Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-28 / 150. szám

1995» Iúnius 28»« Szerda Kaleidoszkóp - Hirdetés ÉSZAK-Magyarország 11 Éhező gyerekek Beregszászon Beregszász (ÉM - Á.L.) - A nagytízpercben elővették a gye­rekek a tízórait. A legtöbben zsí­ros kenyeret hoztak, esetleg bundás kenyeret. Áron semmit se hozott, még reggelit se kapott ma. Már szédelgett az éhségtől, mikor észrevette, hogy valami ennivaló van a szemétkosárban. Titkon odasündörgött és kivet­te. Száraz kenyér volt. Mohón beleharapott és majszolni kezd-' te. Béla, a szomszéd fiú észre­vette, mit csinál Áron. Tudta, több verést kap otthon a pajtá­sa, mint ennivalót. Kettévette a zsíros kenyerét, megosztotta Áronnal. A legtöbbször együtt ették meg Béla tízóraiját. Zsu­zsinak szintén nem volt semmi harapnivalója.- Megint találkoztál az éhes kutyával? - kérdezték tőle. Mire Zsuzsi részletesen el­mesélte, hogy az a nagy szőr­gombolyag kutya megint ott fe­küdt a fa alatt, s olyan éhes szemmel nézett rá, hogy meg­sajnálta és odaadta a tízóraiját. Zsuzsi minden nap találkozik ezzel a kutyával. Mindenki tud­ja az osztályban, hogy Zsuzsi nem hoz tízórait, de nem cáfol­ják meg meséjét, inkább juttat­nak neki egy-egy harapást. A beregszászi internátusbán még rosszabb a helyzet. A 280 gyerek szinte éhezik. A húsvéti szünetben jártam ott. Tudtam, hogy csak 30 gyerek maradt bent. Vettem nekik narancsot, csokoládét, cukorkát. Persze, nem az én pénzemből - erre ne­kem se telik - testvéreink ado­mányaiból. A gyerekek nagy örömmel jöttek be a sáros foci­pályáról, hogy elköltsék a fi­nomságokat. Öten is fogták a kezem. Egy harmadikos kisfiú, mikor meglátta a számukra elérhetetlen csemegékkel telt asztalt, ámulva kérdezte: Ezt mind a Laci bácsi hozta?! S mi­előtt megakadályozhattam vol­na, megcsókolta a kezem. Elriasztó külsejük volt a gye­rekeknek. Rendszeresen nem tisztálkodhatnak, csak ha jön a meleg víz. Ez pedig ritkán van! Nincs szappan, hajmosó. S olyan hideg van az épületben, hogy ez már eleve elveszi a lur­kók kedvét a mosakodástól is. Aznap paradicsomleves s üres krumplipüré volt az ebéd, minden zsiradék nélkül. Ebben az évben cukrot, húst, yajat és zsírt nem láttak. Reggelire üres meleg vizet isznak, mert a teába nincs cukor. Most hoztak a mál­taiak egymázsa szaloncukrot. A meleg víz mellé 3-4 szaloncuk­rot szopogatnak reggelente. A tejet Intelbe kapják, ki tudja meddig, mert nincs rá pénz. A tejbekását sósán eszik. Ha időn­ként szereznek valami főzelék­félét, mondjuk sárgaborsót, ak­kor napokig az szerepel az ét­rendben, de rántás nélkül, ha­barva. Zsír híján a hagyomá­nyos gyomortöltő zsíros kenyér se jáija már. Most hoztak be két kislányt az intézetbe. Az ebéd­nél rosszul lettek. Kiderült, hogy már napok óta nem ettek. Bevitték őket a kórházba. Ott pedig nem főznek már a bete­gekre. Naponta reggelit, ebédet, vacsorát az otthonból kell bevin­ni a két kislánynak a kórházba. A nevelő otthonból rendsze­resen minden autóbusszal elho­zok tíz gyereket. Testvéreink adományaiból rendszeresen vásárolok élelmet a gyerekeknek. S hozzuk őket kéthetente, felruházzuk, felja­vítjuk őket egy kicsit. Aki anya­gilag segíteni tud, az a Szent Adalbert Misszió Alapítvány számlájára küldje el adomá­nyát: Magyar Hitelbank Rt. 315-14279-7069 Isten áldjon meg minden segítő szándékot! Kedves leveleiket a következő címre várom: Átányi László ta­nár 1119, Budapest, Etele út 23. Miskolci visszhangok Kiss Gyula Ismertetni, „recenzálni” a nyomdából frissen kikerült könyveket szokás. Nem kevésbé indokolt azonban olyan munkák ismeretanyagának beemelése a köztudatba, melyek évtizedek­kel korábban keletkeztek ugyan, közlendői azonban válto­zatlanul időszerűek. így va­gyunk Kluger Lászlóné „Irodal­mi emlékhelyek Borsodban” cí­mű munkájával, mely a miskol­ci II. Rákóczi Ferenc Könyvtár kiadásában több mint negyed- százada látott napvilágot. A fotókkal gazdagon illuszt­rált könyv becses adathordozója azoknak a megnyilatkozások­nak, melyek a tájhoz valami­lyen formában kötődő költők­nek, íróknak, színművészeknek, politikusoknak vallomásait is tartalmazza. Nem lehet megha­tottság nélkül olvasni e sorokat ma sem. E konfessziók sűrejéből a miskolci vonatkozásúnkból adunk ízelítőt. Köszönhetően Kluger Lászlóné szorgos kutató munkálkodásának s nem feled­ve: a jelen a múlt szerves folyta­tása... Egressy Gábor: ,Á regényes fekvésű Miskolcz külseje, mond­hatni, csaknem a régi. A filagó- ria most is ott áll az Avas tete­jén, a kilátás onnan most is fól- séges. Az avasi harangok most is úgy szólanak, mint ama nyolcz éven át, midőn engem az iskolába, a templomba, teme­tésre hívtak, s a tűzvészt oly ré­mesen hirdették.” (1856) Herman Ottó nyolc évtized­nyi élete során gyakorta mondo­gatta: „Engem Hámorban te­messetek el, és síromra egy olyan díszt tegyetek, amelyik egy sziklán ülő haldokló sast áb­rázol, ez a kívánságom. (Kíván­sága teljesült, bár Budapesten hunyt el, de hamvait Miskolc város később hazahozatta, s a hámori temetőben helyezték örök nyugalomra.) Szemere Bertalan: „Pedig bárhol éljek, nyugodni a haza földében szeretnék... Ott van a diósgyőri völgyben egy magas domb, azon völgyben, hol a templom is van... Aki megláto­gat, ott megtalál, ha nem emlé­kezik reám a világ, annál csen­desebben nyugszom” (Naplóm. 1849. octob. 12.) Vadnay Károly: „Ongán túl pillantám meg Miskolcot, az én vágyaim Mekkáját.” Holdi János Nem, ne tehenek arra a miskol­ci kocsonyára és a békára gon­dolni, nem. A mi kocsonyánk egy középtermetű, elöl fehér foltok­kal tarkított fekete kutyafi, azaz nyersen szólva kankutya. Sem­mi pedigré, semmi előkelő szár­mazás. Nincs „kutyabőr”, azaz oklevél a hovatartozásáról, már csak azért sem, mert jó másfél évvel ezelőtt egy Lada gépkocsi­ból potty ontották ki a lillafüredi úton, éppen a 101-es és 1-es busz vég­állomásánál. Valószí­nűleg Egerből jöhetett a Lada - szemtanúk mondják - egy öreg tiéni simo­gatta ki a kocsiból, majdnem sírva, adogatván neki az intel­meket: légy jó kutyuska, majd megsegít az Isten! Nos, tényleg de facto, a kutya azóta is az iroda és váróterem előtti placcon tölti napjait. Az el­ső hetekben csak alázatosan tén- fergett ide-oda, bóklászott a Panda büfé asztalai között, há­lás volt falatért, minden érkező buszhoz odaszaladt - ki tudja, milyen emlék hatására - farok­csóválva szaglászta a leszálló­kat, hátha találkozik a hűtlen gazdi illatával. Teltek a hetek, hónapok, a kutya már otthonosan mozgott a placcon, farokcsóválva köszön­tötte a már ismerőssé vált isme­retleneket, a Panda büfé törzs­vendégeit, a. sok-sok kiránduló iskolás gyereket, kifli-, zsemle-, parizermaradékok röppentek felé. Szóval nem ékezett, a jó bük­ki levegő, meg a napfény egyre vidámabbá tette őkegyeimét. Lassan korlátlanul kezdte ural­ni a terepet, nem tűrt meg fajtá- jabélit a placcon, ami érthető is, hiszen jó barátságba került a. buszsofőrökkel, elsőként mindig előttük tisztelgett némi farokcsó- válással. Hát, így teltek a napjai, elgu­rult a nyár, a Bükk fái színesed­ni kezdtek, eső, szél, gomolygó felhők, de a gazdik, a sofőrök nem feledkeztek meg a placc uráról. Helyre kis kutyalakot fabrikáltak őszre, s, hogy még védettebb legyen a kutya, a kis ólat az irodaépület egyik nyílt, mégis fedett részén helyezték el. Közben nevet is kapott a párt­fogásba vett állat. Történt, hogy az egyik gépkocsivezető kocso­nyáját, a placc ura felfalta, így ragadt rá a Kocsonya elnevezés. Már neve is volt, a tél is elmúlt, itt a tavasz és lám mit ád a min­denki teremtője, a Kocsonyának párja akadt,. De milyen párja? Hasonló korcs, feketeszőrű, so­vány, majd, elfújja a szél, a bor­dái zörögnek, hát ennél szebb szuka asszonyságot is választ­hatott volna a Kocsonya. De, hát kinek a pap, kinek a papné, tart­ja a szólás-mondás, Kocsonyá­nak ez a szukica nyerte el a tet­szését, lelke rajta, pedig ha tudta volna... Butaság! A sorsát senki el nem kerülheti. Bizonyára a Kocsonya is fatalista, hát korzó­zott továbbra is a rozoga szuki- cájával, most már kettesben uralva a, placcot, amíg vetélytár- sa nem akadt egy erőteljesebb, szintén kasztbeli, fekete kanku­tyával. Szörnyű tragédia tör­tént! A szukicáért folytatott küz­delemben Kocsonya elvesztette a fél szemét,. A minap némi vasárnapi csontmaradékot vittem a Kocso­nyának. Ramatyul nézett ki. A kimart félszem helyén valami váladékféle csordogált, a farka lankadtan himbálódzott, már nem csóválta olyan nagyon, mint annak előtte. A szukicája azonban mohón esett a húsos csontoknak, oda-oda, pislantva, a placc szélén sétafikáié, testes, fekete kantra, férje ura legyőző­jére. Tegnap ismét összejöttünk, mi, öreg brigádtagok a szokott helyünkön a Panda büfé színes ernyői alatt,, ebben az alig-nyár- ban. Fröccsöztünk és snapszliz­tunk, most hagytuk a politi­kát, o. megbokrosodó Bok­rost, inkább megtárgyaltuk a Kocsonya ügyét, levonva a. végső következtetést, sum­máztuk: időnként sok baj van a nőkkel. A Kocsonya is a buszmegálló­ban sündörgött, a kimart, szem­gödre már nem váladzott. A far­ka sem volt annyira kókadt, oly­kor a májusi, gyorsan, érkező, aranyat érő és gombát terem tő esőfelhőket figyelte. Magatartá­sában is némi változás történt. Rávicsorgott, egy aprócska mopszlifélére, gondolom, már csak azért is, mert a. szukicája mellette termett. Azután mind­ketten nekiiramodtak, egy, a placcra betolakodó sárgás szőrű kankutyának, duettben ugatva, A jelekből, megállapítottuk mi, halandó öregek: a Kocsonya rövid időn belül visszaszerzi régi pozícióját a placcon, elvégre a te­kintély, a hatalom kizárólagos gyakorlása, megtartása az exca- tedra elv érvényesítése, feltételez­hetően a kuty-társadalomban is létfontosságú. Igen, az abszolút hatalom igen lényeges momentum, kü­lönben is, ahogy mondják, az eb- csont beforr. Persze az elvesztett fél. szem, a marás bizonyára örök mementó marad a Kocso­nyának, figyelmeztetve őkéimét., hogy egyetlen hatalom sem tart örökké! A kocsonya Válasszon IGÉNYEINEK megfelelően! Értékpapírok Kamatmértéke Aquincum Értékjegy I/A (lekötési idő 2 év) Garantált kamat Kamatprémium évi 10 % évi 20 % Összesen évi 30 % Aquincum Értékjegy ÍÍ/A (lekötési idő 366 nap) Garantált kamat Kamatprémium évi 10 % évi 18 % Összesen évi 28 % Takarékjegy A/l Lekötési idő 3 hónap évi 26 % Takarékjegy B/l Lekötési idő 6 hónap évi 27 % Lakossági betétek Kamatmértéke Látra szóló bankszámla évi 13% Lekötési idő évi kamat 1 hó 22-25 % 2 hó 23-25,5 % 3 hó 24-26,5 % 6 hó 25-27 % 9 hó 25-27 % 12 hó 25,5-28 % 18 hó 25,5-28 % A fenti kamatmértékek az 1995. április 20. után lekötött betétekre érvényesek. A kamat mértéke a lekötött összeg nagyságától függ. Budapest Bank Rt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom