Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-30 / 126. szám

6 Z Itt-Hon 1995. Május 30., Kedd mcrrm VliigiJ születés- és névnapod alkalmából sok szeretettel köszöntenek: szüleid, testvéred Ssnzsika, nagymama és nagyapa. Sok szeretettel köszöntjük Lácacsékén MÓRICZ FERENCET ÉS FELESÉGÉT 40. házassági évfordulójuk alkalmából. Erőt; egészséget és hosszú életet kívánunk: Éva és családja. Újságárusításra » RIKKANCSOT, » MOZGÓÁRUST keresünk SÁTORALJAÚJHELY és SÁROSPATAK városokban. Érdeklődni: Észak-Magyarország Zempléni Szerkesztősége Sátoraljaújhely, Dózsa György út 12. Tel.: 47/321-926. ONKORMANYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Sátoraljaújhely, Dózsa György út 12.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes vagy apró) illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 2 600 Ft+áfa 1/8" 5 200 Ft+áfa 1/4" 10 500 Ft+áfa 1/2" 20 550 Ft+áfa 1/1" 41 100 Ft+áfa 2/2" 42 400 Ft+áfa 2/1" 84 800 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás-áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 06/47/321-926 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSENhogy HIRDETHESSEN! \ 1995. Május 30., Kedd Itt-Hon Z 3 Ma a racionalizálás szükségszerű Elzett Certa: rossz döntések juttatták a felszámolásig a céget Az Elzettben a dolgozók várakozó állásponton vannak. Mi mást is tehetnének... Fotó: Laczó József Sárospatak (ÉM - M.I.) - Csintalan Sándor, az MSZP ügyvezető alelnöke kijelentet­te: az újhelyi Elzett Certa a rossz döntések miatt jutott el odáig, hogy veszélyeztetetté vált 1300 ember munkahelye. Patakon, A Művelődés Házá­ban tartott fórumon az is el­hangzott, hogy a nemzetközi pénzpiac már nem hajlandó fi­nanszírozni fogyasztásunkat. * A Bokros-csomaggal kapcsola­tos vélekedéseket, politikai megközelítéseket, valamint az­zal kapcsolatos véleményét, hogy a kormánykoalíció miért nem él jobban parlamenti több­ségével - a pártalelnök azon a fórumon ismertette, melyet má­jus 18-án este tartottak a zempléni városban. Leginkább persze arra biz­tatta a jelenlévőket, hogy in­kább beszélgessenek. Erre nem kellett sokat várni, egy hely­béli papírra vetett gondolatait rögvest megosztotta a jelenlé­vőkkel. Ennek lényege volt, hogy az MSZP miért nem a vá­lasztások idején meghirdetett programját valósítja meg? S fel­sorolt néhány olyan társadalmi problémát (például a munka- nélküliséget, a becsületes bért, új munkahelyek teremtése), melyeket eddig még egyáltalán nem sikerült megoldani. Mind­ezt csak fokozzák az olyan el­képzelések - mondotta -, me­lyek a kórházak, iskolák bezá­rását célozzák. Az alelnök válaszában hang­súlyozta, hogy a programkészí­tés idején még nem tudták fel­mérni, milyen pénzügyi követ­kezményei lesznek az előző négy évnek. Ma a racionalizá­lás szükségszerű, az ország pénzügyi helyzetét rendbe kell tenni. Végre tudomásul kell venni, hogy a nemzetközi pénz­piac nem hajlandó a fogyasz­tásunkat finanszírozni, ugyan­akkor a felvett hiteleket s a ka­matokat vissza kell fizetni a magyar államnak. Miből? Mi­vel más forrásúnk nincs, csak a saját erőnkkel, a saját veríté­künkkel előteremtett pénzből. Csintalan a Bokros-csomag kapcsán megemlítette: az or­szág nem teheti meg, hogy fi­gyelmen kívül hagyja az euró­pai versenyhelyzetet. A cso­magnak ugyan sok ellentmon­dása van, de olyan elemeket tartalmaz, mint például a ha­zai piac védelme, s egyéb olyan tétel, melyek a munkanélküli­ség csökkenéséhez vezetnek majd. Egyébként a munkanélküli­ség egy következmény és nem ok - mondta az alelnök. Még­hozzá annak a következménye, hogy a gazdaság átalakulóban van, hogy a privatizáció úgy zajlott le, ahogyan. Még több más témáról - a köztársaságielnök-választásról, a privatizációról, a bankügyek­ről, lobbyzásról, a parlamenti munkáról, a pártok népszerű­ségéről - is szó esett kérdések és válaszok formájában. Csintalan Sándor az M3-asért lobbyzik Fotó: Nagy Gábor (!SB) HETI IEGYZFT Kemencék Priska Tibor Fura egy boltívet spekuláltak ki az ügyeskedők erre a tornácra. Zsalut ké­szítettek, teleöntötték betonnal, majd kellő időben fugázóval ráügyeskedték a téglautánzatot. Ha elkészül, olybá tű­nik, mintha boltív lenne. Addig, amíg össze nem szakad. Ez pedig csak idő, méghozzá rövid idő kérdése. A boltív igencsak szép, az említett tor­nác építői is ezzel próbálkoztak, de nem tudják a módját. (Szó ne érje a ház elejét, nem a mi megyénkből való a kép.) Pedig az építésnek ezt a csodáját, az elegáns boltívet, mi hatalmas tető­ket tart áthidaló gerendák nélkül, már sok ezer évvel ezelőtt az ókoriak talál­ták ki, azóta sem kellett rajta változtat­ni, használják mindenütt. Ahol tudják, ismerik. A falusi kenyérsütő kemen­cékhez is boltív szükségeltetik, de bi­zony ezt a látszólag nem nagy épít­ményt, mármint a kemencét sem tudta elkészíteni bármely kőműves, ma pe­dig pláne nem tudja. A kellő huzaté kémény, az aljzat tég­lafalazása és egyéb szükséges hozzá­való nagyobb baj nélkül elékészült ugyan, de a boltív... Hát ehhez mégis csak hozzáértő kőműves kellett. Azok a kemencék pedig, az igaziak ma, több évtized után is állnak, ha kitakarítják, kimeszelik, kéményét kitisztítják már csak egy meggyújtott papírral - akár ezzel is, melyet most olvasnak - a hu­zatot kell ellenőrizni és lehet begyújta­ni. No persze találni kell egy asszonyt, aki érti a kenyérsütést, vagy a kenyér- lángost, melyet előtte villával megszur- kálnak, se túl keményre, se túl puhára nem sütik, hanem éppen kellőre, majd utána tollal libazsírral vagy olajjal megvonják. Aki szereti, tejföllel is le­öntheti, de ha a kertből szedett friss zöldkaprot is hintenek rá, úgy már csak jó étvágyat kell kívánni. Minderről pedig azért esik szó, mert a kemencéket ismét felfedezik a népek. Vagy a régieket hozzák rendbe, vagy újakat építtetnek. Vendégeskedni is igen hangulatos a begyújtott kemence közelében, mely kemencében persze tepsis húsok is sülhetnek, a cserép fa­zékban káposzta, sólet is rotyoghat. Valaki majd csak el tudja készíteni a sütőlapátot, a szénvonót, összehaso­gatni hosszúra az akácfát, előkerülhet a szakajtó, a szépen varrott vászonken­dő is. A fiatalabb kőművesek pedig megkér­dezhetik az idős mestereket, miként, milyen fortéllyal is építették meg a boltívet és egyáltalán minden szüksé­geset. Megérné legalább egyszer meg­nézni - többször bizonyára nem kelle­ne - mert a kemencéket jó lenne át- men- tenia mi világunkba. Okos talál­mányok!

Next

/
Oldalképek
Tartalom