Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-21 / 68. szám
6 B Itt-Hon 1995. Március 21., Kedd TERMESZTÉSI FELHÍVÁS! Használja ki a termőföldjét a lehető leggazdaságosabban!!! Ebben szeretne Önnek segítséget nyújtani 5 a CserehátiTelepiilésszövetség. TERMESSZEN HÉJ NÉLKÜLI TÖKMAGOT! A vállalkozó kedvű magántermesztőkkel szerződést kötünk, amelyben biztosítjuk a termesztéshez szükséges vetőmagot, igény szerint szaktanácsadást, az 1995. évben megtermelt héj nélküli tökmag garantált felvásárlását, az áru átvételekor, az átvétel helyszínén készpénzben való kifizetését. (20 000 Ft/q). Részletes tájékoztatást kaphat: Csereháti Terület- és Gazdaságfejlesztési Központ irodájában: Sándor András területi szervező. Gagyvendégi, Báthori 11. 9- Tel.: 46/446-144 KOZMA GÁBORKÁNAK Hernádkak, Széchenyi u. 12. Névnapod alkalmából sok szeretettel köszönt: Nagyapa, Nagyi, és Keresztmama. 5WSK NAGY JÓZSEF Kesznyéfen Születésnapod és névnapod alkalmából sok örömöt és jó egészséget kívánunk: Szerető édesanyád, édesapád, bátyád Laci és nagymamád id. BAKOS SÁNDOR ifj. BAKOS SÁNDOR legifjabb BAKOS SÁNDOR Névnapotok alkalmából nagyon sok boldogságot kíván: Fia és családja Feleséged és gyermekeid, Kati és Sanyiba Szüleid és nővéred Kati. KÁDÁR PÉTIKÉ Kesznyéten 4. születésnapod alkalmából sok örömöt és boldog gyermekkort kívánnak: Káló nénje, Laci bátya, Lacika, Józsika és dédimama. MGJ/JÓZSEF Kesznyéten Születésnapod és néénapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánnak: Mőééred Kati, sógorod Dezsi, és a kis lüett. TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvasnatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömét okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: FIT-nOIV (Észak-Magyarország szerkesztősége) j 3501 Miskolc, Postafiók 178. s LIPPAI GYUSZIKA Nagyharca 6. születésnapod alkalmából hosszú boldog életet kíván: Édesanya és Nagymama. 1995. Március 21., Kedd Itt-Hon B 3 „Masa néni” a szép szemek festője volt Feszty Masa festőművész képein sok domaházi polgár viszontlátja magát Fotó: Dobosy László Domaháza íÉM - KCS) - Az Ózdtól alig 15 kilométerre fekvő kisközség, Domaháza római katolikus templomát művészi berkekben csak „Feszty-temp- lomként” emlegetik. Joggal mondják, hiszen a falakat szinte kivétel nélkül Feszty Masa festőművész alkotásai díszítik. „Masa néniről” - ahogyan a domaháziak emlegették - keveset írnak a lexikonok, őseiről azonban annál többet: édesapja Feszty Árpád, a híres „Magyarok bejövetele” című körkép megalkotója, nagybátyjai - Gyula és Adolf - neves építészek. Édesanyja Jókai Róza, a nagy romantikus írónak, Jókai Mórnak a fogadott lánya volt. Feszty Masa sok, vallásos témájú képet festett, de ót nemcsak mint festőt érdekelte a hit, hanem mint embert is. Naponta többször oltár elé borult, imádkozott. Domaházára Nagy János, az akkori plébános meghívására érkezett 1975 novemberében, és ott élt egészen a haláláig, 1979. március 1-ig. Ezalatt a három és fél év alatt a falu békés csendjében, alkotó kedve új életre támadt. Megfestett két nagyobb oltárképet, amelyek Szent Erzsébetnek, a falu védőszentjének életéből ábrázolnak jeleneteket, ezeken túl három betlehemi képet, a keresztutat és a, Jézus megáldja a gyermeket” című művet. Továbbá több portrét és számtalan szénrajzot készített, amelyeket ismerőseinek ajándékozott látogatásuk alkalmával. Érdekesség, hogy a művésznő mindig modell után dolgozott. Sok domaházi viszontláthatja magát alkotásain. Az ott- lakók ugyanis versengtek azért: ki kerüljön Masa néni szentképére. Tehetsége óriási volt. A szakemberek szerint nem létezett még egy festő, aki olyan sugárzó, olyan „szent” szemeket tudott volna varázsolni a vászonra, mint ő. Valószínűleg ezért is írták egy Rómában kiadott prospektusban rá- la: „A világon ő festette legszebben az emberi szemeket...” Feszty Masa 85 évesen hunyt el, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra, édesanyja hamvai mellé. A domaháziak azonban ma sem felejtették el az idős, törékeny nénikét, aki életének utolsó éveiben is keményen dolgozott, alkotott közöttük. Halálának évfordulója környékén úgy gondoljuk, nyilvánosan is érdemes megemlékeznünk róla. A népi fazekasművészet bölcsője volt Mezőcsát neve a XIII. századtól vált közismertté (ÉM - PK) - A híres népi fazekasközpont Mezőcsát ma város, járási székhely volt. Bor- sod-Ábaúj-Zemplén megye déli részén található. Teljes egészében azon a területen fekszik, melyet Borsodi Mezőség néven ismerünk: a Bükk hegység lába, az Eger patak, valamint a Tisza és a Sajó határai között. Természetföldrajzi-közigazga- tási elhelyezkedéssel nem azonos viszont a terület néprajzi hovatartozása. A közel fekvő matyósággal nem sok rokonságot mutat, hagyományos paraszti kultúrája inkább az Al- fóldhöz, azon belül a Felső-Ti- sza-vidék kultúrájához kapcsolódik. A településről eddig nem készült összegző mű, monográfia, történetéről szórványosak a közlések. Mezőcsát a feltevések szerint a 10-11. század körül keletkezett, az első ismert forrás a 13. században említi a nevét. Ekkor a Miskolc-nem- zetség birtoka volt. A település két részre oszlott, ezek neve Szabadosát és Lakcsát volt. (Szabadcsáton a saját földdel rendelkező gazdák, Lakcsáton a földnélküli zsellérek laktak). A lakosság társadalmi rangja szerinti tagolódás a későbbiekben is megmarad (alvég, felvég). A települést elemi erejű csapásként sújtotta a magyar történelem minden nagy megrázkódtatása. A tatárjárás alatt elpusztul, de lakói újraépítik. Később, Eger eleste után a török foglalja el. Alig száz évre rá, Dória pusztításainak van kitéve. Azonban mindig újraéled, fokozatosan erősödik, s lakóinak száma egyre nő. Az őslakosság magyar és református. Rendkívül sok kisnemes élt itt, akik közül soknak jószerivel egyebe sem volt, mint a nemesi címe. A középkorban számos kiváltságot szerzett, általában különféle adófizetési kedvezményeket kért és kapott. A lakosság földműveléssel és állattartással foglalkozott. A város határa belvizes, sok a nád, mint itt mondják, csáté egyesek szerint innen származik a Csát név is. Az állattartásra jellemző a tüzelős ól elterjedtsége, amely a környéken máshol is ismert. Jellegzetes lakóháztípusa nincs. A településen még ma is nagy számban találhatók régi szép parasztházak, s csak a középkor végén indult komolyabb mérvű fejlődésnek. Ebben az időben a nagy protestáns szellemi központok: Sárospatak, Debrecen mellett valószínűleg jelentős szerep jutott a környék települései között Mezőcsátnak is. E korban éri el fénykorát, amely mezővárosi rangra emelkedik, s az általános prosperitás szülötte a népi fazekasművészet felvirágzása is. Bár városi címét a 19. század derekán elveszti, lakosságának életmódja, társadalmi szokásai, mentalitása a mai napig is a mezővárosi jellegre emlékeztet. Az urbanizálódás és a társadalmi mozgások ellenére viszonylag zárt kultúrájú maradt, hagyományai, szokásai, társadalmi életének normái mély gyökerekből táplálkoznak, s emiatt sajátos jellegűek. HF.TI IEGY/FT Csendesebben! Priska Tibor Mondja edelényi ismerősöm, de mondhatná megyénk bármely részéből más is, hogy lassan leszoktatják őt a falurádióról. Szívesen veszi ő az ott elhangzottakat, figyeli, átgondolja, véleményt is formál mindenről, ezért is állította be az órát fél hat tájára, nehogy elaludjon, ámbár régóta nem szükséges már az óra, így tavasz érkeztével pedig mindig is jóval megelőzi a napkeltét. Csak hát az ordítás! Igen, igen, pár hete, mert semmiként sem hosszabb ideje, elkezdődött az ordítás. A reklámoknál. Valamiért úgy vélik a „szakemberek", hogy az a jó reklám, ha kiabálva, ordítva harsogják, mint mondjuk a régi szép időkben, amikor az aranycsapat komámasszony hol az ollót kezdett játszani az ellenféllel, és tudtuk, hogy másodperceken belül ebből gól születik. Akkor emelte fel a hangját a közvetítő, a gól után mi, hallgatók is. De mi indokolja így ma, a kora reggeli órákban, hogy a hibrid kukoricát ordítsák bele az ember fülébe, ahelyett, hogy érthetően elmagyaráznák, miért is jó ez a fajta ? Netán nincs mit elmagyarázni? Emiatt a kiabálás, dobhártyarepesz- tés? No mármost, mit csinálok én? Kérdi az ismerős. Kikapcsolom a rádiót, te- szek-veszek, de utána elfeledem visszakapcsolni. Napközben pedig ügyelek rá, nehogy véletlenül az ordí- tós kukoricát vegyem meg. Ha eme ismerős hallgatná a későbbi órákban is a közszolgálatit, tapasztalná: egyéb időkben is megszaporodott az ordibálás. Korábban nem volt ez divat. Vagy egy éve egy kappanhangú valaki vonította a fülünkbe reggelente többször is, hogy ő a szőkétftőkét?) szereti, oly módon, mintha csavargatnák neki a fülét, de ez a csúfolódások okán megszűnt. Még régebben, mint tetszenek rá emlékezni, á Flóriánt kiabálták harsányan, de csupán ezt az egyet, majd sokak tiltakozására ezt is elhagyták. Hogy ma miért hozzák elő ismét a kiabálást, ki tudja! Talán átveszik a közéletből. A politikusoktól. A választások idejéből, a parlamenti felszólamlásokból, meg bárhonnan, ahol az egyik párt a másiknak akar valamit mondani, ahol az egyik művelt ember a más véleményen lévő felebarátjának üzen nyilvánosan. Hangoskodást, kiabálást bizony bőséggel tapasztalhatunk, hallhatunk pofozkodásról, verekedésről is politikai érvek módozataiként, de elég ahhoz csupán egy görbe nézés is, hogy pisztoly durranjon, kés villanjon. Lehetséges, hogy a reklámozók nagyon is bölcsen járnak el. Lehetséges, hogy éppen a mához, a mai mentalitáshoz, hangulathoz igazodnak. Azért mégis jobb lenne: csendesebben! Emberek, ha lehetséges, legalább a hibrid kukoricát ne ordítsák hajnalba a fülünkbe!
