Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-04 / 80. szám
6 M Itt-Hon 1995. Április 4., Kedd | JJ^ orn'm. vmn % , Miskolc, fjörihnbtjly, Szabó Livin n 6-f- sz Születésnapodon sok szépet és jót kívánok, légy boldog, szeress úgy mint én téged. Oprávcl nagyikád. CSENGŐ ISTVÁNNÉ Miskolc születésnapod alkalmából sok örömet, erőt és egészséget, boldog életet kívánunk: Szerető férjed, katonafiad, Péter, Valamint Istöán és családja. PAPÍRHULLADÉK FELVÁSÁRLÁSA, SZÁLLÍTÁSSAL! 1 Felszámolt irattári anyagok, nyomtatványok, újságok, leporellók, kartonok, nyomdai hulladékok, stb. Információ: t 06/20-424-969. 1 ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes, vagy apró), illetve heti ITT HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 3 100 Ft+áfa 1/8 “ 6 200 Ft+áfa 1/4 “ 12 400 Ft+áfa 1/2 “ 24 300 Ft+áfa 1/1 “ 48 600 Ft+áfa 2/2 “ 49 250 Ft+áfa 2/ 1 “ 98 500 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 411-425 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. ^ Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! 1995. Április 4., Kedd ....... ...... Itt-Hon D ilemmák a vízórák hitelesítése előtt Aki teheti, elkerüli a vízóra-hitelesítést a költségek miatt. A közkutak vizéért mindannyian fizetünk. Fotó: Laczó József Nagy József Miskolc (ÉMj - Amint az várható volt, olvasóink körében nagy visszhangot váltott ki a Miskolci Vízművek igazgatójával készített interjú. A legtöbben azt tették szóvá telefonon és levélben is, hogy miért csak egyoldalú a tájékoztatás, miért nem hallgattuk meg a másik felet, adott esetben a fogyasztókat, akik legalábbis e cikksorozat alapján úgy érzik, kiszolgáltatottak a vízóra-hitelesítési ügyben. Mint annak idején olyan sokszor leírtuk, a megyeszékhely tömbházaiban élők éppen azért szereltettek fel vízórákat, hogy megszabaduljanak a minden kétséget kizáróan igazságtalan költségmegosztástól, legyen annak alapja légköbméter, vagy a lakásba bejelentett személyek száma. Akik úgy döntöttek, hogy vízmérőt köttetnek be, remélték, hogy csak a valóban elfogyasztott, objektiven mérhető víz után kell majd fizetniük. Most levélírók, telefonálók sokaságának véleményét összegezve azt vagyunk kénytelenek leszúrni, a legtöbben abban a meggyőződésben élnek, hogy amit évek alatt megtakarítottak, azt most egy összegben akarják kifizettetni velük órahitelesítés címén, jobban mondva ürügyén. Építsék bele a víz árába Még mindig sokan érveltek azzal, hogy a villany-, a gázszámlában benne van a mérők cseréjének, hitelesítésének költsége, mindezekről a lakó szinte mit sem tud. Miért nem lehetne ugyanezt a módszert alkalmazni a vízre is. No persze a többség úgy gondolja, hogy ezt lehetőleg ne a víz köbméterenkénti árának növelésével oldják meg, hiszen az így is magasabb, mint másutt, holott ilyen szerencsés adottságú város, ahová a kiváló minőségű karsztvíz egyszerűen gravitációs úton jut el a hegyekből, kevés van az országban. Az érveket sokáig lehetne még sorolni. Valaki a telefonálók közül megjegyezte, ő vette a fáradságot, és felhívta a hazai mérőgyár főmérnökét, és így egyenesen tőle tudja: a gyár óráit a hatóság fillérre pontosan 310 forintért hitelesíti, mielőtt azok a kereskedelmi forgalomba kerülnének. Természetesen azt a gyártó cég beleépíti az árba. Ugyancsak ó mondta el, pontos információja van arról, hogy hol lehet beszerezni 1500 forintért kiváló izraeli órákat. Vagyis, szólt az okoskodás, még mindig jobban jár, ha hitelesítés előtt megszabadul a két régitől és beköttet két újat, s azokkal garantáltan kihúzza újabb négy évig. A legtöbben persze már azon is képtelenek túllépni, miért mostohábbak ők a város, az ország valamennyi családi házas vízfogyasztójánál, ahol ez a gond nem gond, s vélekedéseik szerint még mindig a városi betonházak számkivetettjei azok, akiken a kormány, meg mögötte valamennyi hivatal és hatóság kénye-kedve szerint veri el a port, vagy kibírja, vagy nem bírja alapon. Egyszerű megközelítés Szeles Sándor, az egyik társasház műszaki vezetője elmondta, hogy a közös képviselőket a pénzbeszedési feladatuk felmondására kényszerítik a körülmények, ugyanis a vízművek számlájának megérkezte után édeskevés a rendelkezésre álló tizenöt nap, mert egyre többen vannak már, akik azonnal nem tudnak fizetni, akik járatják a díjat beszedő embert, mások pedig már egyáltalán nem fizetnek, mert állításuk szerint nincs miből. Ezek között olyan is van, aki már másfél éve nem egyenlíti a számláját. A bírósági huzavona pedig évekig eltart, a legjobb esetben is csak addig lehet eljutni a nemfizetőkkel szemben, hogy a lakásukat a tartozás mértékével megterhelik, de ebből még pénzt nem lát a közösség. Miközben a számlák azután is folyamatosan érkeznek. Riedlinger Istvánná közös képviselő szerint a hiba nem bennük van, és nem a jó hozzáállás hiányát kell számon kérni rajtuk, mert azzal az égvilágon semmi baj sincs. Átadták a vízműveknek Az Árpád utca 18-28. alatti lakásokban is egyre többen tagadták meg a vízszámla ki- egyenlítését, ezért a közös képviselő csak egyféleképpen dönthetett, próbálja meg azt a vízművek, hátha neki nagyobb sikere lesz a tartozások behajtásában. Másfél év alatt a 180 lakónál ötvenezer forint kinnlevőségük keletkezett, ami a viszonylag kicsi társasházi közösség teherbíró képességét ugyancsak kemény próba elé állítja. Egyfelől tehát fokozott igény mutatkozik meg az iránt, hogy végezzék a közös számla összegének az órák állása szerinti elosztását a képviseletet ellátó megbízottak, másrészt mind nehezebb lesz találni olyanokat, akik ennek a feladatnak eleget is tudnak tenni a lakosság körében vészesen mutatkozó pénztelenség miatt. Idézzük újra Riedlinger Ist- vánnét: másfél évig csináltuk türelemmel, ám a körülmények meggondolásra késztettek bennünket. Innentől kezdve be kell látni, hogy csak erőlködhetünk, mert meghaladja erőnket az olyan munka, amelynek célja a pénz beszedése onnan, ahol már csak a létfenntartáshoz szükségesekre futja. M 3 HETI TEGY/F.T A mai nap Priska Tibor A legegyszerűbb az lenne, ha úgy ten- nők, mintha nem vettük volna észre ezt a dátumot. Mert a dátumok ugye hol ilyenek, hol olyanok, egyszer fénylőek, dicsőségesek, máskor kopottak, szégyen- teljesek. Múljanak hát, sorjázzanak be a többi közé, mintha nem is lennének. Csak hát a mi szerény lapunk éppen április 4-én jelenik meg. Ez a nap pedig nem akármilyen dátum. De milyen? Kinek ilyen, kinek olyan. Van, ki mindennek lehordja, megszállásnak, országpusztítónak tartja, van, ki felszabadulásnak, új világ kezdetének, van, ki valamiféle kompromisszum jegyében ebből is, abból is átvesz valamicskét, összegyúrja, „maivá” formálja, és azt sem mondja, felszabadulás, azt sem, ta- tárdúlás, hanem valamiféle megszabadulást emleget. Ma még élnek - élünk - elég sokan azok közül, akik személyesen is megtapasztalták az akkori eseményeket. Az élmények vegyesek. Rosszak is, jók is. A tények viszont tények, és mint ilyenek, makacs dolgok. Tény, hogy egy erős, fasiszta hatalom megtámadott, le- igázott számos országot, háborúra kényszerítette a fél világot, emberek millióit pusztította el tudatosan, előre megfontolt szándékkal, azért mert... Miért is? Az ember történelmének sok sötét, mocsokkal teli bugyrában kevés ilyen ocsmányságot lehet találni, mint ezt az értelmetlen, gonosz megbecstelenítést, pusztítást. Nemcsak azok pusztítását, kiket sárga jellel aláztak meg, hanem mindenki mást, bárki mást, aki ez ellen szót emelt, aki saját hazája védelmében fegyvert fogott. De még azoknak a százezreknek sem volt kegyelem, akik az említett hatalmon belül voltak, lelkiismeretűk viszont tiltakozásra, cselekvésre késztette őket, fellépésre a gyilkolások, mások leigázása ellen. A háborút, országok pusztítását kiváltó hatalmat sok nép összefogása, nagy-nagy áldozathozatala legyőzte. Az összefogók, az áldozathozók között volt a Szovjetunió is. Ez történelem, április 4. ehhez kötődik. Hogy később miként alakult a mi országunk sorsa, ez ugyancsak történelem, de egy másik lap. Élnek még azok közül is sokan, kik akkor a kezdetnél a fényes, szép jövőt ígérő küszöbön álltak, azt átlépve csudás jövőben bízva kezdtek egy új ország felépítéséhez. Bízva abban, hogy ezentúl az ember a másik embernek tényleg testvére lesz, nem ölnek meg intézményesen senkit azért, mert másként ejti a szót, fején másként tapad a haj, bízva abban, hogy Dunának Oltnak tényleg egy a hangja, hogy a rasszizmus miatt sehol nem robbannak ezentúl bombák, meg... Hogy később mivé változott a fényes jövő ígérete, mivé alakultunk, ezt nagyjából már mindahányan, kik most élünk, tudjuk. Az újabb, ezekhez kötődő dátumokat is.
