Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-05 / 209. szám

4 B Itt-Hon ­......................... 1995. Szeptember 5., Kedd „ MOZIMŰSOROK szeptember 6-tól szeptember 12-ig Borsodnádasd Szeptember ■ A titkok kertje. Színes amerikai film. Kiemelt helyár. Kez­dés 17.30 óra. Szeptember 10.: A szörnyeteg. Színes szinkronizált olasz filmvígjáték. Ki­emelt helyár. Kezdés 17.30 óra. Kazincbarcika Szeptember 7-8.: A szörnyeteg. Színes szinkronizált olasz filmvígjáték. Ki­emelt helyár. Kezdés 18.00 óra. Szeptember 9.: A három testőr. Színes amerikai kalandfilm. Kiemelt helyár. Kezdés 16.00 és 18.00 óra. Szeptember 10.: Beverly Hillidil(l)i. Szí­nes szinkronizált amerikai filmvígjá­ték. Kezdés 16.00 és 18.00 óra. Szeptember 11.: Farkasokkal táncoló. Színes szinkronizált amerikai westem- film. Kiemelt helyár. Kezdés 18.00 óra. Szeptember 12.: Gyújtóhatás. Színes szinkronizált amerikai akciófilm. Ki­emelt helyár. Kezdés 18.00 óra. Mezőkövesd Szeptember 8-9.: Gyújtóhatás. Színes szinkronizált amerikai akciófilm. Ki­emelt helyár. Kezdés 19.00 óra. Szeptember 10.: Richie Rich Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. Kiemelt helyár. Kezdés 19.00 óra. Ózd Szeptember 7.: Star Trek: Nemzedé­kek. Színes amerikai sci-fí. Kiemelt helyár. Kezdés 17.00 és 19.00 óra. Szeptember 9.: Star Trek: Nemzedé­kek. Színes amerikai sci-fi. Kiemelt helyár. Kezdés 17.00 és 19.00 óra. Szeptember 10.: 101 kiskutya. Színes szinkronizált amerikai rajzfilm. Ki­emelt helyár. Kezdés 10.00 óra. _ Szeptember 11-12.: A szörnyeteg. Szí­nes szinkronizált olasz filmvígjáték. Ki­emelt helyár. Kezdés 17.00 és 19.00 óra, Putnok Szeptember 7-9.: Die Hard - Az élet mindig drága. Színes szinkronizált amerikai akciófilm. Kiemelt helyár. Kezdés 18.00 óra. Szeptember 11-12.: Mestercsapda. Szí­nes kanadai akciófilm. Kiemelt helyár. Kezdés 18.00 óra. Rakamaz Szeptember 8.: A préda. Színes ameri­kai akciófilm. Kiemelt helyár. Kezdés 18.00 óra. Tiszaújváros Szeptember 7-8.: Gyilkosság szexhívás­ra. Színes amerikai thriller. Kiemelt helyár. Kezdés 19.00 óra. Szeptember 10.: Halálugrás. Színes amerikai akció-thriller. Kiemelt helyár. Kezdés 19.00 óra. Szeptember 11.: Ponyvaregény - Pulp Fiction. Színes amerikai film. Kezdés 19.00 óra. minőségi - szintetizátort. Je­lenleg egy ROLAND E-86-os hangszeren játszik.- Nagyon hosszú és kemény volt az út a tangóharmonikától az amatőr együttesen át idáig. Úgy érzem, megérte. Köszönet érte szüleimnek, akik nagyon sokat segítettek. Világ életem­ben zenész szerettem volna len­ni, ha zenei képesítés nélkül is, de nagyon nagy önszorgalom­mal és vasakarattal elértem a célomat!- Nem hiányzott egy zene­tanár irányítása?- De, nagyon. Sajnos, a kör­nyékünkön nem volt lehetőség hangzástant és különféle zené­léshez, énekléshez szükséges tanulmányokat folytatni. Per­sze nem felejtettem el a szak­mámat, ha kell szobafestést, mázolást is vállalok. Hétvége­ken lagziba is meghívnak, kü­lönböző bálok alkalmával is ze­nélek. Ez a kereseti lehetőség csak annyira elegendő, hogy az ember fenn tudja magát tarta­ni és erőt gyűjtsön. Mezőkövesd (ÉM-Bi.I) - A Kövesden dolgozó-éneklő Ká- csor Ignác nyugdíjasokból álló csoportnak régi dallamokkal kedveskedik, a fiataloknak beatszámokkal. Hogyan is kez­dődött?- Kilenc éves koromban let­tem a zene szerelmese. Akkor kaptam szüleimtől egy tangó- harmonikát, ezen a hangszeren próbálgattam különféle dalla­mokat kihozni. Később falum­ban, Kömlőn alakult GOND ne­vű együttesben zenéltem. Egyébként Egerben végeztem szobafestő-mázoló szakmun­kásként, tíz évig dolgoztam a szakmában...- Gondolom,-meszelés köz­ben, létrán állva, ülve is éne­kelt...-Minden alkalommal, egye­dül voltam a lakásokban, nem zavart senkit. Nagyon jó gya­korlási lehetőség ez is. Ezután jött a honvédség, Cegléden szol­gáltam, ott is énekeltem, zene­karban játszottam. Ezután jött az igazi megpró­báltatás: nyolc hónapig Algéri­ában dolgozott keményen, egy cél lebegett előtte: megszerezni egy7 olyan hangszert, amivel - egy egész zenekart pótolva - megállja majd a helyét bármi­lyen rendezvényen, előadáson. És sikerült, az összegyűjtött va­lutájából Németországban vá­sárolt egy - akkor még nálunk szinte ismeretlen, hangzásában A hegyek között Szögliget népség a 300 ember befogadá­sára képes szép kultúrházban tartották meg. Szép és felejthetetlen élmé­nyekkel térhettünk haza. Orszá­gunk néhány híres népművelő­jével is találkozhattunk, köztük Béres Jánossal, a 80 éves ede­lényi pedagógussal, aki a Bód- vavölgyében rengeteg népdalt gyűjtött össze, amelyekből köny­vek születtek. Nagyon sok tanít­ványa van, akiknek az ajkáról felcsendülnek a szép magyar népdalok. Ott volt Barsi Ernő, a 75 éves professzor úr is, aki Sályból érkezett a három nem- zedékű népdalkörével. Többfé­le hangszeren művészien ját­szik, ismert dalai vannak, amit ő írt és zenésített meg. Az aján­dékok és a virágok kiosztása Fotó: Priska Tibor után a polgármester bejelenté­se következett: Miskolcon a Ró­nai Művelődési Házban szep­tember 29-30-án megrendezés­re kerülő idősek világnapjára és a nyugdíjas versírók II. or­szágos találkozójára elviszi az ünnepeiteket, ahol a színpadon is résztvevői lehetnek a gála­műsornak. A vendégek a műsorokért oklevelet kaptak. A vendéglá­tókkal együtt dalolva sétáltunk végig a főutcán és gyönyörköd­tünk a táj szépségében, a tele­pülés rendezett házaiban, majd e „nagy család” terített asztal­nál folytatta a baráti beszélge­tést. A klubvezetők itt is dol­goztak, mert átadták egymás­nak a jó ötleteket, és meghív­ták egymást vendégszerepelni. 1995. Szeptember 5., Kedd Itt-Hon B 5 Történet az aratási muzsikáról Priska Tibor- De jó lesz már megint a pa­rasztoknak! - Sóhajtott őszin­te irigységgel a brácsás a kár­mentőnek dőlve, miközben nagy gonddal lerakta bazsevá- ját a kecskelábú asztalra, tud­ván, hogy most jó ideig amúgy sem kell felemelnie.- Ugyan miért? - kérdé egy magas termetű, őszes szakállú férfiú, kiről majd odább több szó esik.- Azért, mert itt a nyár, a búza beérett. A parasztok men­nek aratni, meglesz nekik a kenyér! Hát ezért, ins- tállom!- Hát akkor!? Te miért nem jössz aratni more? Gyere te is! Itt a munka!- Jaj, instállom, nagy­ságos, tekintetes úr, hát én nem tudok aratni!- Nem tudsz aratni? Hát mit tudsz?- Muzsikálni! Azt tudok! De igazán tudok! Itt van ni, meg- hallgassa-e, hogy aszongya...- Nem, most nem hallga­tom. De... No, figyelj csak ide more! Ha te nem tudsz aratni, de hegedülni igen, hát én be­veszlek a csapatba! Annyi bú­zát kapsz, amennyit az ara­tók... A muzsikálásodért. Per­sze, ugyanakkor kelsz, mint ők, amikor az aratók megkezdik a munkát, te rázendítesz a nó­tára.- Melyikre tekintetes nagy­ságos uram, melyikre?- Amelyikre akarod. Azt hú­zod, amelyiket kedved tartja... Persze, mindig ott a nyomuk­ban. Ahogyan az aratók, a ma­rokszedők mennek, te mindig ott a nyomukban, és húzod, amit akarsz. Igen, a maroksze­dő asszonyok után, hogy ne za­vard őket, meg a kasza nehogy elérje a lábadat... No, mit szól­sz ehhez?- És ugyanazt kapom a bú­zából, amit ők? Mármint az aratók?- Azt. Ugyanazt, egy szem­mel sem kevesebbet! Vállalod-e?- Én-e?! Hogy még ilyet ne vállalnék?! Juhéééü! Már hogy a bazseválásommal megkere­sem azt, amit az aratók?! Juhh- hééééü! Drága, aranyos tekin­tetes, nagyságos úr! Már hogy­ne vállalnám! Mikor kell kez­denem?- Hát.. Ez egyik táblámon holnap kezdjük, hajnali három­kor...- Ott vagyok! Itt süllyedjek el, ha, nem vagyok ott!- Én is ott leszek, az aratás kezdete szent dolog. Az Élet­ről van szó. Ideje elmondani egyet s mást az elhangzottakról. Min­denekelőtt azt, hogy a nagyjá­ból idézett párbeszéd Dolyány (ma Bencurfalva) hűvös, hami­sítatlan falusi korcsmájában zajlott le a régebbi időkben. A brácsásról mindenki tudja, hogy muzsikus cigány, aki nél­kül nem lehetett meg a bármi­nő kis falusi korcsma sem. A magas termetű, őszes szakállú ember pedig... Hát igen, ez már nem ennyire egyszerű. Először is itt nem szoktak szakállak lenni. Ha mégis, úgy nem jár­nak falusi korcsmába. A magas termetű, szakállas férfiú: Iván­ka, a földesúr. Művelt, sokat ol­vasott ember, aki csudás szép lovai által vitt hintájában jár­ja a világot, de legalábbis a szé- csényi vasútállomást, ahol vo­natra ül, elmegy, valamikor visszatér, de akkor már ismét a szép lovak által hozott hin­tóbán szunyókál, újságot olvas­gatva. Övé itt a föld nagy része Szécsény közelében, föltehető­en a trianoni határ fölött, az Ipolyon túl lévő területekből is, de erre Kisgéc, Dolyány, Ma- gyargée területe mindenképp. Szóval, a szakállas földesúr utazik, jáija a világot, amikor pedig nem, akkor a helybéli korcsmákat. Igen szeret ott len­ni, beszédbe elegyedni, ha mód van rá, megviccelni, avagy helyretenni bárkit is. Folyta­tódjék hát a történés. Szép nyári hajnal köszöntöt­te az aratókat. Ivánka ünnepé­lyes arccal lépett a kaszások­hoz és kívánt jó munkát, áldást az aratásra, azok pedig levett kalappal emelték föl pálinkás­poharakat, együtt a brácsással, mert neki is jár ami jár. Az úr ezután hintájába ült, elhajtott, a hajnal meg mutatta, hogy aratásra készült ő is, itt aztán nem kell fázni senkinek, buz­galmában még a szelet is elpa­rancsolta innen. Hersentek a kaszák suhintásai, a maroksze­dők szorgoskodtak, a brácsás meg mögöttük rázendített és húzta. Eleinte még kérdezget­te is kinek mi a nótája, de az­tán már csak úgy húzta, ami eszébe jutott, ballagva mindig a nyomukban. Mire a Nap vé­gigtekintett a népes társasá­gon, már igazi nyári reggel ne­hezedett a földekre, sok izza­dást, nehéz légzést ígérve, sőt, már hozva is! Az inas, szívós testű kaszások tempósan, ki tudja hány generáció által örö­költ, begyakorolt, gazdaságos mozdulatokkal vágták a ren­det, ki nem esve a ritmusból, amikor meg a bandagazda föl­egyenesedett, mindahányan egyszerre ezt tették, maguk elé állítva a kaszát, kalapjukat hátrabillentve, a tokmányból a fenőt elővéve fenték, húzták a pengén. Közben egymásra is tekintgettek, össze is kacsintot­tak, hátra intve a bazseváló fe­lé. Tetszett nekik a szokat­lan aratás, biztatgatták is a hegedűst, csak húzza, de később már nem pocsékol­ták erejüket másfele figye­lésre. Tíz óra fele kezdett aka­dozni a muzsikahang. Meg-megakadt, lelassult, szünetelt. Akkor már nem a ba­rátságos, melegítő Nap járt az égen, hanem a harapós, a mér­ges, ki éppen azon gondolkodik, most gyújtsa-e lángra ezt az egész keserves világot, vagy váljon még egy percet. Ilyenkor már remeg a levegő, nem látni tisztán száz méterre sem, a ma­darak rég elbújtak a csendere­sekbe, pihegve gubbasztanak, a kasza pengéje bántó élesen villan, a kemény, éles tarló még a rossz cipőn is átszúr, a sós iz­zadság meg csak ömlik, ömlik akár az Ipoly is kiönthetne tő­le, ha nem nyelné el rögtön a kemény, száraz föld. A gyanta sem fog már igazán, a vonón a lószőr is megenged, talán még az a drága hegedű is szétszá­rad, tönkremegy, akkor meg ugye... Délig azért esak-csak szólt, cincogott valamicskét a hege­dű. Amikor a Nap az aratók fe­je fölé ért, akkora forróságot árasztott, hogy már csak a dé­li harangszó mentette meg a vi­lágot a tűztől, és mindenkit az összeeséstől. A hatalmas diófa árnyékában csodásán esett az ebéd, de talán még jobban a pi­henés, a kicsinyke hűsölés. Itt fogadta meg a brácsás szent es­küvel, hogy ha az egész határt neki adják, akkor sem megy to­vább egy lépést sem! Nem és nem! Ivánka később somolyogva hallgatta a brácsás panaszko­dását rettenetes sok szenvedé­séről, mit ember még nem élt át az ilyen tűző napon. Tanul­ságképpen meg is állapították, hogy nem kell irigyelni a pa­rasztokat a termésért, mit ara­táskor megkeresnek... Régvolt mindez, de talán még a mának is szól az üzenete. Ivánka ünnepélyes arccal lépett a kaszásokhoz és kívánt jó munkát, azok pedig levett kalappal emelték föl pálinkáspoharukat, együtt a brácsással, mert neki is jár, ami jár. Az Itt-Hon konyhája Töltött karalábé Hozzávalók: 8 db karalábé, 40 dkg ser­téshús, kevés só, fehér bors, 14 dkg rizs, 2 db tojás, 1 csomag zöldpetrezse­lyem, 5 dkg liszt, 5 dkg vaj, 1 dl tej­szín. A szép és egészséges karalábékat meghámozzuk, a közepét szépen ki­emeljük, és félretesszük. A sertéshúst ledaráljuk, sóval, fehér borssal, az ap­róra vágott zöldpetrezselyemmel íze­sítjük. Hozzáadjuk a tojásokat, és a már korábban megpárolt rizst. Ismét sózzuk és jól összedolgozzuk, majd ez­zel a töltelékkel megtöltjük a karalá­békat és egy nagyobb edénybe helyez­zük. A maradék karalábé-belsőt szin­tén beletesszük a tálba. Annyi vizet, vagy csontlevet öntünk alá, hogy a ka­ralábékat majdnem elfedje. Fedővel le- takaijuk és puhára pároljuk. Ha kész, kiszedjük az edényből, és félretesszük. Közben a vajból, a lisztből és a zöldpet­rezselyemből világos rántást készítünk, ehhez hozzáadjuk az apró karalábéma­radékot, s besűrítjük. Felforraljuk és hozzákeverjük a tejszínt. A töltött ka­ralábékat újra tányérra rakjuk és a sű­rű mártásféleséggel leöntjük. De elké­szíthetjük úgy is, hogy a töltelékbe nem rizst, hanem 2-3 darab, tejben áz­tatott, jól kicsavart zsemlét teszünk. Ekkor a töltött karalábé mellé a párolt rizst köretként kínálhatjuk. Gombás-paprikás csirkesaláta Hozzávalók 4 személyre: 40-50 dkg fi­lézett csirke- vagy pulykahús, 2 dkg vaj, vagy főzőmargarin, 1 egész cit­rom, őrölt és egész fekete bors, só, 1 babérlevél, 2 db piroshúsú paprika, 15-20 dkg csiperkegomba, 1 csomag petrezselyemzöld, kevés cukor, 3 evő­kanál étolaj. A filézett szárnyashúst megmossuk, majd szárazra töröljük, és serpenyő­ben forró vajon minden oldalról meg­pirítjuk. A citromot jól megmossuk. Egyik felét meghámozzuk, és az egész­nek kicsavaijuk a levét. A darabokra vágott citromhéjat 3 evőkanál vízzel, sóval, egész fekete borssal és a babér­levéllel a húshoz adjuk. Jó tíz percig főzzük, majd a húst kivesszük a lé­ből, hagyjuk kihűlni, és 1-2 cm-es koc­kákra vágjuk. A gombafejeket tisztí­tás és mosás után négy részre vág­juk, és meglocsoljuk kevés citromlével, hogy ne bámuljon meg. A petrezse­lyemzöldet is megmossuk, majd finom­ra vágjuk. Megtisztítjuk a paprikákat, magházukat éles, hegyes késsel eltá­volítjuk, majd a húsukat egyforma csí­kokra szeleteljük. Összekeverjük a gombával, a hússal és a petrezselyem- zölddel. A salátaléhez 2 evőkanál cit­romlét elkeverünk kevés sóval, őrölt fekete borssal és kevés cukorral, fel­verjük az olajjal, és a gombás-húsos keverékre öntjük. Lehetőleg hűtőszek­rényben, fedő alatt rövid ideig érlel­jük, mielőtt tálaljuk. Emlékezetes születésnapot tartottak Pávakörök vidám találkozója Szögligeten Szögliget (EM - T.I.-né) - Ezen a kis településen is élnek olyan emberek, akik szívügyük­nek tekintik a hagyományőr­zést, ápolást. Izsó Vilmosné Ujj Márta pedagógus 1980-ban megalakította a Hagyományőr­ző Pávakört kb. 50 fővel. A 15 éves pályafutásuk alatt, Márta több mint 200 népdalt gyűjtött össze. A Pávakör tagjai nők, férfiak és gyerekek, ők alkotják azokat a szép dolgokat, ame­lyekben mindannyian gyönyör­ködhetünk. A Polgármesteri Hivatal Önkormányzati Testü­leté élén, Mihalik József Alfonz polgármester úr vezetésével látják, elismerik a Pávakör szorgos munkáját, és nagyra értékelik azt, hogy minősítése­ken már öt alkalommal nyer­tek ezüst fokozatot. Szögliget jó hírnevét így öregbítik. A Páva­kor 15. születésnapjának ün­neplése augusztus 19-én volt, ami sok szervezést és nagy anyagi támogatást igényelt. Az anyagi támogatást a Polgár- mesteri Hivatal és, a Bódvaszi- las és Vidéke ÁFÉSZ vállalta magára. A szervezést Izsóné Márta bonyolította le. Erre a szép ünnepre az edelényi, sá- lyi, Besenyő (Dunántúlról ér­keztek), bódvavendégi, szirma- besenyői, aggteleki és helyi népdalkörök, valamint Szlová­kiából Szepsi férfitáncegyüttest és -kórust hívták meg. Az ün­Akinek szintén dalból van a lelke...

Next

/
Oldalképek
Tartalom