Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-08 / 84. szám
HÉTVÉGE fern -riport Műhely ÉM-iwtergú Az abszurd humor megmutatja egy jelenségről, hogy üres, ezen röhögni kezdünk, és ettől a röhögéstől ennek, a jelenségnek össze kell dőlnie. II. oldal Az elmúlt tizenkét évben pedig olyan kihívást voltam kénytelen elfogadni a sorstól, amelybe vagy belerokkan az ember, vagy megedződik. III. oldal Nekem olyan tapasztalataim vannak, hogy a hétköznapi életben az emberek szeretnek, a tanítványaim szeretnek, de a szakma valahogy... VII. oldal Karamazovok 111. Szalay Lajos grafikája A hét embere Orosz Márta egészségvédelmi főorvos Levay Györgyi- Tegnap, az egészségügyi világnapon a gyermekbénulás elleni küzdelemre irányult a világ lakóinak figyelme. Úgy gondoltuk volna, hogy legyőzte már az emberiség e szörnyű kórt.- Még nem százszázalékosan. Magyarország előkelő helyen áll e betegség megfékezésében, de áz egészségügynek nem szabad megpihennie. Ha nem oltják be az összes gyermeket, és csak egy is megkapja a betegséget, a járvány.újra felütheti a fejét.- Betegségek sokadalma leselkedik ránk, azt szokták mondani, hogy veszélyes az élet. Ön az egészségügynek olyan területén dolgozik, amely nem a gyógyítással, hanem a megelőzéssel foglalkozik. Hogyan mérhetőek itt az eredmények?- Az egészségvédőket a diófaültető emberekhez lehet hasonlítani. Mi a jövőre gondolunk, és minden egyes friss hajtás és levélke lelkesít bennünket. Orosz Márta, mint a kitűnő tanuló gyermekek nagy többsége a tanári pálya felé vonzódott gimnazista korában. Egy tanára harmadikos korában kezdett duruzsolni a fülébe az orvosi pálya szépségéről. Azonnal felvették az orvostudományi egyetemre Szegeden. Gyermekgyógyász szeretett volna lenni, de közbejött a szerelem. Ötödéves korában összeházasodott Gyulai Gábor joghallgatóval, és még a diplomaosztás előtt megszületett a kislányuk, Mártika. Szülővárosában, Sátoraljaújhelyen telepedtek le. A fiatal anya olyan oi’vosi állást keresett, amely nem jár sok ügyelettel, de azért szépen meg is fizetik. Laboratóriumi orvos lett. Másfél év múlva megszületett Gábor. A nagymamának igen nagy része volt abban, hogy a két kicsi mellett is nagyon gyorsan le tudta tenni a szakvizsgát. Nagyobb, önálló lakás reményében költöztek Nyíregyházára és a laboratóriumi szakorvost ismét hatalmába kerítette a vágy, hogy gyermekeket gyógyítson, emberekkel és ne csak a leletekkel, a diagnózissal foglalkozzon. Kórháza nem járult hozzá a váltáshoz, nagy szüksége volt a kitűnő labororvosra. Es kopogtatott Bernadett, a harmadik gyermek is.- Elvágytam a laboratóriumi magányból. Akkoriban, a ’80-as évek elején kezdett az egészségügy nagyobb gondot fordítani a prevencióra, mert egyre inkább bebizonyosodott, hogy a gyógyítás és a rehabilitáció drága. Az egyénnek, a társadalomnak és a gazdaságnak egyaránt előnyösebb, ha az egészség megőrzésére törekszik. A kórházhoz tartozó egészségnevelési csoport vezetője lettem Nyíregyházán, majd Miskolcon, amikor a féljem munkája ide vezérelte a családunkat. Szerencsém volt, mert az itteni csoportvezetői állás éppen betöltetlen volt. Tavaly az ANTSZ egészségvédelmi osztálya vezetőjévé neveztek ki. Közben megszületett a negyedik gyermek. Tamás. Édesanyja vele már töltött egy kis időt, amelyet élete legszebb két évének tart.- Soha nem gondoltam arra, hogy felhagyjak a hivatásommal, de mindig vannak kérdőjeleim, félelmeim, hogy eleget tö- rődök-e gyermekeimmel. Egészségesek, nyugodtak, sikeresek, de azért éreztem egy kis kritikát abban, hogy Márta lányom nem az én, hanem az édesapja hivatását választja. Joghallgató, akárcsak Gábor fiunk. Idegen városban, kitaposat- lan ösvényen kezdte építgetni az egészségvédelem apró bástyáit. Először az orvoskollégáknál kopogtatott, aztán a pedagógusoknál, majd a médiánál. A legtöbben szövetségesükké fogadták. Az Észak-Magyaror- szágban hamarosan önálló rovatot kapott az ÁNTSZ-egész- ségvédelem, ahová szívesen írnak a különböző orvosi szakmák elismert képviselői. A tanárok most már nemcsak elmennek az osztály által szervezett programokra, hanem meghívják az egészségnevelőket, ha szükségét látják.- Mostanában a személyiségfejlesztéssel mint egészségvédelmi módszerrel is próbálkozunk. Van már néhány képzett tanár a megyében, aki eszerint foglalkozik a tanítványaival. Önismerettel, a pozitív énkép kialakításával kezdődik és az önbizalom, akaraterő kifejlesztésével folytatódik. Nagyszerű programunk van óvodások számára, de félő, hogy a pénz hiánya miatt nem érünk célt vele. Elkészültünk az erdőgazdasággal közösen az Erdei tanösvény programunkkal, reméljük a következő tanév kezdetén már elindulhatnak rajta a gyerekek. Régen felhagytunk az egészség- nevelés régi módszerével, a tiltással, mi vonzóvá akaijuk tenni mindenki számára a testi-lelki jólétet. A négygyermekes főorvosnő a saját családja életével is példát mutat. Legkedvesebb közös programjuk az erdójárás. Az pedig hab a tortán, amikor a kellemes faradság után a nagymami hatalmas tálca süteménnyel várja unokáit. Mert anyának a kiérnek kevergetésére aztán végképp nincs ideje, kedve. Barikád Bujdos Attila MsZP-s politikusok dorgálják az ellenzéket: a törvényhozási kisebbség nem támogatja a márciusi kormánycsomagot, azt támadva a Kádár-rendszerben kialakult - ergo: pártállami - struktúrákat védelmez. A kijelentés többnyire a következő logikára épül: az ország súlyos helyzetére tekintettel a szocialista-szabaddemokrata kabinetnek el kell térnie az eredeti kormányprogramtól. Új - ha úgy tetszik: könyörtelen - programja nem szociáldemokrata, sokkal inkább polgári és az intézkedések jellegét és várható hatásait tekintve thatched módon konzer\'atív. Vagyis: közelebb áll az ellenzék pártjai által vallott elképzelésekhez, mint az intézkedéseket megtenni kényszerülő szocialisták eszmeiségéhez. így tehát ha az ellenzékiek elutasítják a kormánycsomagot, azzal hosszú távú döntést hoznak: egy polgári és konzervatív alternatívával szemben a Kádár-rendszer elosztó mechanizmusát, igazságtalan szociálpolitikáját veszik oltalmukba. Márpedig a Kádár-rendszer akkor múlik el visszavonhatatlanul, amikor elmúlik az automatikus gondoskodás, s a szociális juttatás jól láthatóan az adófizetők pénzéből nyújtott segítségként jelenik meg -, mint ahogy azt egy szocialista gondolkodó megfogalmazta. Ismerjük a tényeket: a kormány tényleg nem kapta meg az ellenzék támogatását, jóllehet ilyen sokkoló intézkedések bevezetésénél ez megkönnyíthette volna a tervezett lépések elfogadtatását a társadalommal. Emiatt azonban nem hibáztathatják az ellenzéket a választóik, akik viszont egy dolgot feltétlenül a szemükre vethetnek. (Erről picit később.) Olcsó poén lenne, ha a polgári pártok azzal utasították volna el a kormánycsomag gyámolítását, hogy nem dolguk a hatalom támogatása. Nyilván azt is mérlegelték, hogy miből származik több hasznuk: ha Hornék mellé állnak, vagy ha megpróbálják agyagba döngölni a márciusi ideákat. Azóta már ismert választásukban feltehetően szerepet játszott a lélek ismerete: az emberek általában helyeslik a változásokat, csak akkor keményítenek be, ha azok őket is kellemetlenül érintik. Ezt a reakciót igazolták a felmérések is: az emberek - akik egy filozófusunk megállapításai szerint ebben az országban leginkább szocialisták, abban az értelemben legalábbis, hogy elitellenesek és egyenlőségpártiak - többsége helyteleníti a szociális megszorításokat, számít a gyesre, gyedre, családi pótlékra, ingyen fogorvosra és így tovább, és így tovább. Az ellenzék reakcióit befolyásolhatta maga a kormány is. A kabinet szándékai lépésről lépésre derültek ki: március 12- én még csak azzal magyarázták, ami történni fog, hogy az ország súlyos helyzete indokolja a változásokat, s csak a másnapi parlamenti vitában emlegette fel Horn Gyula, hogy nem egyszerűen pénzügyi indíttatású intézkedésekről van szó, az ellátórendszer gyökeres reformjára is elszánták magukat. A kormány azóta is csak azt a benyomást erősíti, hogy intézkedései valójában monetáris intézkedések, végiggondolatlanok, előkészítetlenek. Ezzel egyébként még azokat is megosztják, akik amúgy a kormány szándékaival azonosulva természetesen igazságtalannak tartják a jelenlegi képmutató, a tehetőseket is támogató elosztórendszert, amelyik sok esetben nem is tud azokról, akik nélküle éhen halnának, megfagynak. Csakhogy a kormány szándékait - nyomaték a szándék szón! - támogatók jelentős része azt is vallja: a jelenlegi elosztórendszer Kádár-korszakban készült építményét nem feltétlenül a falak kiverésével kell elkezdeni, mert a fejünkre szakad az egész miskulancia, a múlttal együtt maga alá temetve mindent és mindenkit. Ha tehát valami terhelheti az ellenzék lelkiismeretét, az nem más, mint hogy elmaradt a disztinkció: egy dolog az amúgy helyeselhető szándék - már ha valóban az volta kabinet szándéka, hogy végleg kiszakítsa az országot a Balkán mocsarával fenyegető kádári örökségből, nem pedig az, hogy egy kis pénzhez, és így lélegzethez jusson -, s megint más, hogy ezt olyan eszközökkel akarják elérni, amelyek nem célravezető- ek. Igazuk van azoknak, akik azért korholják az ellenzéket, mert radikális retorikával válaszolni a radikális döntésekre - ez rövidlátó dolog volt. Például azért, mert elmulasztották a lehetőséget, hogy megpróbálják bebizonyítani: létezik komoly polgári alternatíva, lenne kit választani, ha a kormánynak mennie kell. /\z ország a jelek szerint nem hitt a szigorú ellenzéki szájakból kipréselt kemény szavaknak, s a kormánypárti érvek is megtették a magukét (lásd mint fent: „a polgári pártok a kádárizmust védik"). A radikalizmushoz volt hitelesebb ember is: Torgyán, aki nem ma kezdett nemzetnyomorítózni, de most fordult vele először elő, hogy a nemzet bohócából komolyan veendő politikai tényező lett: fejhosszal megelőzte a magyar miniszterelnököt a népszerűségi listán. És csak remélni lehet, hogy tévednek azok, akik szerint egy új, kritikus kor első órái ezek, oly időké, amikor ha bukik a kormány, már csak a han- dabandázók jöhetnek. (A magánbeszélgetésekben az egyik oldalon máris egyre gyakoribb az olyan fordulat: „kellett nekik kapitalizmus? Hát megkapták”. A másik oldalon pedig: aki alól kirántják a szőnyeget, könnyebben szedi fel az utcakövet.) Gondolni is rossz egy olyan szocialista forradalomra, amelyikben Torgyán doktor vezetné a népet a barikádokra.
