Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-13 / 137. szám
A SZELLEM V1LAGA Lebegünk, mint Mohamed koporsója Beszélgetés az alternatív színházról a Térszínház vezetőjével Bucz Hunor, a Térszínház művészeti vezetője Fotó: Nagy Cábor (ISB) Testvéri tárlat Pécs (MTI) - Finn képzőművész testvérpár alkotásaiból nyílt tárlat a Pécsi Kisgalériában. A festőművész Aaro Martinlauri rajzokból és olajképekből álló Akik az égre néznek című sorozatával, Sakari Martinlauri szobrász pedig fából készült téralkotásaival mutatkozik be. Mindketten Pécs finnországi testvérvárosában, Lahtiban végezték a képzőművészeti tanulmányaikat, s bár földműves és halász őseik között egyetlen művész sem volt, egy harmadik testvérük, Antti is festőművész lett. Első magyarországi kiállításuk megrendezését a Baranya megyében élő angol származású szobrászművész, Colin Foster kezdeményezte, akivel Sakari Martinlauri Lentiben és Nagyatádon, a faszobrász alkotótelepen dolgozott együtt a korábbi években. A finn testvérpár alkotásainak tárlata június 28-áig látogatható Pécsett. Költő a könyvtárban Budapest (ÉM) - Az Országos Széchényi Könyvtárban kiállítás nyílt tegnap délután, amely Nikolaus Lenau, a Bánátban született, Budán és Pesten felnőtt, Bécsben letelepedett és gyakran Württem- bergbe, Badenbe utazó ismert költő életét és művét mutatja be. „Nikolaus Lenau neve hallatán automatikusan a világfájdalom jut eszünkbe... Az 1802-ben született Lenau élete folyása a reakció homokjába szivárgott. Ez a homok dörzsölte sebesre, ez hatolt be vékony bőre alá, ez kristályosodott ki benne fénylő gyöngyökké: az elidegenedés fájdalmává, páratlan, az őszt megidéző természeti költészetté’" - írta róla Horst Brandstatter. A Baden-Württemberg tartomány megbízásából a Stuttgarti Haza háza által létrehozott kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban megtartott magyarországi bemutató után más magyar városokban is látható lesz. Nikolaus Lenau Igazolás 206-ból Ács (MTI) - A település történetének legrégebbi okmánya a föld alól került elő a Komárom-Esztergom megyei Ács nagyközségben, amely több mint hétezer lakosával az országrész legnagyobb lélekszámú községe. A dokumentum nem más, mint egy 10x13 centiméteres bronzlapocska. Az időszámítás utáni 206-ból származó igazolást - felirata szerint - Calus Julius Marius, Ács mai területén állt római Ma- rus-erőd katonája kapta, amiért 25 évig hűségesen szolgálta Martinus császárt. Á kincsnek számító bizonyítékot Szakács László amatőr régész találta az ácsi határban, Jegespuszta közelében. A lelet ezt követően a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetébe került, ahol restaurálták, s ma már a tatai Kuny Domokos Múzeumot gazdagítja. A helytörténészek szerint a Római Birodalom idején Ácsott és környékén virágzó élet volt. Néhány évvel ezelőtt az ásatás során egy erőd maradványaira bukkantak. A kutatók megkövesedett gyöngyköles-magra, a római korban értékes gyógynövényre is rábukkantak. Méhes László Budapest (ÉM) - Az áprilisban megtartott első alternatív színházi fesztivál nem először és bizonyára nem utoljára vetette fel a kérdést: mi ma a nem profi színházak szerepe és feladata a nagyszínházak mellett? Akadt kritikus, aki a kísérletező színjátszást kérte rajtuk számon, míg a több produkció bemutatásának és színen tartásának privilégiumát átengedték volna a „hivatásos” színházaknak. Egy azonban biztos: a két színházi struktúra nem egyenlő eséllyel indul a nézők meghódításáért. A nem profi színházak lehetőségeiről, jövőbeli sorsáról Bucz Hunort, a Térszínház művészeti vezetőjét kérdeztük, aki huszonöt éve kezdte a pályáját. □ Az alternatív színházat és színjátszást a kezdetekben amatőrnek nevezték. Mit jelent ma az alternativi- tás? • Azt hiszem, erőltetett volna erről a kérdésről összefoglalóan bármit is mondani, hiszen nincs külön alternatív színházesztétika, drámairodalom, színházi műfaj, rendezés, színész, és nincs alternatív néző sem. Ellenben egy kultúra csak akkor életképes, ha alternatívákat biztosít műfajaiban. Ha csak egyféle, futószalagon működő közeg létezik, akkor ez a kultúra életképtelen. Az alternativitás más atmoszférát teremt, más a kapcsolat a műhöz, a színjátékosoknak egymáshoz és a nézőhöz. □ Huszonöt év távlatából összeha- sonlíthatók-e a kezdetek a ma kisszínházával? • Amikor indultam, nekem és kortársaimnak úgy tűnt, van újításra lehetőség. Ki lehet törni a fogyasztói, végtelenül manipulált, elidegenedett, beteges, vergődő civilizációból. A ’60-as, ’70-es években, amikor központi szerepe volt a versnek és a lírának, igen erőteljes törekvés fogalmazódott meg arra, hogy amatőr színházak jöjjenek létre. De ennek igen hamar a nyakára léptek... □ A politikus színházra gondol? • Rossz szó, mert leszűkíti a dolgot, de kétségtelen, hogy az amatőr színjátszás nem vett tudomást arról, amit számára tiltottak. Véleménye volt a társadalomról, ami határozott jövőképpel és etikai értékrenddel párosult. Sajnálatos módon ez egy Hairben, egy Jézus Krisztus szupersztárban posványosodott el, hogy az István, a királyról vagy az Atilláról ne is beszéljek. □ A rendszerváltás körüli idők miként hatottak a társulatokra? 9 Nem kedvezett nekik. Úgy jártunk ezzel is, mint a király új ruhájával. Azt hittük, az íróknak tele van a fiókjuk jobbnál jobb munkákkal, színdarabokkal. Kimentek az oroszok, és kiderült: az a fiók üres. Csak Aczél elvtárs fiókja volt tele mindenféle egymást feljelentgető és fogadkozó levéllel. Hittük, van egy szilárd értékrend, amihez a társadalom tartja magát, amennyire tudja, legfeljebb fél betartani, és enged. Rimaszombat (ÉM - P.L.) - Rimaszombatnak évek óta nincs galériája. Két éve született meg az a képviselői döntés, melynek értelmében a főtéren található házak egyikének emeleti részében kiállítótermet, galériát rendeznek be. A kiszemelt épület a Széplaky-ház volt (1845- ben ebben a házban látogatta meg Petőfi Sándor a Széplaky családot, a monda szerint kiült az ablakba, és onnan eregette pipájából a füstöt a tér felé), melynek földszinti részében az utazási iroda található. A felújítási és átépítési munkaiatok két évig tartottak. Á Városi Galéria ünnepélyes átadását és felavatását május 5-én, a város napján tartották. Számtalan meghívott vendég és városlakó De nincs, mert a félelemnél nagyobb úr lett a teljes züllöttség és az értékrendek kavarodása. Hol az értelmiség, hogy olyan fogalmi rendszert teremtsen, amelynek cselekvés az aranyfedezete? □ Milyen lehetőségeik maradtak azoknak a kisszínházaknak, amelyek évről évre újabb darabokat állítanak színre, próbálnak megélni a színjátszásból? • A civil kurázsi. Ha mi Mária siralmat akarunk játszani, amelyet 1596-ban jegyeztek le, és azt 16. századi rekonstruált magyar nyelven szólaltatjuk meg, meg kell teremtenünk hozzá a közeget, amelyben ez visszhangra talál. Megtalálnunk azokat, akik velünk együtt hiszik, hogy a középkori magyar irodalom nélkül Adyt, Nagy Lászlót sem lehet megérteni. □ Az első alternatív színházi fesztivál után úgy tűnt, a kritikusok azt a következtetést vonták le, hogy a kisszínházak elvesztették létjogosultságukat... 9 Hallottam erről, de úgy gondolom, ez így sommásan nem igaz. Az embereket nem az esztétizáló, kísérlet hátán kísérlet-színház izgatja, hanem az, hogy legyen egy olyan hely, ahol jól érzik magukat, ahol emberi módon szólnak hozzájuk, és nem kioktatni akarják őket. Nem elérhetetlen magasságokban lebegnek fölötte, hanem társnak tekintik. Ha ezt bármelyik színház eléri, akkor igenis mindig lesz közönsége. Ez a közönség azonban a kisszínházat eltartani nem tudja, kereskedelmi színházzá pedig soha nem válhat. □ A nem profi társulatok fennmaradása sokban függ azoktól az alapítványoktól, amelyektől évről évre pénzt kapnak új produkció színreál- lításához... 9 A színházi alaphoz benyújtott pályázatok most 700 millióról szólnak, de maximum 100 milliót lehet kiosztani. Az összegek közötti ekkora különbség eleve érték-relativizmust hoz létre. Ehhez hozzájárul még az jelenlétében Pavol Brndiar mérnökpolgármester nyitotta meg a kiállítást, és adta át az épület emeleti részét küldetésének. Maga a tárlat még nem igazi galériára emlékeztet. Elsősorban a városba érkező idegenek, turisták örülhetnek annak a kiállítási anyagnak, mely a város rövid történelmi sűrítménye, a több mint 700 éves múlt írásos és fényképdokumentumokon megjelenő gyűjteményanyaga. Külön figyelmet szenteltek május 5-nek, a város napjának és annak a szabadalomlevélnek, melyet Károly Róbert 1335-ben intézett a település elöljáróságához, s azt olyan kiváltságokkal ruházta fel, melyekkel akkoriban Buda városa bút. A történelmi áttekintés is, hogy kis ország lévén nem állítható össze egy független kuratórium. Mindenki valakinek az ismerőse, elkötelezettje, vagy már régen lecsatlakozott valahová. Szubjektív döntések születnek objektív köntösben, ami pedig hamis képet mutat. De nem jó maga a pályázati rendszer sem. Egy: .belekényszerítik a kisszínházakat egy produkciós pályázatba, holott alapműködésre nincs egy fillérjük sem. A pályázati feltételek ugyanazok, mint az alapműködéshez támogatással bíró „kőszínház” esetében, a verseny azonban így egyenlőtlen. Kettő: mivel nincs alapműködésre pénz, tökéletesen bizonytalan a létezés. Lebegünk, mint Mohamed koporsója. Évadról évadra araszolunk, nem lehet távlatban, maximum egy évben gondolkozni. Vagy még úgy sem, ha év közben megváltoztatják a pénzügyi paramétereket. Három: ha végül megkapjuk azt a kevés pénzt, mindenképpen el kell költeni - ha gazdaságosan, ha nem -, mivel a pénzügyi rendszer ei're kötelez. □ Ilyen feltételekkel meddig élhet egymás mellett a kétféle színházi struktúra? 9 A kérdés nem ez, hanem az, kialakulhat-e égj' újfajta színházszerkezet, ami kevés nagyszínházra, illetve civil társadalmat teremtő soksok kisszínházra épülne. Ennek kicsiny az esélye, mert a nagyszínházaknak, a monstre produkcióknak nagy a társadalmi presztízse. A kritika, az esztétika, az egész intézményrendszer hozzájuk kötődik. Úgy tűnik azonban, rövidesen eldől, meg tud-e újulni a magyar színházi élet, s ebben lehet-e szerepük az alternatív színházaknak. A következő évad bemutatójára már mi is beadtuk a pályázatunkat. Szeretnénk Az ember tragédiáján etűdök formájában elmélkedni, ugyanis nem vagyunk kibékülve azzal az Istennel, aki paktumot kötött a fejünk fölött. mellett bő teret kapott a város urba- nizálódásának feltérképezése, ennek kronológiai dokumentálása és a varos kultúrtörténeti múltja is. A kiállítás a „Rimaszombat az idő fókuszában” elnevezést kapta, a tárlat anyagát a Gömöri Múzeum biztosította. A nyári turistaszezon ideje alatt minden nap megtekinthető a tárlat délelőtt 9 és délután 5 óra között. A jövő év elejétől pedig már tényleg galéria lesz a galéria - mondta a múzeum megbízott igazgatónője, Svetlana Bornayová - ugyanis ekkor a városban élt és alkotott képzőművészek tárlatát, a múzeum és magángyújtők tulajdonában található festmények kiállítását tervezik. „Rimaszombat az idő fókuszában” Velence (Jovánovics György alkotásai) Jubileumi biennálé Velence (MTI) - A velencei biennálé 100. évfordulójára jórészt eredeti állapotában állították helyre a biennálé állandó magyar pariionját. A felújított épületben az elmúlt pénteken Fodor Gábor művelődési miniszter nyitotta meg a jubileumi biennáléra készült magyar kiállítást. A magyar pavilonban Jovánovics György szobrászművész retrospektív kiállítását rendezte meg Kovalovszky Márta, a mostani biennáléra kinevezett nemzeti biztos. A székesfehérvári Szent István Kii'ály Múzeum művészettörténésze azzal mdokolta döntését, hogy a biennálé centenáriumát ünneplő Velencében jelentős kiállítással illett megjelenni, a 100. évforduló nem a kísérletezésre szolgál. A kiállításon a művész 1965 és 1995 között készült 45 alkotását mutatják be. Több szobrot külföldi múzeumok és gyűjtemények adtak kölcsön az alkalomra. A kiállítás anyagát CD- lemezre is vették, s ez a felvétel bekerült az Internet informatikai világhálózatba is. A velencei biennálé szervezői a század első ériizedében kezdték ösztönözni, hogy a kiállítások színhelyén a Napóleon által kialakított Giardini Publiciben az egyes részt vevő országok saját nemzeti pariiont építsenek. A magyar pariion harmadikként, 1990-ben készült el. Tervezője az a Maróti Géza volt, aki már három évvel korábban nagy sikert aratott Olaszországban a milánói nemzetközi kiállításra készített kiállítási csarnokával. A sajátos magyar szecessziós stílusban épült velencei pavilont Maróti egyik fő művének tartják. Az épület kapujának boltívét és falait zsolnai porcelán díszíti, a külső falakon Körösfői Kriesch Aladár két nagy méretű mozaikja látható. A magyar állam a második világháború után hosszú ideig elhanyagolta a tulajdonában lévő épületet. A nélkülözhetetlen felújítási munkákat csak az ötvenes évek második felében végezték el, akkor, amikor az olasz házigazdák már az épület elbontásával fenyegetőztek. A szecessziós díszítéseket, mozaikokat viszont eltávolították, illetve eltakarták az átépítők. A pariion helyreállítását tavaly kezdték meg, s a jubileumi biennáléra jórészt eredeti alakjában áll az épület. (Az eredetileg készült emeleti részt statikai okok miatt már a harmincas évek közepén le kellett bontani.) A felújítás a biennálé miatt időlegesen félbeszakadt, a tervek szerint ősszel kezdenek hozzá a befejező munkálatokhoz. A jubileumi biennálén Jovánovics György szobrászművész képviseli Magyarországot Fekvő figura
