Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-29 / 203. szám
- 1995. Augusztus 29., Kedd 4 A Itt-Hon A kopasz énekesnő Szeles András Encs (ÉM) - Az loncsco darab címét a néhány hete már megemlített Siné- ad O’Connor bemutatásához kölcsönöztem. Egyáltalán miért fontos tudni erről az ír énekesnőről? Amikor a nyolcvanas évek rockzenéje leginkább elszennyeződött állóvízzé és immár elüzletiesedett, olcsó, gics- cses és a fogyasztási mániára épülő iparággá vált, jött néhány előadó, aki tehetségével, egyéniségével, művészi erejével, szókimondásával, kitűnő zenei érzékével gyógyírt jelentett az említett bajokra. Ilyen Sinéad O’Connor is. Az U2 együttes gitárosának (Edge) segítségével a Captive című film zenéjével indult el pályája, majd 1987- ben szinte berobbant a haladó rockműfajba a Lion and the Cobra címet viselő revelatív és egyben sikeres albumával. Erőteljes és egyben izgalmas zenéjében az ír népzenei elemeket kemény és lágy gitárhangokkal, halk dobszóval, hegedűkkel, ordító és suttogó hangokkal fonja át. Beskatulyázhatatlan zene ez. A következő lemezén (I Do Not Want What I Haven’t Got) tökéletesítette tudását s egyben feldolgozott egy csodaszép lírai dalt Prince-től (No Compares to you), ami óriási siker lett. A harmadik LP bizony alaposan kilóg a sorból a nagyzenekarral előadott szvingklasszikusokat figyelembe véve. Ezután sokáig nem zenéje kapcsán merült fel neve. (Erőteljesen fellépett Margaret Thatcher politikája ellen, kinyilvánítja utálatát Frank Sinatra iránt, egy kapcsolat Peter Gábriellel, s katolikus létére széttépi a pápa arcképét a tévékamerák előtt.) Fia születése után alapvetően megváltozott az élete. Erről tanúskodik az 1994-ben készített (írországi imaként nővérének és fiának ajánlott) Universal Mother című hanganyaga. A dalok (kettő kivételével) a gyerekkel, gyerekekkel foglalkoznak. A lemez keretein (Fire On Babylon, „Famine”) belül magasfeszültségű érzékenység, (olykor romboló) düh, szeretet (éhség), gyermekkori rémálom és a valóság horrorja, s a szenvedélyes hangok széles skálája jellemző. Megrázóan foglalkozik a fogyatékos gyerekekkel (Scorn Not His Simplicity), előad egy Kurt Cobain-dalt (All Apologies) s énekel a kisfia, Jake is.,Aznap születtél, amikor édesanyámat temettük” - hangzik el a Tiny Grief című dalban. Sinéad O’Connor: leborotvált fej, szép arc kék szemekkel, nyílt, őszinte pillantás. Igazi egyéniség, megáldva a mélységeket és magasságokat bejáró ZENE minden szépségével és fájdalmával. Mi otthonában is ITT-HON vagyunk Győzelmi zászló 40 évvel ezelőtt Fotó: ÉM-archív Bakonyi Béla Abaújszántó (ÉM) - A második világháború után a népművelés művészeti munkája egy-egy településen olyan támogatást kapott, mely magas szintre emelte a kórus, a színjátszás és a népitánc működését. Én olyan szerencsés helyzetben voltam még a háború előtti időkben, hogy 60 tagú vegyes karral szerepeltem már 1936-ban az országos hírű Abaúji Napok kulturális rendezvényén. A háború után ez a kórusom megmaradt - néhány férfitagot kivéve, akiket elvesztettük a doni háborúban. Hazaérkezésem után a hadifogságból körülvettek az énekesek: „Kántor úr, szedjük össze a kórus tagságát és énekeljünk.” Megható volt ez a lelkesedés, ez az öntevékeny élő muzsikára vágyás az énekeseim részéről. Az iskolában az úttörőkórus próbáján üzenetet küldtem minden volt énekesemnek, hogy az énekkar működését beindítjuk. Nagy öröm támadt a lelkes csapatban, s akik éltek és tagjai voltak a volt egyházi kórusnak, hiány nélkül megjelentek az adott időben a római katolikus olvasókör helyiségében. Ünnepi találkozó volt ez, hiszen a férfikai' szőlősgazdái a pincéjükből elhoztak egy-egy demizson jófajta Sátor-oldalban termett nedűt, a női tagság pogácsát, süteményt, s így fejeztük ki a nagy világégés után találkozásunk örömét. Beszélgettünk a háború szántói eseményeiről, én is elmondtam, hogy az énekkarból kikkel találkoztam a doni háborúban. Szinte egyöntetűen újságolták, hogy a plébános úr felolvasta a doni háborúban részt vett abaúj- szántói katonák névsorát, akiknek találkozását én szerveztem meg. ...Amikor hadosztályunk megérkezett a végállomásra - sok-sok szerelvénnyel -, a dur- nevói erdőben gyűjtötték ösz- sze a csapategységeket. Kétna- pi pihenő után elvonultunk a hadműveleti területre, s menetközben gyűjtöttem össze a szántói „fiúkat”. Sajnos, több mint a fele a társaságnak a doni temetőkben nyugszik (Sza- guniban, Podgornojéban stb.). Harctéri üzenetünk a római katolikus plébános úrhoz szólt és a hívekhez: „Szeretettel gondolunk kamarás úrra és a szántói hívekre. A doni felvonulás szántói katonái.” Ennek a kedves híradásnak az volt az érdeA jubileumi kitüntetés átadása kessége, hogy tábori levelezőlapunk nem volt, így Hórász Sanyi, volt tenoristánk ügyességéből a katonatapasztalatok alapján mégis sikerült üzenetet küldeni. Egy tiszta fehér nyírfa törzséről késsel levágott egy levelezőlapnyi fakérget, én megcímeztem, s mindenki aláírta a nevét. A vasárnapi nagymise szószékéről a plébános úr örömmel újságolta a megérkezett nyírfa levelet, s az üdvözletét átadta a templom híveinek. A jelenlévő énekesek nagy örömmel újságolták ezt a rendkívüli nyírfakérges üzenetet, s boldogan koccintottunk találkozásunkra. Ezután feltettem a kérdést. Drága énekeseim, tudnánk még valamit énekelni a régi kórusművekből? Örömmel álltak négy szólamra, bár hiányos volt a férfikar, de azért szépen szólt Bárdos: Réten, réten, sej a szántói réten című népdala, valamint néhány egyházi mű: Néked ajánljuk Szűz Anyánk, Minden földek Istent dicsérjétek stb. Bizony könny szökött a szemünkbe, amikor tisztán megszólaltak az egyházi harmóniák. Ezután következett a régóta bevált szórakozás. Felnyitottam a régen használt 10 változatos harmóniumot, s magyar nótákat énekeltünk, majd amikor a hangulat emelkedett, keringőt kértek az énekesek. Kedvenc keringőmet játszottam: Táncolnék a boldogságtól, szívem lánggal ég címűt. Forogtak a párok, s én arra gondoltam: a doni háború, a francia kegyetlen hadifogság, ahol éhhalálra voltunk kárhoztatva, s utána az internálás után hálát kell adnom Istennek ebben az egyházi közösségben, hogy ezt megérhettem ennyi szenvedés s életveszély után. Azután megállapodtunk, hogy minden hétfőn este próbát tartunk a körben, s megkezdjük új énekek tanulását. A próbák nagy odaadással, lelkesen ismétlőd- tek, s egyre több üzenetet kaptam: ...szeretne beállni az énekkarba néhány személy - férfi és nő s így rövidesen ötvenen énekeltünk. 1949-ben felkeresett Homonnay Sándor kollégám, aki népművelési ügyvezetői tisztséget töltött be. Hajós Imre nagyközségi párttitkár felkérését tolmácsolta, hogy az énekkarral szerepeljünk a művelődési házban a művészeti seregszemlén. Boldogan vállaltuk, énekeltünk három világi és egy egyházi négyszólamos művet. A közönség, a szántói lakosok nagyon örültek az énekkar háború utáni megújulásának, s lelkes tapssal köszönték meg szereplésünket. Ezután minden községi ünnepélyen - volt elég sok - szerepeltünk. 1949 év végén, karácsony előtt felkeresett nagyközségünk párttitkára Kovács Béla, s előadta, hogy le kell mondanom a kántori állásomról, mert a rendelkezések értelmében állami tanító nem teljesíthet szolgálatot egyháznál. Meg kellett értenem az idők szavát, s arra kértem a járási titkárt - aki egyébként jó barátom volt, egyik kolléganőmnek a félje -, adjon pár nap gondolkodási időt. Sajnáltam otthagyni az orgonát, az egyházi zenét, így megkértem a plébános urat, hogy beszélje meg az egyháztanáccsal: tudnak-e engem foglalkoztatni a mindenkori állami tanítói fizetésem javadalmazásában? A válasz nemleges volt, az egyház semmiféle pénzalappal nem rendelkezik. Összeszedtem kottáimat, elbúcsúztam az orgonától, és megváltam egyházi funkciómtól 15 évi működésem után. (Folytatjuk) 1995. Augusztus 29., Kedd Itt-Hon A 5 Középkori akadémia Esztergomban Balassa Zoltán Kassa, Esztergom (ÉM) - Esztergomban, a középkori Magyar Királyság fővárosában, mely Trianon után határvárossá lett, rendezte meg a Szent György Lovagrend harmadik alkalommal a Középkori Akadémiát augusztus 7-12. között, melyet a határon túli pedagógusok és tanárjelöltek számára hirdettek meg. Nagyjából hetven résztvevő érkezett, melyek közül a Felvidékről 15-en, Erdélyből 17-es voltak jelen. Pusztaszeri László, a Lovagrend rendi kormányzója, annak a tudatos munkának alapjait kívánta kidomborítani, mely a rend erőfeszítését jellemzi. Az egyetértés, tisztelet és megbecsülés szolgálatába álltak, s ezért foglalkoznak az agresszív nacionalizmusok korát megelőző történelmi kérdésekkel, amelyek számos tanulságot hordoznak magukban a ma embere számára is. A korábbi évek tapasztalata nyomán felmerült annak igénye, hogy a magyar középkor részletkérdésein kívül kerüljön sor egy összefoglaló előadásra, mely e korszak egészét mutatná be a legújabb eredmények tükrében. Ezt a nem könnyű feladatot oldotta meg szellemesen, iróniával fűszerezve Koós Ferenc, a Batthyány Kázmér Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója, aki az államalapítással indította előadását. A magyarok által birtokba vett térséget két hatalmi tényező versengése határozta meg, mint azóta is. Mind a római egyház, mind Bizánc ki akarta teijeszteni befolyását a Kárpát-medencére. Éennállt a veszélye annak, hogy főleg az 1054-es egyház- szakadás után két Magyarország jön létre, két kultúrával és két mentalitással. Megtelepedésünkkel kapcsolatban az előadó nem térhetett ki a kalandozások értékelése elől. Félremagyarázásnak minősítette azt a nézetet, mely szerint „a két, megsemmisítő vereség után az addig rablófosztogató magyarság behúzott farkú kutyaként odaalázatos- kodott a keresztvíz alá”. A mersburgi, majd a Lech-mezei vereség nem érinthette számottevő módon a magyar haderőt, mert akkor a győztes császár a vesztesek „hátán” érkezett volna az országba, kihasználva a helyzetet. Géza papokat kért, s ebbe a győztes boldogan beleegyezett. Sőt abba is, hogy a magyar király a pápától kapjon koronát, ami azzal az előnnyel járt a cseh és lengyel Az Árpád-kori királyi palota feltárt részletei Fotó: ÉM repró esettől eltérően, hogy István király szuverén uralkodóvá vált. Mivel a pápa Isten földi helytállója, a magyar király csupán az Istentől függött. Más, de egyben eredeti módon közelítette meg a kérdést C.Tóth János, a Határontúli Magyarok Hivatal főtanácsosa, aki az egységes magyar kultúra - a szó legtágabb értelmében - kialakulását vizsgálta meg a honfoglalás idejétől kezdve a rákövetkező évszázadokkal együtt. A Kárpát-medencébe bevonuló magyarság mint civilizált és magas kultúrával rendelkező népesség érkezett. ,A nagy kérdés tehát a kilencedik-tizedik század fordulóján, hogyan lehet ezt a kétféle - nyugati (görög-latin-ke- resztény) és lovasnomád (pogány) - értékrendet úgy ötvözni, hogy a honfoglalással valóságban is létrejött új magyar állam fennmaradjon a korabeli Európában.” István elérte, hogy nemcsak világi, hanem egyházi hatalmát is függetlenítette a Német-Római Szent Birodalomtól. Küldetése azonban ezzel még nem ért véget. Amikor a koronát és országát 1038. augusztus 15-én felajánlotta a Szent Szűznek, vagyis Magyar- ország Nagyasszonyának, illetve Patrónájának - ahogyan ezután Szűz Máriát nevezték - „...az itt lakó népével, magyarokkal és másokkal, nem a véletlen sorsa, nem a földi, gyarló hatalmasságokra bízza. Az égiektől kapott jogánál és hivatalánál fogva átruházza azt örök tulajdonul arra a Földön túli, embertől független égi hatalomra, akinek tisztaságához nem férhet kétség (...) vajon ki merne (...) szembeszállni az égi- ekkel, ki merné bántani Isten fia anyjának, Máriának országát?” Rácz Lajos, budapesti főiskolai tanár beszélt az „elengantissimus rex”-ről - ahogy egy francia följegyzést írt róla- kedves és kegyes királyról, aki minden jel szerint eltért a kor keménységétől. Kálmánnal együtt, aki követte a trónon, stabilizáló szerepet töltött be a korai magyar' állam fejlődésében. Lászlót Váradon temetik el végül és tisztelete zarándokokat vonz a városba. Török József professzor Szent László alakját vizsgálta a liturgia fényében. Egyrészt tárgyalta a szentté avatási szertartás kialakulását. Még ha a kor szentté avatási szertartásai aránylag jól ismertek- hangsúlyozta Török profesz- szor -, csupán szűkszavú lefrá- sok maradtak fenn László vá- radi kanonizációjáról. A források éppen azokon a pontokon a legszűkszavúbbak, melyek ma leginkább érdeklődésre tarthatnak számot. Schweitzer József, országos főrabbi előadásának tárgya a középkori zsidóság történetének ismertetése volt. Az első hiteles híradások már a X. században tudósítanak zsidók magyarországi tartózkodásáról. Becsült számuk a középkori Magyarországon 2500 és 20000 között ingadozik. Összességében a magyarországi zsidók élete szinte semmiben sem különbözött az európai zsidóságétól. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát a középkori Magyarországona szerzetesrendek kialakulására és az oktatás kezdeteire irányította a hallgatóság figyelmét, A szerzetesség bölcsője a III. századi Egyiptomban ringott, Majd sor kerül annak felismerésére, hogy a kultúra nincs ellentétben a Bibliával. Ez a szintézis már Szent Benedek nevéhez kötődik. így alakul át a sivatagi szerzetesség a VII-VIII. században szellemi kultúrszer- zetességgé, s innen már csak egy lépés választ el a kolostori kultúrától. így a tudományosság felé is nyitottnak mutatkoztak, s az ókori hagyományok megszentelődtek. S itt kell keresnünk a szervezett oktatás kezdeteit. Mára az egyház megfáradt, de az Evangélium nem. A kor kihívásának megfelelően el kell hagyma a meszes csigaházat, és élesen el kell választania a történelmi hagyományt a bibliai tanítástól, amelynek vajmi kevés köze van hozzá. Csak így tudja ismét megszólítani a ma emberét. Kahler Ferenc történész, a Lovagrend Nagymestere a zsidó kamaraispánok és a pizetumjog kapcsolatáról értekezett. (Folytatjuk) Az Itt-Hon konyhája Habos mazsolás szelet Hozzávalók: 15 dkg margarin, 1 egész tojás, 1 csomag sütőpor, 6 dkg porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 25 dkg liszt, 6 tojásfehérje, 20 dkg kristály- cukor, 10 dkg mazsola rumba áztatva, 10 dkg darált dió, barackíz. A margarint 1 egész tojással, a porcukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a lisztet, a sütőport, és jól összegyűljük. Közép- nagyságú tepsibe tesszük, és sütőben félig megsütjük. Majd kivesszük, és a tetejét megkenjük barackízzel. A tojás- fehérjéket a 20 dkg kristálycukorral kemény habbá veijük. Közben a 10 dkg mazsolát rumba áztatjuk, majd egy kis idő múlva kicsavaijuk, lecsepegtetjük. A barackízzel megkent tészta tetejére szóljuk a darált diót, majd a mazsolát, és a tetejére simítjuk a habot. A sütőbe visszatesszük, és szárítjuk úgy, hogy a hab ne bámuljon meg. Almás pite Hozzávalók: 30 dkg liszt, 12 dkg vaj, 2 evőkanál cukor, 1 evőkanál tejföl, só. A töltelékhez: 1 kg alma, mazsola, cukor. A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a cukrot, tejfölt, kevés sót. Jól összedolgozzuk, és kikent tepsibe tesszük úgy, hogy előtte egy vékonyabb, majd egy vastagabb lapot nyújtunk. A vastagabb tészta kerül alulra. Erre helyezzük a tölteléket. Az almát meghámozzuk, szeletekre vágjuk és kevés cukornál megpároljuk úgy, hogy leve ne maradjon. A töltelék tetejére helyezzük el a vékonyabb lapot, és tojással megkenve megsütjük. Az alsó tészta és az alma közé tehetünk kevés mazsolát, morzsát, lekvárt vagy akár diót is. Porcukorral meghintve szeletelve tálaljuk. Minyonszelet Hozzávalók: 6 tojássárgája, 6 evőkanál porcukor, 6 evőkanál darált dió, reszelt citromhéj, 2 kifli morzsája. Töltelék: 6 evőkanál darált dió, 6 evőkanál porcukor, 6 evőkanál tejszín. Cukormáz: 5 evőkanál porcukor, 1 evőkanál rum, 2 evőkanál langyos víz. Habosra keverjük a 6 tojás sárgáját a porcukorral, majd hozzáadjuk a diót, a kevés reszelt citromhéjat és a kiflimorzsát. Kikent, kilisztezett nagy tepsiben sütjük két részben, ha kihűlt megtöltjük. Töltelék: kikeverjük a diót, a porcukrot és a tejszínt, hogy krémsűrű legyen. Ezzel a kihűlt tésztát megtöltjük, egymásra borítjuk és kockákra vágjuk. Tetejét cukormázzal bevonjuk. Cukormáz: jól kikeverjük a porcukrot, a rumot és a langyos vizet, pár percig felforraljuk, és gyorsan bevonjuk vele a tésztát. Díszíthetjük is dióval.
