Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-15 / 191. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995. Augusztus 15., Kedd TÉKA Te vagy a négyzetem Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Megjelent négyzetalakban, tíz a négyzeten példányban a Négyzet című ki­advány. Ne keressék a könyvesboltokban! Úgysem találják. A szerzők kaptak egyet-egyet, kiosz­tottak néhány tiszteletpéldányt, a felmaradó két kötetet Budapestre, az írók könyvesboltjá­ba vitték. Nagy közönségsiker tehát nem vár­ható. Bár lehet, hogy igazat kell adnunk Ham­vas Bélának: ha bárhol, bármikor, akár a vi­lágtól elzárt helyen is, de megszületik egy gon­dolat, az már létezik és hat. Persze Lukács György meg éppen valami olyasmiről beszélt, hogy ha nem találnak rá a milói Vénuszra, ak­kor arról nem tudna a világ, olyan lenne, mint­ha soha nem is létezett volna. A Négyzet vi­szont itt van, ha kevés példányszámban is, de létezik. A miskolci Új Bekezdés Irodalmi Alkotócso­port és Képzőművészeti Egyesület jelentette meg azt a pályázati felhívást, melyben arra kérték az alkotókat, hogy íijanak szövegeket Te vagy a négyzetem, avagy mi a rosszmodem címmel. És a szerzők írtak, rajzoltak. Négyszö- gesítették a kört, körbeírták a négyszöget, a mirelit-madárral a sarokpontoktól elrugasz­kodva a magasba emelkedtek, jéghegymáglyá­kat építettek, behelyettesíthető, szabadon va­riálható szövegeket szerkesztettek. A jeligés pályázatokról zsűri mondott véleményt. A leg­jobbaknak Pető Tóth Károly és Pintér Sándor dolgozatai minősítettek, második lett Pető Tóth Károly, a harmadik Huzrik Anna és Szá­lai Katalin. Rajtuk kívül még számtalan jeles alkotó (vélhetően nemcsak pályázó) munkáját tartalmazza a kötet. zSIpst zen _ ö ze* tüze P * < ‘•Í8CP ÜZENSZ zen&zpj RCt Ä size ezé üze^Vaz zen&zn g&ö., pua Betűrendben: Almási Osváth Andrea, Balogh Róbert, Bányai Viktória, Bátai Sándor, Bertók László, Béres János, Biczó László, Bohár And­rás, Bujdosó Alpár, Chris Cutler, Cselényi Bé­la, Cséka György, Csillag Ádám, Csutak Zol­tán, Drozsnyík István, Fazekas Tibor, Fátyol Zoltán, Fenyves Marcell, Fenyvesi Tóth Ár­pád, Bartalomé Ferrando, Filó Vera, Giovanni Fontana, Gyukics Gábor, Határ Győző, Hege­dűs Mária, Huzrik Anna, Jász Attila, Kábái Zoltám, k. kábái lorant, Le K’dar, Kampó Ig- ric, Kárpáti Zsolt, Kiing József, Láng Csaba, Láng Zsolt, L. Simon László, Madácsi István, Magén István, Nagy Pál, Novák Béla Dénes, Novák Valentin, Nyilas Atilla, Orosz Csaba, Pantl Mihály, Papp Tibor, Papp Sándor Zsig- mond, Pataky János, Pető Tóth Károly, Pintér Sándor, Séra Bálint, Síró Lajos, Somogyi Gyu­la, Sóváradi Valéria, Sőrés Zsolt, Szalai Kata­lin, Székelyhídi Zsolt, Szijj Ferenc, Szkárosi Endre, Tandori Dezső, Tomay Mari, Urbán Tibor, Vass Tibor, V. Dobák Leonóra, Vincze Csaba, Zilahy Péter. Remélem, nem maradt ki senki. És bocsá­nat, a hosszú felsorolásért. Csak a napilapnyi örökkévalóságért tettem, valamint a szerkesz­tők bosszantására. Hiszen a bevezetőből kide­rül, nem akarták közölni, mert nem tartják fontosnak, hogy egy-egy „rosszmodem” művet ki csinált és kinek. És egyébként is olyannak képzelték ezt a „szövegelést”, melynek se eleje, se vége, a négyzetes újság szabadon lapozható, így is úgy is forgatható. A szövegeket bárki ír­hatta volna, „nem helyettesítve hanem miatto- 8Ítva.” De ezeket a szövegeket nem bárki írta, hanem a fentebb felsoroltak, épp csak a szer­kesztők: Vass Tibor, Urbán Tibor és Székely­hídi Zsolt nem írták a szerzők nevét a szöve­gek fölé. Nem is sejtették, hogy a kevésbe rosszmodem olvasóknak újabb lehetőségeket adtak: ha megértettük, hogy mit, találgathat­juk, hogy éppen kit olvasunk. Ennyit a halhatatlanságról. És a hallható­ságról még annyit, hogy a kötet első húsz da­rabjához mellékelték a Sokapanasz Mezzo- foszfát című hangkazettát. A kérdőjeleket az élet teszi fel Beszélgetés Hegedűs Mária avantgárd (képvers)íróval * Székely Noémi Kazincbarcika (ÉM) - A mai ma­gyar avantgárd kiemelkedő alakjait a Magyar Műhely című folyóirat Baráti Köre fogja ösz- sze. Szűkebb pátriánkból a haj­dúdorogi születésű, Kazincbar­cikán élő és alkotó Hegedűs Má­ria ennek a körnek évek óta tagja, „...a hószín papír: kihívás, a betűk és látványok gondola­tokba torkolló mesterembere szeretnék lenni...” - írja egy ki­állítására készült katalógus címlapján. □ Avantgárd. Mit jelent önnek ez a szó? • A jövőt. Tőlem nem idegen a ha­gyományos művészet sem, kétség­telen, hogy azt is lehet magas fokon műveim. De úgy érzem, a jövő nem ez. A jövő a számítógép, a határok elmosódása a régi műfaji normák között. Egy idézetet hívnék segítsé­gül: „Az avantgárd nem stílusirány­zat, hanem gondolkodásmód és ma­gatartásforma.” Ilyen módon tekin­tem magamat az avantgardizmus- hoz tartozónak. Ez a magatartásfor­ma azt jelenti, hogy lázadó, igyek­szik minden formát és tartalmat megkérdőjelezni. Természetesen nem öncélúan, hanem azért, mert a kérdőjeleket maga az élet teszi fel. Ezért vetünk fel mi is kérdéseket önmagunk és a művészet felé. □ Milyen kapcsolata van a Magyar Műhellyel? • Egy időben részt vettem a szer­kesztésben, de ez a távolság miatt nem megoldható. A műhelyesekkel egyébként először 1982-ben, Kalo­csán találkoztam. Nagy mérföldkő volt ez, hiszen akkor kerültem elő­ször kapcsolatba ezzel a környezet­tel, másrészt első alkalommal ren­deztek ilyenfajta összejövetelt Ma­gyarországon. □ Mikor kezd egy képversíró írni? • Már négyéves koromban megis­merkedtem a betűkkel, gyerekfejjel rengeteget olvastam. Tanyán nőt­Hegedűs Mária kiállított már Lyon­ban, Leuvenben, Kalocsán, és leg­utóbb lakóhelyén, Kazincbarcikán is. Fotó: Szathmáry Király Ádámné tem fel, meglehetősen zárkózott vol­tam. Ez a kettős dolog egy belső ön­kifejezési igénnyé fejlődött bennem, ezért tizenhat éves koromtól íroga­tok. Néhány művemet Illyés Gyulá­nak is eljuttattam. Biztató válaszo­kat kaptam, ü És a képvers? • Nos, ezzel komolyabban akkor kezdtem foglalkozni, amikor rájöt­tem, a szöveget máshogyan is el le­het rendezni, nem csak sorokban. Ez rám úgy hatott, hogy teljesen fel­szabadította az addig bennem rejlő szavakat, gondolatokat. Az utóbbi időben bátortalanul már hangot is hozzá mertem tenni, ami egy újabb fázisát jelenti ennek a stílusnak. Bárhogyan is nézem a képvers mo­dernségét, ez mindenképpen ősi dolgokat hoz felszínre. Elmesélnék egy fantasztikus élményt, amiben a legutóbbi keszthelyi műhelytalálko­zón volt részem. Égy francia anya­nyelvű embernek magyar szöveget kellett visszamondania hallás alap­ján. A francia - bár nem értette a szöveget - a saját anyanyelvén megpróbált neki valamilyen jelen­tést tulajdonítani. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a hallgató maga is alkotóvá váljon. Ehhez hasonlít az is, amikor a szavakat szándékosan félbetöröm, amivel az olvasót arra késztetem, hogy egészítse ki azt, al­kosson ő is. □ Főállásban ritkán lehet költő az ember... • Az Irinyi János Műszaki Középis­kolában főállásban könyvtáros va­gyok, de emellett magyar órákat is tartok. Az ELTE magyar-népműve­lés szakán diplomáztam. Régen nem tudtam magamat elképzelni, amint reggel nyolcra megérkezem az irodába, nekem ettől kötetlenebb munkára volt szükségem. Tizenöt évig népművelőként dolgoztam: elő­ször Hajdúnánáson, majd Kazinc­barcikán. Itt aztán mindennel kap­csolatba kerülhetett az ember, ami új és modem. A hajdúnánási mű­vésztelepnek évekig szervezője vol­tam. Részt vettem a rajzórákon, ott voltam a műhelyekben. Ez felért egy képzőművészeti alapképzéssel. Aztán persze megismerkedtem a Magyar Műhellyel... □ Tanárként előnyben részesíti a modern írókat? • Nyilván vannak tantervi követel­mények, amelyeket be kell tartani. Azt hiszem én máshogyan közelí­tem meg a hagyományos költésze­tet. Talán egy kicsit hibája a tanítá­si módszeremnek, hogy kevésbé fog­lalkozom irodalomtörténettel, in­kább a műelemzést helyezem elő­térbe. A lelkem persze akkor telje­sedik ki, amikor negyedik osztály­ban a modem irodalomra kerül sor. De sajnos erre jut a legkevesebb idő. Mert ugye érettségizni mindenki­nek kell. És ott nem csak az avant­gárd művészekről kell tudni. Leg­nagyobb célom az, hogy a gyereke­ket ráébresszem arra, hogy a nyel­vet tudatosan kell használni, merje­nek egy verset részekre szedni, majd újra felépíteni. Játsszon a nyelvvel, hiszen ennek veheti a leg­nagyobb hasznát az életben. Bozsó asszonyság és a televízió Horpácsi Sándor A Magyar Televízió az államé, azaz az adófizető polgárok tartják el. Az egyik feladata éppen ezért a nemze­ti kultúra ápolása, a korszerű isme­retterjesztés lenne. Egy olyan or­szágban, ahol egyetemi tanárokat tesznek utcára, könyvtárakat, isko­lákat zárnak be, ahol a szegénység miatt nagy tömegeknek (nyugdíja­sok, munkanélküliek, fiatalok) szin­te egyetlen lehetőség a szórakozás­ra, kikapcsolódásra a tévénézés a műsorszóró doboz felelőssége foko­zottan megnő. A Soros Alapítványé is. Enyhén szólva furcsának tartom, hogy ez az alapítvány, amely leg­jobb tudásunk szerint a kutatást, tudományt, könyvkiadást, a művé­szeteket támogatja miért adott pénzt Doszpod Béla az Egy nap a jósnő életéből című filmjéhez. Félre­értés ne essék! Semmi bajom Bozsó- val, az Erdélyből idetelepült jósnő­vel, aki úgy próbál megélni, ahogy lehet. Kártyát vet „a stúdióban”, s a bajbajutott emberek - kinek meny­nyi van - pénzt adnak érte. Nem mondok véleményt a hiszékeny em­berekről sem mindaddig, míg ko­moly napilapok is nem közölnek ho­roszkóp címen egy kaptafára gyár­tott sületlenségeket. Elvégre ho­roszkópot gyártani, olvasni szóra­koztató is lehet. Aki hisz benne lel­ke rajta. Komoly tudósok is mond­tak már egetverő szamárságot futu­rológia címen. De az ellen tiltakozqm, hogy a köztelevízió -.a kincstári - a kártya és tenyéijóslást így mutassa be. Mintha komolyan venné. Mindig megdöbbent amikor fiatalokkal be­szélgetek, hogy mennyire nincs jö­vőképük. Ezt úgy értem, hogy el­képzelésük, tervük a jövőre, a jövő­ről. Ennél súlyosabb kritikát nem tudok a mindenkori felnőttekről, beleértve az iskolát, templomot, pártokat, művészeteket is. Az em­berek ma a nihilben élnek, a má­nak, s a jövőről nem szívesen gon­dolkodnak. Félnek tőle. Ez olyan lé­lektani helyzet, amivel vissza lehet élni, meg lehet lovagolni, s azt kell mondanom, hogy Bozsó asszonyság még az ártalmatlanabbak közé tar­tozik. Meg akar élni. Mindenféle munkát vállal - mondta, tehát jó­solgat is. Magánügy. De nem lehet magánügy a tévé­műsor! Gondoljuk csak meg, hogy a legeldugottabb faluban is ezt né­zik, s amit látnak felértékelődik, értékénél nagyobb súlyt, jelentősé­get kap. Szóval a jóslás - emlék­szünk még a putnoki halottlátó Jo- lánka botrányára? - legitimált, az APEH által is számon tartott „szakma” lenne? Ezt is megértük az ezred végén, a liberalizmus dia­dalaként a butaság és a babonaság eszkalációját. Tudja Soros, mire adta a pénzt? Újkori kódexlapok a templomban A Zempléni Művészeti Napok keretében Kárpáti Zoltán festőművész tárlatát a sátoraljaújhelyi pálos-piarista templomban augusztus 21-én, hétfőn - a Capella Savaria kórus hangversenyének szünetében - Andrási Gábor művészettörténész nyitja meg. A fiatal festőművész középkori kódexlapokat, kottákat és alaprajzokat idéző, rendkívül érzékeny új művei igazi otthonra leltek a csodaszép templom kerengőjében. Lúci napok Tiszalúc (ÉM) - Az augusztus 20-i ünnephez kapcsolódva több kultu­rális esemény is lesz Tiszalúcon. Augusztus 18-án este 9 órától a Tűzvirág Művészeti Egyesület tag­jai az István, a király című rockope­ra zenéjére készült színpadi pro­dukciót mutatják be. (Ezzel az elő­adással augusztus 20-án este fél 9- től a Diósgyőri várban vendégszere­pei az együttes.) Augusztus 19-én este 9 órától a Jézus Krisztus szu­persztár című rockopera feldolgozá­sát adják elő a Petőfi Sándor Műve­lődési Házban a helyi ifjúsági klub tagjai és barátaik. Másnap, a Nép­kertben megrendezendő ünnepség délután 4 órakor kezdődik. A követ­kező héten minden nap érdemes lesz felkeresni a művelődési házat. A kicsiket játszóházba, kézműves foglalkozásokra, filmvetítésre vár­ják, különböző sportversenyeket rendeznek, lesz nosztalgia diszkó, a TIKSZE-tanyán vízparti twist-par- ty, és a hét végén, augusztus 27-én ismét bemutatják a Jézus Krisztus szupersztárt. Demjén a várban Miskolc (ÉM) - Demjén Ferenc ad koncertet a Diósgyőri várban au­gusztus 16-án, szerdán este 8 órá­tól, az idei Miskolci Nyár záróren­dezvényeként. Az est vendége: Ho- monyik Sándor, előzenekar az ELON együttes. Demjén Ferenc kí­sérőzenekarának tagjai élvonalbeli zenészekből állnak: Menyhért Já­nos (gitár), Zsoldos Tamás (basz- szusgitár), Demeter György (vokál), Závodi Gábor, Vass Attila (billen­tyűsök) és társaik. Orgonahangverseny Miskolc (ÉM) - Orgonahangver­senyt rendeznek a miskolc-hejőcsa- bai Református Templomban au­gusztus 17-én, csütörtökön hét órá­tól. Előadó: Andrássyné Mátyus Gabriella orgonaművész. Közremű­ködik: Virághné Fekete Katalin (ének), Fülep Márk (fuvola). Műso­ron: N. Bruhns, J. S. Bach, J. G- Walther, Händel, Stradella művei. A hangverseny előtt áhítatot tart ifj. Virágh Sándor sárospataki lel­kész. Az adományokat a templom felújítására fordítják. Egy beteg fiúért Kazincbarcika (ÉM) - Jótékony­sági hangversenyt ad Kazincbarci­kán az AFÉSZ-székházban a Bu- kovinszki házaspár augusztus 16- án, szerdán este 6 órai kezdettel. Műsorukon népszerű klasszikus muzsika és közkedvelt darabok lesznek hallhatók. A koncert szer­vezői az önkéntes anyagi felajánlá­sokat Fodor Gergő, súlyosan beteg kazincbarcikai kisfiú megsegítésé­re szánják. Hárman együtt Miskolc (ÉM) - Kőfalvi Etelka iparművészeti termékeiből, Sipos János tájképfestő képeiből, vala­mint Szabó Sándor gránit és már­vány munkáiból nyílik kiállítás au­gusztus 17-én, csütörtökön délután 5 órakor a miskolci József Attila Könyvtár galériájában. Az alkotók - valamennyien a sajószentpéteri Paál László Képzőművészeti Kör tagjai - munkáit M. Kristóf Ágnes festőművész ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Az ősök útján Budapest (MTI) - A honfoglalás 1100 éves évfordulója alkalmából Magyarországról két csoport is 1°' vas emléktúrát szervezett az ősök vándorló útvonalán. Az egyik lovas­csapat ez év májusa óta halad Ufó­ból Budapest felé. A másik túra (a Magyar Forrás Alapítvány szerve­zésében) csak 1996-ban indul, de ennek az előkészítő expedíciója már útra kelt, s augusztus 6-án DnyeP" ropetrovszkban találkozott is a most vonuló lovascsapattal. A lova­sok, továbbhaladva a Volga men- tén, augusztus 11-én érkeztek a Ka­ma folyóhoz, ahol helyi történészek segítségével keresik a magyar emlé­keket. Megtalálták a Kánra folyó pariján lévő „Madgyar” nevű tele­pülést, ahol sok érdekes információt gyűjtöttek. Tatárföldön több feltárt temetőről pontos leírás készült. j.

Next

/
Oldalképek
Tartalom