Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-29 / 203. szám

4 M Itt-Hon 1995. Augusztus 29., Kedd A hatalom és a halál Miskolc (ÉM - NJ) - A könyv címé­ben nem kevesebbet ígér az olvasónak, mint 3500 latin közmondást olyan hí­rességektől, akik hittek a szó erejében, és az aforizmák tömörségével fogal­mazták meg kikristályosodott vélemé­nyüket a miről is? Az egyes bölcsessé­gek helyett hadd álljon itt néhány cím­szó a tartalomból azzal a kiegészítés­sel, hogy hányszor szerepel például a gazdagság, a hatalom, a becsület és a becstelenség stb. Az egyes fogalmak­hoz kapcsolódó közmondások számából valamilyen következtetésig eljuthat a mai ember is, megtudhatja, mi foglal­koztatta igazán a latin bölcselőket a legjobban. Eszerint a legtöbbször a hatalom és halál gondolata körül forgolódtak a la­tin bölcsek gondolatai, illetve a gazdag­ság, a jótékony hallgatás és az értelem szó szerepel legtöbbször a gyűjtemény­ben. A hatalom, az asszony és az arany már akkor is jobban foglalkoztatta az embereket, mint például az alig kimu­tathatóan jelenlévő megbecsülés és a megbízhatóság. Hatszor annyi az igaz­sággal öszefüggő aranymondás a könyvben, mint amennyi az igazságta­lansággal foglalkozik. Viszonylag mér­téktartóan foglalkoztak a latinok az el­vekkel és az elvtelenségekkel kapcso­latban is, mint amilyen szerényen je­lenik meg az emberségről és az ember erényeiről szőtt gondolatok aránya is. Ilyen mostohán kapott helyet a meg­győződés és a meggyőződés melletti ki­állás is. Ha nem is áradón, de szép számmal tárul elénk a szeretet, a szerelem és a szerencse fogalmához kapcsolódó sok­sok bölcsesség. Valamiért, de ezt csak eleink tudhatták miért, a vakmerőség és a hősiesség még jobban divatban volt, mint napjainkban. Akkor ezek még igazi értékmérői voltak a férfias­ságnak. A tudás szoros közelségben a tudat­lansággal majd azonosan jelenik meg, nyilvánvaló kemény csatájuk ugye má­ig nem csillapodott, és néha magunk sem tudjuk pontosan, itt-ott éppen me­lyik kerül a másik elébe. Aki ennél többet szeretne tudni a 3500 latin bölcsesség című könyvről, olvassa el figyelmesen a nagy szóno­kok, államférfiak véleményét a felso­rolt fogalmakról. Cato, Catullus, Juve- nális, Cicero, Petrarca, Ovidius, Néró, Tacitus, Vergilius vélhetőleg meggyő­zi önöket arról, hogy jóllehet minden megváltozott körülöttünk, miközben minden változás ma is ugyanazokat a célokat látszik kiszolgálni, a hatalom elérését, a gazdagság megszerzését, a szépasszonyok bájainak birtoklását. Akár kínál, akár Cserét. »/ff rr/>»r , az FiT-HON-nal mindent elér! A kohászát bombázása 1944-ben Balogh Sándor P Miskolc (ÉM) - 1944 szeptem­berében éltem át a második vi­lágháború felejthetetlen napját. Ezen a napon érte a diósgyőri vasgyárat a szőnyegbombázás. A háború vége felé szinte naponta fordult elő, hogy meg­szólaltak a szirénák, jelezve, hogy országunk területére ide­gen gépek hatoltak be. A légi­riadó esetén a rádió a követ­kezőt ismételte: „Légiveszély, Bácska-Baja” és pár perc múl. va felzúgtak a gépek, félelme­tes zúgásuk töltötte be a légte­ret. A gyár dolgozói az előre ki­jelölt óvóhelyekre vonultak, melyet már az előző gyakorla­ti oktatások alkalmával min­denki ismert. A légiriadó szin­te megszokottá vált, és voltak, akik ezt már nem vették komo­lyan. Az óvóhelyek helyett a szabadba, a gyár domboldalai­ra mentek. Egyszer mégis be­következett a valóság, és sokan saját szemükkel nézték végig, mely látvány igencsak megdöb­bentette őket. A gyárak két ma­gas domboldal között, egy jól behatárolható völgykatlanban helyezkedtek el, s így kiválóan alkalmasak voltak a szőnyeg­bombázásra. A jelzett napon és időben is­mét megszólaltak a szirénák, és ehndultunk a kovácsműhely­nél lévő bunkerbe, melyben ló­cák voltak elhelyezve, és helyét a gyakorlatok alkalmával már mindenki ismerte. A bunker belső világítással és szellőző ventilátorokkal volt ellátva. Szorongással ültünk férfiak és nők a padokon, és lélegzet­visszafojtva vártuk, mi fog tör­ténni. Nem sok idő telt el a né­ma csendben. Egyszer csak ki­aludt a világítás, koromsötét lett. Egymást csak tapogatás- sal tudtuk érzékeim. A hirtelen sötétséghez szemünk nem tu­dott azonnal igazodni. Néma pillanatok következtek. Egy­szer csak megindult ringani ve­lünk a bunker, mint a hajó a tengeren. Sikoltás, sírás, jaj­veszékelés törte meg a csendet. Egykori felvétel a bombázásról Az egyik bomba pár méterre a bunker mellett esett le és hál’ Istennek a bunker nem sérült meg. Pár percnyi csend után a sötétben kezemmel tapogatóz­va megtaláltam a kijárati ajtót. Ahogy az ajtón kiléptem, forró levegő csapott meg. Az ajtóból jobbra nézve a kovácsműhely facsarnokából óriási lángnyel­vek csaptak a magasba, ropog­va, recsegve égtek. Az égő láng­nyelvek mellett elszaladva a domboldalra tekintve az ott lé­vő famintaasztalos üzemből is hatalmas lángnyelvek csaptak a magasba. Majd elindultam az üzemünk felé. Odaérve már csak azt láttam, hogy az egyik üzemcsarnokunk fele eltűnt. Innen a 6-os számú gyárkapu felé siettem, és ott is szörnyű látvány fogadott. A közelében lévő, földbe süllyesztett figyelő­bunker, melynek tetőzete kú­pos páncéllemezből volt kiké­pezve, kis figyelő nyílásokkal, a teteje eltűnt és a benne tar­tózkodó figyelő őrszem már a szélén holtan feküdt. Amikor a kapun kitekintettem, a szem­Fotó: ÉM-archív ben lévő családi ház teljesen el­tűnt a helyéről, és csak egy ha­talmas üres tölcsér jelezte, hogy itt emberek laktak, min­den értékük megsemmisült. Megdöbbenve szemléltem mindezeket. Síri csend borult a gyárra, a levegő teli por- és fiistfelhővel, elnémult minden, megszűnt a gyár szíve mű­ködni. Mikor visszatértem az iro­dánkhoz, melynek ablakait szándékosan nyitva hagytuk, az ablakon kinézve egy fel nem robbant bomba feküdt, mely valószínűleg azért nem robbant fel, mert nem függőlegesen esett le, valamiben megcsú­szott, a robbanó szerkezetet nem érte ütés. Ekkor láttam eredetiben bombát, mely kb. 1 m hosszú, szivar alakú, 20-25 cm átmérőjű, a farok ré­szén lemezes forgórésszel. A fel nem robbant bombát később a tűzszerészek eltávolították. Felejthetetlen emlékek, melyek eszembe juttatják, hogy min­den háború értelmetlen szenve­dést és pusztítást okoz. Kisgyőrben mindig történik valami Kisgyőr (ÉM - NJ) - Az idén elmaradt a fafaragótábor, el­maradt a híres olvasótábor is, de azt mindenki tudta, aki is­meri a kisgyőri programszerve­zőket, hogy a lovasnapokról nem mondanak le és valamit azért még előhoznak az idei nyáron. Ilyen volt az augusztus 19-ei borverseny, melynek fő­szervezője a helyi gazdajegyző Nagy József volt. A gondolat ta­lálkozott a falu lakóinak támo­gatásával és a helyi termelők nem kevesebb, mint 13 borral neveztek. A Bükkaljai telepü­lésen sem mindegy a gazdák­nak, hogy a borhoz értők mire is taksálják a tavalyi termést. A mustrán jobbnál jobb itókák kerültek a zsűri elé, fehér- és vörösborok, tüzesek, kellemes fröcesnek valók egyaránt. A há­rom kategóriában való megmé­rettetés után így már ki-ki az érmes borát kínálhatta, kóstol­hatta és ez ugye egyáltalán nem mindegy. A programban frisskenyér­sütés is szerepelt, lévén az új­kenyér ünnepének előestéje. Ki is tartott a jókedv és az ünnep­lés éjfélig, amihez a helyi Nép­dalkor műsora is úgy hozzátar­tozott, mint a jóféle italok a fi­nom falatokhoz. 1995. Augusztus 29., Kedd Itt-Hon M 5 Mi is műveljük a kertjeinket A betege vtrágpor­A k'gfonkvjAbb k'ladoi a betegség mivel ji-leolcg iwn áll rtíxteíkezéíre olyan amely Ml a beteginget m^yógyíuino, ill. véglegesen megéli nttfrté. jirvsf-ziceléíi íönnyezés. löbb betegnél ipferrthttik ebben xe ían nebézlégíés is. :twsá«tá$ äetegefc egy része a későbbiek -> válhat. voJarmm a (bit vgy egész életen keresztel elkísérheti a £>.efc a (üneteíi igen keHeittedenek a égésben zavarják a betegeket, és eisösör- atalabb munkaképes korosztályt érmük. jmmmfr* M utóbbi 5 év be Imának növekedése a EX>TC AikrgoWgíár Szak- rendelésén: 19*9- év ! 732 fó 199a év 2414 fó 1991. év 3500 íö 1992. év 4648*5 im év 5072*5 A parlagfű növekedése. A debreceni polgármesteri hivatal kiadványából. Priska Tibor Miskolc (ÉM) - Nemrég a ha­tárban, csupán gyaloglásra al­kalmatos úton megálltam, hosszan elgyönyörködtem egy magasra nőtt, szabályos nö­vényben. Mint egy kisebbfaj­ta, különös karácsonyfa! Erő­teljes, egyenes törzséből ará- nyosan-szabályosan nőttek ki ágacskái, rajtuk szépen erezett, fölfelé csökkenő nagyságú leve­lei, azok tövében pedig itt-ott aprócska sárgás virágok. Senki nem gondozza, a talaj a legtrehányabb, mégis ember- nyi nagyságúra emelkedik. Mi­nő életerő, minő élni akarás van ebben az úton-útfélen bár­hol látható akármiben! Nem először bámultam már meg tár­sait, ez viszont annyi szépséget, életrevalóságot mutatott, hogy bicskát véve kinyestem, haza­vittem, padlóvázába tettem, míg teljesen el nem száradt gyönyörködtem benne. A kórónak - mert ez a szép­ség amúgy egy kóró kemény, délceg, persze leveleitől lecsu­paszított szárát ma is haszná­lom cserepes virág kikötéséhez, támaszául. Nem tudva akkor, hogy ez a szépséges kóró a vad­kendernek is nevezett parlag­fű, miről a mi lapunkban is mint az első számú közellen­ségről szóltunk. Mert: az is! Minden szépsé­ge, arányossága, életrevalósá­ga ellenére. így mostanában, különösen augusztusban ez okozza a legtöbb könnyezést, orrviszketést, náthát, elsősor­ban a gyerekeknél, de úgyannyira, hogy ebből a nyá­ri náthából - szénanáthának nevezett valamiből - sajnos tü­dőasztma is kialakulhat, mely a most még apró gyereket vé­gig kiséri egész életén, mivel tudományunk ez ellen is kevés. Dehogyis nem ismeri! Maga is rengetegszer látta, útszéleken, parlagokon (parlagfűi), építke­zési területeken, árokpartokon, elhanyagolt földeken minde­nütt ott van. Csak éppen nem tudja, hogy melyik az. Ha mu­tatják: Jé! Hát ez?! Igen, ez az. A mindenütt lát­ható szépséges kóró, mely a nyugati országokban már isme­retlen, mivel ott minden gyo­mot irtanak. Köztük ezt is. Debrecenben már alapítványt teremtettek el­lene, megismertetésére, kiirtá­sára. Mi itt még várunk, tüsszögünk, orrot fújunk, gya­rapítjuk asztmánkat. Tűzzel, vassal. Mármint kapával, ásó­val, kaszával és persze vegy­szerrel lehet tenni ellene. De: ha nincs parlag, nincs gondo­zatlan útpadka, műveletlen földterület, akkor nincs ez a kó­ré. Legalábbis: kevesebb. Mű­veljük kertjeinket! Intett ben­nünket egy Voltaire nevű író a Candidban. Műveljük kertjeinket, mon­dotta legfőbb tennivalóként összegezve valamelyest egész életünket. A tanács nyilvánva­lóan átvitt, mélyebb értelemben értelmezendő, de azért ez eset­ben, konkrétan a gyomirtás esetében akár szó szerint is megfogadható lehetne., Ha megfogadnánk. És akkor idő teltével lelkiismeret-furda- lás nélkül válaszolhatnánk a mi költőnk, Petőfi egyik vers­béli kérdésére is, mely így hangzik: Hát a kert hogy van? És ez a kert ugye elképzelhető valamelyest tágabban is, a kö­röttünk lévő földekre, útpad­kákra, hogy ne mondjuk: Kert- Magyarországra, mely igencsak hangzatos. De ne szaladjunk ily messzire. A parlagfű éppen au­gusztusban fejti ki legerőtelje­sebben káros hatását. A télre most mégsem számíthatunk. rmm YYf\lKT Mi otthonában is 11 1-ti UJS vagyunk Az Itt-Hon konyhája Töltött tojás batyuban Hozzávalók 4 személy részére: 8 tojás, 5 dkg tehéntúró, 1 csomag újhagyma, 2 evőkanál reszelt sajt, 25 dkg mirelit levestészta, 5 dkg füstölt sonka, 2 te­áskanál mustái’, 1 evőkanál olaj, 1 evő­kanál apróra vágott petrezselyem, só, bors. A tojásokat keményre főzzük, megtisztítjuk és félbe vágjuk. A sár­gáját áttöijük a túróval együtt, majd sóval, borssal és mustárral kikeverjük. A vékonyra karikára vágott újhagymát (szárával együtt) olajon üvegesre pá­roljuk, a füstölt sonkát apró kockákra szeleteljük. Az elkészített tojáskrémet kétfelé osztjuk, az egyiket a sonkával, míg a másik felét a hagymával kever­jük össze. A nyolc tojáscsónakot meg­töltjük púposra hol a hagymás, hol pe­dig a sonkás töltelékkel, legvégül az üres tojásfelekkel beborítjuk. A felen­gedett, vékonyra nyújtott tésztából 15 centis négyzeteket vágunk és mind­egyik közepére rátesszünk egy-egy töl­tött tojást. Reszelt sajttal és apróra vá­gott petrezselyemmel megszórjuk és batyuszerűen, fogójával összetűzzük. Olajjal kikent tepsibe rákjuk, a tete­jét tojássárgával megkenjük, és forró sütőben 10-15 percig sütjük. Göngyölt hús Hozzávalók 4 személy részére: 4 nagy szelet hátszín, 15 dkg sertéstarja, 15 dkg nyers füstölt sonka, 2 fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, fél kávéskanál őrölt bors, 1 dl tejföl, 1 evőkanál liszt, 2 kávéskanál pirospaprika, olaj, só. Az egyik hagymát lereszeljük és hozzá­adjuk a darált sertéshúst és a füstölt sonkát. Borssal, pirospaprikával, zú­zott fokhagymával és majoránnával ízesítjük. A hátszíneket alaposan kive­regetjük, besózzuk, és az egyik oldalá­ra kenjük a tölteléket. Összegöngyöl­jük. Forró olajba rakjuk, és minden oldalon hirtelen megpirítjuk, majd ki­vesszük és félretesszük. A visszama­radt zsiradékon üvegesre pároljuk a másik, kockára vágott hagymát, meg­hintjük pirospaprikával és vissza­helyezzük a tekercseket . Kevés vízzel fel­öntjük, és lefedve kb. fél óra alatt puhá­ra pároljuk. Az elfőtt nedvességet időköz­ben pótolni kell. A lisztet csomómentes­re keveijük a tejfölben, majd behabaijuk vele a paprikás szaftot. Burgonyafánkot és ecetes uborkát kínálunk mellé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom