Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-05 / 209. szám

6 Z Itt-Hon 1995. Szeptember 5., Kedd Az állatok is a hűvöst keresték Az augusztusi rekkenő hőségben nem csoda, ha az állatok is inkább a hűvös­re vágytak. A kenézlői révnél a Tisza partján a még innenső, zempléni részen kaptuk lencsevégre a delelő csordát. Mozgásukat behatárolja a mezsgyénél húzódó villanypásztor, de erre szükség is van, hiszen közel a folyó, s a közle­kedési út. No, azért nem kell a szar­vasmarhákat nagyon bezártnak hinni, bőven van nekik terület a legelésre, a mozgásra. Fotó: Mészáros István Délibábos nyelvészkedő névadók (ÉM - K.L.) - Anonymus kró­nikájában olvasható, hogy mi­után Árpád hadai eljutottak szerencsésen a Takta vize mel­lé, az ott elterülő mezőn meg­pihenve, azt Szerencsnek ne­vezték el. Egy másik hagyo­mány szerint ezen a vidéken volt a Kárpátaljáról indult se­reg második pihenője. Itt ellen­séggel ütköztek. Árpád csata­rendbe állította seregét, s így szólott: „Ma ád Isten e tájon szerencsét Tarcalnak.” így ke­letkezett tehát Szerencs és Tár­cái neve a néphagyomány sze­rint. Történeti tények, ásatási leletek bizonyítják, hogy a hon­foglaló hadak ezen a vidéken, szűkebben Tokaj-Hegyalján, a bodrogközi-zempléni részeken már a honfoglalás idején meg­telepedtek. A névadásban azon­ban a hajdani kor délibábos név­adói bizony elvetették a suly­kot, amikor szabad fantáziájuk­ra, vagy éppen a kor színvona­lán álló etimologizálásukra ha­gyatkozva kísérelték meg Jki- hüvelyezni” egyes települések elnevezését. Szemléletes példa erre töb­bek között Tokaj. Egyesek a szláv „sztuháju” szóból szár­maztatták, mások a „tok” és a „háj” szóból eredeztetik. Ismét mások úgy vélték, hogy Tokaj összetett szó, mégpedig a „dag” és az „aly”-ból ami nem jelent mást, mint „hegyalja”. Voltak, akik eredetét a „tok” hal nevé­ben keresték, amelyhez az „aj” végződés társul, s az „tokahal- ban gazdag vidéket” jelentett. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy „hymes ouduar” ként is számon tartották, amely „himeléssel”, azaz vesszőfonás­sal megerősített helységet je­lent - akkor kedvünk szerint válogathatunk, melyiket fogad­juk el eredetnek. Többféle vélemény forgott közkézen, illetve közszájon Sá­rospatakot illetően is. Egyes megítélések szerint ősi neve Ketelpatak volt. Van viszont olyan vélemény is, hogy az Ár­pád-korban a Tokaj-Hegyalja hegylánca, valamint a Bodrog és a Ronyva közötti terület ne­veztetett Sárosnak, s így Újhely neve is Sátoraljaújhely volt. Régi írásokat, egykori leíráso­kat, „hegytörténeti dolgozato­kat” olvasva számos jelét talál­juk az ilyenfajta, bízvást déli­bábosnak nevezhető nyelvész­kedő névmagyarázatnak. Ami részint a kor színvonalán álló tudományoskodással is magya­rázható. Sok esetben azonban megalapozott tényeken nyug­szik, mint többek között Bod- rogolaszi elnevezése, amely az egykor betelepített szólőműve- lőkről kapta nevét. A millecentenáriumra ké­szülve érdemes érdekes vissza­tekinteni ezekre a hagyomá­nyokra. ( A 7<s>í°)m Wfcitmfc® Szögliget 6. születésnapod és névnapod alkalmából szívünk minden melegével kívánunk sok örömet és boldogságot. Papó, Ica mama ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Sátoraljaújhely, Dózsa György út 12.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes vagy apró) illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 2 600 Ft+áfa 1/8" 5 200 Ft+áfa 1/4" 10 500 Ft+áfa 1/2" 20 550 Ft+áfa 1/1" 41 100 Ft+áfa 2/2" 42 400 Ft+áfa 2/1" 84 800 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás-áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 06/47/321-926 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! 1995. Szeptember 5., Kedd Itt-Hon Z 3 Csak egyszer lehet reklamáció... Angol és német megrendelésre készülnek a ruhák Ma már kialakult a szakmunkásgárda Sátoraljaújhely (ÉM - M.I.) - A hölgy határozott, érezni mozdulataiból, megnyilvánulá­saiból: kemény üzletasszony. Olyan, aki, ha „bizniszről”, munkáról van szó, bizony nem ismer pardont... Gróth Katalint sokan ismerik Sátoraljaújhely­ben, s nem csupán ott, hanem a környéken, sőt külföldön is, hiszen üzleti kapcsolatai az or­szághatárt is átlépik. Áz első lépés egy ruházati bolt megnyitása volt 1989-ben. Aztán jött az ötlet: varrodát kellene létrehozni, így alakult meg a Delfin Kft., ahol kezdet­ben öt ember dolgozott. Egy magánházat béreltek, melyet fél év elteltével követett egy másik bérlet a volt MHSZ-épü- letben. Ekkor már huszonöt al­kalmazott volt. Férje akkor kül­földön dolgozott, Gróth Katalin, a cég tulajdonosa, s egyben ve­zetője nem is tagadja, az ő kap­csolatai révén tudtak exportra dolgozni. A végzett munkával elégedettek voltak a más or­szágbeli partnerek, hiszen nap­jainkban már kizárólag külho­ni cégek megrendeléseire ké­szülnek Újhelyben a különféle blézerek, női ruhák. Jelenleg éppen angol és né­met cégek szállítják ide az alap­anyagot, a terveket, hogy azok­ból szorgos újhelyi aszszonyok ezek összeállítsák a kosztümö­ket. A minőséggel kapcsolato­Fotók: Mészáros István san még nem kaptak reklamá­ciót, mondja a cégvezető tulaj­donos. Nagy baj lenne, ha ki­fogás érkezne, ugyanis ezen a piacon csak egyszer lehet rek­lamáció... A következő munka­megrendelés már biztosan más céghez érkezne. Gróth Katalin cégvezető tulaj­donos Az indulás volt a legnehezebb, mondja, s ha hiszi, ha nem - ezen belül —, a nagy munkanél­küliség közepette a megfelelő szakmunkások megtalálása. Kezdetben nagy volt a fluktu­áció, jöttek-mentek a dolgo­zók... Mára szerencsére kiala­kult egy megbízhatóan dolgo­zó gárda. Egy esztendőben ál­talában 15 millió forintot tesz ki a bruttó árbevétel. Napjaink­ban harminchat embernek ad munkát a kis cég. HETI IEGYZF.T Az Első Ember Priska Tibor Ot külön is illő köszönteni. A többiek is észlelhetők ugyan, hogy itt vannak, megérkeztek, elmentek, de legtöbb­ször csak úgy simán váltanak, észrevét­lenül adják át helyüket a következő­nek. A most érkezett Embernek valamiért nagyon is különleges a rangja. Pedig valójában nem is akarja, nem hivalko­dik, nem harsánykodik érkeztével, még­is tudjuk, látjuk: itt van ismét! Holott éppen a csendesség, a barátságosság a jellemzője, inkább lecsillapít, mint ki­abál, inkább nyugalomra int, mint kap­kodásra, inkább leül, nézelődik, pipáz- gat, várakozik, mosolyog, mérlegre ra­kosgat ezt-azt és bizony inkább az örö­met, az elégedettséget olvassa ki min­dig ebből a mérlegből, mint az áskáló- dást, bizonytalankodást, az elégedet­lenséget. Például megméri a dinnyét. Azt bólintja, hogy no, ez igen! Megter­mett szépen, bárki megvehette még a legszegényebbje is. Ma a legolcsóbb gyümölcs, bőven piroslik-zöldell most is. Az uborkát, a kukoricát, a naprafor­gót is megnézi. A szóló szőlőt, a csen­gő barackot, a mosolygó almát. Néha összehunyorítja a szemét, mintha vala­mi mégsem tetszene neki, de aztán mosolyog, kacsint, no, ez most ilyen lett, de a másik ugye... No, majd leg­közelebb emez is! A betakarított kalászosokat bizonyára elégedetten nézi, de a füstölgő, ma is hol itt, hol ott lángoló tarlót, szalmát fejcsóválva. Akárcsak az égő avart, a ropogva megsemmisülő, lángokba hulló fenyvest. Egy kis hűvösség, egy kis eső... Igen, annak van máraz ideje, túlságosan forró, túlságosan hosszú volt ez a nyár. A most érkezett Ember bizonyára fölemeli kezét a Nap felé, hogy valamelyest árnyékolja, kicsit lej­jebb is parancsolja magas ívéről, rövi- debbre is szabja égjárásának idejét. Elég volt már ebből a hőségből, a min­dent kiszárító, perzselő forróságból. Nemcsak a föld, az erdő, a növény nem bírja már, hanem az emberek sem. Az enyhülés, kis pihenés jót tesz minden élőnek. Ráfér bizony minden élőre. Felül a szőlőhegy tetejére, kék ködö­ket, párákat ereget pipájából, jó utat kí­ván a vándormadaraknak, téli álomra biztatja a vizek lakóit. Meleg tekinteté­vel édesíti még a szőlőt, a szilvát, be­reteszeli a zivatarok, villámok kapuját. Várhatóan int majd a csendes esőknek, szedelőzködjenek, induljanak, töltsék meg a föld repedéseit, locsolják meg az erdőket, nádasokat, töltsék fel a forrá­sokat. Int az estének is: korábban ér­kezzen, biztosítson pihenőt a földeken eleddig hosszú napokat dolgozóknak. Talán ekként cselekszik a pár napja ér­kezett Első Ember, a szeptember. Illő köszöntenünk őt. A kész ruhadarabok külföldi boltokba kerülnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom