Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-13 / 137. szám

10 A SZELLEM VILÁGA Katedra 1995« Június 13.. Kedd Tanító bácsi Fecske Csaba Milyen régen is volt, amikor egy bágyadt őszi délutánon beállított az iskolaudvarra biciklivel egy szőke fiatalember, akit az igazgató így mutatott be: ő az új tanítótok. Nehéz volt elhinni ezt, hiszen a mosoly­gós ifjúnak jóformán még a legény to II sem pelyhedzett az állán. Simon Lászlónak hívták, perkupái parasztcsalád gyermeke­ként végezte el a tanítóképzőt Sárospata­kon. Mi voltunk az első tanítványai, és ez olyan, mint az első szerelem, feledhetet­len. Még most annyi év után is, ha össze­futok valamelyik osztálytársammal, per­ceken belül ráterelődik a szó. Emlékszel? - s máris zúdul az emlékezés árja. Először azzal ejtette kétségbe a szülőket, hogy tornafelszerelést kért tornaórára. No, ilyen se volt még! A nagy ellenkezés da­cára is lett fölszerelés, abban feszítettek még a szégyenlős lányok is. Év végére lát­ványosgyakorlatokat tanított be velünk. A focipályán mutattuk be. A pálya szélén ott szorongott a falu apraja-nagyja. Tanító bá­csi mindenkit ismert a faluban. Szerették, becsülték az emberek, kicsit a saját fiúk­nak tekintették, bizalmukba fogadták. Megszervezte az „úttörőt" Szögligeten. Nagyokat kirándultunk, jókat főztünk, ját­szottunk, énekeltünk. Voltunk igazi, sáto­ros úttörőtáborban is. Színdarabokat taní­tott be velünk és a felnőttekkel. Énekkart vezetett, a zene volt a gyengéje: amikor vezényelt, kipirult az arca, teljesen át­lényegült. Az ő keze alatt még a megrögzött iskola­kerülők is rákaptak az iskolára. Élmény volt minden órája, főleg a történelmet sze­rettük, a magyarok történetét. Ha történe­lem volt az első óra, már fél nyolckor ott szorongtunk a padokban, hátha korábban érkezik tanító bácsi és mesélni kezd. És ő jött is korábban, mert még télen, hófúvás­ban biciklizve is korábban érkezett, és me­sélt nekünk, mesélt kifogyhatatlanul. Kit érdekelt, hogy olyan hideg van a terem­ben, akár a jégveremben. Mert tüzelőre nem nagyon telt az iskolának, sokszor mi magunk vittünk fát, szenet, hogy meg ne fagyjunk. Igazi néptanító volt, egy egész falut ne­velt, tanított. Simon tanító bácsi birtoká­ban volt valami nagy-nagy titoknak, amelynek nyitja alighanem a szeretet volt. Szeretett, viszontszerették. Szeretjük még ma is, amikor már mi is bácsik, nénik va­gyunk, és iskolás gyermekeink vannak. Ida keresni kéne, ezt a személyleírást ad­nám róla: ötvenöt év körüli, 170-175 cm magas, vékony testalkatú férfi, haja sző­ke, halántéktájt őszülő, szeme zöld. Kü­lönös ismertetőjele, hogy mindig mo­solyog. Merényi Oszkár centenáriuma Merényi László Száz esztendővel ezelőtt született Merényi Oszkár. A nagyközönség általában azt tudja róla, hogy ő volt Berzsenyi legnagyobb kutató­ja. Foglalkozott azonban más költők és írók munkásságával, köztük olyanokkal is, akik Borsod-Abaúj-Zemplén irodalmi hagyománya­ihoz számítanak. 1929-ben megjelent irodalomtankönyvében szépen értékelte a megye szülöttjét Kossuth Lajost. Később is írt időnként a kiváló politi­kusról. „Fel tudta használni a magyar lélek aktív erőit, s csodálatos szónoki hatalmával bűvöletében tartotta a lelkeket... Kossuthnak köszönheti a magyar lélek ideális hajlamának megerősítését, amely a 48-as elvekben jutott kifejezésre” - állapította meg A magyar lélek története című esszékötetében. A Borsodi Szemle 1971-es évfolyamában a 4. számban pedig Kossuth ismeretlen leveleit tette közzé. Sokat foglalkozott Kazinczy Ferenccel is. Róla is több tanulmányt írt. 1942-ben könyv­alakban tette közzé Berzsenyi Dániel levelezé­sét Kazinczy Ferenccel. Merényi Oszkár volt Kozma Andor legna­gyobb kutatója is. Ismert tény, hogy a költő hosszabb ideig élt Miskolcon. Merényi Oszkár - több tanulmány és újságcikk után - 1941- ben könyvet jelentetett meg róla. A kohányi születésű Fáy Andrásról irta doktori disszertációját. Ez a műve könyvalak­ban is megjelent 1928-ban. Később két tanul­mányában is foglalkozott Tompa Mihállyal, (az egykori keleméri lelkésszel). Merényi Osz­kár életében 46 könyvet alkotott. Neve öt kü­lönböző lexikonban szerepel. 1981-ben távo­zott az élők sorából. Halála óta több mint öt­ven tanulmány és cikk, valamint három köny­valakú kiadvány szól életéről és munkásságáról. Hatvan éve törvény született... ...a közoktatás irányításának új rendszeréről Simon István A magyar országgyűlés 1935- ben fogadta el azt a törvényja­vaslatot, mely a közoktatási igazgatásban az egyöntetűséget és a szakszerűséget igyekezett érvényre juttatni egy új, egysé­ges szakfelügyelet kialakításá­val. Ha figyelembe vesszük, hogy ezt megelőzően tizenegy különféle szerv között oszlott meg az iskolafelügyelet, való­ban nagy jelentőségű tett volt az 1935. évi VI. törvénycikk megalkotása, ezáltal az egysé­gesség elvének érvényesítése az iskolák felügyeletében és irá­nyításában. E szervezet alapját a nyolc tankerü­let alkotta, mely úgynevezett „népoktatási kerületekből” tevődött össze. A tankerületi királyi főigaz­gatót ez a törvény a kerületéhez tar­tozó alsó- és középfokú oktatási in­tézmények felügyeleti hatóságává tette. A főigazgatói és a tanfelügye­lői hivatalok személyzete főként igazgatási teendőket végzett, a köz­vetlen felügyeletet — az iskolai állo­mányban lévő - tanulmányi fel­ügyelők illetve a körzeti iskolafel­ügyelők látták el. Hóman Bálint az akkori vallás - és közoktatási miniszter a törvény- javaslat általános indoklásában hangsúlyozta, hogy az előterjesztés „a nemzeti művelődés egységének alapelvéből, az egységes nemzeti vi­lágnézet kialakításának szükséges voltából indul ki, s ehhez képest az iskolai nevelés egységét nem a taní­tás és tanár lélektelen uniformizá­lásával kívánom biztosítani, hanem - minden iskolatípus és minden szaktárgy individuális jellegének és minden iskolafenntartó speciális célkitűzéseinek tiszteletben tartá­sával - az átfogó és egyetemes nem­zetnevelési elvek egységes érvénye­sítése, az igazgatás és felügyelet rendszerének egyöntetűbbé tétele útján... A törvényjavaslat új területi középfokú tanügyi hatóságot hív életre. Ez új hatóság... tehermente­síti a minisztert az igazgatási és a felügyeleti teendők tekintélyes tö­megétől, s valamennyi 'iskolafajra kiterjedő hatáskörével a maga terü­letén a köznevelés elvi egységének biztosítójaként a különböző alsó- és középfokú iskolafajok összekötő szerveként fog szerepelni.” A törvény a tanügyi igazgatás szakszerűségét olyan módon kíván­ta elérni, hogy egyrészt hangsúlyoz­ta a felügyelet szakmai tanácsadó szerepét, másrészt pedig nagy gon­dot fordított az e munkát végző sze­mélyek kiválasztására. Hóman Bá­lint véleménye az volt, hogy „az Is- kolafelügyelet gyűjtőfogalmában összefoglalt sokszínű tevékenység mindinkább veszít formalisztiku- san ellenőrző, igazgatási szempont­ból számonkérő jellegéből, s abban szükségszerűen mind nagyobb sze­rephez jut a tanácsadó, felvilágosí­tó, útba igazító elem. Ez a termé­szetszerű fejlődési folyamat vonja maga után, hogy az iskola nevelő- és oktatómunkájának felügyeleté­vel és közvetlen ellenőrzésével olya­nok bízassanak meg, akik az alkal­mazott pedagógiában teljes ottho­nossággal mozognak, maguk is ak­tív pedagógusok, sőt a tanítás mód­szerének művészeiként tudásukkal és egyéniségükkel is szuggesztív hatást gyakorolnak a tanerőkre, s ily úton emelik a nevelés és oktatás színvonalát. A pedagógiai szaksze­rűséget képviselő felügyelőket a hosszabb szolgálattal bíró tanárok és tanítók (iskolaigazgatók) közül kell majd kiválogatni, akiknek taní­tói múltja, tudása, szakműveltsége, s általában egyénisége nemcsak ki­váló, hanem a tanár- és tanítótár­sak előtt is becsült.” A törvényjavaslat szerint szük­séges, hogy a felügyelők továbbra is kapcsolatban legyenek az iskolák mindennapi gyakorlatával. Ezért úgy fogalmaz, hogy „a tanulmányi felügyelők és a körzeti iskolafel­ügyelők nem szakadhatnak el a ne­velőmunkától, az iskolától. Tovább­ra is el fogják látni — habár korláto­zott mértékben is — tanári és tanítói (igazgatói) feladatukat, mert az is­kolafelügyelet igazán eredményes csak úgy lehet, ha ezek a felügyelők esetleg csökkentett heti óraszám­mal vagy egyéb könnyítések mel­lett, de mindenesetre bent marad­nak az iskola életében, nem kapcso­lódnak ki a mindennapi nevelő- és oktatómunkából.” A törvényjavaslat igen alapos előkészítést igényelt és sok szak­ember bevonásával készült. E munka irányításával Magyary Zoltán egyetemi tanárt bízták meg. Olyan kiváló szakértők, mi­nisztériumi és iskolafelügyeleti fő­tisztviselők működtek közre a ja­vaslat szakmai részének összeál­lításában, mint Fináczy Ernő, Kor- nis Gyula, Csengery Antal, Hó­man Ottó, Halász Ferenc, Klama- rik János és Tanárky Gedeon. Jog­gal mondhatta Hóman Bálint: ,A törvényjavaslat a maga szűksza­vúságával csupán leszűrt eredmé­nye két esztendő céltudatos, ko­moly és minden részletre kiterjedő hivatali munkájának.” Bár a törvény megszületése óta 60 év telt el, mégsem minden tanul­ság nélkül való olvasni a VI. tör­vénycikket és a hozzá fűzött minisz­teri indoklást. Hiszen ma is alapkö­vetelmény lehet egy törvény megal­kotásánál, ugyanúgy a tanügyigaz­gatás új rendjének kialakításánál a szakszerűség, a célok egyértelmű, világos megfogalmazása, a rendszer logikus felépítésére és gyakorlati al­kalmazhatóságára való törekvés. Ha mást nem, legalább ennyit ta­nulhatunk elődeinktől. Iskolamúzeum hajdani taneszközökkel Mezőkövesden Fotó: Dobos Klára Mi lesz veletek csángó fiatalok? Simon Judit Amikor magyartanárom megkér­dezte tőlem, nincs-e kedvem tanul­mányt írni a csángókról, zavarba jöttem. Nem tudtam ki vagy mik azok a csángók. Kaptam könyveket, amelyekből megtudtam, hogy a csángó egy Moldovába szakadt ma­gyal' népcsoport, amelynek kulturá­lis kapcsolata is megszakadt az óhazával, és ez hagyományőrzésük elapadásában is megmutatkozik. Gondolom azt kevesen tudják, hogy a Szemere Bertalan Középiskolá­ban tanul négy csángó fiú, akik az idén fognak végezni. Mind a négyen itt szeretnének maradni Magyarországon. Ez csak akkor lehetséges, ha van munkahe­lyük, amit manapság nem könnyű találni. Tóth Alajos minorita szerze­teshez, a csángó tanulók „atyjához” fordultam a fiúkkal kapcsolatos kérdéseimmel. □ Úgy tudom, vallásosak ezek a csángó fiúk. Önök nyilván a kollégi­umban a vallásos nevelésükről gon­doskodnak. Hittanóráik is vannak, vagy csak lelki vezetésük a felada­tuk? •. Igen, vallásos községből jöttek Moldvából, Luizi-Calugarából. Ott úgy mondjam múltszázadbeli, egé­szen falusi vallásosság van. Annyi­ra, hogy mindenki jár templomba, kivétel nélkül. Sőt a községnek leg­alább egyharmada még hétköznap is. Hát ilyen környezetből jöttek, és természetesen hittanórákat is tar­tunk neki, most már elsősorban a lelki vezetésük a legfontosabb. □ Genoa Jánosról hallhatnánk va­lamit? Úgy tudom ű a papi hivatást választotta. • Igen, a négy fiú közül ő az, aki be­jelentette, úgy érzi, papi illetőleg szerzetesi hivatása van. Benne már nemcsak a kollégium növendékét látjuk, hanem olyas valakit, akire úgy számítunk, hogy majd közénk fog tartozni. □ Lassan három éve itt vannak a. fi.- úk. Mit leket elmondani a fejlődé­sükről, s mi lesz a jövőjük? • Elsősorban a magyar nyelvben fejlődtek sokat, hiszen olyan vidék­ről jöttek, ahol a magyar nyelvet tu­datosan visszafejlesztették. Amikor idejöttek annak ellénére, hogy a magyar volt az anyanyelvűk - tehát a szülők, nagyszülők most is ma­gyarul beszélnek otthon - elég ne­hézkesen beszéltek. írni, olvasni pe­dig egyáltalán nem tudtak. A csán­gó tájszólás egy kicsit nekünk is ide­genül hangzik, és a kezdet-kezdetén még többször rá kellett kérdezni: mit is mondtál? Aztán kiderült, ugyanazt a magyar szót használják mint mi, csak másképpen. □ Erre én is rájöttem, amikor beszél­gettem velük. Hadd kérdezzem meg, jönnek még újabb csángók, vagy ők az „egyetlenek”? • Nem hiszem... nem hiszem, hogy jönnek. Az igazat megvallva, nehéz gazdasági helyzetben éltek, ami Ro­mániában különös módon sújtotta őket. Szinte úgy jöttek ide Magyar- országra, mint ahogy a magyarok mentek nyugatra valamikor. Ilyen értelemben véve egy kicsit a nyuga­ti kultúra, de főleg a jobb gazdasági helyzet vonzotta őket ide. □ A fiúk szeretnének Magyarorszá­gon maradni, lehetne valamiképp nekik ebben segíteni? • Szeretnének maradni. Az iskola, az itteni tanulmányaik nagyon so­kat segítettek rajtuk. Jól tudnak ír­ni, olvasni. Egy kicsit beleszoktak kultúránkba, és otthonosan érzik magukat. De magyar állampolgár­ságuk nincs. Tehát jogcímet kell ke­resni arra, hogy itt maradni tudja­nak. Nagyon nehéz találni, mert ed­dig azon a címen lehettek itt, hogy itt tanulnak. Most, ha megszerzik a szakmunkásbizonyítványt, akkor vajon kapnak-e munkahelyet? Mert ha nem kapnak, akkor nem lesz jog­cím az itt-tartózkodásukra. □ Márpedig nem lesz könnyű mun­kát kapniuk... ha valaki autószerelő. • Hát elég sok autószerelő van. Én szinte biztos vagyok benne, hogy nagyobb cégeknél nem kapnak ál­lást. Kell az a bizonyos munkaválla­lási engedély. Ha ezt a magyar ha­tóságoktól nem kapják meg, akkor szóba sem állnak velük. Valamelyik autószerelő kisipa­rossal valahogy meg kellene szeret­tetni őket, akkor tudnának tovább­maradni. Nem tudom, hogy mi lesz velük. Ok ezt érzik és tudják, de nem beszélünk róla. Nagyon sajná­lom, hogy ilyen helyzetben vannak, mert nagyon jószándékú emberek és mi szívesen segítettünk rajtuk. Itt mint a Kelemen Didák Kollégi­um növendékei voltak, s bár túlko­rosnak számítottak, az ő esetükben ez nem baj. Továbbtanulásukra nem lehet számítani, mert olyan szintet nem értek el, hogy esetleg középiskolai tanulmányokat tudná­nak folytatni. Bízunk a jó Istenben, de hát tenni is kell valamit. Jó len­ne egy pártfogó. Mi ugyanis szemé­lyesen győződtünk meg arról, hogy szegény körülmények között élnek a szülők, a testvérek. Ott is munka- nélküliség van. Információk a Pedagógiai és Közművelődési Intézetből Megjelent a Hírlánc, a Borsod­Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet informá­ciós lapja. Az összevont nyári szám­ban több pályázati felhívást, to­vábbképzési ajánlatot találnak az érdeklődők, de itt közük a különbö­ző tanulmányi versenyek eredmé­nyeit is. A nyári szám tartalmazza a következő tanévre meghirdetett OKTV-témákat is. A Megyei Pedagógiai és Közműve­lődési Intézet felhívja az intézmény; vezetők figyelmét, hogy a következő tanév rendjéről szóló információkat a Magyar Közlöny 1995/5. száma közli. Százéves a magyar iskola — a kö­vetkező évben megrendezendő ün­nepségsorozathoz kapcsolódva több pályázati felhívást is találunk a Hírlánc legutóbbi számában. Az is­kolák történetének megírásán túl a híres iskolai könyvtárak történeté­nek feldolgozására is buzdítják a pedagógusokat. Regionális történelmi vetélkedőt hirdet az 1995/96-os tanévben közép- iskolások részére II. Rákóczi Fe­renc születésének 320. évfordulója tiszteletére a Rákóczi Múzeum, a Rákóczi Szövetség, a B.-A.-Z. Me; gyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet. A versenyre 3 fős csapatok jelentkezhetnek a megye gimnáziu­maiból, szakközépiskoláiból és Szlo­vákia, Kárpátalja magyar középis­koláiból. A verseny témaköre: II- Rákóczi Ferenc élete. Magyaror­szág története 1686-1711. A jelent­kezés határideje: 1995. szeptember 15. Az írásban közölt jelentkezés­nek tartalmaznia kell a három je­lentkező tanuló nevét, évfolyamát, iskolája pontos nevét, címét és a fel­készítő tanár nevét. A csapatoktól 6-8 oldalon kidolgo­zott, a megjelölt témakörbe illeszke­dő dolgozatot (két példányban) vár­nak a szervezők. Külön értékelnék, ha ebben a versenyzők lakóhelyé­hez közeli, ahhoz kapcsolódó témát dolgoznának fel. A dolgozatokat 1995. december 15. kell eljutatni Sárospatakra. A ver­seny döntője 1996. április 5-én lesz Sárospatakon a Rákóczi Múzeum­ban. Ajánlott ú'odalom: - Magyarország története 1686-1790. (Magyaror­szág Története 4. kötet) Szerk.: Pach Zsigmond Pál, Akadémia Kia­dó 1989.- Buda visszavívásának emlékezete 1686. Összeállította: Szakály Fe­renc Európa Könyvkiadó, Bp. 1986.- Köpeczi B. - R. Várkonyi Á.: II- Rákóczi Ferenc, Bp. 1976.- Száva I. — Vámos M.: így élt Rá­kóczi Ferenc Bp. 1976. Levélcím: Rákóczi Múzeum (Tamás Edit), 3950 Sárospatak, Szent Er­zsébet 19. Pf.: 71. Telefon: 36/47/323-083, Fax: 36/47/323-345 Az Amatőr Gála című rendezvény- sorozatot negyedik alkalommal hir­deti meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelő­dési Intézet az amatőr művészeti mozgalomban tevékenykedő csopor­tok és egyének számára. Az előadó­művészét kategóriába várják mind­azon egyének és csoportok jelentke­zését, akik nyilvános megmérette­tésre alkalmas színpadképes pro­dukcióval rendelkeznek, vizuális művészet kategóriában művészi mércével mérhető, kiállításra alkal­mas alkotással rendelkeznek, es szeretnének bemutatkozni. Jelentkezési határidő: 1995. szep­tember 20. Külön jelentkezési lapot nem adnak ki, jelentkezéskor a cso­port illetve egyén nevét, postacímét, a bemutatni kívánt műsor kategóri­áját, műfaját kell beküldeni. (Cso­portoknál a szereplők létszámát is közöljék!) Nincs életkori és létszám- határ, csupán az időkeretet kíván­ják megkötni maximum 6 percben, színjátszóknál, bábosoknál 10 perc­ben. Valamennyi jelentkezést a kör­zetileg legközelebb eső városi műve­lődési központ címére kell elküldeni. Az oldalt összeállította: Hajdú Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom