Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-29 / 203. szám

6 M Itt-Hon 1995. Augusztus 29., Kedd MISKOLCON az Avasra küldöm köszöntésem: ZÖLDNÉ ERIKÁNAK- névnapjára, kislányuknak- ÁGIKÁNAK ­6. születésnapjára. Két kis virágom az Isten áldjon, csak szépet, jót adjon néktek, és nagyon sok boldog évet! Szeretettel: Lenke néni LACIKA Miskolc Drága Lacika 9. születésnapod alkalmából köszön­tünk, nagyon sok boldogságot és jó egészséget kívánunk néked. Légy elégedett, és szeress minket úgy, mint mi téged. Apu, Anyu, a Tóth család, vattai mama és papó MACZKÓ ifj. TÓTH GYULÁNÉ Sajó vámos „Névnapodon azt kívánjuk Néked, teljesüljön minden szép reményed. Legyen hosszú, boldog és vidám az élted.” Ezt kívánják szeretettel: anyuka és apuka 1995. Augusztus 29., Kedd Itt-Hon M 3 Kis Józsefné Miskolc (ÉM) - A miskolci Vá­rosi Könyvtár fiókhálózata eb­ben az évben 30 éves. Vissza­pillantva jól körvonalazható korszakok különülnek el tör­ténetében: a fejlődés felívelő szakaszát stagnálás követte, és napjainkban a „karcsúsítás­karcsú,sodás” idejét éljük. A fo­lyamatosan romló gazdasági helyzet arra készteti a könyv­táros munkatársakat és a ve­zetést, hogy újragondolják, új­raszervezzék munkájukat. A sok kicsi, szétszórtan elhelyez­kedő fiókkönyvtár megszünte­tésével, összevonásával számá­ban kevesebb, de jobban felsze­relt, nagyobb állományú, minő­ségi szolgáltatásokat nyújtó könyvtárakat szeretnénk mű­ködtetni. Az elmúlt évek alatt ez a tendencia már megjelent, ma is tart, és a jövőben valószí­nűleg folytatódni fog. A műkö­dési feltételeket biztosítja az önkormányzat. A központban (Mindszent tér 12. sz. alatt) el­helyezett Szabó Lőrinc Fiók- könyvtár és a muzeális jellegű Lévay József Könyvtár mellett a követelményeknek minden szempontból megfelel a Petőfi Sándor Fiókkönyvtár Diósgyőr­ben, és tatarozása után gond­talanul működhet a József At­tila Fiókkönyvtár a Szentpété­ri kapuban. Kis lépésekre kényszerülve megindult a modem technikai követelményekhez való felzár­kózás: mára két könyvtár szá­mítógépes adatszolgáltatásra is képes, bár a Szabó Lőrinc Fi­ókkönyvtár csak 1995 tavaszán kapta számítógépét. Könyvtá­raink az idők folyamán közmű­velődési tevékenységük mellett kialakították saját speciális- profiljukat is, amelyet nem csak megőrizni, de ápolni, fej­leszteni is szívügyünk. A Petőfi Sándor Fiókkönyv­tár speciális gyűjteménye a miskolci honismereti anyag, mely a város történetére és je­lenére vonatkozó dokumentu­mokat teszi kutathatóvá. A József Attila Fiókkönyv­tár a képzőművészeti állomány gyűjtésére szakosodott, kiállí­tótermében rendszeresen alkal­mat nyújtva képzőművészek miskolci bemutatkozásához. Gyermekrészlege közkedvelt gyermekfoglalkozások gazdája, (Péteri Napok, színjátszó szak­kör stb.). A Szabó Lőrinc Fiók- könyvtárban idegen nyelvű és zenei részleg működik, állomá­nyuk gyarapítását pályázatok és könyvajándékok útján tud­ják megoldani: 1994-ben a Ja­pán Alapítványtól kaptak an­Számítógépes könyvtári adatszolgáltatás A könyvtárban megjelentek a számítógépek Fotó: D.K. goi nyelvű anyagot, 1995-ben a második negyedévben nyílt le­hetőség először könyvbeszer­zésre, fiókonként 50-100-150 ezer forint állt rendelkezésük­re, hogy új könyvekkel gyara­pítsák állományukat. Ez kevés, de a semminél jóval több. A ki­sebb fiókkönyvtárak kapták a kisebb összegeket (Tompa Mi­hály, Kaffka Margit, Dayka Gábor), a nagyobbak a 100-120- 150 ezer forintokat. Könyvtá­raink ez évben 1527 db doku­mentummal gyarapodtak. Újságok, folyóiratok beszerzé­sére 1 millió 200 ezer forintot tudunk fordítani. A Városi Könyvtár szolgáltatásait az el­ső fél évben 7000 beiratkozott olvasó vette igénybe, akik 87 000 alkalommal keresték fel könyvtárainkat, és 214 000 db dokumentumot kölcsönöztek ki. Ezek a számadatok világo­san mutatják a város lakóinak fokozott igényét a könyvtári szolgáltatások iránt. A bizalom­nak igyekszünk megfelelni a szolgáltatások bővítésével, a gyors kiszolgálással és a felté­telek javításával. A nem kölcsö­nözhető dokumentumokról fénymásolat kérhető, és igény­be vehető a könyvtárközi köl­csönzés lehetősége is. Olvasóközönségünk érdeklő­dése, nyitottsága több rendez­vényt tett emlékezetessé. Sike­res volt az amerikai fotókiállí­tás, a Dobos Barbara és Kerék­gyártó Imre kerámia- és grafi­kai kiállítása a József Attila Fi­ókkönyvtárban, a gyermekrész­legek író-olvasó találkozója Fecske Csabával, a kultúra napja, a Szabó Lórinc-napok, a könyvheti rendezvények. A Mindszent téri épület előadó­terme számos kisebb-nagyobb rendezvénynek adott helyet. Ezek jó része közös szervezés­ben zajlott le: együttműködve a Miskolci Kulturális Mene­dzser Irodával, a Mandorla Egyesülettel, a Páneurópai Unió miskolci szervezetével, a Miskolci Egyetem Bölcsészet­tudományi Intézetével. Vendé­geink voltak: Kabdebó Lóránt és hallgatói, Pelle János és Nagy Zoltán újságírók, Lu- kácsy Sándor és Németh G. Bé­la irodalomtörténész, Határ Győző és Serfóző Simon költők, Dobos Marianne író. Két könyvkiállítás színesítette a rendezvények palettáját: ez év tavaszán a Felsőmagyarorszá­gi Kiadó és elődei kiadványait mutatta be a Szabó Lőrinc Fi­ókkönyvtár, és ma is megte­kinthető még a Lévay József Muzeális gyűjtemény kamara­kiállítása a könyvtár dedikált könyveiből. Reméljük, hogy az ősszel rendezendő országos Könyvtári Hét még fokozottab­ban irányítja a közfigyelmet a könyvtárakra, szolgáltatásaik­ra. A miskolci Városi Könyvtár a szűkülő pénzügyi lehetőségek között takarékoskodással, terv­szerű gazdálkodással igyekszik megfelelni a kor követelménye­inek. A hálózat segítségére lét­rehozott alapítvány folyószám­lájára (Magyar Hitel Bank Rt. 270-18914-0000) az adakozó kedvű és tehetségű magánsze­mélyek és cégek eljuttathatják e célra szánt támogatásukat. A befolyt összegek elsősorban a könyvvásárlásra fordítható ke­ret növelését és a technikai fej­lesztést szolgálják majd. „HETI TEGY/FT Hídjaink Priska Tibor Már rogyne lenne öröm, amikor elké­szül egy új út, ráadásul nem is akárhol, hanem éppen Szentisvánbaksa és Me­gy aszó között, amely segítségével öt kilométernyire csökken ez eddigi öt­ven kilométer! Hírül is adtuk elkészül­tét többször is, mivel egyrészt jó hír, ha úgy tetszik igazi szenzáció (Bizony!), másrészt meg a gyakorlatból tudhat­juk, hogy a népek nehezen változtat­nak szokásaikon, a kocsival, bringával közlekedők is ösztönösen indulnak a régi, ámbár kerülős utaknak. A Novaj- idrány, Vizsoly közötti jól megépített, ugyancsak rendkívül hasznos út talán már évtizede is ott nyújtózik, mégis, ar­ra jártunkban alig-alig találkozunk jár­művel. Domaházától meg Zabárra visz az új út, mely a maga alig 5-6 kilomé­terével hatalmas kerülőktől kíméli meg az utast, Heves megye érintése nélkül mehetünk át Nógrádba és íme: alig- alig járjáklldőt, pénzt, fáradságot taka­ríthatnánk meg majd a későbbi évek­ben, ha a baksai út mondjuk úgy egy méternyivel szélesebbre sikeredett volna. Nyilván pénz az oka, mivel ennyir- e tellett. Azért járva-kelve az új úton, próbálgatva kanyarjait, emelkedőit, mégiscsak eszébe juta hálátlan ember­nek, hogy ugye csak jobb lett volna még azzal az egy méterrel! Hogy majd később ne kelljen szélesíteni ennyivel, mert ugye az újabb terv, gépek felvo­nulása, nekikezdés, útlezárás, miegy­más... jó lenne mindezt elkerülni, ha lehetséges. Itt vannak ugye - Abaújban különösen szép számmal, de megyénk más részein is-az átereszek, hidak, hi- dacskák. Mindegyik irányból ott előt­tük a tábla, mely jelzi, kinek van el­sőbbsége, ki várakozzék. Mivel két ko­csi egyszerre nem fér el rajtuk! Annak idején, föltehetően szintén a kevés pénz okán mindegyik híd keskenyebb­re épült meg, mint maga az út! Mint ilyen, mindegyik híd állandó baleset­forrás, potenciális ütközések, karam­bolok színhelye. Egy időben meg is kezdődött szélesítésük, de erre sem so­káig futották sem az anyagiak, sem az erő. Abbamaradt. Azaz: maradtak a keskeny hidak a sokasodó kocsik ará­nyában fokozódó balesetveszéllyel. Azt meg ugye mégsem lehet minden hidunknál megcsinálni, mint a most már bizonyára idők végezetéig elinté­zett, Gesztely előtti Hemád-hfdnál, ahol is lámpák előtt várakozunk, fo­gyasztjuk a benzint, az időt, majd las­san átlébucolunk a túlsó partra, ne­hány év múlva a következő évezredbe. A Megyaszó-Baksa közötti út nagyon is kell, nagyon is helyénvaló, csak hát evés közben jön meg az étvágy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom