Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-28 / 150. szám
10 ÉLETMÓD Nyugdíjas 1995. Túnius 28., Szerda Emberi sors* Sétálok az utcán, az embereket nézem, bús, komor az arcuk, fájdalom szemükben. Elszorul a szívem, ahogy nézem őket, a búskomorságuknak oka mi is tehet? Nem sokáig kell gondolkodnom rajta, rádöbbenek, hogy a szegénység az oka. Hiába igyekszik, dolgozik sok ember, a kevés pénzből még kenyérre sem tel. Üres a kamra és üres a pénztárca, munkájuk sincs már e szegény országban. Mivé lett országunk? E virágzó haza, lett az emberek, koldusok országa. Az emberek búsak, elkeseredettek, mi lesz a jövőben? - tudni ezt nem lehet. Csak gyűlöletet látok, bár merre is nézek, kihalt belőlük az emberi tisztelet. Miért ilyen rossz, s kegyetlen az élet? gyermekek, emberek egyformán szenvednek. Nem vádolok senkit, csak ezt az életet, fel őrli a hitet, s az emberi türelmet. * (A vers írója Nagy Sándorné a Tiszaújvárosi Nyugdíjas Amatőr Művészeti Egyesület tagja.) Vasutasfegyelem Engem a 45 éves vasúti szolgálatom alatt - remélem - senki nem vádolhat vasutasnyírással. Igaz, nem is olyan volt a beosztásom. Nem voltam se szolgálati főnök, se fegyelmi biztos. Mindig csak beosztott. Hosszú éveken át forgalmi,műszaki oktató voltam a pályafenntartási szakszolgálatnál. Forgalom alatt levő pályán tevékenykedtünk, létszámunkba tartoztak a vágánygépkocsik, a vonatként közelekdő munkagépek kezelői, vezetői, az útátjárók sorompóit kezelő őrök. Egyszóval egy-egy fogaskerék a szerkezetben - ahogyan szokták mondani akkoriban. A pályaépítés és fenntartási műszaki tudnivalók oktatása mellett én végeztem az érintettek forgalmi oktatását is. Hosszú szolgálati időm alatt egyetlen egyszer kaptam fegyelmit, akkor is amiatt, mert nem jelentettem a szolgálati főnökömnek egy alulról jött információt, hogy X. Y. nevezetű - váltótársai jelentése szerint - egyszer enyhén ittasan jelentkezett szolgálatra. Oktatótiszti feladatomnak ugyanis nem azt tartottam, hogy jelentgetnem kell felfelé a fülembe súgottakat, hanem az emberformálást, ráhatással változtatni a hibás emberi magatartáson. Feljelentettek hát engem is. Fegyelmit kaptam miatta. Ilyen szemlélet birtokában egy alkalommal az élet olyan leckét adott, hogy még máig, nyugdíjasán is, elgondolkozok rajta. Egyik éjszakai szolgálatihely ellenőrzésem során megállapítottam, hogy egy igen forgalmas, veszélyes közúti útátjáró sorompóját kezelő alkalmazott, szolgálati ideje alatt elaludt. No, nemcsak bóbiskolt az asztal mellett, hanem a parkettán végignyújtózkodva aludt a maga alá terített irhabundán. Ilyen esetre fegyelmi eljárást, szolgálatból leváltást, hosszabb-rövidebb ideig alacsonyabb munkakörbe helyezést írt elő a szabályzat. Tudtuk ezt mind a ketten. Reggelig ültem vele a szolgálati helyen. Beszélgettünk. Azt szerettem volna tőle megtudni, mi okozhatja nála ezt a mulasztást, a merészséget. Mert különben rendes embernek tartottam. Megpróbáltam rádöbbenteni, mivel járhat ilyen mulasztás. Hát ebbe, a legutóbbiba kapaszkodott bele. Meakulpázott, megkért, hogy a családra, a gyerekekre való tekintettel, ezúttal még tekintsek el a szankciótól, a jelentéstől. Fogad- kozott, hogy soha többé! Kézfogással pecsételtük meg az egyezséget. Rá egy-két hétre megrökönyödve hallottam, hogy baleset, súlyos baleset történt azon az átjárón. Éjszakai szolgálat ideje alatt, nyitott sorompónál, teherautó ütközött közlekedő vonattal. Súlyos személyi sérülés is történt. A vétkes a sorompóőr volt. Az a sorompóőr. Nem volt hát a ráhatásnak foganatja. A vasút a legnagyobb büntetéssel, elbocsátással büntette. Az okozott kárért, meg az emberéletkárosításért a törvény előtt kellett felelnie. Másfél vagy kétévi börtönbüntetést kapott érte. Vele már csak a börtönbüntetés után találkozhattam. Szemrehányóan nézett rám: - Látja, ha akkor a rendeletnek megfelelően járt volna el, akkor én nem kerülök ilyen helyzetbe. Akkor megúsztam volna azzal, hogy egy-két hónapot ledolgoztam volna a partiban, pályamunkásként. Egyszóval engem hibáztatott. Furcsa logika. Hiszen mind a ketten tudtuk az utasításból: „mivel a szolgálat egyéni, a felelősség is egyéni”. Sokáig tépelődtem rajta, és ha vasúti balesetről hallok, még évtizedek múltán is eszembe jut, hogy a vasúton rendnek, fegyelemnek kell lenni. És ezt biztosítani kell mindenáron. Még ha népszerűtlen, akkor is. Különben visszaüt, mint a bumeráng. Matiszkó Károly MÁV-nyugdíjas Bodrogolaszi Színesebbé tenni az idős társak éveit Ünnepelt a húszéves diósgyőri Vasas Nyugdíjas Klub Az évfordulós rendezvény után nyilatkozik a klub három vezetője Bogsán Gyula, Krasznay Józsefné és Szilágyi Lajos Fotó: Laczó József Miskolc (ÉM - N.Z.) - Nevezetes alkalomból találkoztunk a diósgyőri Vasas Nyugdíjas Klub alapító és jelenlegi vezetőivel. Húsz éve, 1975- ben alakult meg, főleg az akkor még két gyáróriás nyugdíjasaiból máig működő klub. Bogsán Gyulát az alapító, Szilágyi Lajost a jelenlegi elnököt és Krasznay Józsefnét, Erzsikét a klub titkárát-mindenesét kértük meg a húsz év felelevenítésére. Bogsán Gyula: - A hatvanas évek végén a hetvenes évek elején indult olyan mozgalom az országban, amely igyekezett a lakóterületeken is társadalmi, közösségi, művelődési életet szervezni. Ifjúsági és nyugdíjasklubok, valamint más civil szerveződések alakultak. Én jó kapcsolatban voltam Demcsik Ivánnal, aki romjaiból újjáépítette a Gárdonyi Géza Művelődési Házat Hejőcsabán, majd a Bartók Bélába került, illetve a Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központba. Bizony már húsz éve annak, hogy nézegettük az épülő centrumot. Iván kérdezte: Te tősgyökeres diósgyőri vagy? Mondtam: Itt születtem, itt gyerekeskedtem. Hát akkor segíts, volt a válasz. így vállaltam el a nyugdíjasok szervezését. Jártam a lakótelepet, megkerestem a két gyár illetékeseit, a szakszervezeti bizottságokat - így kezdődött. írók, politikusok, orvosok, még hegymászók is vállaltak előadást, beszélgetést. Emlékezetes kirándulásokon vettünk részt; volt, aki akkor látta először az Országházat. A feltételeket a művelődési ház, az akkori városi tanácson Bócz Sándor, a két gyár és a szakszervezeti bizottságok biztosították. Sokat köszönhettünk Káli Lajosnak, az LKM szociális igazgatójának is. A csúcs ’81-ben volt, amikor 312 taggal öt fiókklubbal működtünk a Vargahegyen, a Nyírjesen, Perecesen, a Szikra mozinál és a volt tanácsháza környékén. A lendület mindaddig tartott, amíg a művelődés feltételrendszere, a két gyár, valamint a szakszervezet lehetőségei meg nem változtak. A nyolcvanas évek végétől már mindig csak másmás helyen jöhetett össze a klubtagság, meg az alapítók közül is sokan megöregedtek. Bogsán Gyula is másüvé került, elköszönt a klubtól, Szilágyi Lajosnak adta át a stafétát. Szilágyi Lajos: - Kezdetben elég nehezen ment, nem volt olyan ismerettségem, mint Gyulának, de ő sokat segített átmenetileg, aztán az évek múlásával belejöttem a vezetésbe. Ma már - úgy gondolom - ismernek, és szívesen fogadnak akár a város- akár a megyeházán, avagy a nyugdíjas, illetve civil szerveződésekben. ígaz, mostanában a szíves fogadtatáshoz azt is hozzáteszik: mindent kérhetek, csak pénzt nem. Most már stabilizálódott a helyünk a művelődési központban is, rendszeresen megkapjuk az 59-es termet. Kiváló kapcsolatom alakult ki a jelenlegi igazgatónővel, Ivanovics Ferencnével, akivel korábban közvetlen munkatársak voltunk a gyárban. Pénzt persze ő sem tud biztosítani. Az előadások mellett változatlanul kezdeményezünk kirándulásokat, az utóbbi hetekben nagyon jó hangulatú túránk volt Debrecenben meg a Bükkben Ga- radna környékén, és következik egy hosszabb túránk Mátraházára. Meghitt családias összejöveteleket tartunk a névnapokon. Összefog három-négy nyugdíjas, megvendégeljük egymást. Legközelebb Magdol- na-napunk lesz, majd az Anna-bál következik. Most a hét elején egy gulyáspartit terveztünk volna, de elmosta az eső. Krasznay Józsefné Erzsiké egyik motorja volt a húsz évre emlékező rendezvénynek.- Én korábban is azon voltam, hogy mi magunk is lépjünk fel egy- egy műsoros esten. Ébben a szellemben rendeztük meg az év elején a pótszilvesztert, majd a farsangi bált, nem beszélve a húszas évfordulóról. (E sorok írója is bizonyítja, hogy a vasasnyugdíjasok, a hölgyek és a férfiak korukat meghazudtoló frissességgel énekeltek, táncoltak, szavaltak, a két elnök - az alapító és a jelenlegi - pedig felidézte a húsz év emlékezetesebb rendezvényeit. Krasznay Józsefné: - Magunk választjuk ki, néha meg is írjuk mit énekeljünk, mi gondoljuk végig a táncokat. Aztán már ragadós a jó hangulat. (Erzsiké nyugdíjba vonulása előtt a művelődési ház munkatársa, jegypénztárosa volt, érhető hát a vonzalma a kultúrához.) Még egy sajátossága van a diósgyőri Vasas Művelődési klubnak: most 77 tagjuk van, közülük 25-en korábban a DVTK turistaszakosztályához (most DTSK) tartoztak, illetve jelenleg is turisták. A három nyugdíjas klubvezető egyformán vaílja: büszkék arra, hogy alapítói, vezetői lehettek a klubnak, és szívesen vállalják a vezetéssel járó gondokat, igyekeznek új és új ötletekkel színesebbé tenni idős társaik éveit. Nyugdíjemelés, korhatár, érdekvédelem Nagy Zoltán Miskolc (ÉM) - Mihalovits Ervin húsz évig dolgozott Borsodban 1955-től ’75-ig. Szakszervezeti tisztségviselőként, majd művelődési ház igazgatójaként. (Megépítésétől vezette Tiszaújvárosban a Der- kovits Gyula Művelődési Központot.) Ezt követően újra a szakszervezet következett Budapesten. Egész életében szociális és kulturális ügyekkel foglalkozott, mint most is. Nyugdíjasként a közművelődési közgyűjteményi dolgozók szakszervezetében vezeti a nyugdíjas tagozatot. A Szakszervezetek Együttműködési Fórumán belül a nyugdíjas választmány elnökévé is megválasztották. Öt évvel ezelőtt ott volt a Nyugdíjasok Országos Képviselete (Kamarája) megalakulásánál, melynek három éve ügyvivője. Ebben a minőségében járja az országot, és mindig szívesen jön hozzánk, régebbi munkahelyeinek városaiba. Legutóbbi miskolci látogatásakor kértünk tőle interjút. Miről is kezdődhetett volna beszélgetésünk, ha nem a nyugdíjasok helyzetéről? • Magyarországon kétmillió-kilenc- százezerre tehető a nyugdíjasok száma, közülük mintegy két és fél millió a sajátjogú nyugdíjas. Sajnos a nyolcvanas évektől a súlyosbodó gazdasági helyzet, a növekvő infláció miatt fokozatosan romlott a nyugdíjak reálértéke. Számításaink szerint a bérek vásárlóértékének 22,5 százalékos csökkenésével szemben a nyugdíjak reálértéke 1980-től ’93-ig 50 százalékkal esett vissza. Az időskorúakra tehát a duplája jut a magyar társadalom nehézségeiből, a teherviselésből. Vegyük konkrétan Borsod-Abaúj- Zemplén megyét, ahol 220 ezer nyugdíjas él, itt Miskolc nélkül 1995 elején 13 540 forint az átlagnyugdíj, Miskolcon 14 968 forint. A romló tendenciához hozzájárult, hogy a nagymérvű munkanélküliség miatt jócskán visszaesett a nyugdíj melletti munkavállalás lehetősége. Fokozatosan megszűnt a lakhatási költségek, a villany, a víz, gáz, közlekedés, egészségügy, gyógyszerek, kultúra korábbi társadalmi támogatottsága. Mindeme negatív hatások eredője: napjainkban másfél millió nyugdíjas él a létminimum alatt vagy annak közelében. □ Az év elejétől él a 11 .százalékos emelés, a második menetben plusz négy százalékot javasolt a kormány az országgyűlésnek. Mi ezzel kapcsolatban az Országos Képviselet álláspontja? • A nettó bérnövekedésnek megfelelő emelés mellett vagyunk. Prognózisok szerint ez 17-23 százalék között várható. A Központi Statisztikai Hivatal még nem tud pontos adattal szolgálni, ezért megkerestünk olyan szerveket, amelyek figyelemmel kísérik a bérkiáramlást, és vállalják ennek becslését. Az volna célszerű, ha az országgyűlés, a kormány ezek figyelembevételével állapítaná meg az ez évi második nyugdíjemelést. Ez pedig egészen bizonyosan több mint amit a 11 + 4 százalék mutat. Amennyiben az újabb emelés négy százalék marad, képviseletünk szerint ez évben még egyszer vissza kell térni az ügyre, pontosabban szükségesnek tartunk harmadszori korrekciót is. Talán a legtöbb vitát és reagálást kiváltó kérdés a nyugdíjrendszer rugalmassága és a nyugdíjkorhatár. Szerintünk feltétlenül rugalmasan, fokozatosan kell megoldani a korhatár emelését. Nyújtott ütemben 2000-ig vagy 2005-ig. A jelenlegi magyarországi körülményeket figyelembe véve - most ezt hadd ne részletezzem -, ennyi idő kell az európai korhatár eléréséhez mind a nőknél, mind a férfiaknál. Az új nyugdíjtörvények az igazságosság, az értéktartás és a stabilitás elvére kell épülnie. A nyugdíj - a biztosítási elvre épülne - egy életen át fizetett jövedelemarányos járulék fizetéssel szerzett járadék, azaz több járulék több nyugdíjat jelent. U Aki kevésbé ismerős, nyugdíjas körökben rácsodálkozik a magas színtű szervezettségre. • Örömünkre szolgál, hogy az öt évvel ezelőtt alakult Nyugdíjasok Országos Képviselete megyei szervezetei révén átfogja az ország kétharmadát. Borsod-Abaúj-Zemplén- ben mintegy ötvenezer nyugdíjast tömörít a megyei képviselet. Tehát a mi szervezetünk a legnagyobb taglétszámmal rendelkező, legátfogóbb nyugdíjas tömörülés. Ennek megfelelően képviseljük a nyugdíjasérdekeket az országgyűlés, a kormány, az Érdekegyeztető Tanács megfelelő fórumain és intézményeinél. □ Mihalovits Ervin sokat vállal magára. Ügyvezetője a Nyugdíjasok Országos Képviseletének, elnöke a Szakszervezetek Együttm űködési Fóruma nyugdíjas választmányának. Képviselő a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatban. Ezenkívül vezeti a közgyűjteményi szakszervezet nyugdíjas tagozatát. Nem sok ez együtt? • Előnye is van, mert nemcsak a megbízások halmozódnak, hanem a tájékozottság, a tapasztalat is. így magabiztosabban képviselheti az ember a nyugdíjasérdekeket minden illetékes országos fórumon és a kormánytényezőknél. Kamaranapok Miskolc (ÉM) - A Nyugdíjasok Országos Képviselete (Kamarája) megyei vezetői rendszeresen felkeresik a városokban és környékén élő nyugdíjasokat, és kamaranapok keretében tájékoztatják őket időszerű kérdésekről. Legközelebb július 12- én, szerdán délelőtt 9 órakor Tiszaújvárosban, a Derkovits Művelődési Központban lesz ilyen rendezvény, ahol Farkas Zoltán Tiszaújváros polgármestere köszönti az egybegyűlteket, majd Mihalovits Ervin országos ügyvivő a nyugdíjas képviselet (kamara) tevékenységéről tart tájékoztatást. Ezt követően Szeghő István megyei elnök helyi, megyei kérdésekről ad tájékoztatást. A találkozót kulturális műsor zárja, ezt követően pedig a nyugdíjasokat érintő társadalombiztosítási és jogi kérdésekről kapnak információkat az érdeklődők. Rímfaragók Tiszaújváros (ÉM) - Tomorszky Istvánná, Csilla asszonyt sok nyugdíjas ismeri a megyében. Több helyi rendezvénynek ő a motorja, és társaival számos, főleg az idősek klubjai által szervezett műsoros délutánon, estén léptek már fel dallal, tánccal, szavalattal. A nyugdíjasok körében többen szívesen formálják verssé gondolataikat, érzéseiket. Ez adta az ötletet 1993-ban a Nyugdíjasklubok és Idősek Életet Az Éveknek Országos Szövetsége megyei szervezetében, hogy rendezzék meg a nyugdíjas rímfaragók országos találkozóját. Az érdeklődésen felbuzdulva 1994-ben az idősek világnapja tiszteletére kötetben jelentették meg a legkifejezőbb verseket Virágos kert címmel. Ebben azonban nem tudtak minden rímfaragót szerepeltetni. Azóta is szép számmal érkeztek rigmusok Tomorszkynéhoz. Most A mi nagy családunk címmel elkészült a 91 rímfaragó alkotását tartalmazó újabb kötet. Egyben készülnek a nyugdíjas amatőr rímfaragók második országos találkozójára. Erre a miskolci Rónai Sándor Művelődési Központban szeptember 29-én kerül sor, az idősek napja ünnepségével egybekötve. Szavalóverseny Szolnok (ÉM) - Hatvanegy résztvevője volt a Jásznagykun városban június közepén megrendezett kétnapos Szépkorúak nyugdíjas országos szavalóversenynek. Közülük tizenhatan Miskolcról érkeztek, és heten kerültek a húsz legjobb szavaló közé. Lestárné Matern Mária az Avas Nyugdíjasklub vezetője országos második helyezést ért el, és megkapta Szolnok város különdíját, mivel ő vezette a versenyre a legnagyobb csapatot. A szavalatok után a versenyzők a Tiszaligetben kisebb utcabált rögtönöztek, ahol Torma Mihály szolnoki tárogatóművész szórakoztatta a jelenlévőket. Barátság-bál Miskolc (ÉM) - Július 1-jén, szombaton 15 órai kezdettel rendezi meg a magányos nyugdíjasok bálját a Barátság klub Miskolcon, a Kassai út 86. szám alatt. Várják a nyugdíjasklubok, idősek klubjainak tagjait, valamint mindazokat a magányosan élő embereket, akik igaz barátokat keresnek. Dalostalálkozó Hemádnémeti (ÉM) - A helyi ön- kormányzat és a Naplemente Pávakor július 1-jén rendezi meg a her- nádnémeti általános iskolában a népdalkörök és népzenei együttesek 8. országos minősítéssel egybekötött találkozóját. Az idősekből szerveződött hemádnémeti pávakörön kívül 15 együttes fellépését - köztük nyugdíjasokét - élvezheti a közönség. Kertbarátok Miskolc (ÉM) - Már több mint tizenötezer tagja van a Kertészek és Kertbarátok Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Szövetségéhez tartozó tagszervezeteknek. Köztük igen sok a nyugdíjas. Többségüknek a kertben való gyönyörködés és természetesen annak féltő gondozása jelenti a nyári pihenést.
