Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-07 / 6. szám
VI ÉM-hétvége ÉM-panoráma Január 7., Szombat Ásványvíz a Marson? London (MTI) - Az Antarktiszon talált meteoritok segítségével amerikai és angol tudósok újabb rejtélyre bukkantak a Marssal kapcsolatban. Az űrből érkezett „vendégek” a jégbe ékelve több százezer éven át érintetlenek maradtak. A texasi, és a dél-angliai Milton Keynes egyetemén, valamint a londoni természettudományi múzeumban dolgozó kutatók egy meteoritdarab vizsgálata során megállapították, hogy szomszédos bolygónkon ásványvíz található. A legtöbb meteorit, amely Földünkre becsapódik 4,5 millió éves, és a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő apró égitestekről származik. Az Antarktisz jegébe beágyazott, űrből érkezett kövek azonban sokkal fiatalabbak, és egy nagyobb bolygóról származnak. Monica Grady, a londoni múzeum munkatársa elmagyarázta a dpa német hírügynökség munkatársának, hogy csak kevés bolygó jöhet számításba, mint a meteorit „anyateste”. Ezek a Jupiter, a Szaturnusz és a Mars. Az óriási Jupiter és a Szaturnusz vonzereje azonban olyan nagy, hogy onnan nem válhattak le a meteoritok. Maradt tehát a Mars. Az ALH 84 001 jelzésű meteorit vizsgálata során Monica Grady és kollégái szénsavat találtak. Amikor mintát vettek belőle, széndioxid keletkezett. Bebizonyosodott, hogy ez a vegyület pontosan olyan, mint amilyet a Marsra leszállt Viking amerikai űrszonda műszerei találtak 1976-ban. A Marson levő kőzetet vékony nedvességréteg borította. Amikor a nedvesség lehűlt, karbonátok távoztak. Ezáltal széndioxidot tartalmazó víz, tehát ásványvíz keletkezett. Az Antarktiszon talált meteorit vizsgálata során felfedezettjelenség megerősítette azt az elhatározást, hogy 1996 és 2003 között Európából, Japánból és az USA-ból legkevesebb 20 űrszondát küldjenek a Marsra. A meteoritokkal foglalkozó tudósok egyébként egy érdekes számot is közöltek. A Földbe becsapódó égi Jövevények” évente 16 ezer tonnával növelik bolygónk súlyát. Életmentő olajütő Róma (MTI) - Hetven méternyi zuhanás után egy sajtolásra váró olajpogácsákkal teli tartályban landolt az a fiatal olasz munkanélküli, aki véget akart vetni kilátástalannak látszó életének. Az öngyilkosjelölt alaposan összetörve, de élve úszta meg a halálugrást. A 32 éves fiatalember az észak-olaszországi Imperia kisváros közelében az autópálya egyik viaduktjáról vetette magát a hetvenméteres mélységbe. Pontosan a viadukt aljában lévő olajütő épületére zuhant. Annak tetejét átszakítva a sajtolásra előkészített olajpogácsákkal teli tartályba esett, s ez megmentette az életét. Van Gogh 40 évig a padláson Amszterdam (MTI) - December 8-tól 31-ig kiállítják Amszterdamban Van Gogh egy eddig ismeretlen virágcsendéletét, amely 40 éven át porosodott egy zürichi lakóház padlásán. Egy ismeretlen polgár röviddel a második világháború után vásárolta meg a „Vincent” kézjeggyel ellátott festményt a franciaországi Reims bolhapiacán. Mint a dpa megállapítja, alighanem nem különösebben nyerte meg az ízlését, mert ahelyett, hogy felakasztotta volna lakásának falára, a padláson helyezte el. Csak amikor a média nagy terjedelemben beszámolt a németalföldi festő Amszterdamban rendezett retrospektív kiállításáról, akkor jutott eszébe az illetőnek a padlásán porosodó csendélet. Elvitte hát sürgősen egy Walter Fe- ilchenfeldt nevű műkereskedőhöz, áld nyomban megállapította, hogy a kép Van Gogh alkotása, és értesítette az amszterdami Van Gogh Múzeumot. Szakértők megerősítették a kép eredeti voltát. Van Gogh valószínűleg 1886-ban Párizsban festette a virágcsendéletet, amikor elkezdte ilyen témájú sorozatát. Mivel keletkezése óta nem restaurálták - és ezért nem is hamisíthatták -, különös kultúrtörténeti érdekességgel bír. Az elmúlt négy hónap alatt most négy restaurátor eltávolította a festményről a vastag porréteget, és eltüntetett néhány kis hajszálrepedést a vásznon. Ez év elején a festményt visszaadják meg nem nevezett tulajdonosának, aki - miután annyi éven keresztül fogalma sem volt értékéről - most már semmi pénzért sem hajlandó eladni azt. Legutóbb 1990-ben akadtak addig ismeretlen Van Gogh-csendéletre. Ősz Dudás Sándor rajza Vendégségben - Magyarországon Hagyományos, magyaros vendéglátással Fotó: ÉM-archív Budapest (MTI) - „Vendégségben - Magyarországon.” Ez a címe annak a program- sorozatnak, amely 1996-ra, a honfoglalás 1100. évfordulójára készülő ország rendezvényeit, eseményeit foglalja magába. Rövidesen a kormány elé kerülnek az erre vonatkozó elképzelések, tervek, amelyeknek a gerincét a meghiúsult expo vidéki programjai alkotják. Arról a - megvalósíthatósági tanulmánnyal is minősített - közel háromszáz rendezvényről van szó, amelyek több mint 1100 pályázat közül ítéltettek a legjobbnak. A kormány úgy döntött, hogy ezek a szellemi és anyagi energiák, az expo elmaradása ellenére se vesszenek kárba. Ezért megfelelő segítséget nyújt a tervezett rendezvények, programok lebonyolításához, a bennük rejlő értékek megőrzéséhez, hasznosításához. A támogatás mértékéről, feltételeiről is határoz majd a kormány, amikor megtárgyalja a „Vendégségben - Magyarországon” rendezvényeire vonatkozó javaslatokat. A tervezés, a szervezés és a programok koordinálásának egyik gazdája a Kormánybiztosi Iroda lesz. Itt érdeklődtünk arról, hogy a kormánydöntés után mi várható a „Vendégségben - Magyarországon” néven induló programtól.- Azt szeretnénk elérni, hogy a nagy, történelmi évforduló jegyében és évében megtartott rendezvények a hagyományokat és egy új, modern Magyarország képét ötvözzék. Ezt mutassák be minden honfitársunknak, vendégeinknek, akik hazánkba jönnek ez alkalommal. Az sem titkolt törekvésünk, hogy a több száz program, rendezvény a szórakozáson, ismeretszerzésen keresztül maradandó és pozitív élményt adjon, egyúttal hagyományteremtő is legyen. Vagyis olyan programokat szorgalmazunk, amelyek megismételhetek, tehát a jövőben is mind több vendéget „csalogatnak” vissza, hírnevet, tisztes megélhetést nyújtva a házigazdáknak - foglalja össze Her- kó László, a Kormánybiztosi Iroda idegenforgalmi és kulturális főigazgatója.- Ehhez azonban részben szemléletformálásra, részben a feltételek megteremtésére van szükség. Mindebből mit tart a legfontosabbnak?- Azt, hogy minden érintett ismeije fel: csak akkor lesz sikere a „Vendégségben - Magyar- országon” programnak, ha a híres, magyaros vendéglátás maradéktalanul érvényesül, minden turista szeretett vendégnek érzi magát hazánkban. Az ilyen mentalitású - kellő szakmai hozzáértéssel párosított - vendégfogadás együttjár a turistaforgalom bevételének növekedésével és hazánk jó hírének öregbítésével. Ehhez persze megfelelő színvonalú szolgáltatásokat kell teremteni, amiket az ide érkezők szívesen vesznek igénybe. A kormánynak szánt javaslatunkban ehhez jelentős anyagi támogatást igényelünk.- Kérem, említsen néhány, várhatóan nagy látogatottságot ígérő rendezvényt!- Csak ízelítőként tudok kiemelni a sok-sok esemény közül néhányat. Ilyen lesz minden bizonnyal a Nemzeti Múzeum „Új Magyarország története” kiállítás, a Géniusz nevet viselő és a világ szellemi alkotásainak legjobbjait bemutató kiállítás, a II. Európai Matematikai Kongresszus, a Pavarotti-koncert, vagy a kolozsvári és a pozsonyi opera vendégjátéka, az expo helyén felépülő vatikáni pavilonban sorra kerülő egyháztörténeti kiállítás. A kormánydöntés után nyomban óriási tempót kell diktálnunk, mert már szorít az idő. Ugyanis valamennyi rendezvényünket be kell iktatnunk az 1996-os turisztikai programba, hogy a hazai és a külföldi vendégek megfelelő ajánlatok közül választhassanak. Ebben nagy segítségünkre lesz az Országos Idegenforgalmi Hivatal, amely partnerintézményként segíti a „Vendégségben - Magyarországon” program megvalósítását. A kormánydöntés után tehát azonnal egyeztetni kell minden érdekelt szervezettel, társasággal a programot. Már csak azért is, hogy a márciusi berlini turista börzén - a világ legjelentősebb ilyen szakrendezvényén - már kész, színvonalas programokat ajánlhassunk az öt kontinensről érkezett cégek képviselőinek. így számíthatunk sok vendégre, rendezvényeink megfelelő látogatottságára. Petre Roman - Ceausescuék kivégzéséről Párizs (MTI) - A Ceausescu házaspár elítéléséről, kivégzéséről, az eseményeket övező rejtélyekről közölt cikket a Paris Match című francia hetilap csütörtöki száma. Az írást Petre Roman volt román kormányfő, az akkori történések egyik közvetlen részese és alakítója készítette, hogy - mint fogalmaz - eddigi hallgatását megtörve fényt derítsen az öt évvel ezelőtti „román forradalom” legfontosabb mozzanataira. Roman szerint a Ceausescu-kérdés rendezését az tette sürgőssé, hogy a hadseregen belül még mindig voltak hozzájuk hú erők, másrészt pedig Bukarestben továbbra is terroristák és orvlövészek garázdálkodtak. Mint Petre Roman úja, 1989. december 24-én reggel tanácskozásra ült össze a két nappal korábban létrejött Nemzeti Meg- mentési Front Tanácsának „kemény magja” (Ion Iliescu későbbi román államfő, Silviu Brucan, Gelu Voican, s maga a szerző), hogy eldöntsék, milyen sors várjon az időközben elfogott, menekülésben lévő Ceausescu házaspárra. A megbeszélésen Silviu Brucan leszögezte: ,Ahhoz, hogy a lehető legkevesebb vérontással meg tudjuk állítani a terroristák tevékenységét, meg kell értetni velük, hogy már nincs miért harcolniuk, tehát a lehető leggyorsabban ki kell végezni Cea- usescut, és ennek bizonyítékát a tévé útján azonnal a világ elé kell tárnunk.” Iliescu úgy vélte, hogy a kivégzést mindenképpen egy pernek kell megelőznie, „mert máskülönben az egész világ örökre gyanúval övezi majd a román forradalmat” - s így került sor a tirgovistei eljárásra, illetve az ítélet végrehajtására. Roman elbeszélése szerint a holttesteket az otopeni katonai repülőtérre, egy hangárba szállították, az eljárást bemutató videokazettát pedig a védelmi minisztérium egyik szobájában levetítették az NMFT tagjai előtt. Ok döntöttek arról, hogy az eljárás résztvevőinek védelme végett az eredeti kazettát csak egyes arcok kiretusálása után lehet közreadni - azonban e döntés miatt utóbb nehéz pillanatokat éltek át, mert az átmásolásra küldött kazettát szállító páncélkocsi kerülőutakra kényszerült, hosszabb időre nyoma veszett, ráadásul éppen akkor, mikor az otopeni repülőtér illetékesei Ceauces- cuék holttestének eltűnését közölték az NMFT tagjaival. Ceaucescuékat végül egész éjszaka folytatódó keresés után az eredeti helyszíntől kétszáz méterre találták meg. Petre Roman szerint a mai napig nem tudni, hogyan kerültek oda, mert a holttesteket őrző katonák semmit sem észleltek. A későbbi román kormányfő azt is elmagyarázza, hogy miért nincs rajta a filmfelvételen Ceausescuék kivégzése: szerinte a videós egyszerűen nem érkezett meg időben a helyszínre, a kivégzőosztag tagjaiban pedig olyan nagy volt a gyűlölet és a félelem keveréke, hogy a kivégzési parancs megerősítése után jóformán ellenőrzés nélkül kezdtek tüzelni az előttük álló két elítéltre. Csak Ceausescu testében több mint negyven lövedéket találtak - olvasható a francia lapban. Második világháborús japán tervek Tokió (MTI) — A japán császári hadsereg már 1942-ben tervbe vette olyan ideggázok, biológiai fegyverek, valamint elektromos impulzusokkal működő harceszközök kifejlesztését, amelyek az „ellenséges fajok” megsemmisítésére szolgáltak volna - állapította meg egy japán kutató, aki a nemzet- védelmi hivatal irattárában bukkant a tervekkel kapcsolatos dokumentumra. Iko Tosija, a Rikkjo Egyetem tanára szerint az ilyen fegyverek kifejlesztésének gondolata 1942 márciusában merült fel, és az adta meg hozzá a lökést, hogy a császári hadsereghez információk jutottak el az atombombával kapcsolatos amerikai kutatásokról. A japán stratégák azonban akkor kezdtek igazán érdeklődni az „alternatív” fegyverek gyártása iránt, amikor a császári hadsereg a Midway-szigeteknél elszenvedett kudarc után védekezésre kényszerült. Az 1942. augusztus 15-i keltezésű dokumentumra történészek már korábban is hivatkoztak és részleteket is idéztek belőle, maga a teljes eredeti irat azonban most került elő. Az „Ideggázok” címet viselő fejezete arról tanúskodik, hogy a japán hadvezetésnek tudomása volt a hasonló harceszközökkel folytatott német kísérletekről. Ami a bakteriológiai, valamint az elektromos impulzusukon alapuló fegyvereket illeti, ezeket a dokumentumban szereplő javaslatok szerint az „ellenséges fajok” szaporodásának megakadályozására kellett volna felhasználni. Hogy melyek lennének ezek az „ellenséges fajok”, arra következtetni lehet abból, hogy az irat a hadsereg 731. számú különleges alakulatának kibővítését is javasolta. Ez az egység, amint a közelmúltban napvilágra került, újabb bizonyítékok is megerősítették, Kínában folytatott kísérleteket hadifoglyokon biológiai fegyverek kifejlesztése végett. Japán a második világháborúban végül is nem fejlesztett ki ideggázokat, de ha meglett volna hozzá a pénz, és rendelkezésre álltak volna a szükséges létesítmények, akkor Iko szerint erre is sor került volna.
