Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-05 / 209. szám

6 B Itt-Hon 1995. Szeptember 5., Kedd Hűséges társaink, a kutyák (ÉM - P.M.) - Egyre többen tartanak kutyát a bérházakban is. Erről mindig azt tartottam, hogy mind a kutyától, mind a gazdától igen nagy vállalás, mert hűséges társainak nagyon szeretik a szabadságot, nem­igen kedvelik a panelházak szűkre szabott méreteit. Mivel mi, emberek minden­napi életünket egy bizonyos ki­alakult ritmusban éljük, a ku­tyánkat úgy kell nevelnünk, hogy beilleszkedjen ebbe a rit­musba, megszokja azt. A szo­kások kialakításában mind­össze arra kell ügyebiünk, hogy rendszeresek és következetesek legyünk. Fontos megszoktatni az egyedül maradásra. Amint a kutya megszokta a környeze­tet, beilleszkedett a családba, elkezdhetjük a magára mara­dásra szoktatást. Legcélsze­rűbb, ha eleinte egy kiadós sé­ta után, a helyéhez visszük és magára hagyjuk. Először csak rövid, később mind hosszabb időre tegyük ezt, anélkül, hogy a lakást elhagynánk. Ha látjuk, hogy távozásunk után nem esik pánikba, rövidebb, fokozatosan hosszabb időre is elhagyhatjuk a lakást. Hazatéréskor azonban mindig a legelső legyen bará­tunk üdvözlése, megnyugtatá­sa. Séták alatt is több alkalom­mal kössük ki egy-egy oszlop­hoz, fához és kis távolságokra menjünk el. A távolságot és az időt itt is fokozatosan növelhet­jük csak. A kutyának azt kell tapasztalni, hogy a gazdája visszatér, nem hagyja el. Üzle­tek előtt is fokozatosság elve alapján hagyjuk csak magára kutyánkat. Ügyeljünk arra, hogy nyugodt legyen ne lár­mázzon, ugasson. Ne verjük a kutyát, bünte­tésként a felső nyakbőrét ráz­zuk meg, mert ez nagyobb sér­tés mindennél. A kutyák játékának nagyon fontos szerepe van életük ala­kulása és felkészítésük szem­pontjából. A játék, a szabad te­vékenység nemcsak egy hangu­lat kifejezője, hanem módot ad a tárgyak, a társak, a környe­zet jobb megismerésére. Már az alomban az anyával, a testvé­rekkel birkóznak, verekednek. Később a sétákon a fajtársak­kal alakul ki a hasznos játék. Fejlődik izomzatúk, tapaszta­latokat szereznek a különböző harcmódozatokról, kialakul bennük a szexuális érzés. Meg­ismerkednek a környezet tár­gyaival. A játékon keresztül tud a kutya az emberrel is jó kapcsolatot kialakítani. A kölyök játékossága gondot is okozhat, hisz mindent meg­rágcsál, megszagol. Az így el­szenvedett károkat megelőzhet­jük, ha minden mozgatható tár­gyat elérhetetlenné teszünk, és mi adunk egy-két olyan dolgot, amivel játszhat. Lényeges, hogy ezek a tárgyak ne legye­nek könnyen szétrághatók, mert az apró falatokat lenyel­heti, súlyos betegséget vonva magára. Minden egyes neki szánt tárgy iránt fel kell kelte­rn az érdeklődését, a kezünk­ben lévő játékkal gyors mozdu­latokat végezzünk. Amikor kel­lően felizgattuk, nyújtsuk fel a tárgyat, és ha elkapja, kis hu­zavona után adjuk csak oda. Egy-két ilyen játék után saját tulajdonának tekinti a tárgyat. A véletlenül elöl hagyott cipő és harisnya idővel közömbös lesz számára, ha azt tapasztal­ja, hogy az e tárgyak rágásakor határozott „fúj”, „rossz” tiltó hangjel hangzik el. ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Tiszaújváros, Bártók Béla út 7.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes vagy apró) illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 3 050 Ft+áfa 1/8 ft 6 100 Ft+áfa 1/4 ff 12 100 Ft+áfa 1/2 ff 23 950 Ft+áfa 1/1 ff 47 900 Ft+áfa 2/2 ff 48 600 Ft+áfa 2/1 ff 97 200 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 06/49/343-316 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! 1995. Szeptember 5., Kedd Itt-Hon B 3 Új utakon keresi boldogulását Alacska Alacska (ÉM - KL) - A máso­dik önkormányzati válasz­tásokon másodszor válasz­tották a kis település pol­gármesterévé Simon Lász­lót. A község lakói előtt nem volt ismeretlen, hiszen édesapja évtizedeken át a helybéli iskola pedagógusa volt. Általános iskoláit is itt végezte, majd a miskolci Egyetemen szerzett mérnöki oklevelet. Mi több, tudomá­nyos kandidátusi fokozatot. □ Polgármester úr, így nem csak a falu ismeri Ont, de ön is a községet... % Igen, mert a kapcsolat nem szakadt meg. Már az első meg­választásomat követően sike­rült közös nevezőre jutni a fej­lesztést illetően, a közös cselek­vés alapjait kialakítani. □ Miért volt erre szükség? • Tudni kell, hogy Alacska az első világháborút követően bá­nyászközséggé fejlődött. Az Alacskai Kőszénbánya és Villa­mossági Rt. egyik alapítója a híres feltaláló, Kandó Kálmán volt. A bányászkodás azonban a második világháborút köve­tően megszűnt. A rendszervál­tást követő új gazdasági felté­telek mellett most új utakat kell keresni, hogy a falu fejlő­dését, a lakosság életlehetősé­geit megteremtsük, illetve meg­tartsuk. □ Milyen lehetőségek állnak önök előtt? • Hadd utaljak arra, hogy Alacska közel esik a Sajó-völ- gyéhez, alig néhány kilométer választja el Sajószentpétertől. A táji adottságok lehetőséget kínálnak a falusi turizmus megvalósítására, kifejlesztésé­re. A községet erdőségek veszik körül, a Bükki Nemzeti Park szomszédságában. A dombos táj vadvirágos, gyógyfüveket is adó rétekkel, szőlőkkel, gyü­mölcsösökkel váltakozik Ezt a már adott tájképet igyekszünk hasznosítani, a vendégjáráshoz alkalmas fejlesztésekkel. □ Mit kíván tenni ennek érde­kében? • Felmérve a természeti, va­lamint egyéb adottságokat, lé­pésről lépésre akarunk halad­ni. így tervezzük - más intéz­mények anyagi támogatásával - egy záportározó kialakítását. Erre azért is szükség van, mert a környező hegyekből, dombok­ról lezúduló víz már nemegy­szer árvizet okozott a faluban. A záportározó nemcsak a köz­ség árvízveszélyét szünteti meg, hanem lehetőséget nyújt majd a környezet alakítására is. Olyan formában, amely a tá­rozó fenntartását, üzemelteté­sét is gazdaságossá teszi. A község egykori lakójának Mik­lós Ödönnek - akinek síremlé­ke áll a községben - hagyomá­nyát felújítva kívánjuk meg­újítani szőlészeti, borászati kul­túránkat. □ Ezek a távolabbi tervek. Mi­vel gazdagodik a község most? • Noha az általános nehézsé­gek minket is érintenek, azért büszkén mondhatjuk hogy az utóbbi önkormányzati válasz­tások óta több mint egymillió forintos költséggel korszerűsí­tettünk gázra állítottuk át az öt tantermes iskola, az óvoda fűtését. A régi kazánházat pe­dig sportcélokra alakítjuk át. Megtörtént az orvosi rendelő teljes belső felújítása, a kastély- épületben lévő kultúrhelyiség- gel együtt. A település két szé­lén létesített két buszmegálló pedig a közlekedést teszi ké­nyelmesebbé. Ezek eredmé­nyek azzal együtt, hogy jelen­tős a munkanélküliség, nagy a mozgáskorlátozottak száma. Gondot okoz a közgyógyszerel­látás igényének kielégítése, de azt sikerült elérni, hogy az is­kolásoknak a könyvtámogatá­sa teljes körű. Eső után úgy nő, mintha húznák Tavasszal, nyár elején elárasz­totta a piacot, majd hosszú he­tekig, hónapokig színét nem láttuk. A legelőket, erdőket já­rók még mutatóban sem tud­tak hozni belőle, hiszen a ká­nikulától szétrepedezett földe­ken, a szárazon hersenő erdei avaron nem nőhettek. Az utóbbi napokban viszont hol itt, hol ott nyíltak meg az ég csatornái, igaz, gyakorta nyár végéhez illetlen nagy ég­zengéssel, villámlással, fülre­pesztő csattogással, de öntöz­te a földet lassú, tisztességes eső is. Sok víz hiányzik per­sze még a talajból, mivel év­tizede soha nem hullott any- nyi, mint kellett volna, ma is csupán az őszi hetes esőkben, a téli bőséges hóban bizakod­hatunk, de ezek vagy jönnek, vagy nem. Mindenestre a nemrég hullott eső után meg­jelentek ismét a gombák, ha nem is nagy mennyiségben, de kibújtak a földből, észlel­hetők ismét a piacokon is. Akár az olyan szépek is, mint a képünkön láthatóak. Fotó: Laczó József HF.T11EGYZF.T Az Első Ember Priska Tibor /y Of külön is illő köszönteni. A többiek is észlelhetők ugyan, hogy itt vannak, megérkeztek, elmentek, de legtöbb­ször csak úgy simán váltanak, észrevét­lenül adják át helyüket a következő­nek. A most érkezett Embernek valamiért nagyon is különleges a rangja. Pedig valójában nem is akarja, nem hivalko­dik, nem harsánykodik érkeztével, mégis tudjuk, látjuk: itt van ismét! Holott éppen a csendesség, a barátsá­gosság a jellemzője, inkább lecsillapít, mint kiabál, inkább nyugalomra int, mint kapkodásra, inkább leül, nézelő­dik, pipázgat, várakozik, mosolyog, mérlegre rakosgat ezt-azt és bizony in­kább az örömet, az elégedettséget ol­vassa ki mindig ebből a mérlegből, mint az áskálódást, bizonytalankodást, az elégedetlenséget. Például megméri a dinnyét. Azt bólintja, hogy no, ez igen! Megtermett szépen, bárki megve- hette még a legszegényebbje is. Ma a legolcsóbb gyümölcs, bőven piroslik- zöldell most is. Az uborkát, a kukori­cát, a napraforgót is megnézi. A szóló szőlőt, a csengő barackot, a mosolygó almát. Néha összehunyorítja a szemét, mintha valami mégsem tetszene neki, de aztán mosolyog, kacsint, no, ez most ilyen lett, de a másik ugye... No, majd legközelebb emez is! A betakarított kalászosokat bizonyára elégedetten nézi, de a füstölgő, ma is hol itt, hol ott lángoló tarlót, szalmát fejcsóválva. Akárcsak az égő avart, a ropogva megsemmisülő, lángokba hulló fenyvest. Egy kis hűvösség, egy kis eső... Igen, annak van már az ideje, túlságosan forró, túlságosan hosszú volt ez a nyár. A most érkezett Ember bizonyára fölemeli kezét a Nap felé, hogy valamelyest árnyékolja, kicsit lej­jebb is parancsolja magas ívéről, rövi- debbre is szabja égjárásának idejét. Elég volt már ebből a hőségből, a min­dent kiszárító, perzselő forróságból. Nemcsak a föld, az erdő, a növény nem bírja már, hanem az emberek sem. Az enyhülés, kis pihenés jót tesz minden élőnek. Ráfér bizony minden élőre. Felül a szőlőhegy tetejére, kék ködö­ket, párákat ereget pipájából, jó utat kí­ván a vándormadaraknak, téli álomra biztatja a vizek lakóit. Meleg tekinteté­vel édesíti még a szőlőt, a szilvát, be­reteszeli a zivatarok, villámok kapuját. Várhatóan int majd a csendes esőknek, szedelőzködjenek, induljanak, töltsék meg a föld repedéseit, locsolják meg az erdőket, nádasokat, töltsék fel a forrá­sokat. Int az estének is: korábban ér­kezzen, biztosítson pihenőt a földeken eleddig hosszú napokat dolgozóknak. Talán ekként cselekszik a pár napja ér­kezett Első Ember, a szeptember. Illő köszöntenünk őt. Alacska madártávlatból. Légi felvétel. Fotó: ÉM-repró

Next

/
Oldalképek
Tartalom