Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-20 / 118. szám

Május 20., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III ’Az új segédeszközt nem könnyű megszokni Fotók: Farkas Maya „...engedd, hogy újra járni tudjak!” Lévay Györgyi- A kisfiámmal, Gergővel járt óvodába, ér­zünk egy videofilmét azokról az évekről. An­nácska a csoport legbájosabbja, akár egy tündér azzal a hosszú, rengeteg hajával, a hatalmas kék szemével, elevenségével, ön­feledt kacajával. Betegségének híre minden abaújkéri lakost megdöbbentett, aggódtunk az életéért. A kislány makacsságának és a szülők rendíthetetlen akaraterejének kö­szönhető, hogy lábra állt, és iskolás. Amikor megtudtuk, hogy hozzánk kerül, speciális padot készítettünk számára. Enyhe fokban sérült gyerekekkel tanul, elfogadják. Az el­ső félévet jól zárta, szépen ír a bal kezével, értelmes. A tanítója, Mádi Kálmánná gyógypedagógus már megérti a beszédét, ami idegenek számára elég nehéz. Mi speci­ális tornával és logopédiával tudunk hozzá­járulni a rehabilitációjához - mondja Bod­zámé Kristóf Mária intézményvezető taní­tónő. Szőke, kekszeim? kislány Szülei 29 évesek voltak, amikor kilenc évvel ezelőtt, július 10-én megszületett. Pici volt, mindössze 2600 grammos, de eleven baba. Apja talán még anyjánál is boldogabb volt, sokszor mondta, hogy szőke kékszemű kis­lányt szeretne. Nagy örömüket azonban ha­mar beárnyékolta az aggodalom, a kislány­nál szívzörejeket fedeztek fel az orvosok. Néhány hónap alatt a gyógyszerek hatásá­ra megszűntek a tünetek, a szépen fejlődő gyerek feledtette az átélt izgalmakat. Megvettek egy lepusztult házat, rendbe tették, úgy gondolták, jól ellesznek itt ad­óig, amíg fel nem építik az újat. Sóvári Fe­renc nehézgépkezelő volt a KÉV-Metrónál, majd a megyei vízműveknél, szépen kere­sett, jól élt a család. ~ Ötéves múlt, amikor panaszkodni kez­dett, hogy fáj a hasa, a feje, hányingere van. Na, Annácskám korán kezdi, gondoltam, és még tetszett is, milyen ügyes trükköt talált ki, hogy ne kelljen óvodába mennie. Nem szeretett járni, szívesebben volt velem, ve­lünk. Egy idő után aztán komolyan kellett vennünk a panaszát. Orvostól orvosig vit­tem, de nem találták az okot. Egy nyári na- P°n jött a hír az óvodából, hogy Annácska elszédült, és nem tud lábra állni. A szeren- csi gyermekorvos azonnal kórházba utalta. A miskolci Semmelweis Kórház fertőző osz­tályára került agyvelőgyulladás gyanújá­val. Három hét után hazaengedték, hogy a gyanú hála Isten nem igazolódott. Hazake­rült, de továbbra sem volt jól. Közben át­esett a bárányhimlón, ami után ismét na­gyon rosszra fordult az állapota. Agyvelő- gyulladást diagnosztizáltak ismét, újra a fertőző osztályra került. Amikor már olyan rosszul volt, hogy az infúziót sem fogadta be a szervezete, végre eszébe jutott valakinek, hogy meg kellene vizsgálni az agyát. A kom­putertomográf előrehaladott agytumort ál- •apított. meg. Azt mondták, az agyvíz panjg, az agyműködés csaknem leállt. Azonnal műtőbe került. Az első napon uat-, a másodikon kilencórás operáción e^ett át a miskolci Gyermekegészségügyi Központban. Három hét lebegés követke­zett az élet és a halál mesgyéjén. Rehabilitáció triciklivel ~ Niderült, hogy nagy árat kell fizetni az életéért. Lebénult a jobb oldala. Nem tudott Járni, beszélni, pelenkázni kellett, folyt a uyala, erősen megromlott a látása. . ~ Ne beszéljünk erről! - állítja meg any- az elbeszélésben Annamária. , sétálunk egyet a tavaszi napsütésben, és, hogy jobb kedvre derüljön a kislány, szomszédolunk. Meglátogatjuk Szász Emő­két, a két és fél éves kis barátnőt.- Annácska születése után négy nappal született a kisfiam, Palika. Együtt nőnek fel, akár a testvérek. Nekünk ugyanúgy fáj Annácska betegsége, mint a szüleinek. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a csernobili katasztrófa okozta ezt az agy­daganatot. Hét hónapos terhesek voltunk akkor. Amikor végre hazakerült a kórház­ból a kislány, a kisfiámat felkészítettük, hogy most nem olyan a barátnője, mint ré­gen volt. .Elfogadta, és ugyanúgy szereti. Minden szabadidejét vele tölti. És most már a kislányom is - mondja Szász Pálné. Sóváriné több ezer forinttal tartozik Szá- széknak. Nagyon restelli, mondja, de egye­lőre nem tudja megadni. Huszonkétezer fo­rintból élnek, és ez a pénz még akkor sem volna elég, ha Annamáriát nem kellene hó­napról hónapra orvoshoz, gyógytornára utaztatni. Gyógytorna, masszázs, vízitoma! Rendszeresen, keményen, ez jelenti az egye­düli utat a kislány jövője felé. A rehabilitáci­ós osztályon legutóbb azt tanácsolták a szü­lőknek, hogy alakítsanak át egy biciklit tri­ciklivé, és tanítsák meg kerekezni a gyere­ket. Erősíti majd a karját, a lábát és a kissé elferdült gerincének is jót tesz. Amúgy is több mozgás kell a 140 centi magas és 40 ki­lós kislánynak. Kissé duci.- Nem tudunk biciklit venni, egyszerűen nem telik rá - suttogja az anya, nehogy meghallja a gyerek. Apját baleset érte- Ebben mi sem tudunk segíteni, én itt va­gyok munka nélkül, a férjem pedig 70 forin­tos órabérért dolgozik egy vállalkozónál. Ha nem a szüleimmel élnénk, mi is ugyanolyan Ágya mellett háromágú bot, egyágú bot és járókeret, a pitvaron rokkantkocsi. A kerettel mostanában tanulgat járni, egyelőre még nehéz. Jobb kezét gumiszalaggal hozzá kell erősíteni, különben lecsúszna róla. Anyja, akár egy őrangyal mögötte lépdel, és csak akkor avatkozik be, amikor szükséges. Többször is el kell kapnia, mert a szoba sima szőnyegpadlóján is meg-megbotlik a gyerek, egy'enstílyát veszíti. aflHasHRRHsns kenyérgonddal küzdenénk, mint a szomszé­dék. Az viszont biztos, hogy amíg nekem van egy ezresem, addig ók sem halnak éhen. A baj nem jár egyedül. Nyolcvanhárom szeptemberében a családfenntartót, Sóvári Ferencet súlyos baleset élte. Három nyak- csigolyája eltörött. Platinalemez, csavarok tartják össze, és még most is erős fájdalmai vannak. Amikor a gyógyulása után vissza­tért a munkahelyére, két hónap múlva fel­mondtak neki. Létszámleépítés. Rokkant­ságát 30 százalékosnak nyilvánították, ez kevés a leszázalékoláshoz. Munkanélkü­li, de a járadékot már csak szeptemberig fo­lyósítják.- Az önkormányzattól kaptunk húsvét előtt élelmiszercsomagot, néha adnak némi pénzt is a havi 7800 forint gondozási segé­lyem mellé. A kereszténydemokrata párt is küldött egyszer egy kis édességet, no és a Máltai Szeretetszolgálathoz járok évszak- váltáskor ruháért. Sokat költünk Annácska és a féljem gyógyszereire. Lehet, sokan bo­londnak tartanak, de, ha hallok egy jó or­vosról, természetgyógyászról, elviszem a kislányomat. Inkább koplalok, de énül nem mondok le. Akarata, mint a szikla- A gyerek mindennél fontosabb, és mi nem adjuk fel. Annácska fel fog épülni, és többre viszi, mint mi - jelenti ki az apa is. - Még szerencse, hogy olyan az ő akaratereje is, mint a szikla. Erős az akarata és a hite is a kislánynak. Ébredése után minden reggel így fohászko­dik: „Drága jó Istenkém! Engedd, hogy újra járni tudjak.” Kilencéves kora ellenére tel­jes tudatában van állapotának. Bénult lá­bacskája „emlékszik” még, milyen az, sza­ladni, ugrálni, táncolni. Peja Márta kandidátus, a Gyermekegész­ségügyi Központ rehabilitációs osztály osz­tályvezető főorvosa elégedett Sóvári Anna­mária állapotjavulásának ütemével: - A gyógytorna, az elektroterápia, a pedagógia sokat segít a kislánynak, szépen haladunk. Úgy látjuk, meg van benne az akarat, a ki­tartás, akárcsak a szüleiben. Annamária nagy utat tett már meg a betegsége óta, de még nagy távot kell bejárnia. Pápai állásfoglalások Vatikánváros (MTI) - II. János Pál pápa, aki május 18-án tölti be 75. életévét, a tizenhét év alatt, amelyet a pápai tró­non eltöltött, nemcsak hitbeli kérdésekről, hanem társadal­mi és politikai témákról is nyilatkozott. A dpa német hírügynökség idéz néhányat a jelentősebb pápai állásfogla­lásokból. KOMMUNIZMUS: Saját hibái és tévedései miatt omlott össze. Bebizonyította, hogy veszélyesebb orvosság, nünt ami­lyen maga a betegség. HOLOCAUST: Auschwitz megmutatja, milyen messze juthat el egy olyan rendszer, amely fajgyűlöleten és hatalom­vágyon alapul. Auschwitz nem szűnik meg figyelmeztetés lenni napjainkban sem! Arra emlékeztet, hogy az antiszemi­tizmus az emberiség nagy bűne, s hogy mindenfajta fajgyű­lölet elkerülhetetlenül az emberi méltóság elnyomásához vezet. FEMINIZMUS: Ha századunkat, a liberális társadalom évszázadát növekvő feminizmus jellemzi, úgy feltételeznünk kell, hogy ez a nőkkel szembeni tisztelet hiányának következ­ménye... Kultúránkban a nő mindenekelőtt élvezeti cikk. ÖKUMENIZMUS: Az, ami összeköt berniünket, erősebb annál, ami elválaszt. A MUNKA ELŐBBRE VALÓ A TÖKÉNÉL: Ez az elv nyilvánvaló igazság, amely az emberiség egész történetének tapasztalatain alapul. A SZERÉNY ÉLET DICSÉRETE: Nem létezik haladás, ha mindent az egoizmus, a szex és a hatalom korlátozás nélküli uralmára építünk. Ismét vissza kell találnunk az egyszerű, szerény életstílushoz. Mert nem fogadható el, hogy a gazdag országok életszínvonalukat azáltal próbál­ják fenntartani, hogy a világ energia- és nyersanyagtarta­lékainak legnagyobb részét kizsákmányolják - azokat a forrásokat, amelyeknek az egész emberiséget kellene szol­gálniuk. CSALÁD: Az állam és a társadalom saját széthullását ké­szíti elő, ha nem védik és támogatják hatékonyabban a há­zasságot és a családot, és azonos szintre emelnek vele más, házasságon kívüli életközösségeket. Pocking szimbólum Megemlékezés a magyar katonatemetőben Tárcái Béla Másodízben járt magyar küldöttség a Volt Hadifoglyok Baj­társi Szövetsége megyei szervezete szervezésében Pocking- ban, hogy lerója kegyeletét a második világháború áldoza­tainak emléke előtt. A második világháború befejezésének 50. évfordulója alkalmából Pocking város polgármestere a bajtársi szövetség tagjai mellett a Honvédelmi Minisztéri­um és Miskolc város vezetésének képviseletét is meghívta, jeléül annak, hogy az 1992-ben volt első látogatás óta a két város közötti kapcsolatok örvendetesen fejlődnek, és mind­két részről érdeklődés nyilvánul meg e kapcsolatok további erősítésére. A nagyszabású és igen magas színvonalú zenei műsorral kísért központi megemlékezésen hazánk müncheni fókon- zulja tolmácsolta a magyar kormány köszönetét és elisme­rését azért a gondosságért, amellyel a német állam a máso­dik világháborús magyar katonasírokat fenntartja. E gon­doskodás meggyőző bizonyítéka a pockingi magyar katona­temető, ahol 740 sírt tartanak fenn a külön e célra létesített parcellában. A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének szószólója azt hangsúlyozta, hogy Pocking nem csupán egy, a sok is­mert és ismeretlen emlékhely közül, hanem szimbólum, s az itt elhelyezett virágok az egész magyar népet emlékezte­tik a háború 1,2 millió áldozatára, akik részben a nagy tisztességgel gondozott temetőkben, de legna­gyobb részt jeltelen tömegsírokban, ismeretlen helyeken nyugosznak. A magyar küldöttség koszorút helyezett el Pocking város hősi emlékművénél és a koncentrációs tábor helyén emelt obeliszknél is. A küldöttség látogatása során megbeszélésekre is sor ke­rült Pocking város polgári és katonai vezetőivel, a kapcsola­tok továbbfejlesztésében érdekelt bajtársi szövetségekkel és a városban és környékén szép számmal letelepült magyarok néhány prominens képviselőjével. A látogatást a Salzburgtól Passauig teijedő úgynevezett sóút mentén tett kirándulás tette teljessé és emlékezetessé. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a küldöttség lá­togatásának minden pillanatában, a hivatalos és magánbe­szélgetésekben érezhető volt a nemzetünk iránti érdeklő­dés és megbecsülés, különösen pedig azoknak az érdemek­nek az elismerése, melyet Magyarország a német nép egye­sítésének, valamint az európai változásoknak a megvalósí­tásában szerzett. Koszorúzás a városi hősi emlékműnél. (Cseh József, a VHBSZ országos elnöke és Tarczi Béla megyei titkár) Fotó: ÉM-archív

Next

/
Oldalképek
Tartalom