Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-20 / 118. szám
Bl ÉM-hétvége ÉM-interfú Május 20., Szombat „A művészetnek nagy szüksége van a szeretetre” Képzeletbeli kerekasztal a Magyar Televízió Vili. Nemzetközi Karmesterversenyének résztvevőivel Bánhegyi Gábor Sorsokat dönthetek el Miskolc (ÉM) - Május 14-16. között a Miskolci Nemzeti Színházban rendezték meg a Magyar Televízió VIII. Nemzetközi Karmesterversenyének középdöntőjét a Miskolci Szimfonikus Zenekar valamint tizenkét reményteli karmester közreműködésével. A verseny előtt, közben és után a főszereplők vallottak a karmesterversenyek fontosságáról, az ítélkezés felelősségéről és egyéb apró kulisszatitkokról. Esélyesek a magyarok Petrovics Emil zeneszerző a zsűri „nagy veteránja”, hiszen eddig valamennyi karmesterversenyen pontozott, és immáron sorrendben harmadszor a zsűrielnöki posztot is betölti. — Van valami jelzésértéke annak, hogy ezen a versenyen indult a legkevesebb karmester?- Egyáltalán nincs. A résztvevők számát sok minden befolyásolja. Erre a versenyre is mintegy százötvenen jelentkeztek. Az előzsűrizés során rengeteg videofelvételt néztünk végig, ennek alapján válogattuk ki azt a negyvenöt versenyzőt, akinek végül elfogadtuk a jelentkezését. Azért csak negyvenötnek, mert a televízió egy ilyen versenyzői létszámnak tud tisztességes versenyidőt, adásidőt biztosítani. Hogy végül csak harmincket- ten jelentek meg, az annak a számláMedveczky Ádám karmester, a Zene- művészeti Főiskola professzora az első, 1974-es karmesterversenyen második helyezett lett Kobayashi Ken-Ichiro mögött. Azóta több alkalommal vett részt a verseny zsűrijében.- A versenyzői vagy az ítészi oldalon könnyebb a helyzete?- Versenyzőként egyértelműen könnyebb volt a helyzetem, akkor csak önmagamért, saját felkészültségemért voltam felelős, bár zsűritagként soha nem éltem át olyan katarzist, mint az első versenyen. Az ítélkező felelőssége sokkal nagyobb, hiszen sorsokat dönthetek el, évekre késleltethetek karriereket, ha nem elég átgondolt a döntésem. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bármennyire igyekszem objektív lenni, óhatatlanul szubjektív elemek is szerepet játszanak bennem a pontozás során: hogy hat rám a produkció, a versenyző harsányságát hisztérikusnak vagy egészségesen fűtöttnek, a tartózkodását hűvösnek vagy unalmasnak ítélem és még lehetne sorolni a példákat.- Petrovics Emil szerint pontozásnál a karmesterekben munkálhat az „én hogy csinálnám”-érzése.- Soha nem ahhoz mérem a produkciót, hogy én hogy csinálnám, hanem ahhoz, mennyire győz meg engem. A versenyen szereplő műveket ismerem, valamennyit dirigáltam már, nem is egy alkalommal. Őszintén örülök anA második forduló első' versenyzője jára írható, hogy többen megrettenhettek az elég nehéz verseny anyagtól, vagy időközben más feladatuk, lehetőségük adódott.- Könnyebb vagy nehezebb kisebb létszámú versenyzőgárdából kiválasztani a tizenkét továbbjutót?- Szerintem negyvenöt versenyző közül éppúgy ez a tizenkettő jutott volna tovább. Hogy sikerült-e a tizenkét legjobbat kiválasztani, az már más kérdés. Ebben már a szubjektív elemek is közrejátszhatnak. A zsűri zeneszerzőkből és karmesterekből áll. A zeneszerzők általában a mű felől közelítik meg a produkciót, hogy annak önmagához képest hogy kell megszólalnia. A karmesterekben pedig szerepet játszhat a pontozásnál, hogy a versenyző mennyire az ő szájuk íze szerint dirigál. A legegészségesebb persze az, ha a1 zsűri a műhöz és a versenyzőhöz viszonyít, nem pedig önmagához.- A tizenkét középdöntőbe jutott versenyző közül négy magyar dirigens. Ennyire tehetségesek lennének a fiatal magyar karmesterek?- Nagyon kétségbeejtő volt az előző hét versenyen, hogy a magyar zsűritagok valamiféle „nemes” megfontolásból lepontozták a magyar versenyzőket, nehogy elfogultságot feltételezzenek a részükről. Ezen mára sikerült túllépni, és bátran kijelenthetem, ebben a mezőnyben van esélyük a magyar versenyzőknek.- Először lépett be a versenyhelyszínek sorába Miskolc. Ön szerint ez mennyire volt kockázatos vállalkozás?- Abszolút sikerként könyvelem el ezt a döntést. Ezen a helyszínen több szeretet van, és a művészetnek nagy szüksége van a szeretetre. Másrészt pedig a zenekar is igazolta a bizalmat. A Kovács László vezette Miskolci Szimfonikus Zenekar az utóbbi évtizedben egyre jelentősebb szerepet játszik az ország zenei életében. A zenekar abba a zenei vonulatba tartozik, amely igenis meghatározó szerepet követel magának a magyar szellemi életben, ahol nem csak szavakban emlegetik a vidéki szellemi műhelyek fontosságát, hanem tesznek is érte. Munkában a zsűri nak is, ha valaki meg tud győzni a saját elképzelésem helytelenségéről. Ha tetszik egy megoldás, akkor azt megjegyzem magamnak, hiszen a fiataloktól is lehet mit tanulni, ami egyáltalán nem szégyen.- Az előválogatás mennyire viselte meg a zsűrit?- Két teljes napot töltöttünk a tévéstúdióban videonézegetéssel. Mindenkire legalább tíz percet szántunk.- Ennyi idő alatt el lehet dönteni, ki a jó karmester?- Vannak olyan karmesterek, akikről az első másodpercekben kiderül, hogy a pályára valók vagy sem. Van’ nak üstökös típusok, akik lobbannak az elején, és vannak olyanok, akik szép lassan járják a maguk útját. Általában az utóbbi típus fut be igazán nagy karriert, mert a hirtelen jött sikert nagyon nehéz fiatalon elviselni.- Önnek hogy sikerült?- Nehezen. Egyik pillanatról a másikra lettem ismert, kezdőségemhez képest irgalmatlan mennyiségű felkérést kaptam, és egy idő után törvényszerűen egyre kevésbé voltam képes megfelelni a fokozott elvárásoknak, ami miatt hosszú évekre hullámvölgybe kerültem, amiből csak nagy nehézségek árán, iszonyú akarattal tudtam kikecmeregni. A pódiumon nem egy nő áll A brazil-olasz Monica Meira Vasques volt az egyetlen hölgyversenyző a három közül, aki bejutott a miskolci középdöntőbe.- Tipikus férfisoviniszta kérdés, mégsem lehet igazán Iákerülni: mi veA japánok most is jól szerepeltek Fotók: Dobos Klára zet egy „törékeny nőt” arra az elhatározásra, hogy dirigens legyen?- Esete válogatja, nálam félig-med- dig a szükség. Egy zenekarban játszottam mint hegedűs, és egyszer azt vettük észre, hogy nincs karmesterünk. A többiek tudták, hogy már elkezdtem ismerkedni a vezénylés tudományával, ezért megkértek, hogy próbáljam meg őket dirigálni. Kiálltam a pulpitusra és ott is ragadtam. A nőknek egyébként van egy hatalmas előnyük ezen a pályán, éspedig az, hogy a mozdulataik lágyabbak, szebbek mint a férfikollégáké. Ezek a kifinomultabb mozgások pedig a zenészeknek és a közönségnek egyaránt jobban érthetőbbé, követhetőbbé tehetik a zenét. A pódiumon azonban soha nem gondolok magamra, ott nem egy nő áll, hanem egy karmester, és ott nem engem szolgálnak, hanem én szolgálom a zenét.- A szervezőket külön megkérte, hogy brazil-olaszként tüntessék fel a műsorban. Miért fontos az ön számára, hogy mindkét ország megemlítődjék a neve után?- Hatalmas előnyt jelent számomra Európában az olasz állampolgárság. Sokkal könnyebben boldogulok az olasz útlevelemmel, míg brazilként néha furcsán kezeltek. Igazából brazilnak érzem magam, csak tanulni jöttem Európába. Ez a kettős állampolgárság nálunk családi vonás, Egy magyar döntős: Kesselyák Gergely a testvéreim közül ketten is Olaszországban élnek. Nem gondolok a zsűrire Kesselyák Gergely még csak huszonnégy esztendős, de már másodszor vesz részt a televízió karmesterversenyén, ez alkalommal is mint a legfiatalabb dirigens.- A fiatalos lendületnek tudható be, hogy az itthoni és a külföldi karmester- versenyeken is felbukkan Kesselyák Gergely neve?- Inkább a megmérettetési vágynak. Kétszer neveztem be a pármai versenyre, ahol a második alkalommal bejutottam a legjobb három karmester közé.- Mi a különbség az itthoni és a külföldi versenyek között?- A különbség forrása a tévé, ugyanis a külföldi versenyeket nem a televíziós társaságok szervezik. Pármában nem láthattuk egymást, a produkciók alatt csak a zsűri volt a teremben. Kicsit lazább volt a szervezés, az anyag sokkal kisebb. Előfordult, hogy a zsűri nem tudta eldönteni, hatunk közül kik jussanak tovább, ezért berángattak a pihenőnkről, hogy ezt meg azt még dirigáljuk már el. Áz értékelés az itthoni versenyen sokkal inkább paragrafusokba foglalt, sokkal jobban kiszűrik a visszaélési lehetőségeket.- Nem blokkol le egy versenyzőt az a tudat, hogy a professzora, nevezetesen Lukács Ervin ott ül a zsűriben?- Amikor a zenekar előtt állok, nem gondolok semmire, ami a zenén kívül esik. Sem a közönségre, sem a zsűrire, és arra, hogy ki ül a zsűriben. Az pedig eszem ágába sem jut, hogy valamit azért csináljak éppen úgy, mert tudom, hogy a tanárom úgy szeretné.- Miskolcon kétszeresen is lejt a hazai pálya, hiszen mind a zenekar, mind pedig a színház szinte előre köszön.- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a miskolci színház is sokat foglalkoztat és a zenekart is ismerem és szeretem. Bár a zenekarral közel egy éve nem nagyon találkoztunk, de eddig jól kijöttünk egymással. Ezalatt szigorúan szakmai szempontokat kell érteni.- A magyar versenyeken a karmesterek felső korhatára harmincöt év. Mivel háromévente rendezik, még pont három megmérettetés belefér.- Ez volt az utolsó. Igaz, három évvel ezelőtt is azt mondtam, de ennyi idő alatt ki lehet pihenni azt az egyéves komoly készülést és a kéthetes iszonyatos tempót, amit egy ilyen verseny megkövetel. Lehet, három év múlva megint azt mondom, az volt az utolsó. Rögtön kaptam az alkalmon Kovács László, a Miskolci Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője volt a kitalálója és megalkotója a szombathelyi elődöntő hibakeresős játékának.- Talán szerencsésebb megfogalmazás, hogy a verseny szervezőjével, Várbíró Judittal közösen találtuk ki a hibakeresést. Ő felvetette az ötletet, én pedig rögtön kaptam az alkalmon. Egy Beethoven- szimfónia lassú bevezetőjének első har-. minchárom ütemében rejtettem el hatvannégy hibát. Egyszerre nyolcán versenyeztek, mindenkinek nyolc hiba jutott.-A karmester mely paramétereit lehet egy ilyen feladattal mérni?- Azt, hogy mennyire fejlett a hallása. Vannak karmesterek, akik csodálatos mozdulatokkal, rendkívül simule- konyan vezényelnek, de nem hallanak meg durva hibákat. Sok más alapvető feltétel mellett szerintem egy karmester számára elengedhetetlen, hogy J° füllel rendelkezzen. Ezek az általam vétett hibák, nem nagy hibák voltat amire az ember felkapja a fejét, csak olyan „lehetne” hibák, egy hangsúlyeltolódás, más hangszerekre átrakott hangok, kis apróságok.- Kívülről nézve a zenészeket, hogy viseli a zenekar a versenyzőket?- A zenekar nagyon jól működik Ezalatt a pár nap alatt a kívülállónak világosan kiderülhetett, hogy egy zenekari hangzás igenis függ attól, hogy mit és milyen módon dirigál. Ha értelmesen dirigál valaki, akkor szép dolgok szólalnak meg. Ha gyengébb képességű karmester dirigál, egy ideig akkor sincs baj, mert vannak olyan helyzetek, amikor a zenekar tud együtt játszani. Mindig akadnak azonban kritikus helyek, amikor igenis számít, hogy mit mutat a karmester. Ilyen helyzetekben pedig világosan kiderül, hogy a karmester a pulpitusra termett avagy sem. Vastagabban fogott a kezem Deák Andrásnak, a BM Duna Szí®" fonikus Zenekar vezető karmesterének ez a harmadik és egyúttal az utolsó versenye, hiszen idén betölti harmincötödik életévét.- Mi vezet egy karmestert arra, aki hosszú évek óta folyamatosan zenekar élén vezényel, hogy újra és újra nekifusson ennek a versenynek?- Az első ok, hogy sohasem értem el olyan eredményt, amit szerettem volna. A második, hogy minden versenyre való felkészülés olyan, mint egy vérátömlesztés; Más emberekkel, más zenekarokkal találkozom, amiből pedig b°' ven lehet profitálni. A harmadik ok, hogy ha jól sikerül a verseny, akkor esetleg megnyílik a lehetőség, hogy j°h" ban megismeijenek, hogy gyakrabban meghívjanak más zenekarokhoz. Ami ezek közül a legjobban motivált, az a bizonyítási vágy. Elég későn érő típus vagyok, talán most sikerül olyan teljesítményt nyújtani, ami megmarad az emberek emlékezetében.- A világhírű karmester, Erich Ber- gel azt mondta, hogy Deák András nagyon tehetséges, nagyon precízen vezényel, csak kicsit agresszív.- Nem szoktam magam látni vezénylés közben, de nem tartom jónak, ha agresszív vagyok. A zene a legritkább esetben agresszív, inkább az idegesség, a stressz lehet az, amit a kívülállók agresszivitásnak érzékelnek.- Azon ritka versenyzők közé tartozik, akik a pódiumon nem használták ki az ötperces próbalehetőséget.- Öt perc alatt nem lehet semmit bepróbálni. Ha próbálok öt percet, akkor próbálhattam volna harmincötöt is- Extravagáns kéréseim nem voltak, a többi feladat pedig nem igényel szót, a kívánt hangzásbeli arányokat, az anyag megformálását, a dinamikát egyszerűen meg kell mutatni.- Erich Bergel a középdöntőben alighanem megváltoztatta a véleményét, mert a színpadon egyáltalán nem tűnt idegesnek.- Pedig lett volna rá okom. Mozart Varázsfuvolája „Sprecher” jelenetének a felénél járhattunk, amikor lapoztam, és kicsit vastagabban fogott a kezem, mert egyszerűen bezártam a partitúrát. Lapoztam egyet vissza, de meg mindig csak egy hófehér papírt láttam- Körülbelül négy-öt lapozás után értem vissza oda, ahol éppen akkor jártunk. Közben pedig folyt az előadás. Az volt a szerencsém, hogy karnagyképzős korunkban kívülről meg kellett tanúim a művet, és még emlékeztem rá.
