Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-21 / 18. szám
II ÉM-hétvége ÉM-interjú Január 21., Szombat Jajszó és vádirat Megjelent Zsíros Sándor új könyve: A front alatt Hajdú Imke A Biblia figyelmeztet: „Aki megcselekedheti a jót és nem cselek- szi meg, bűne az annak”. Mindegy mivel; tollal, kalapáccsal, rózsaillattal, peres szájjal, a jó meg-, illetve meg nem cselekedése itt a döntő. Lám, Zsíros Sándor amikor megcselekedhette, rögtön megcseleked- te:aJÓT. Kimondta az igazságot. Azt, amit évtizedekig sem ő, sem más nem mondhatott ki, nem hozhatott nyilvánosságra. Ám ő az első adandó alkalommal cselekedett. Tollal és nyílt beszéddel. S megírta azt, ami - és ahogyan - megtörtént. Tette ezt azzal a belső késztetéssel, amire egy neves író hajdanán kimondott igaza szinte kényszeríti az embert: csak az történt meg, aminek a történetét megírták. Es ahogyan megírták! Az éppoly fontos!-ez utóbbit már én teszem hozzá. Mert azt a kort, amelyről Zsíros Sándor írt, korábban megírták már sokan. Időben nem más ez, mint 1944-45, térben pedig Magyarország... - s itt írhatnám - felszabadítása (vannak, akiknek ez tetszik), vagy - írhatnám - újbóli megszállása (erre is bólintanának sok-sok ezren), szóval a. második világháború magyarországi hadműveleteiről van szó. Persze ezekben a történeti munkákban az országos jelentőségű hadműveletek, történések kaptak helyet jobbára, s az, hogy akkor mi történt például Felsőzsolcán, arról legfeljebb - és csak hadászati szempontból megemlítve - egy-két sor olvasható. Aquilla non captat muscas - vagyis a sas nem kapdos legyeket. Érthető, hogy a nagy egészet vizsgálónak egy-egy település mindössze légypiszok, s nem merül bele az apró Jelentéktelen” részletekbe. Hozzáteszem: műve szempontjából ezek nem. is bírnak meghatározó jelentőséggel. Ám azoknak, akik Felsőzsolcán akkor éltek, az is roppant fontos, amit akkor személyesen átéltek, amit akkor személyesen megéltek. S akik Felsőzsolcán ma élnek, azoknak szintén meghatározó, hogy tudják, apáik, anyáik mit éltek át akkor, azokban a napokban, hetekben, hónapokban. Meg kell(ett) végre mondani, hogy kutya, kemény világot! Olyat, amiről jó ideig hallgatni kellett. Jobb volt róla hallgatni. Mert - nem kevesen - szerették volna azt meg nem történtnek nyilvánítani, hisz csúnya, rút szeplők voltak azok „a hazánkat felszabadító, dicsőséges Vörös Hadsereg” orcáján. Hivatalból elfeledve - ezt szerették volna ezek az emberek. Viszont vannak dolgok, amiket bűn elfelejteni - vallotta Zsíros Sándor. S e hitéből könyv született! Könyv kellett, hogy szülessen, mert mint írja: sok a félrevezetett ember. A történetírás, következésképp a történelemtudomány a világ legjobban manipulálható tudománya. „Az anyaggyűjtés során fiatal, értelmes kollégával vitatkoztunk Magyarország szovjetek által történt megszállásáról, azaz, véleménye szerint Magyarország felszabadításáról. 0, tanulmányai alapján vallotta, hogy a szovjetek itt felszabadítók voltak, mert „felszabadítottak az elnyomás, a megszállás, a német iga alól”. Semmit sem tudott a szovjetek háború alatt és után ellenünk elkövetett gazságairól. Soroltam a tényeket, a jóvátételről, a szovjet tulajdonba került értékekről, gyárakról, az elhurcoltakról, a hadifoglyokról, amelyeket elfeledtek közölni a tankönyvek. Történelmi tény, hogy ők verték ki a megszálló németeket az országból, de az is, amiről nem szólnak a tankönyvek, hogy ugyanazzal a lendülettel maguk telepedtek a helyükre... Mi 1944-ben csöbörből vödörbe estünk. Két nagy ideológiai és katonai hatalom vívta harcát a világhegemóniáért a mi testünkön,r a mi szándékunktól és akaratunktól függetlenül.” Es ebben a történésben nem akadt a másiknál kedvezőbb helyzetű magyar település. Zsíros Sándor felsőzsolcai „történelemszelete” általánosítható jellemzőket tartalmaz. A front alatt című munkájából - amelyik immáron második helytörténeti kötete Felsőzsolcáról, a felsőzsolcaiakról - a front átvonulása, a harci cselekmények, a civilek elhurcolása, a megerőszakolt nők drámája, később pedig a fogolytáborok pokla, megrázó erővel tárulkozik elénk. Mint azt a könyv előszavát író Für Lajos történész állítja: „...szinte elemi erővel fakadnak fól- egyetlen falu példájában is! -azok a nehezen gyógyítható sebek, amiket négy évtizeden át hangzatos frázisokkal akart elfeledni, velünk elfeledtetni az idegen érdekek szolgálatába szegődött diktatúra.” Zsíros Sándor könyve a megszenvedettek jajszava. Örök emlékeztető mának és jövőnek. Az igazság kimondásával ugyan felszakadtak régi sebek, de ez nem baj. Sőt, jó, hogy ez így történt! Mert ezek a sebek több mint negyven év alatt sem gyógyultak be. Nem, mert elgennyesedett sebek voltak. Ezeket fel kellett szakítani, s éppen az igazság kimondásával Mlett végre „fertőtleníteni”, hogy egyszer végre begyógyuljanak. Én úgy gondolom, hogy be fognak gyógyulni, mert az igazság kemény kimondása ellenére (vagy éppen ezért?) ez az emlékeztető nem bosszút liheg, nem követel semmiféle megtorlást. Ellenkezőleg, ez az emlékeztető valójában azt hirdeti, hogy legyen örök tanulság a megszenvedett múlt a zsolcai magyarnak éppúgy, mint orosznak, németnek. Úgy, ahogyan arról a könyvben szereplő özvegy Ligetvári Lajosné -férje valahol egy névtelen tömegsírban nyugszik - beszélt az elpusztultak, az áldozatok felsőzsolcai emlékművének avatásakor: „Idézem a könnyes szemeket a válaszadáskor, amikor az apát vesztett gyermek először kérdezte meg, nekem miért nincs édesapám? Idézem a látomásokat, az idegek csalóka játékát, amikor kutyaugatáskor, kapucsapódáskor, a szélrázta ablak zörejekor felrém lett: talán most érkezik meg az elsiratott. Mert a szív és az értelem nem akarta elfogadni, hogy soha többé nem jöhet haza, akit szerettünk. idézem a nélkülözések éveit, mert a hadiözvegyek asztalán - az édesapa keresete híján - mindig kicsi volt a gyerekek előtt a kenyér.És idézem a hatóságok részéről azt a lelketlen cini- kusságot, a szívet bénító gúnyos hangot: minek ment oda ? Ha itthon marad, nem halt volna meg! Hosszan sorolhatnám a háború okozta sebeket, melyeket úgy is nevezhetnénk: hadiözvegyek és -árvák sorsa. Ezért kérjük Istent, hogy ne legyen több háború! Az emlékmű a nevek sokaságával pedig felkiáltójel is legyen. Emberek, vigyázzatok! Ne legyen többé Isonzó, Doberdó, San-folyó, vértől pirosló gyásztér, füstölgő krematórium, hullahegyek, testileg-lelkileg szétroncsolt, örökre megvakult, nyomorékká tett embertömegek. Ne legyen Voronyezs, Focsáni, bori bányák, halálmenetek, könnypatak, árvák és özvegyek serege! Kedves Halottaink! Jeltelen sírotok figyelmeztet! Ember az embernek elvesztője soha ne legyen. Legyen emléketek a béke őrzője!” „Szét kell zúzni a médiahatalmat” Pokol Béla szerint alkotmányellenes a sajtó liberális túlsúlya Bujdos Attila □ ,Á sajtónak, Magyarországon nemcsak politikai, befolyása van, de önálló hatalmi forrásként is működik, a parlamentarizmus mellett egy leválthatatlan második hatalom jött létre. ’’Hogyan értelmezhető ez-a napokban megtartott médiatanácskozáson • elhangzott - kijelentése? • Ot speciális okot említhetek, amelyek egymást felerősítve, egymást geijesztve olyan helyzetet idéztek elő, amelyben önálló médiahatalom jöhetett létre. Magyarország fővárosközpontúsága abban is tetten érhető, hogy minden országos napi- és hetilap, rádióadó, televíziós csatorna Budapesten működik. Ilyen centralizált struktúrát rajtunk kívül Európában egyedül Franciaországban találhatunk, az összes többi helyen decentralizált a sajtó. A centralizáltság azt teszi lehetővé, hogy a sajtóhoz könnyen hozzá tud férni egy kis csoport. Ez a centralizált tömegmédia az átlagosnál is jobban átpolitizált. S bár a politikai akaratképzéshez a pártok is tereppel szolgálnak, de valójában a politikai sajtó az, amelyik eldönti, hogy melyek a politikai akaratképzés főbb súlypontjai. Miről van itt szó? A magyarországi rendszerváltozásnak az volt a sajátossága, hogy azt nem százezrek utcai tüntetései hozták létre, mint Csehszlovákiában vagy az NDK-ban. A rendszerváltást nálunk a gazdaság csődje idézte elő, s az, hogy Moszkva ezt a tényt belátta. Ez volt az a háttér, amely előtt megindult a budapesti tömegmédiumokban a radikalizálódó vita a rendszer tarthatatlanságáról és az átmenetről. Ez a polémia a tévé előtt ülő meghökkent tömegek szeme láttára zajlott, és így a tömegmédiában történt meg a politikai diskurzus, az az akaratképzés, ami az elaggott rendszert végül megbuktatta. A lábra kapó pártok belső akaratképzése is a médiában zajlott le. Aki a médiában erős, az a párton belül is erős, akit a média leírt - mint az SZDSZ esetében Tölgyessy Pétert az politikailag is halott. A harmadik ok: a sajtónak akkor van nagy hatása, ha bizonytalan a választó tömeg. Magyarországon ez 50- 70 százalékra tehető, s az úgynevezett vándor szavazók tömegei zúdulnak át fél év alatt ide vagy oda. Erre a folyamatra a tömegmédiumok nagyon tudnak hatni. Nyugaton az erős sajtó mellett is vannak működő csatornái a politikai kommunikációnak, léteznek olyan rendezvények, amelyek hatására az emberek ezrei megmozdulnak. Magyarországon - szemben a rendszerváltozás előtti évtizedekkel, amikor az emberek maximum otthon hallgatták a politikai kabarét, egyébként nem politizáltak, mert leszoktatták őket erről - ma már szabad politizálni. Mégis: egy demagóg népszónoknak, egy Torgyán Józsefnek is vért kell izzadnia, hogy pár száz ember meghallgassa. Magyarán: a tömegkommunikáció az egyetlen út a politikai kommunikációban, azaz nincsenek alternatívák. Ezek az előfeltételek lehetővé teszik, hogy egy kis csoport a médiát megragadva önálló hatalmi tényezőként tud szemben állni bármely kormánynyal. Magyarországon ez történt. Tény, hogy az országos tömegmédia stábja igen nagymértékben szociálliberális. A velük szemben álló értékeket vallók bekerülhetnek ugyan a tömegmédiumokba, de az előrehaladásra igen kicsi az esélyük. Az írott sajtóban a szociálliberálisok és a másik oldal aránya 90 illetve 10 százalék. Az elektronikus tömegmédiumokban a májusi tisztogatás után gyakorlatilag minden kulcspozíció a szociálliberálisok kezébe került. Horn Gyulánál támadottabb ember ma nincs is a sajtóban. Amivel csak azt akarom mondani, hogy a szocialisták sincsenek a sajtó sáncain belül. Márpedig nem lehet addig demokrácia, amíg a politikai gondolatainkat egyetlen, összeszokott stáb, Budapest belső kerületeiből tudja irányítani. □ Ha jól értem, amit mond, valami szerkesztőségeken, tulajdonosokon felül álló hatalmat írt le. • Ez természetesen nem egy összeesküvés, hanem egy spontán, homogén szocializáció. Azok az emberek, akikről beszélek együtt nevelkedtek, egy iskolába jártak. Ismerem őket: a vezető újságírók felével egy egyetemre jártam, együtt voltunk katonák, együtt fociztunk. □ Ebből még nem következik, hogy az akaratukat a tulajdonos akaratával szemben képesek érvényesíteni. Márpedig amit ön állít, azt feltételezi, hogy a tulajdonosok kvázi tulajdonosok, akiket bábként tudnak mozgatni ezek a közösen nevelkedett emberek. Miközben ismerünk a hazai sajtóban ellenpéldákat: mondjuk a Magyar Hírlap esetét. • Akkor itt álljunk is meg egy kicsit. Az országos lapoknál nagyon sok esetben az ott dolgozók akarata döntötte el, hogy ki legyen Pokol Béla: Pipogya újságíró az, aki hazudni kényszerül Fotó: Farkas Maya a tulajdonos. így történt ez a Magyar Hírlapnál is. Egy tanítványom - interjúkra alapozott dolgozatában - nagyon szépen leírta, hogy a stáb választotta ki a tulajdonost, Robert Maxwellt. A sajtócézár halála után megtalálták a jelenlegi, liberális tulajdonost, aki aztán túlzásnak ítélte az újságban megjelenő gyűlölködő cikkeket, s emiatt csapta el a főszerkesztőt. A főszerkesztőváltás óta sem lett kevésbé liberális ez az orgánum, de az egészen szélsőséges hangot képviselők ma már nem jelennek meg. □ De ezzel pont azt igazolja, amit én állítottam: ha léteznék is médiahatalom, az nem mindenek felett álló. • Csak ismételni tudom: az átmenet előtt a legtöbb lap állami tulajdonban volt. De a legtöbb tulajdonost nem a kormány, hanem a szerkesztőségek maguk választották ki. Illetve, például Mester Ákos és Bölcs István - akik ennek a csoportnak jelentős tagjai - esetében az történt, hogy a sajtótőke-bank- tőke támogatásával és a rádióban szerzett popularitásuk révén viszonylag hamar el • tudtak indítani egy lapot. E tények alapján elmondható: a médiahatalom számára elhanyagolható annak a veszélye, hogy a tulajdonos szembefordul vele, hiszen az ő akarata döntően befolyásolta, hogy ki lesz a tulajdonos. □ Mégis lehetnek korlátái a médiahatalomnak. Hiszen Tölgyessy Péter esetére hivatkozva mondta, hogy akit a sajtó leír, az halott politikus. Az MDF liberálisait viszont támogatta a sajtó, miközben mondjuk Fur- mann Imre mégsem lehetett erős ember a pártjában... • Amiről én beszélek, az főleg ott érvényes, ahol a párt hatalma erőteljesen a médiahatalomtól függ. Ezek az emberek az SZDSZ-t és a Fideszt támogatták, s amikor a Fidesz szembekerült a médiahatalommal, akkor egyszerűen letarolták ezt a pártot. Negyvenszázalékos népszerűségről tizenkét százalékosra küzdötték le egy év alatt. Az MDF-fel más a helyzet. Az ő befolyásuk nem annyira a sajtótól függött: a Magyar Demokrata Fórum erejét zömmel a vidéki értelmiségi bázis adta. A médiahatalom ennek ellenére sok kárt tudott okozni neki. Amíg az MDF belső kettéválasztása volt az érdeke, addig eszközként használta a liberálisokat - s ezt Debreczeni József is belátta a későbbi írásaiban. Furmann Imre is eszköz volt. □ Milyen következménye lehet a társadalom fejlődése, a politika alakulása szempontjából, hogy most ilyen a média helyzete? • Nagymértékben zavaija a többpártrendszer váltógazdaságát. De hadd mondjak valamit: bár a tömegmédiának ekkora a hatalma, ez nem jelenti azt, hogy akármit megtehet. Ha valamit fel akar építem, az nem mindig sikerül. Amikor például az MDF megkapta a tévéhíradót, s - az SZDSZ ledo- rongolásával, a pufajkázással - megkezdte az MDF felépítését, ám akaratlanul az SZDSZ-t építették fel ezzel. Valaminek a szétzúzására nagyobb az esély. Negatív irányba szinte korlátlanok a média lehetőségei. □ Nem azért van ez, mert ilyenek az olvasói, nézői elvárások? A botrány jobban érdekli az embereket, másrészt liberális érveket akarnak hallani... • Nem erről van szó. Szelekció kérdése, hogy mit kapnak az emberek. Itt van a HungarHotels-ügy. Úgy néz ki, hogy miközben mélyen áron alul akarták eladni a szállodaláncot, valóban léteznek kedvezőbb ajánlatok is. Mégis azt emelik ki: milyen hatása van annak, hogy meghiúsult az eladás. Itt a tényékét szelektálják úgy, hogy az ösz- szes többiről nem beszélnek, s ezáltal tudnak bármit tönkretenni, ami az érdekeikkel szembekerül. Szisztematikusan dolgoznak. Cizellált munka ez. Nem hazudnak. Pipogya újságíró az, aki hazudni kényszerül. Itt volt a Fidesz. A kedves, szőke, bozontos Fodor Gabi, amint összehajol Orbán Viktorral. Olyanok voltak, mint a kis hercegek, régen a termelési regényekben olvashattunk ilyet. És amikor szembekerült a Fidesz a médiahatalommal, hirtelen viktorjugend lett belőle. Előbb csak a vicclapokban. Aztán már nemcsak ott kezdték mondogatni, hogy hát ez az Orbán Viktor egy erőszakos ember. És utána visszakérdeztek: tessék mondani: erőszakos ez az ember? És miután az ment vagy három hétig, hogy „ez egy erőszakos ember, rettegünk tőle”, akkor a közvélemény-kutatásokból is az derült, ki, hogy ez egy diktátor. □ Hogyan látja: fel lehet venni ezzel szemben a versenyt, vagy meg kell tanulni ezzel együttélni? • Nem. Ezt szét kell zúzni. □ Mit ért azon, hogy szétzúzni? • Az elmúlt évek sajtójából kimutatható az egyoldalúság. Ez alkotmányellenes. Az alkotmány garantálja a vélemény kifejtésének szabadságát. Az az egyes ember szubjektív szabadsága, hogy nagyon sok mindent kimondhat. Azonban van egy objektív oldala is a dolognak. Ha én valamit el tudok mondani két embernek, egy másik pedig a saját mondandóját kétmilliónak, akkor az én véleményem nem ugyanolyan szabad, mint az övé. □ Hogyan lehet egyáltalán alkotmányellenességről beszélni, miközben abban jelentős rétegek értenek egyet, hogy a plurális társadalom sajtójában a piaci viszonyoknak kell érvényesülniük, a tulajdonosoknak kell és lehet megmondaniuk, hogy milyen lapokat akarnak... • Az írott sajtóra nem vonatkozik, amit mondok, de á közszolgálati médiumokra és az elektronikus sajtóra - még a magántévékre is, mivel ezekből nem lehet túl sok - igen. Németországban az elmúlt évtizedekben az alkotmánybíróság szépen kifejtette, hogy alkotmányellenes az a televízió, amelyik egysíkúan mutatja be az országban lévő sokféleséget. A magyar Alkotmánybíróság egy 1992-es döntésében egy rövid mondat erejéig már szintén foglalkozott a dologgal. Az is tény, hogy Magyarországon a liberálisok vannak túlsúlyban a médiában - és ezt a médiatanácskozáson a liberális tábor is elismerte. Tehát az a legitim alapja a sajtó- hatalom megtörésének, hogy a. sajtóhatalom alkotmányellenes. Ezért az alkotmány- bíróságnak jobban ki kell bontania a már idézett döntését és erre alapozva a média- törvényt úgy kell megalkotni, hogy ezt az egysíkúságot megtörje. Ebből persze csak akkor lesz valami, ha egy választáson győztes párt a programjába veszi, hogy a demokrácia kiteljesedése érdekében a monolitság- nak ezt a maradványát eltakarítja, és biztosítja a sokszínűséget. □ Aki ezt ígéri, úgy megbukik, mint a höss. • Én se vagyok optimista, de meg kell próbálni. Azért nehéz, mert aki ezt a programjába veszi, szembekerül a közvélemény formálóival, miközben maga mellé kellene hangolnia a közvéleményt, amelyet ők uralnak. Mégis vállalni kell, mert alkotmányellenes a helyzet és a politikai pluralizmus stabil alapokra kerülését nagymértékben zavaija, hogy bukásra van ítélve az, aki egy ilyen médiacsopörttal és az őt támogató tőkével szembekerül. □ Esterházy Péter idézi az egyik írásában azt a véleményt, hogy csak akkor lesz változás, ha az a korosztály, amelyik a Kádár- korszak „terméke”, kipusztul. Mit gondol erről? • Az utóbbi négy évben felerősödött a népies-urbánus vita, ami az elmúlt évtizedekben legfeljebb az irodalomtudományt foglalkoztatta. A Fidesznek volt egy olyan utópiája, hogy ők már túl vannak ezen. Megdöbbenve látom: nem hogy túl lennénk rajta, egyre jobban erősödik a fiatalok körében. Ha ilyen mély, törzsi gyökereken nyugszik a dolog, pesszimista vagyok, hogy az apák halálával ez elmúlik... »■■■■flHnffiBaHiBHIflliHliii Alkotmányellenes a sajtó liberális túlsúlya. Magyarországon a parlamentarizmus mellett második hatalmi forrásként egy leválthatatlan médiahatalom jött létre. A hazai közvéleményt, az emberek politikai gondolatait döntő mértékben egyetlen csoport irányítja. Ezt állítja lapunknak nyilatkozva Pokol Béla politológus, egyetemi tanár. mmmmmmmmmMmmmmmmMMMMmMM. x.
