Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-21 / 68. szám
4 B Itt-Hon 1995. Március 21., Kedd MOZIMŰSOR Március 21-től 28-ig Kazincbarcika 21-én: Csoda New Yorkban. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra). 23- án: Promenád a gyönyörbe. Színes angol film. (Kezdés: 18.00 óra). 24- én: Promenád a gyönyörbe. Színes angol film. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra). 25- én: Specialista. Színes amerikai akciófilm. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra). 26- 27-én: A lopakodó. Színes amerikai akciófilm. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra). 28-án: Az oroszlánkirály. Színes szinkronizált amerikai családi rajzfilm. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra). Mezőkövesd 24-25-én: Végsebesség. Színes amerikai film. (Kezdés: 19.00 óra). 26- án: Négy esküvő és egy temetés. Színes szinkronizált angol komédia. (Kezdés: 19.00 óra). Nyékládháza 24- én: Született gyilkosok. Színes amerikai film. (Kezdés: 17.00 óra). Ózd 21-én: Mary Shelley: Frankenstein. Színes amerikai film. (Kezdés: 17.00 és 19.00 óra). 23-án: A lopakodó. Színes amerikai akciófilm. (Kezdés: 17.00 és 19.00 óra). 25- én: A lopakodó. Színes amerikai akciófilm. (Kezdés: 17.00 és 19.00 óra). 27- 28-án: A nagy ugrás. Színes amerikai tragikomédia. (Kezdés: 17.00 és 19.00 óra). Tiszaújváros 23-24-én: A nagy ugrás. Színes amerikai tragikomédia. (Kezdés: 17.30 óra). 26- 27-én: Végsebesség. Színes amerikai film. (Kezdés: 17.30 óra). Amatőr poéták A perc varázsa Két vonat találkozik egy állomáson. Két szív dobbanása egy percvarázsban. A vasútállomás kihalt remény ismeretlen. Vonatok mellőzködnek a végtelenben. Két vonat találkozott egy állomáson. Elhalkul a megdobbant szív egy percvarázsban. Zvadáné Farkas Erzsébet Kazincbarcika Szállás, melegedő a hajléktalanoknak Mezőkövesd (ÉM - SZS) - Az utóbbi évek gazdasági-társadalmi változásainak egyik legszomorúbb kísérőjelensége, a hajléktalanok tömeges megjelenése. Az egykor talán biztos egzisztenciával rendelkező, de mára - különféle okokból - jövedelem és fedél nélkül maradt emberek felkarolása, ellátása közös gondot és felelőséget ró a társadalom többségére. Mezőkövesden tavaly ősszel adták át rendeltetésének a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által működtetett hajléktalan- szállót. A kezdeményezéshez a városi önkormányzat biztosította az épületet, a Népjóléti Minisztérium pedig kétmillió forinttal járult, a tatarozáshoz, felújításhoz. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat központjának segítségével ingyen sikerült beszerezni a vizesblokkok kialakításához szükséges szerelvényeket és a hálótermek bútorzatát, de az elavult tetőszerkezet felújításánál keletkezett többletköltVárható a rászorulók számának növekedése Fotó: Korbely Attila ségek miatt az épület külső színezésére már így sem maradt pénz. Jelenleg 30 férőhellyel rendelkeznek, ennek kihasználtsága az elmúlt évben 84 százalékos volt. A mezőkövesdi szálló - az országos gyakorlattól eltérően - nem csupán éjszakára biztosít szállást a rászorulóknak, nappali melegedőként is működik. A hajléktalanok ebédjéről a hét öt napján a városi Családsegítő Központ gondoskodik hétvégeken viszont erre eddig nem volt lehetőség. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a jövőben ezen kíván segíteni, és ehhez a városi önkormányzat támogatását kérte. Családnevek - ragadványnevek Csokvaomány (ÉM - DL) Csokvából és Ományból összevont község. Mindkettő jobbágyok által lakott, de volt közöttük néhány kisnemesi család is. Ományban a Pap, Fürjes és a Barta, Csokván a Kalo család volt többségben. A ragadványnevek már a múlt század kezdetén kialakultak, s ezekét ma is használják. Változás csak egynél akadt, 1840- ben Beke Fürjes Andrást írtak, most Benke Fürjesre módosult. Az 1840. évi hagyatéki összeíráson ragadványnevek alapján különböztették meg a családokat, mert feltűnően sok János, István, József és András utónevű volt a Pap és Füijes családoknál. A birtokiratban a ragadványneveket egy kivételével a családnév elé írták nagy kezdőbetűvel, pl. Manga Pap János, Gazda Pap István. A megkülönböztetésül szolgáló Gazsi keresztnevet azonban a család és utónév közé Mák, így: Pap Gazsi József. Gyakori volt az ifjú, idős, öreg megkülönböztetés is. Egy 1856. évi birtokiratban volt egy Gy betűs jelölés: Gy. Füijes András. Az egyik adatközlő minden családot a teljes ragadványnevével sorolt el, de egy családnál következetesen „Gyé” Fürjest mondott. Azt a felvilágosítást adta, hogy gyenge májút jelent, de ezt soha nem mondják ki, ezért a család haragszik de a Gy jelölést maguk is használják. A ragadványneveket mindkét nembeli gyermek örökli, általában az apa után. Akkor azonban ha a férfi más faluból nősül, vagy másik faluba beházasodott, és a nőnek régebbi ragadványneve volt, azt kapta a gyerek. Ilyen feleség után származó, hozott név a Bárdos, Léka, Barcsi is. Négyelemű név is fellelhető a faluban, így a Barta Alsó Be- ra Gusztáv, vagy CS Bárdos Bagó Lajos. Napjainkban minden esetben a család- és utónév közzé írják a ragadványnevet nagy kezdőbetűvel. A fiatalok ennek elhagyására törekednek, és kezd általánossá válni a nagy kezdőbetűvel való jelölés. Beszéd közben két használati módot lehet megfigyelni. A Fürjes család említésekor a ragadványnév után nem az utónevet, hanem a családi nevet mondják, pl: Hentes Füijes, Barát Fürjes. A többi családok említésekor a ragadványnév után az utónevet használják, pl: Manga Borcsa, Bera Guszti. Ezt azzal magyarázták, hogy a nemes családoknál a ragadványnevet mint előnevet mondják a családnév előtt, s ez egyben félreérthetetlenül meg is határozza a család jogállását, míg a zsellér és jobbágy családoknál régen is az utónévvel mondták a ragadványnevet. Ezzel egyben meg is különböztették a faluban lakó nemeseket a jobbágy és a zsellér családoktól. Ragadványnevek Füijes család: Balog, Barát, Béka, Benke, Gör- he, Gyengemájú, Hentes, Tadrom, Tubák. Pap család: Birka, Cinci, Ferenc, Gazsi, Gazda, Klára, Léka, Manga, Nádasdi, Öreg, Somos. Barta család: Alsó, Barci, Bera, Csehes, Gergely, Hegyi, Léka, Kis- léka, Szalmás, Szilva, Vég. Kalo család: Alsó, Barát, Felső, Hegedűs, Mihály, Nagy, Susó, Vaskó, Vég. Bárdos család: Bagó. Tóth család: Petron, Manga. Névmagyarázatok Alsó, Felső, Hegyű: A telek helye szerinti megkülönböztetés. Balog: Balkezes volt. Görhe: Elszegényedett család volt és a gyerekeknek mindig kukoricából készült görbét adtak enni. Hentes: Jól értett a disznóöléshez és annak feldolgozásához. Léka: Csernelyből Léka-lányt vett feleségül. Nádasdi: Borsodnádasdról nősült. Nagy: Termete miatt kapta ezt a megkülönböztetést, Szilva: Nekik volt a legtöbb szilvájuk, s így ők főzték a legtöbb szilvapálm- kát. Susó: Susinkának hívják a megaszalt vadkörtét, vadalmát. Összeaszalódott, mint egyik ősük is. Tubák: A pipa mindig a szájában lógott. „Mindig tu- bákol” - mondták. Vaskó: A csizmáról egy vasdarabbal kaparták le a sarat, ezt hívták vaskónak. Bármerre ment, száraz időben is a csizma szárában hordta a vaskót. 1995. Március 21., Kedd Itt-Hon B 5 Tudósítások - hazai tájakról Priska Tibor Vastag hurkát hoz asztalunkra a ház gazdája, az elégedettségtől olyképpen fénylő arccal, aminő fényesség valóban csak a váratlan, nagy dolgok történésének idején lehetséges. Alkalomhoz illő mód’ csendesedünk el, kis időre szüneteltetve a világmegváltást, majd kellő méltósággal hozzálátunk. Tehát... Hurka ez, majdhogynem olyan, mint a közönséges, de mégsem olyan! Egészen másmilyen. Azért másmilyen, mert abba a bizonyos vastagbélbe töltetett, mely belet valaha, eleink nagyon is szívesen hasznosították, de a mi bandánk, főként, mióta műanyag beleket is lehet kapni, egyszerűen kidobja, elhajítja. Már a vékonybéllel is alig-alig piszmog, de a vastaggal... Most ez ellenben igenis vastagbél, a ház lakói előre megfontolt szándékkal megőrizték, kimosták - hajjaj! - az ehhez ildomos keverékkel, fűszerezéssel elkészített töltelékkel telenyomták, most pedig kóstolásra elibénk teszik. Valószínű, hogy a faluban senki sem bajlódik a vastagbéllel, miként egyebütt sem, a ház lakói viszont nemrég költöztek ide városi emeletről, most váltanak, azaz váltottak, a vastag hurkát is a váltáshoz sorolják. A régi értékek felelevenítéséhez, megőrzéséhez. Mert ha régen ezt megcsinálták, miért ne tudnák most is, ha akkor jó volt, miért ne lenne most is az! Ráadásul helybéli termék, miért is kellett volna eldobni? Helyi termék egyébként az utána feladott könnyed bor is, melynek szőleje ugyancsak éppen e háznál, leginkább a kertben termett. Valódi szőlőízt áraszt, amolyan kvaterkázó ital, beszélgetésre való, melytől az ember nem kezd handabandázni, ellenben sok szép dolog jut eszébe, melyet szívesen közzétesz, és ugyanily szívesen hallgatja a másik történéseit is. Most mégis inkább egy pár órával korábbi történésről esik szó, nevezetesen a helybéli, a sajóládi pálos templom meglátogatásáról. Balpataki Béla plébános úr szíves invitálásának eleget téve jártuk az ősi kolostort, a templomot, és leginkább csendben, csak itt-ott kérdezve néztük a sok néznivalót. Az ember bármennyi hasonló csodát is lát, belépve a falak közé, nem tud szabadulni valami különös, sajátos érzéstől. Valami megfoghatatlan rátelepszik, csendre inti, valami kissé megszorítja a torkát. Tudja, hogy ahová mostani, magasfűzős bakancsában lép, oda már évszázadokkal korábban is léptek saruban, mezítláb, tudja, hogy ha most megszólal, hangját azok a boltívek verik vissza, amelyek évszázadokkal korábbi imák, szertartások hangjait őrzik, hogy a méternyi vastag falak egykor bizonyára rablóhordák, ke- gyetlenkedő bandák ellen is védték az ide menekülőket, látja maga előtt, hogy a gyertyafénynél kámzsás tudós szerzetesek írták beszédeiket, olvasták a régebbiek intelmeit, imádságait... „1379-ben Nagy Lajos király Czudar Péternek adja hűséges szolgálataiért a Sajó folyó melletti Laad birtokot. 1387-ből már oklevél említi, hogy Czudar Péter, István és György Lád földrészt tartozékaival remeteségül és örökös lakhelyül -adta a pálosoknak azzal az ígérettel, hogy ezen a helyen a Boldog- ságos Szűz tiszteletére kolostort - minden fajta szolgálati helyiségeivel, és pedig épületekkel és házakkal a nevezett testvérek lakóhelyéül - fognak építeni... A kolostor méreteire, kegyhely- jellegére és jelentőségére utal az, hogy már 1400. november 1-jén búcsút engedélyez IX. Bonifác pápa a sajóládi pálos kolostor templomát felkeresőknek, a perjelt pedig felhatalmazza tizenkét időszaki gyóntató alkalmazására.” (Az idézett rész Joó Tibor A sajóládi pálos kolostor című munkájából való, a Herman Ottó Múzeum évkönyvének különlenyomatából.) De, íme a könyvtár a kolostor sokszázados falai között! Ha pedig a könyvtárnak lenne szentélye, úgy a jókora szekrényt telezsúfoló könyv oda kívánkozna. Ezt az értéket - nem tudható még mennyi érték - ugyancsak a minket kalauzoló plébános úr gyűjtögette, mentette át a megmaradot- takból. Kiemelünk egy vastag, kilókban mérhető súlyú könyvet. Belelapozva az a bizonyos dohos, réges-régi, semmi máshoz nem hasonlítható papírszag érződik. Az 1500-as években nyomtatták ki! Bizony! Vitairat. „Úgy tűnik, vitatkozni mindig is tudtunk, szerettünk.” Kommentálja a fiatal plébános, majd óvatosan visszahelyezi a talán előtte csak évszázadokkal korábban érintett könyvet a szekrénybe. Arról beszélünk, hogy bizonyjó lenne ezeket a könyveket is egyszer valaki hozzáértőnek felmérni, rendezni, katalogizálni, esetleg, amennyiben arra alkalmasak, nemzeti kincseink közé sorolni. Nagyon is elképzelhető, hogy ott a helyük. Csak hát ugye az idő... Mondja fanyar mosollyal a plébános úr, és a pénzre utalva dörzsöli össze két ujját. Talán a sok festmény között is lenne nehány restaurálásra érdemes, mely értékeinket gyara- píthatná. Most porlad, pusztul mindegyik. A kolostor egyik folyosóján ellenben friss, mai képeket nézegetve időzhetünk bármeddig is. Demeter István képei várják itt az érdeklődőket már több éve. Bizonyos, hogy nem sok embernek ismerős a név, álljon itt nehány sor bemutatásul: „E művek alkotója pap volt. Tanúsíthatom: a legiga- zabbak közül való. Festőként autodidakta, az önművelők legigényesebb fajtájából... E művekben meg fogjuk érezni zaklatott századunk művészetének összefoglalt tapasztalatait. Mindezt egy rendkívül szuggesztív egyéniség mindent ötvöző személyiség-jegyeiben. Remélhetőleg ez az emlékkiállítás ráirányítja a figyelmet egy mindannyiunkat gazdagító örökség általánosabb birtokbavételére.” Mindezt Feledy Gyula írja müvésztársáról. Leginkább hát eme friss élmények szolgálnak témául most házigazdánk asztalánál, ki a vastag hurkával, saját termésű, kvaterkázó itókájával marasztal bennünket. A soksok értékről szólunk, mely körül vesz mindnyájunkat, de vagy tudunk róluk, vagy nem. Leginkább nem. Az asztaltól felállva, a tornácról a kertet látjuk. Pár éve még nem művelték, most pedig - az amúgy nagyon is városi, urbánus új gazda - itt termelte meg a krumplit. Ugyannyira, hogy idén egyetlen kilót sem kényszerül vásárolni. A piacot járók ismerik eme mondat súlyát. A régi érték, a darabka föld tehát ismét megelevenült, adja magát, adja, amiért a világon van. A féleresz alatti kenyérsütő kemencét mustrálgatjuk. Ki tudja ez is mikor evett parazsat, mikor vidámkodott füst- bodroktól kéménye. De jön a tavasz. Egy kis meszelés, takarítás, próbafűtés után... Majd meglátjuk. Esetleg kipróbáljuk a lángost. Kertből frissen szedett kaporral. Az Itt-Hon konyhája Egy szikszói háziasszony nyújt segítséget tortareceptjeivel ahhoz, hogy a születésnapi dobostortát házilag hogyan készítsük el. Dobostorta Hozzávalók: 2 egész tojás, 4 tojássárgája, 15 dkg porcukor, egy kis vanília, 4 tojásfehérjének a habja, 15 dkg liszt. Elkészítés: A dobostorta igen kiadós, ha nem kerek formában készítjük el, hanem szeletekben, tehát egy sütőlapon sütjük ki az anyagot. Egy tálban habosra keverünk 2 egész tojást, négynek a sárgáját 10 deka porcukorral, s egy kis vaníliával. Ezután hozzákeverjük a 4 tojásfehérjének nagyon kemény habját, amelybe 5 deka porcukrot tettünk, s végül hozzáadjuk a 15 deka szitált lisztet. Vaja- zott pléhre lisztet szitálunk, s vékonyan felkenjük rá a torta anyagát. Forró sütőben sütjük. Amint kisült a lap, azonnal, vizes késsel felvágjuk, mert később törik. Ha kihűlt, a tortalapokat - egy kivételével - krémmel töltjük meg, és hűvös helyen tároljuk. A visszahagyott lapot bevonjuk karamellel. A karamell elkészítése: 14 deka porcukrot óvatosan felmelegítünk egy palacsintasütőben úgy, hogy a melegítés alatt a cukor felolvadjon, és lassan bar- nuljon. Állandó keveréssel barnára (világosbarnára) pirítjuk, és a kész kara- mellt egy vajazott tortapléhre vagy márványlapra helyezett dobostortalapra öntjük. Vajas késsel eligazítjuk. Ezután a kés élét ismét vajban végighúzzuk, s a fedőlapot a kívánt nagyságú szeletekre felvágjuk. Igen ajánlatos a tortalapot kissé felmelegíteni, és azután ráönteni a karamellt, mert így a felvágásig nem tud megkeményedni. A felvágott szeleteket a tortára rakjuk, amely addigra mái- teljesen hideg. A tortához szükséges krém elkészítése: 15 deka lágyított csokoládét, 1 egész tojást fél deci tejjel, 12 deka porcukorral felfőzünk sűrű krémmé, majd a tűzről levéve, 20 deka friss teavajat keverünk bele. Habosra kikeveijük, lehűtjük, és ismét habosra kikeveijük. Gesztenyetorta Hozzávalók: 25 dkg főtt gesztenye, 3 dkg reszelt csokoládé, 25 dkg vaníliás porcukor, 8 tojás, 4 dkg porcukor, 10 dkg liszt. Elkészítés: mély porcelántálba 25 deka áttört gesztenyét teszünk. Ezután 3 deka reszelt csokoládét, 25 deka vaníliás porcukrot, 8 tojássárgáját ugyancsak beleteszünk a tálba. Az anyagot jó habosra keverjük, és fakanállal könnyedén belekeveijük a 8 tojásfehérjének 4 deka cukorral keményre vert habját, végül a 10 deka lisztet. Vajjal kikent és lisztezett formában, öt lapban, lassú tűznél megsütjük. A lapokat vaníliás, cukros tejszínhabbal megtöltjük, felszeletelve egymásra rakjuk, a tetejét pedig csokoládéöntettel bevonjuk, majd szintén felszeleteljük. Tortalapoknál legcélszerűbb a lap alsó felét bevonni, mert az simább, mint a felső.
