Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-11 / 60. szám
Március 11., Szombat ÉM - riport ÉM-hétvége III Az atomerőmű nem „időzített bomba” A fizikus szerint az energiatermelésnek hosszú távon nem látszik más alternatívája Nukieáris'balesetek a volt Szovjetunió területén Csernobil (Ukrajna) Jan. 29 - A reaktort lezárták annak a csővezetéknek a meghibásodása miatt, amelyikben a vizet szállítják a reaktor hűtésére vészhelyzet esetén. Sugárzás nem volt. Ez a helyszíne az eddigi legsúlyosabb nukleáris" balesetnek. 1986 áprilisában Szentpétervár (Oroszország) 1995. jan. 31. —Az automata biztonsági . rendszer lezád egy reaktort, men a :: reaktorban tévésén kikapcsoltak egy te i generátort. Sugárzás nem volt. Cseljabinszk-65 (Oroszo.) 1957. szept. 29. — Nukleáris- hulladéktarlaly robbant fel egy titkos szovjet atomerőműben, az Urálban. Kb. 11000 embert evakuáltak. u. • Toniszk-7 (’Oroszo.)' 1993. április 6. — j Urániumhulladék I szabadult ki. amikor | egy föld alatti tartály !. felrobbant és elégett. ; 1990-ben innen került í nukleáris szennyezés ; a közeli Tom folyóba, i Mangisztanszkij erőmű (Kazahsztán) 1994. dec. 23-24. — Szivárgás volt a hűtőrendszerben. Illetékes szerint sugárzás nem volt. Nagy hullámokat vet hazánkban is a határainkhoz közel lévő szlovákiai mo- chovcei (mohi) atomerőmű építésének befejezése kapcsán kialakult, nemzetközivé terebélyesedett vita. Az ügyben számos környezetvédő és politikus is kifejtette már álláspontját. Mi az atomkutatással foglalkozó fizikus véleményére voltunk kíváncsiak. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetének igazgatója így vélekedik:- Először is általában az energiatermelés előnyeiről és hátrányairól kellene szólnunk. Kockázat nélkül nincs energiatermelés. Ha fát vagy más szerves anyagot égetünk el, nagy a széndioxid-kibocsátás, ha szenet, akkor emellett megjelennek a nehézfémek és a kén-dioxid. Különösen a rossz minőségű szenet felhasználó erőművekből pedig több radioaktív anyag jut a környezetbe, mint egy atomerőműből. A - hangsúlyozom - modern atomerőművek a környezet- szennyezés mértéke szempontjából a legtisztább energiatermelőknek minősülnek. A környezetért aggódó emberek azonosítják az épülő mohi atomerőművet a csernobilivel. Pedig nem ugyanarról a dologról van szó! Az úgynevezett VVER-213-as típusú reaktor, mint amilyen a Mochovcében épülő is, jóval korszerűbb, mint a katasztrófát okozó RBMK típusú csernobili volt. Mindemellett a mohi erőmű a bohunicei erőmű két olyan blokkját készül felváltani, amelyek kevésbé modernek, bár azok sem csernobili típusúak. Azzal a nézettel teljesen egyetértek, hogy csak annyi energiatermelő-üzemet kell építeni, amennyire elengedhetetlenül szükség van. Nem szabad sem a hagyományos energiahordozókra, sem a hasadóanyagokra alapozott energiatermelést túlméretezni, mert ez környezeti kockázattal jár. Ugyanakkor gondolnunk kell arra, hogy lesz- e energiánk ötven vagy száz év múlva. És ez az igazán nagy gond! Mi, fizikusok, nem látjuk annak reális lehetőségét, hogy egy-kétszáz év múlva atomerőművek nélkül tudnánk energiát termelni. Ezért mi nem tudjuk azt tanácsolni, hogy hagyják abba az atomerőmüvek fejlesztését. Ugyanígy dolgozni kell az elhasznált nukleáris fűtőelemek tárolásának tökéletesítésén, lehetséges semlegesítésén is — ez okozza ma az atomiparnak a legnagyobb gondot. Visszatérve konkrétan a mohi erőműre: ha építését az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank nem támogatná, s nem francia és német részvétellel fejezik be ezt az erőművet, csak szlovák erőből illetve orosz közreműködéssel, azt a rosszabbik megoldásnak tartanám. Számomra a nyugati részvétel az erőmű kivitelezésében, biztonsági berendezéseinek szállításában azt jelenti, hogy ez az erőmű lényegesen biztonságosabb lesz, mint más megoldás esetén. Nagyon fontos az is, hogy egy erőmű üzemeltetése milyen igazgatási rendszerben történik. A csernobili balesetet egy más konstrukciójú, elavult erőműben nagyon súlyos emberi mulasztások illetve a igazgatási rendszerben lévő problémák okozták. Ezek a veszélyek a mohi atomerőmű esetében - mivel a szlovákok a nyugat-európai rendszert kívánják alkalmazni - nem látszanak. Mindennek ellenére nagyon lényeges, hogy a magyar kormány ezzel az erőművel kapcsolatban mindazokat a garanciákat, amelyek Nyugat- Európában szokásosak, megkapja. Magyarán az országok értesítsék egymást az erőművel kapcsolatos legapróbb gondokról is. Ebbe - minden irónia nélkül - az is beletartozik, ha kigyullad a titkárságon egy szemétkosár. Egy atomerőmű igazgatási rendszerében olyan szoros fegyelemnek kell lennie, mint a nukleáris csapásméró eszközök katonai irányításában. A közvéleményt is tájékoztatni kell minden, az atomerőműveket érintő kérdésről. Ez annál is inkább szükséges, mert az embereket egyesek sajnos - ilyen vagy olyan szándékkal, nézetem szerint - a kelleténél kissé jobban ijesztgetik az atomerőművek veszélyeivel. Egy atom-erőműnek olyan szigorú biztonsági követelményeknek kell megfelelnie, hogy súlyos emberi mulasztások sem, csak egy nagyon nagy méretű meteoritnak az objektumba csapódása, vagy egy rendkívüli erejű földrengés okozta rongálás idézhetne elő katasztrófát. Ezek valószínűsége azonban igen csekély. Természetesen senki sem szereti a valószínűség fogalmát, mikor emberéletekről van szó. De véleményem szerint nem áll fönn olyan közvetlen veszély, amely miatt — ha Szlovákiának égető szüksége van erre az energiára, s a mohi erőmű megindítása fejében leáll a bohunicei erőmű két blokkja - ne fejezhetnék be ezt a beruházást. Nem tudok arról, hogy nemzetközi tiltakozásra bárhol a világon leállítottak volna egy atomerőmű-építkezést. A vitatkozásnál sokkal lényegesebbnek tartom azt, hogy az országok együttműködése ezen a területen olyan nyílt és sokoldalú legyen, hogy ha egyszer szükséges atomerőművet létesítem, akkor az erőmű biztonságos üzemeltetése érdekében közösen mindent meg tudjanak tenni. Az egyes államok polgárainak tehát meg kell adni a lehetőséget arra, hogy tájékozódjanak az üggyel kapcsolatban. Ha félelmet keltünk, ha az emberek nem tudják, hogy pontosan miről is van szó, az sokkal rosszabb, mintha esetleg hosszas procedúrával meggyőződnek az emberek arról, hogy kell-e tartamuk valamitől vagy sem. A radioaktivitásra misztikus félelemmel tekintünk. A világűrből nap mint nap érkező sugárzás sokkal nagyobb, mint amit egy atomerőmű normális működés mellett kibocsáthat... Nem hiszem, hogy a modern atomerőművek olyan közvetlen, azonnali veszélyt jelentenének életünkre, ami miatt most hisztériát kell kelteni. Nukleáris-hulladék elhelyezése Egy tizenöt éves vizsgálat szerint lehet biztonságosan tárolni a nukleáris hulladékot, mint ahogy a kanadai Pajzsban történik. Ez egy hatalmas gránitterület a Hudson-öböl körül. A helybeliek szerint a hulladéktárolás munkaalkalmat és jövedelmet adhat az embereknek. x AECL-szeizmográf j a Terepkutatási területek a Természet analóg vizsgálat; • Egyéb vizsgálatok .vJSF Föld alatti tárolóhelyiség Elhelyezés 1000 méter mélységben, egyetlen szinten, ahol kb. 10 millió használt üzemanyagköteg fér el. J Ötvözött cirkóniumcsö (üzemanyagtartó) F >£*»•.-----------------A csőben uránium-dloxld kerámiapelletek F°rrás: Atomenergia Kanada AP / Tonia Cowan ÍGY HÓNAP TÖRTÉNÉSEI 1995. február 3. - A magyar határhoz közel épülő atomerőműről jövő héten rendezendő fórum előtt nem célszerű a kormány álláspontját ismertetni - mondta Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter. 1995. február 13. - A mohi atomerőmű ügyét csak tárgyilagosan és politikamentesen szabad kezeim, nehogy elmérgesedjen a helyzet. Kevés az esélyünk arra, hogy megakadályozzuk az erőmű felépítését. A legtöbb, amit tehetünk, hogy az ermtett országokkal közösen Próbáljuk meg garantálni a létesítmény biztonságos működését - mondta Baja Ferenc. 1995. február 14. - A magyar °ynyezetvédők is gyákorolja- nak nyomást a kormányra! Eire szólította fel a zöld pártok európai konföderációja a magyar Zöld Alternatíva pártot. A zöld párt már felvette a kapcsolatot a környezetvédelmi minisztériummal. A tárca türelmet kért a szlovák miniszterelnök látogatásáig. Azóta kiderült, hogy a tárcának nincs megfelelő válasza erre a problémára - mondta Droppa György, az alternatíva társelnöke. 1995. február 14. - A kormány a lehetséges lépéseket már megtette a mohi atomerőmű ügyében: közreműködött a közmeghallgatás megszervezésében. Szó nincs arról, hogy a magyar kormány a megadás taktikáját folytatná; pusztán reálisan értékeli a helyzetet - hangsúlyozta Kovács László külügyminiszter. 1995. február 16. - Az ügyben nemcsak a kormány, de Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter személyes felelőssége is felvethető, aki nyilatkozataiban azt hangsúlyozza, hogy nincs már mit tenni a mohi atomerőmű ellen - hangoztatta Deutsch Tamás, a Fidesz alelnöke. 1995. február 22. - Nyolc környezetvédő szervezet levelet írt Bőd Péter Ákosnak, az EBRD magyarországi igazgatójához, hogy szavazatával ne támogassa az atomerőmű megépítéséhez nyújtandó kölcsönt. 1995. február 23. - A mohi atom-erőmű megfelel a nemzetközi biztonsági normáknak, és még baleset esetén is műszakilag kizárt, hogy radioaktív-szennyezés nagy távolságra jusson el - ismertette a Magyar Nukleáris Társaság álláspontját Szatmáry Zoltán. 1995. március 6. - A Fidesz sürgős eljárást kérve terjeszti a parlament elé azt az országgyűlési határozati javaslatot, amelyben a mohi atomerőmű megépítésével kapcsolatos kormányzati teendőket foglalja össze. A javaslatban a fiataldemokraták szorgalmazzák többek között, hogy a kormány nemzetközi egyezmény megkötését kezdeményezze Szlovákiával, s ebben rögzítsék: a mohi atomerőmű üzemelése soi'án esetlegesen előforduló balesetekért a szlovák fél kártérítést fizessen Magyarországnak. Ah! Oh! Priska Tibor Egyik pillanatról a másikra kicsinyekké váltunk. Nem! Inkább jelentéktelenekké. Mind a négyen, kik ott toporogtunk a posta ablaka előtt, várván, hogy ránk kerüljön a sor, és átvegyük ki tudja minő küldeményünket. Nem is lett volna semmi baj, maradt volna mindegyikünk az aki-ami, de hirtelen megjelenült a modern ember, a menedzser, aki nyáron rövid ujjú ingben, nyakkendőben, felnyírt hajjal, a világ minden időzónáját mutató, 600 méter mélyig garantáltan vízmentes búvárórával, számkombinációval, valamint idegen beavatkozás esetén, robbanó szerkezettel felszerelt diplomatatáskával ül be, száll ki a frissen mosott-vasalt nyugati márkájú kocsi- jába-ól, arcán a reklámokból jól ismert víkend-, pardon, week-end-érzést sugározva. Tehát megjelent korunk hőse (Elnézést Lermontov úr, de már ideje lenne Magának is meg- jelenülnie!) megjelent és... Telefonált. Pedig már ott állt közvetlenül az ablak előtt, bélül a kisasszony már keresgélte az átnyújtott postai értesítő alapján a küldeményt illetve küldeményeket, mivel több értesítő is létezett, tehát bármely pillanatban megkaphatta volna a nyilván rendkívül fontos akármit, ehelyett viszont... Hát igen, ehelyett kivett a zsebéből egy ilyen izét, ezt a kicsiny, ötletes készüléket, melyen nyomkodhatja a gombokat, és felhívta a... Hát aki éppen otthon tartózkodott. Ha akartuk, ha nem, megtudhattuk mind a négyen, plusz a postáskisasszony, hogy momentán nem kereste senki. Azonkívül megtudhattuk azt is, hogy a menedzser, kinek ily korszerű eszközök állnak rendelkezésére, hát most éppen a postán tartózkodik, és majd innen ide, meg amoda megy, vagy sehová... A kisasszony bévülról közben már átadta a küldeményt, oda tartotta az aláírás eszközlésére szolgáló füzetet, a szabványtollat, az aláírás meg is esett, a küldemény átvetetett, persze közben megállás nélkül folyt az éterben a magas szintű diskurzus. Úgyannyira, hogy az illető menedzser izgalmában sétálni kezdett, miként szokás az irodában, a lépések számáról mi is lemérhettük, nagyjából mekkora lehet ama iroda, valamelyikünk elébbre is merészkedett a maga nyomtatványos értesítőjével, nagy bátran át is adta az ablakon túli kisasszonynak, ki készséggel kereste is a keresendőt, amikor az eleddig le s föl sétálgató, az otthoni állapotokról izgatottan kérdezgető tele- fonálós egyén hirtelen ott termett, és kérdé a kisasszonyt, mintha más egyén nem is lenne az ablaknál, hogyaszongya miért is nem kapja meg a másik értesítő által jelzett akármit? Mondja a kisasszony angyali türelemmel, hogy miként már harmadszor közli, azért mert ez még nem érkezett be. Még a kézbesítőnél van. Csak ne tedd le! Várd ki, amit mondok! Közli erélyesen a telefonba a menedzser - áld -, niint tudjuk, nyáron nyakkendősen... rövid ujjú ingben stb. így hát továbbra is megtudhatjuk mind a négyen, hogy otthon amúgy nagyobb dolgok nem történtek, nem is várhatók, de jól tudjuk azt is, hogy a telefonálós egyén jelenleg a postán tartózkodik, és éppen telefonál. Mindezt pedig hallanunk kell, végigvárnunk kellő áhítattal és irigységgel, hiszen négyünkből sem néz ki egy ilyen telefon. Egyikünk szakasztott olyan, mintha munka- nélküli segélyre várna, a mögötte lévő meg semmire az égvilágon, mégis itt áll, mert melegen lehet, de a végén az a kis bajszos, aki összecsavart újságot tart a kezében, mintha legyet akarna lecsapni... Nála még lehetne ilyen izé. Ilyen mobiltelefon, ami ugye nem jár akárkinek! Ha ily készülék nincs is a zsebünkben, a gyarlóság azért bennünk van. A négyekből valamely izgága meg is jegyzi: ha én ilyen fontos ember lehetnék! De ő is szemlátomást megy összébb. Hiszen nemhogy ilyen telefonja, de búvárkarórája sincs! Hát mit akar az ilyen?! Ámbár semmi okom mások megszólására. Jómagam is pár napja a saját munkahelyemen, vagy majdnem ott, hök- kenten tapasztaltam, hogy a folyosón ott sétafikái egy amúgy rendes egyén. Kezében a telefon, és beszél, beszél bele rendületlenül, közben le s föl járkál. Talán kizárták. Gondoltam. Talán elveszítette a szobakulcsot. Nincs is neki kulcsa. Szobája. Csak telefonja. Mit tudom én! Bambasá- gomban felajánlom jószívvel nekije: ímhol a szobám, kinyitható, menjen be, üljön le, ha szükséges talál ott papírt, plaj- bászt, és beszélje meg, ami ennyire fontos. Csendes, nyugodt helyen. Már a dühös pillantásából sejtettem, valamit elrontottam. A közelben lévők kuncogása ezt egyértelművé tette, mígnem egyikük óvatosan közölte: van az illetőnek kulcsa, szobája, asztala, papírja, plajbásza, de ha ott ülne benn, akkor ki látná ezt a telefont? Ámi ugye mégse akárkinek van! No, ne tátsa már annyira el a száját! Érti mán kend? Hát... Kezd valami rémleni. Nemrég az egyik női személyjött lefelé a lépcsőn, kezében a telefon, gyorsan félre is ugrottam, utat engedve neki az ajtóban, hiszen sürgős mondandója lehet, és hallottam is, miként közli az otthoniakkal a fontos hírt, miszerint „éppen most megyek ki az ajtón”. Mind több fontos embert látni kocsiban, járdán, klo- zetten, akárhol telefonálni, akik nyilván annál fontosabbak, minél több helyről távbeszélnek. Bizony, mi ott a postai ablaknál, négyen joggal érezhettük kicsinységünket, apróságunkat, mely apróságunk mukkanni sem engedett bennünket, míg a menedzsert, kinek búvárórája stb. el nem szólította másüvé kötelessége. Amíg meg nem tudta, hogy otthon senki sem kereste, és hogy ide sem érkezett meg a második értesítő alanya. Addig nagyon is érthetően lapítottunk, csendben maradtunk. De minő ugye a magunk fele kisember! Midőn a menedzser, kinek nyáron számzáras diplomatatáskája stb. mégis kiviharzott, az a bizonyos bajszos egyén eleddig légycsapásra alkalmatosán üsszecsavart újságját merészen kinyitotta, majd bátran megmutatott benne egy cikkecskét az előtte álldogáló apróva zsugorodott, szóra sem érdemesnek. A cikkecske pedig arról szólt, hogy a németek valamiféle etikai kódexet szerkesztettek a mobiltelefonról, és jól ráhúzzák a vizes lepedőt mindarra, aki státusszimbólumként használja, úton-útfé- len nyomkodja, és csak beszél, povedál bele, ha kell, ha nem. Az ilyen egyént egyenesen fontoskodó mitugrásznak bélyegzik. Ä németek. No igen, igen... De ha már így összejöttünk kedves uram! Nem tudná megmondani, hol lehet beszerezni olcsón egy ilyen izét?
