidas a két parton lévő települések összekötésére .szolgál, de úgy tűnik, a folyó lehet elválasztó is, amolyan demarkációs vonal, amelyet éppen ilyen jelleggel kíván megtartani az egyik település, minél jobban elkülönülve a túlparton lévőtől. És ehhez az érvei is megfelelőek. (3. oldal) Újul a barcikai tv A Kazincbarcikai Városi Televízió érdekesebb, látványosabb műsorral kíván szolgálni nézőinek. Ehhez a munkához nemrég valószínűleg az ország legfiatalabb tévés szerkesztőjét nevezték ki. A tervekről, elképzelésekről szintén olvashatnak lapunkban. (4. oldal) Százezer kilométer Országokon kerekezik át egy, me- gyénkbéli fiatal ember, akinek érdekesen felszerelt bringáját sokfelé ismerik. A kerékpározó eddig mintegy százezer kilométert kerekezett, tehát az egyenlítőnél többször is körbejárhatta volna a Földet. (7. oldal) A krumpli rangosságának ideje Az egyetlen állat, mely „visszalő” A nagy őszi kirándulásokon nézzük meg, hová ülünk le! (5. oldal) Tele zsákok a Hernád közelében (ÉM - PT) - Megszínesedtek a krumpliföldek. Az eddigi szokásos fehér zsákokat tarkítják a pirosas, sárgás, avagy zöld hálókból készült, nagyjából 30 kilónyit befogadó neccek, melyek igen jól mutatnak a barázdák között. "x Jól mutat persze a monstrum gépek, kocsik, hajlongó népek látványa is, mert mindez jelzi, hogy bőséggel terem megyénkben is a legfontosabb élelmiszer, mit régóta népélelmezési cikként tart nyilván a hivatalos nyelv, és nem véletlenül. Akik mostanában a megyét járják az alföldi részektől, a Tisza közeiétől fel északig, mondjuk a Hemád bejáratáig, vagy Gönc környékét, vagy a Sajó völgyét, avagy a Bodrogközt, hát mindenütt tapasztalhatják és örömmel, hogy termett a föld az aszály ellenére, a „pont akkor esik, amikor nem kellene” ellenére is. Eszünkbe jut hirtelenjében a tavalyi 100-120 forintos burgonyaár. Fönnhordta akkor a krumpli az orrát oly nagyon, hogy a korábbi években kinevetjük, ki ilyesmit jósol. Korábban azt sem hittük volna, hogy a kormány krumpliügyben importra kényszerül, márpedig tavaly ez következett be, ráadásul ennek pú, vásárlók igenis örültünk, hiszen százasunk nem igen akadt egy kilóért úgy általában. Most pedig a földeken sorjázó zsákokat látva bizakodunk: talán minderre az idei télen nem lesz szükség. Abban az országban, ahol a krumplinak oly sokféle neve ismeretes, ott tényleg nagyon fontos élelmiszer ez a valami. Márpedig itt burgonyaként, krumpliként, kompérként, kolompárként, kumpiként, földi almaként, némely részen kékcinkeként, gru- jaként, de becézve krumplics- kaként is tiszteljük. Fotó: Priska Tibor Rossz hírek, nyugtalanítóak viszont máris érkeznek. Ügyes külországi kalmárok üzleteléseiről, kik a határhoz közeli gazdaságokat, gazdákat keresik meg, rögtön fizetnek és viszik át a határon, ki országunkból a termést. A termelők kicsit talán meg- vakaiják a fejüket, de aztán engednek a.csábításnak. Más ügyeskedők viszont vermet ásnak, pincéket, üres helyiségeket bérelnek, elrakják, télére tárolják a krumplit, várva, hogy eljön majd az ő idejük. Mármint amikor százért, vagy inkább azon fölül árulhatják. Hogy ez így nem valami tisztességes? Lehet. De hát ez a piac! Krumpli mindenesetre most is termett. Lehetséges, hogy mégis hivatalos szerveinket kell majd biztatni importra? A megyét járva viszont biztató a kép a sorjázó színes tele zsákokkal, gépekkel, szorgoskodó emberekkel.
