Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-11 / 60. szám

II ÉM-héfivége ^ ÉM-interjú Március 11., Szombat A várostörténet folytatódik Hajdú Imre A város egyik híres polgármestere Soltész Nagy Kálmán (a képen bottal) 1900-ban. Mellette Rácz György városi tanácsos látható. Fotó: EM-archív Tavaly jelent meg Dobrossy Istvánnak, a megyei levéltár igazgatójának könyve Miskolc írásban és képekben címmel. A könyvnek már megjelenése pillanatában óriási volt a sike­re, ugyanis messze-messze felülmúlta tartalmában, tény­anyagában a Miskolcról korábban megjelent útikönyveket. De nemcsak gazdag várostörténeti anyaga miatt vált népsze­rűvé, hanem a megírás, a megjelenítés módját illetően is. Mi­közben a hitelességre, pontosságra precízen törekedett, ezt „népnyelven”, mindenki számára közérthető módon tette, s nem túl terjengő terjedelemben, rendkívül gazdag fotóanyag­gal szemléltetve mutatta be megyeszékhelyünk értékeit. Már a megjelenés pillanatában sokan megkérdezték ma­gától a szerzőtől is: lesz-e folytatása? E kérdésben természe­tesen az óhaj is megfogalmazódott, s nem csupán a város lo­kálpatriótái részéről. Sok ezer „gyökertelen” miskolci is kere­si a miskolcivá válás serkentőit, medicináit, s ebben a hely- és útkeresésben bizony jó útikalauz, fogódzó a múlt, különösen, hogy az nem is volt akármilyen. Ellenkezőleg! Küzdelmes és sokszor dicső, példaértékű volt, melyet a maiak ország-világ előtt bátran felvállalhatnak. De ehhez mindenekelőtt az kell, hogy a mai városlakók megismerhessék e múltat. Sőt, tovább megyek, ehhez az ismeretszerzéshez nemcsak anyagot, ha­nem biztatást is kapjanak. Dobrossy István könyvével ezt a missziót vállalta fel. Misszió ez, amelynek - s ezt örömmel adom tudtára min­den érdeklődőnek - lesz folytatása. Méghozzá rövidesen, egész pontosan május elején. Miskolc város ünnepére ugyanis meg­jelenik a folytatása a Miskolc írásban és képekben 2. kötete. Hogy mi minden lesz olvasható benne, arról maga a szer­ző minap a következőket mondotta:- Az első kötet a sok dicséret mellett egy szempontból kri­tikát kapott. Nevezetesen, sokan kevesellték a szöveges részt. E kritikákat, kérdéseket is figyelembe véve, a második kötetben egy-egy téma bővebb tálalásban kerül majd bemu­tatásra. Ez az új kötet igazából négy nagy témakört ölel fel. Egyik ilyen része lesz a Miskolc város polgármestereinek bemutatá­sa. Úgy gondolom, minden miskolci lokálpatriótának ismer­nie kell, hogy kik voltak a város meghatározó vezető emberei, •s mit tettek, hogyan munkálkodtak e városért. 1873-tól - ak­kor lett a korábbi főbíróból polgármester - 1950-ig (akkor ve­zették be a tanácselnök funkciót) Miskolcnak 12 polgármes­tere volt. Néhányukra, főleg az utcanevek kapcsán sokan em­lékeznek, így Soltész Nagy Kálmánra, Szentpáli Istvánra vagy Hodobay Sándorra. De sokak előtt úgy gondolom isme­retlen például Tóth Dezső, Gálffy Imre, Szlávy László neve. A könyv következő fejezete a város szívét, a Zsolcai kapui ipartelepet mutatja be. Nemigen gondolnák az emberek, hogy itt - főleg a mezőgazdaságot segítendő -12 gépgyár dolgozott. De olvashatnak majd a Zsolcai kapu kialakulásáról, a Gömö- ri pályaudvarról, a Hági étteremről, a Fehér Kakas fogadóról, a Lichtenstein- és a Tárkányi-házról is érdekes adatokat, tör­téneteket. A harmadik nagy fejezet a Széchenyi utca polgár- és üzletházait, azok történetét idézi fel a színháztól lefelé a mai Centrum Áruházig. A negyedik rész pedig a miskolci gyógyszertárak, ispotályok és bérházak történetet meséli el. Mindezeket a témákat bőséges fotóanyag is illusztrálja majd. Az elmondottakhoz magunk részéről annyit tehetünk hoz­zá: várjuk a város napját, várjuk a könyvet! Dobrossy István várostörténész Fotó: Fojtán László Nem szembesültek a kádárizmussal A társadalom biztonságot vár, és változatlanul az államra számít Bujdos Attila A rendszerváltással kapcsolatban gyakran hangoztatott vélemény, hogy a politikai for­dulat nem hozott lényegi változást az embe­rek életében. Az elmúlt négy évben az előző hatalom köreiben megfogalmazódott az is, hogy a társadalom nem örül a ráköszöntött szabadságnak, „lehajtott fejjel járnák az emberek”. Örkény Antallal (41), a rendszer- váltás hatásait kutató szociológussal folyta­tott beszélgetésünkben azt próbáltuk meg tisztázni, hogy miként élte meg a társada­lom a rendszerváltozást. □ A rendszerváltás után megjelent, Csepeli Györggyel közös Alkony című könyvükben ezt írják: „a változásra váró társadalom mintha olyan színielőadásra készülne, mely­nek nemcsak szereposztása kialakulatlan, de az is bizonytalan, hogy mi is lesz a volta­képpeni darab, nem is beszélve a lehetséges rendezők személyéről”. Kiknek az életében hozott változást az elmúlt négy és fél év ? • Az embereket különböző mértékben érin­tette a rendszerváltás. Ha megnézzük a leg­többet és a legkevesebbet keresők tíz száza­lékát, növekedett a köztük lévő távolság 90 és 94 között. Vagyis akik jól élnek, most je­lentősen jobban élnek. Ma különösen azok­nak a rétegeknek a helyzete súlyos, ame­lyeknek nem csupán átmenetileg, hanem tartósan csökken az életszínvonala, és válik bizonytalanná az állása. A rendszerváltás hiába hozott pozitív változásokat is, a nega­tívak miatt az emberek gyanakvóak a válto­zásokkal, a gazdagokkal, a döntéseket meg­hozó politikusokkal szemben, s ez további feszültségeket generál. Ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy a közhangulat Magyarországon ma nagyon rossz. □ Milyen volt a közhangulat a rendszervál­táskor'? • Az akkori kutatásunkból - amire utalt - az derült ki, hogy miközben mindenki örült a politikai fordulatnak, az emberek gondol­kodásában, vágyaiban és motivációiban a politikai rendszerváltás konkrét következ­ményei nem jelentek meg. Illetve ami megje­lent, furcsa ellentmondásokkal volt terhes. Ilyen ellentmondás volt az is, hogy a rend­szerváltás leglényegesebb értékcélzatát - a liberális-demokratikus politikai intézmény- rendszer és a piacgazdaság felépítését - ép­pen az állami-újraelosztó szférában dolgozó értelmiségi réteg képviselte. Miközben mondjuk az akkor épp kialakulóban lévő vállalkozói szférában inkább ódzkodtak a piacgazdaságtól és a liberális értékektől. □ Mi lehet ennek az ellentmondásnak az oka? Felkészületlenül érte a társadalmat a fordulat? • Közép-Kelet-Európa történelmében a 19. századtól a modernizáció gondolata a leg­tisztábban mindig is értelmiségi miliőben jelent meg. A Kádár-rendszerben is gyak­ran ábrándoztak, és megpróbálták maguk­nak megfogalmazni, hogy mi helyettesíthet­né azt a rendszert, amiben akkor éltünk és aminek - úgy tűnt - nem volt alternatívája: ez volt a dolog lényege, minden azt sugallta, hogy a birodalom rendíthetetlen és örökre szól. Bár az emberek szívesen hallgatták az értelmiség szocializmus-kritikáját, és nagy reményeket tápláltak a fordulat iránt, de a társadalomnak ugyanakkor megvolt a Ká­dár-rendszerben kialakult technikája a mindennapi túlélésre. E technika legismer­tebb megnyilvánulása Magyarországon a második gazdaság volt. A politikai rend­szerváltás után az emberek azt látták, hogy a szocializmus összeomlásával éppen a kis­vállalkozói szférát jelentő második gazda­ság szűnt meg - amelyiknek az volt a célja, hogy az ebben szerepet vállalók leszakadá­sát megakadályozza, hogy extrajövedelem­hez juttassa az embereket -, ami a biztonsá­gukat jelentette. A mai napig nem látták be: szembe kell tudni néznünk azzal, hogy a gazdasági feltételeink jelenleg leginkább az életszínvonal, a fogyasztás csökkenését eredményezhetik, a bizonytalanság, a sze­génység növekedését fokozzák. S nemcsak a társadalom, de a politikusok számára sem tudatosul: jelenleg a harmadik világ felé csúszik az ország. □ Érdekes, amit mond, hiszen a kormány­váltáskor a közvéleményformáló értelmiség pont azt hangoztatta a szocialista-szabadde­mokrata. koalíció létrejöttében reménykedve, hogy ez majd esélyt ad a fejlett világhoz való csatlakozásunkhoz. Ezek szerint ön az új kormány praxisából már konkrét példákat is tud mondani arra, hogy alaptalan volt az optimizmus, mégis a harmadik világ irá­nyába haladunk? • A rendszerváltás óta eltelt időre gondolva feltételezem, hogy a politikusokat alapvető­en jó szándék vezérli. De a döntéseik nem feltétlenül egyeznek meg a társadalomban meglévő várakozásokkal. □ Tudjuk-e a kutatásokból, hogy mit vár a társadalom? Akar-e például polgárosodni? • Akarna, ha tudná, hogy mi az. Az értelmi­ség és a politika használja az olyan fogalma­kat mint a modernizáció, a polgárosodás, de nem egészen világos, hogy milyen értelem­ben. Mivel többnyire elméleti indíttatású a jövőképük, ezért úgy tűnik, hogy egyetlen Miközben mindenki örült a rendszerváltással együtt járó politikai fordulatnak, az emberek nem számoltak ennek következményeivel. Azzal, hogy megszűnik a sokak számára egzisztenciális biztonságot jelentő második gazdaság, s hogy maguknak kellene megoldaniuk a problémáikat. A legtöbben bajaikra gyógyírként ma is az államot tudják csak elképzelni maguknak. Erről Örkény Antal szociológus beszélt lapunknak nyilatkozva. Örkény Antal: Nem látom ma sem, hogy fi­gyelembe vennék az embereket Fotó: Nagy Gábor (ISB) út kínálkozik számunkra: a nyugat-euró­pai. Szerintem pedig éppen az a probléma, hogy nagyon sokfajta út van. Alapvetően azt kellene tehát eldönteni, hogy mit akar a kormány és a politikai rendszer: a teljesen szabad piacgazdaságot, méghozzá az erede­ti tőkefelhalmozás korára jellemző ideállal, vagy ellenkezőleg, éppen a kistulajdonon alapuló magángazdaságot szeretné gyámo- lítani. Az előző kormány is e kettő között in­gadozott, mint ahogy a jelenlegi is. A kár­pótlási törvény kifejezetten a kisvállalkozá­sokon alapuló piacgazdaság létrehozásának szándékáról árulkodott, miközben a nagyvál­lalatok, a nagytőke szerepét hangsúlyozó poli­tika szintén jelen volt a magyar közéletben. □ Milyen szempontok alapján kellene eldön­tenie ezt a dilemmát a politikának? • Nem annyira az elvekből és a modellekből kellene kiindulnia, hanem abból, hogy mi az örökségünk. A magyar államszocialista ve­gyesgazdaság kialakulásakor a rendszer mindenkinek megadta a lehetőséget az egyéni érvényesülésre. Részben azért, hogy korlátozza a társadalmi szolidaritást. A Ká­dár-éra tehát modernné tette a társadalmat annyiban, hogy a tradicionális családoknak - mint munkaerőpiaci egységeknek - a sze­repét csökkentette. Ezzel szemben például Görögországban a családi vonás borzasztó erős maradt: náluk a gazdaság zömében máig családi alapon szerveződik. A görög társadalomban jelentős - élénkítő - szerep jut a külföldi görög tőkének, ami segíti az ot­tani családokat, élénkítő szerepe van. Ma­gyarországon az elmúlt négy évben a politi­ka nagy súlyt fektetett a nemzettudat rene­szánszára, ugyanakkor a külföldi magyar erőforrásokat nem tudta bekapcsolni a gaz­daságélénkítésbe. □ A társadalom mit szeretne: milyen irányt szabjon a fejlődésnek a politika? • A társadalom elsősorban biztonságot akar, és azoknak a magatartásmintáknak a folytatását várja, amelyek a késő Kádár­korszakban váltak általánossá. Egy 1991-es felmérésünkben azt vizsgáltuk, hogy az em­berek hogyan látják a társadalmi igazságos­ság, a szegénység, a gazdaság, az elosztás kérdését, az állam szerepét. Miközben a rendszerváltással együtt jár, hogy az állam szerepe csökken a gazdaságban, a magyar polgár az államtól mégis elvárja, hogy mun­kahelyeket teremtsen. Tehát a tulajdonától megszabadulni készülő államra nyomás ne­hezedik: munkahelyeket kell garantálnia. Miközben a piacgazdasággal együtt jár, hogy mindenki annyit keres, amennyit tud, az emberek szerint az államnak maximálni kellene a gazdagok jövedelmét, mert micso­da igazságtalanság, hogy vannak gazdagok és szegények. Én nem az embereket akarom kárhoztatni ezért, csak azt mondom, hogy éppen az előbb vázolt sajátos társadalomfej­lődés következtében hiányzik az az alterna­tív környezet, amelyben nagyon sok helyről számíthatnak segítségre, kaphatnának biz­tonságot. Mondjuk az önkormányzattól, a lakóhelyi vagy munkahelyi közösségüktől. □ Ez kinek a hibája? • Nem feltétlenül hiba, ezek tények. Ame­lyekre politikai elképzeléseket lehet alapoz­ni a társadalmi feszültségek csökkentése, a társadalom modernizációja érdekében. Hogy a társadalom képes legyen önmaga megszervezésére a megváltozott körülmé­nyek között is, képes legyen új intézményes­szervezeti formákat kitalálni. Hogy az em­berek új alternatívákban gondolkodhassa­nak. Ma mindenki úgy érzi, hogy neki kell megoldani a problémáját - ami igaz is, ez a következménye a rendszerváltásnak -, mi­közben azt nem érzi, hogy megfelelő segítsé­get kapna ebben. Csak az államot tudja ki­találni magának. □ Igen, csakhogy akinek statisztaszerep ju­tott, talán nem alaptalanul várja az állam segítségét. Mondjuk Borsodban nehéz nagy dolgokra, vállalkozni, mert aki a pénzt adná hozzá, hiányolni fogja azt az infrastruktú­rát, ami más országrészekben adott. Vagyis más országrészekben elvileg nagyobb az esély a boldogulásra is. Ezen az ember elég nehe­zen tud változtatni, talán jogosan kéri szá­mon a dolgot az államon. • Az emberek tulajdonképpen úgy váiják el az állami gondoskodást, hogy közben egyéni trükkökkel kijátsszák az államot. Nem tud­juk, mekkora a feketegazdaság mértéke, s így az összes gazdasági statisztika tényszá- mai megkérdőjeleződnek. Nem alakult ki az adómorál a társadalomban, ami nem vélet­len. Ha tudnák, hogy miért vonják el, mire használják azt a pénzt, ha az a pénz tényleg oda menne, ahová ígérik, és nem lenne olyan horribilis az elvonás, mint amilyen, akkor az emberek nem csalással akarnák túlélni a piacgazdaságot is, ahogy túlélték a kádárizmust. Ez teljesen demoralizáló és a költségvetési tételeket is csökkenti. Miköz­ben a kormány azon iparkodik, hogy külön­féle megszorításokkal rendbe tegye a ház­tartását. Alapvető kérdés, hogy a restrikci­ón kívül tud-e mást is mondani az emberek­nek, valami pozitívat. Most például jelentő­sen csökkentették az adót a vállalkozói szfe- rában, de nem látom ennek a propagandá­ját. Budapesten felépítenek egy teljes bicik- liút-hálózatot, de hiányzik az a fajta megje' lenítése, amitől mindez fontossá válik aZ emberek számára is. Úgy történnek a na­gyon fontos lépések is, mintha vesztésre ját­szanának a politikusok. Ha már az adósság' terheink miatt makroszinten nem lesz nagy kilábalás, az a kérdés, hogy mikroszinten,3 mindennapi életben, a mindennapi társada­lomban mit lehet elérni. Q És mit lehet? • Ez az embereken múlik, a politikusokra nem nagyon lebet számítani. HA politika azért nem „adja el” a jó döntésé­it, mert nem képes rá, vagy azért, .mert az 0,1 által említett eldöntetlen állapotban letß’ dzik, azaz nem tudja, hogy milyen irány szabjon a társadalomnak, és bizonytaju abban, hogy milyen fogadtatásra találna mindez. , • Nem is érzi, hogy ezt neki el kellene ad­nia. Az a fajta társadalmi szakadás, ami a értelmiséget és a vezetői réteget mindig 1 elválasztotta a társadalom mikrovilága^0 > változatlanul fennáll. A viták továbbra 'S f méleti szinten folynak, és nem is látja ’ hogy az emberek mennyire nem értik a K lönböző döntéseket. A nyilvánosság P®"? szintén elitista. Az az értelmiségi vita g>'° rűzik tovább benne, ami a mindennapi e bér számára nagyon nehezen fordítható • Meg kellene találni azokat a technikák’ amelyekkel a helyi társadalom a saját úgy ^ it meg tudja beszélni, és amelyek révén eZ . a kitárgyalt ügyek könnyebben tudnan^ felszivárogni az országos politika szintjei ■■■ □ Az ön által eddig elmondottakból úgy ^ ^ nik, hogy azoknak van igazuk, akik szeri ^ rendszerváltás utáni kormányoknak nein került mozgósítaniuk a társadalom meglévő energiákat. • A korábbi koalíció legfontosabb poü * szándéka az volt, hogy olyan rendszerit _ zon létre, amelyik nem a kádárizmus ‘°,úz. tása, hanem az egész kádárizmust lenu za. Az elmúlt fél évben ugyan nem nyu vissza korábbi korokhoz, de az új hat aá^- sem szembesült vele, hogy mi is volt a K j rizmus, mik az örökségei, mi az, amitc meg kellett szüntetni - például a sz®lTI' szabadság súlyos korlátozását -, de a . kor kialakult magatartásmintákat, go kodási elemeket, amelyeket az embere is vallanak nem lehetett és nem isLzrni- megszüntetni. Ezt nem sikerült leim Elitista politizálás folyik, mondhatnám túrharc. Csak most nem a nemzet az _ kérdés, hanem a piacgazdaság, a ejn mus, a szociális gondoskodás. De ebbe ^ tudnak semmit sem előrelépni, és ne Je­náinak semmi mást, mint amit a JNe kormány abbahagyott, tüzet oltónak- milyen az a társadalom, amelyiketav?eiiene, gi politikai vezetésnek képviselne Ke ^ hogy figyelembe vennék az emberek > ^ nem látom ma sem. •<-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom