Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-08 / 84. szám

HÉTVÉGE fern -riport Műhely ÉM-iwtergú Az abszurd humor megmutatja egy jelenségről, hogy üres, ezen röhögni kezdünk, és ettől a röhögéstől ennek, a jelenségnek össze kell dőlnie. II. oldal Az elmúlt tizenkét évben pedig olyan kihívást voltam kénytelen elfogadni a sorstól, amelybe vagy belerokkan az ember, vagy megedződik. III. oldal Nekem olyan tapasztalataim vannak, hogy a hétköznapi életben az emberek szeretnek, a tanítványaim szeretnek, de a szakma valahogy... VII. oldal Karamazovok 111. Szalay Lajos grafikája A hét embere Orosz Márta egészségvédelmi főorvos Levay Györgyi- Tegnap, az egészségügyi vi­lágnapon a gyermekbénulás el­leni küzdelemre irányult a világ lakóinak figyelme. Úgy gondol­tuk volna, hogy legyőzte már az emberiség e szörnyű kórt.- Még nem százszázaléko­san. Magyarország előkelő he­lyen áll e betegség megfékezésé­ben, de áz egészségügynek nem szabad megpihennie. Ha nem oltják be az összes gyermeket, és csak egy is megkapja a be­tegséget, a járvány.újra felüthe­ti a fejét.- Betegségek sokadalma le­selkedik ránk, azt szokták mon­dani, hogy veszélyes az élet. Ön az egészségügynek olyan terü­letén dolgozik, amely nem a gyógyítással, hanem a megelő­zéssel foglalkozik. Hogyan mér­hetőek itt az eredmények?- Az egészségvédőket a dió­faültető emberekhez lehet ha­sonlítani. Mi a jövőre gondo­lunk, és minden egyes friss hajtás és levélke lelkesít ben­nünket. Orosz Márta, mint a kitűnő tanuló gyermekek nagy többsé­ge a tanári pálya felé vonzódott gimnazista korában. Egy taná­ra harmadikos korában kezdett duruzsolni a fülébe az orvosi pá­lya szépségéről. Azonnal felvet­ték az orvostudományi egye­temre Szegeden. Gyermekgyó­gyász szeretett volna lenni, de közbejött a szerelem. Ötödéves korában összeházasodott Gyu­lai Gábor joghallgatóval, és még a diplomaosztás előtt megszüle­tett a kislányuk, Mártika. Szü­lővárosában, Sátoraljaújhelyen telepedtek le. A fiatal anya olyan oi’vosi állást keresett, amely nem jár sok ügyelettel, de azért szépen meg is fizetik. Laboratóriumi orvos lett. Más­fél év múlva megszületett Gá­bor. A nagymamának igen nagy része volt abban, hogy a két ki­csi mellett is nagyon gyorsan le tudta tenni a szakvizsgát. Na­gyobb, önálló lakás reményében költöztek Nyíregyházára és a laboratóriumi szakorvost ismét hatalmába kerítette a vágy, hogy gyermekeket gyógyítson, emberekkel és ne csak a leletek­kel, a diagnózissal foglalkozzon. Kórháza nem járult hozzá a vál­táshoz, nagy szüksége volt a ki­tűnő labororvosra. Es kopogta­tott Bernadett, a harmadik gyermek is.- Elvágytam a laboratóriumi magányból. Akkoriban, a ’80-as évek elején kezdett az egészség­ügy nagyobb gondot fordítani a prevencióra, mert egyre in­kább bebizonyosodott, hogy a gyógyítás és a rehabilitáció drá­ga. Az egyénnek, a társadalom­nak és a gazdaságnak egyaránt előnyösebb, ha az egészség megőrzésére törekszik. A kór­házhoz tartozó egészségnevelé­si csoport vezetője lettem Nyír­egyházán, majd Miskolcon, amikor a féljem munkája ide vezérelte a családunkat. Sze­rencsém volt, mert az itteni cso­portvezetői állás éppen betöltet­len volt. Tavaly az ANTSZ egész­ségvédelmi osztálya vezetőjévé neveztek ki. Közben megszületett a ne­gyedik gyermek. Tamás. Édes­anyja vele már töltött egy kis időt, amelyet élete legszebb két évének tart.- Soha nem gondoltam arra, hogy felhagyjak a hivatásom­mal, de mindig vannak kérdője­leim, félelmeim, hogy eleget tö- rődök-e gyermekeimmel. Egész­ségesek, nyugodtak, sikeresek, de azért éreztem egy kis kriti­kát abban, hogy Márta lányom nem az én, hanem az édesapja hivatását választja. Joghallga­tó, akárcsak Gábor fiunk. Idegen városban, kitaposat- lan ösvényen kezdte építgetni az egészségvédelem apró bás­tyáit. Először az orvoskollégák­nál kopogtatott, aztán a peda­gógusoknál, majd a médiánál. A legtöbben szövetségesükké fo­gadták. Az Észak-Magyaror- szágban hamarosan önálló ro­vatot kapott az ÁNTSZ-egész- ségvédelem, ahová szívesen ír­nak a különböző orvosi szak­mák elismert képviselői. A ta­nárok most már nemcsak el­mennek az osztály által szerve­zett programokra, hanem meg­hívják az egészségnevelőket, ha szükségét látják.- Mostanában a személyi­ségfejlesztéssel mint egészség­védelmi módszerrel is próbálko­zunk. Van már néhány képzett tanár a megyében, aki eszerint foglalkozik a tanítványaival. Önismerettel, a pozitív énkép kialakításával kezdődik és az önbizalom, akaraterő kifejlesz­tésével folytatódik. Nagyszerű programunk van óvodások szá­mára, de félő, hogy a pénz hiá­nya miatt nem érünk célt vele. Elkészültünk az erdőgazdaság­gal közösen az Erdei tanösvény programunkkal, reméljük a kö­vetkező tanév kezdetén már elindulhatnak rajta a gyerekek. Régen felhagytunk az egészség- nevelés régi módszerével, a til­tással, mi vonzóvá akaijuk ten­ni mindenki számára a testi-lel­ki jólétet. A négygyermekes főorvosnő a saját családja életével is pél­dát mutat. Legkedvesebb közös programjuk az erdójárás. Az pe­dig hab a tortán, amikor a kelle­mes faradság után a nagymami hatalmas tálca süteménnyel várja unokáit. Mert anyának a kiérnek kevergetésére aztán végképp nincs ideje, kedve. Barikád Bujdos Attila MsZP-s politikusok dorgálják az ellenzéket: a törvényho­zási kisebbség nem támogatja a márciusi kormánycsomagot, azt támadva a Kádár-rendszerben kialakult - ergo: pártálla­mi - struktúrákat védelmez. A kijelentés többnyire a következő logikára épül: az ország súlyos helyzetére tekintettel a szocialista-szabaddemokrata kabinetnek el kell térnie az eredeti kormányprogramtól. Új - ha úgy tetszik: könyörtelen - programja nem szociáldemok­rata, sokkal inkább polgári és az intézkedések jellegét és vár­ható hatásait tekintve thatched módon konzer\'atív. Vagyis: közelebb áll az ellenzék pártjai által vallott elképzelésekhez, mint az intézkedéseket megtenni kényszerülő szocialisták eszmeiségéhez. így tehát ha az ellenzékiek elutasítják a kor­mánycsomagot, azzal hosszú távú döntést hoznak: egy pol­gári és konzervatív alternatívával szemben a Kádár-rendszer elosztó mechanizmusát, igazságtalan szociálpolitikáját ve­szik oltalmukba. Márpedig a Kádár-rendszer akkor múlik el visszavonhatatlanul, amikor elmúlik az automatikus gondos­kodás, s a szociális juttatás jól láthatóan az adófizetők pén­zéből nyújtott segítségként jelenik meg -, mint ahogy azt egy szocialista gondolkodó megfogalmazta. Ismerjük a tényeket: a kormány tényleg nem kapta meg az ellenzék támogatását, jóllehet ilyen sokkoló intézkedések be­vezetésénél ez megkönnyíthette volna a tervezett lépések el­fogadtatását a társadalommal. Emiatt azonban nem hibáztat­hatják az ellenzéket a választóik, akik viszont egy dolgot fel­tétlenül a szemükre vethetnek. (Erről picit később.) Olcsó poén lenne, ha a polgári pártok azzal utasították vol­na el a kormánycsomag gyámolítását, hogy nem dolguk a ha­talom támogatása. Nyilván azt is mérlegelték, hogy miből származik több hasznuk: ha Hornék mellé állnak, vagy ha megpróbálják agyagba döngölni a márciusi ideákat. Azóta már ismert választásukban feltehetően szerepet játszott a lélek ismerete: az emberek általában helyeslik a változáso­kat, csak akkor keményítenek be, ha azok őket is kellemetle­nül érintik. Ezt a reakciót igazolták a felmérések is: az embe­rek - akik egy filozófusunk megállapításai szerint ebben az országban leginkább szocialisták, abban az értelemben leg­alábbis, hogy elitellenesek és egyenlőségpártiak - többsége helyteleníti a szociális megszorításokat, számít a gyesre, gyed­re, családi pótlékra, ingyen fogorvosra és így tovább, és így tovább. Az ellenzék reakcióit befolyásolhatta maga a kormány is. A kabinet szándékai lépésről lépésre derültek ki: március 12- én még csak azzal magyarázták, ami történni fog, hogy az or­szág súlyos helyzete indokolja a változásokat, s csak a más­napi parlamenti vitában emlegette fel Horn Gyula, hogy nem egyszerűen pénzügyi indíttatású intézkedésekről van szó, az ellátórendszer gyökeres reformjára is elszánták magukat. A kormány azóta is csak azt a benyomást erősíti, hogy intézke­dései valójában monetáris intézkedések, végiggondolatlanok, előkészítetlenek. Ezzel egyébként még azokat is megosztják, akik amúgy a kormány szándékaival azonosulva természete­sen igazságtalannak tartják a jelenlegi képmutató, a tehető­seket is támogató elosztórendszert, amelyik sok esetben nem is tud azokról, akik nélküle éhen halnának, megfagynak. Csak­hogy a kormány szándékait - nyomaték a szándék szón! - tá­mogatók jelentős része azt is vallja: a jelenlegi elosztórend­szer Kádár-korszakban készült építményét nem feltétlenül a falak kiverésével kell elkezdeni, mert a fejünkre szakad az egész miskulancia, a múlttal együtt maga alá temetve min­dent és mindenkit. Ha tehát valami terhelheti az ellenzék lelkiismeretét, az nem más, mint hogy elmaradt a disztinkció: egy dolog az amúgy helyeselhető szándék - már ha valóban az volta kabinet szán­déka, hogy végleg kiszakítsa az országot a Balkán mocsará­val fenyegető kádári örökségből, nem pedig az, hogy egy kis pénzhez, és így lélegzethez jusson -, s megint más, hogy ezt olyan eszközökkel akarják elérni, amelyek nem célravezető- ek. Igazuk van azoknak, akik azért korholják az ellenzéket, mert radikális retorikával válaszolni a radikális döntésekre - ez rövidlátó dolog volt. Például azért, mert elmulasztották a lehetőséget, hogy megpróbálják bebizonyítani: létezik ko­moly polgári alternatíva, lenne kit választani, ha a kormány­nak mennie kell. /\z ország a jelek szerint nem hitt a szigorú ellenzéki szá­jakból kipréselt kemény szavaknak, s a kormánypárti érvek is megtették a magukét (lásd mint fent: „a polgári pártok a ká­dárizmust védik"). A radikalizmushoz volt hitelesebb ember is: Torgyán, aki nem ma kezdett nemzetnyomorítózni, de most fordult vele először elő, hogy a nemzet bohócából komolyan veendő politikai tényező lett: fejhosszal megelőzte a magyar miniszterelnököt a népszerűségi listán. És csak remélni lehet, hogy tévednek azok, akik szerint egy új, kritikus kor első órái ezek, oly időké, amikor ha bukik a kormány, már csak a han- dabandázók jöhetnek. (A magánbeszélgetésekben az egyik oldalon máris egyre gyakoribb az olyan fordulat: „kellett ne­kik kapitalizmus? Hát megkapták”. A másik oldalon pedig: aki alól kirántják a szőnyeget, könnyebben szedi fel az utca­követ.) Gondolni is rossz egy olyan szocialista forradalomra, amelyikben Torgyán doktor vezetné a népet a barikádokra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom