Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-21 / 18. szám

Január 21., Szombat ÉM-riport IS8^88ffi88888888&88S$838$838S?$8Sm8S88$888S88OT88m888$8^^ Akik nincsenek benne a nagykalapban A leves és a hús, avagy: a bányabezárás költségei Szarvas Dezső Rudolftelep, Putnok, Edelény (ÉM) - Az elmúlt hónapban az ipari tárca és a bányászszakszervezet egy megállapo­dást írt alá amelynek értelmében a fe­ketevölgyi és a putnoki bánya 1998-ig haladékot kapott, ám Edelény és Ru­dolftelep sorsa megpecsételődött.- A bányabezárással Edelónyben kilenc- száz, Rudolftelepen százötven bányász munkahelye szűnik meg belátható időn be­lül, hacsak az illetékes tárca és a szakszer­vezet nem tekinti át újra az ominózus meg­állapodást - mondja Markó István a rudolfi bányaüzem vezetője. - És jó lenne ha meg­tennék, mert akkor bizonyára alkalmat ta­lálnának arra is, hogy kissé jobban megfon­tolják: mit is jelent több mint ezer munka­hely megszűnése egy olyan térségben, ahol a munkanélküliség már kezelhetetlen. Mert nem jut munka nemhogy a munkahelyét vesztett bányásznak, másnak se. Rudolfte­lepen a bánya adja az egyetlen álláslehető­séget, de dolgoznak itt izsófalvi, múcsonyi, szuhakállói, barcikai bányászok is. Szerin­tem erősen vitatható döntés, megállapodás született. Mindenképpen ki kellene számol­ni mi is kerül többe: ésszerű költséghatáron belül tovább működtetni a bányákat, vagy fizetni a munkanélküli segélyeket, nem is számolva ennek morális következményeivel. A bezárás is pénzbe kerül Mert a vita egyebek között a megállapodás aláírása előtt az érintett bányaüzemek ed­dig felhalmozott adósságállományáról szólt, illetve arról: mi is legyen az adósságállo­mánnyal. A Szénbányászati Szerkezetáta­lakítási Központ két változatot javasolt. Az egyik szerint fizetési moratóriumot kaptak volna az érintett bányák, a másik pedig azonnali veszteségjóváírást javasolt. Markó István szerint a döntéshozók egyiket sem vették figyelembe.- Esetünkben az adóság 13 millió forint volt az elmúlt év elején és ugyanannyival zártuk az esztendőt - mondja. - Nem hal­moztuk tehát az adósságot, nem kaptunk a költségvetéstől egyetlen fillért sem. Nem nagy tétel ez, ha a költségvetés más kiadá­saira gondolunk, de nekünk a jelek szerint a megmaradást jelenti. Egyértelművé kellene tenni, mi is lesz ezzel az adóssággal, más­részt pedig, hogy tulajdonképpen hogyan alakul a sorsunk. Sok minden szólna a meg­maradás mellett. Az például, hogy szükség van errefelé a rudolfi szénre. Megvalósult ugyan a gázprogram, a környező falvakban lefektették a gázvezetéket, bevezették a portákra, ám a lakások többségebe még nem kötötték be, az ugyanis 100-150 ezer fo­rintba kerülne, de errefelé az emberek mos­tanában nemigen tartanak pénzt a bank­ban. Marad a széntüzelés a számítások sze­rint még jó ideig. Veszik, viszik a rudolfi szenet, csak termelni kell. Mindez már ön­magában is a bánya megtartása mellett szólna, ha a döntéshozók nem csak országos méretekben gondolkoznának, de mérlegel­nék, figyelembe vennék a döntés helyi hatá­sait, következményeit is. Mellesleg pedig a bezárás is pénzbe kerülne. Markó István szerint nem is kevésbe, jóval többe, mint a rudolfi bánya adóssága.- Ha a döntés a termelés megszüntetésé­ről szól, mondjuk arról, hogy május 1-jén le­hlünk, akkor már másnap meg kell kezdeni a bánya bezárását aminek prognosztizált költsége nálunk száz-, de inkább százötven- millió forint. Igaz, a bezárás folyamatában 40-45 bányásznak fél évig még lesz munká­ja, ám a pénzt, az említett 150 milliót rögtön le kell tenni az asztalra, s a számlát nem mi, vagyis a káefté fizeti. Szó sincs árulásról ~ Magától értetődő, hogy a bányászszak­szervezet a munkahelyek megtartását te­kinti tárgyalási alapnak a kormánnyal való egyezkedés során - mondja Weinémer Lász­ló, a bányászszakszervezet Borsod megyei területi tagozatának alelnöke. - Ennek ré­ven született meg a megállapodás a bánya- erőmű integrációról, de ez az alapállás hosszabbította meg itt a megyében két bá­nyaüzem, a putnoki és a feketevölgyi életét js. Szó sincs tehát a búnyászérdekek eláru­lásáról, csupán ésszerű, a gazdasági lehető­segekkel számoló, jó kompromisszum szüle­tett az alku során. A putnoki és a feketevöl­gyi bánya 1998-ig meghatározott mennyi­ségű szén kitermeléséhez megkapja az álla­mi támogatást, de megmenekült Rudolfte­lep is. A kormány decemberben döntött er­ről, a határozat csupán egyetlen feltételt tá­maszt: a bánya legyen nullszaldós. A bezá­rásról tehát nincs határozat, s átütemezik a 13 milliós adósságot is, hiszen annak egy­szeri visszafizetése, de még a törlesztése is azonnali csődöt, a bánya bezárását jelentené. Három év még az élet, addig megmarad­nak a bányászmunkahelyek: 1300 Putno- kon, 900 Feketevölgyön, 150 Rudolftelepen. ( Az edelényi bányát viszont a megállapodás értelmében ebben az évben mindenképpen be kell zárni, s ha lenne még munkakönyv, akkor 900 bányász azt azonnal kézhez kap­ná. Ha nehezen is, de beletörődtek a bezá­rás tényébe Edelényben. Biztató ígéreteket kaptak ugyanis.- A létszám egy részének lesz munkája Putnokon és Feketevölgyön mindaddig, amíg élnek ezek a bányák - mondja az alel- nök. — Nincs megegyezés pillanatnyilag a végkielégítés dolgában. Ebben vitatkozik, meglehetősen élesen a kormány és a szak- szervezet. Mi azt mondjuk: ha a kormány­zat döntött a bánya bezárásáról, akkor döntsön a végkielégítésről is. Ez ugyanis a törvény szerint jár az edelényieknek. Per­sze, néhány helyen, a kormányzati mundér védelme okán igyekeznek rózsaszínűre fes­teni a helyzetképet, mondván: nincs is olyan nagy gond tulajdonképpen, hiszen lesz munka Putnokon és Feketevölgyön. Ez így igaz, csakhogy a bányákban kizárólag szak­munkásokra van szükség, a többieknek ma­rad a munkanélküli segély. Ezért jó lenne, ha valaki megmondaná azt is: mi lesz há­rom év múlva, amikor majd végleg lakat ke­rül a most még működő bányákra, hol talál majd munkát csaknem 3500 bányász? Hogy egyszerű számtani művelet lenne kiszámí­tani, mi az olcsóbb: fizetni a munkanélküli segélyt, vagy továbbra is életben tartani a bányákat? Szerintem is eligazítana ebben mindannyiunkat egy számtani művelet. Ám, hogy e művelet elvégeztessék, előbb a döntéshozóknak, akik csakis és kizárólag a gazdaságosság szempontjait mérlegelik, fel kellene tenniük önmaguknak egy kérdést: létezik-e egyáltalán gazdaságosan illetve nyereséggel működő szénbányászkodás. Mert ilyen bányászkodás nincs sehol a vilá­Hét bánya — Dudar, Edelény, Feketevölgy’, Lencsehegy, Rudolftelep, Putnok, Várpalota — rekedt kívül a bánya-erőmű integráción, nem kerültek bele a nagykalapba. Ami azt jelenti, hogy a kívülrekedtek már meg is kezdhetik a visszaszámlálást, sorsuk beteljesedett, a bányákat bezárják. gon, mégis bányásznak, s persze mindenütt minden kitermelt tonna szénben benne van az állami támogatás. A döntések helyi ki­hatásaival, következményeivel is számolni kell, illetve kellene, szociálisan érzékenyen persze; hogy milyen munkát tudnak adni a bánya helyett. Hiszen, ha lesz munka, szü­letnek új munkahelyek errefelé a Sajó völ­gyében, akkor minden rendben, de ha nem, hát akkor... Állami támogatás nélkül..- A borsodi szénbányászat hanyatlása a ’80- as évek végén kezdődött, s a ’90-es évek ele­jén jutott el a végkifejlethez, amikor is fel­számolás alá került a Borsodi Szénbányák Vállalat - mondja Heidrich László, a Borso­di Bányavagyon-hasznosító Rt. elnök-igaz­gatója. - Az egymást követő kormányhatá­rozatok után a bánya-erőmű integrációban Borsodból csak Lyukóbánya került be, a többi kimaradt, és sorsa bizonytalanná vált. Az edelényi bánya sorsáról 1993-ban dön­tött a kormány, s két év haladékot adott a bezárásra oly módon, hogy erre a két esz­tendőre összesen 600 millió forint állami tá­mogatást adott. A kormány egyértelműen szociális szempontokat mérlegelt, hiszen a Dunántúlon az edelényinél sokkal jobb mi­nőségű szenet termelő bányákat ítélt bezárásra. A nagyvállalati struktúra széthullását, a vállalat felszámolását követően, megvál­tozott felállásban, egyszemélyes kft. formá­ban tovább működött a putnoki és a fekete- völgyi bánya, s kifejezetten magánvállalko­zásban - az eredeti létszámnak csak a töre­dékét foglalkoztatva - a rudolftelepi üzem. Az edelényi, az ország egyetlen bányájaként állami tulajdonban maradt. A kísérlet, a nyereséget illetve legalább a nullszaldót megcélzó megműködetés nem járt ered­ménnyel. Az elnök-igazgató szerint állami támogatás nélkül nem képzelhető el szén­bányászkodás, illetve elképzelhető, csak­hogy annak ára van, a következményekkel számolni kell.- Mindez egyértelművé -vált az elmúlt évek közepén, amikor is tárgyalni kezdett a bányászszakszervezet, a Villamosmúvek Rt., valamint a kormány a bánya-erőmű in­tegrációról - mondja. - Arra a következte­tésre jutottak, nem tartható tovább a bá­nyák állaim támogatás nélküli működteté­se. Feketevölgy például 40, Putnok több mint 500 milliós köztartozást halmozott fel, ettől jóval kevesebb a rudolftelepi bánya 13 milliós tartozása. Az edelényi üzem, amely közvetlenül a Bányavagyon-hasznosító Rt. irányításával működik, tavaly 300 millió fo­rint támogatást kapott, s ezt megkapja az idén is mindaddig, amíg bezáiják a bányát. Ami viszont pénzbe kerül, nem csak Éde- lényben, de három év múlva a most még működő bányák bezárásakor is. És ez a pénz összességében, az edelényi költségek­kel együtt meghaladja az egymilliárd forin­tot, s a bányák vezetői szerint ezt azonnal le kell tenni az asztalra. Ezért szorgalmazzák olyannyira a megfontolást, a számítások el­végzését, hiszen akkor kiderülne, mi is ke­rült többe: a munkanélküli segélyekkel megfejelt bányabezárás, vagy az állami tá­mogatással való tovább működés, figyelem­be véve például azt is, hogy a működő bá­nyák azért fizetik az adót, a közterheket.- Ilyen megfontolás alapján működik to­vább Putnok és Fekete völgy, de a támoga­tást mái- nem kapja tovább az edelényi és a rudolfi bányaüzem - fűzi tovább a gondola­tot az igazgató. - Igaz, a szénbányászkodás sehol a világon, így nálunk sem gazdaságos, tehát amikor döntöttek az integrációból ki­maradt bányák életben tartásáról, azt első­sorban szociálpolitikai megfontolásból tet­ték. A számítások valóban azt bizonyítják, hogy a támogatással való továbbműködte­tés gazdaságosabb, vagy inkább olcsóbb, mint a bánya bezárás, hiszen a működő ba­nyák fizetnek is a költségvetésbe, s persze, a dolgozó bányászok nem „kémek” munka- nélküli segélyt. Számolni kell persze azzal is, hogy egy bányászmunkahely megszűné­se máshol, például a Volánnál a bányászjá­ratoknál, vagy a munkaruhákat mosó Pa­tyolatnál további másfél-két munkahely megszűnését okozza. Tehát: 900 bányász­munkahely megszüntetésével egyidőben 1800 munkahely szűnik meg más vállala­toknál.- A kérdés tehát indokolt. Miért kell a bányákat bezárni?- A szakszervezettel való megállapodást követően a napokban a következő döntés várható: Putnok és Feketevölgy már ebben az évben olyan támogatást kap, hogy meg­kezdheti felhalmozott adósságai törleszté­sét. Nem kis pénzről van szó, Putnokon 520 millió, Feketevölgyön 84 millió forintról, amit a folyamatosan kapott támogatásból majd törleszteni kell. Az edelényi üzem eb­ben az évben még megkapja a 300 milliós támogatást, és az esztendő harmadik ne­gyedében a bányát bezáiják. A létszám egy részét a putnoki, a feketevölgyi valamint a lyukói bányák azonnal foglalkoztatják. Az edelényi bányászok megkapják a végkielé­gítést, és másnap már felvehetik a munkát. Eltér ettől a rudolftelepi bánya helyzete, mert tulajdonképpen magánbányaként mű­ködik, így nem kap támogatást, illetve nem tartotta azt indokoltnak az illetékes tárca. A bányával szemben egyetlen követelmény fogalmazódott meg: amennyiben nullszal­dós lesz gazdálkodása, tovább működhet­nek. Jómagam elképzelhetőnek tartom, ha valamelyest csökkenteni tudják adósságu­kat, nem kizárható az esetleges költségveté­si támogatás sem. Annál is inkább, mert a Rudolftelepen bányászott szénre jelentős a piaci kereslet; igaz, a Tüzép-telepeken az import szénből bőséges a kínálat, csak hogy az a szén drágább; tonnánként 3 ezer forinttal. Megváltás munkába jönni- Nehéz a bányászsors mostanában errefelé- mondja Bari Kálmán, aki most éppen a szénszállító teherautók előtt emelgeti a so­rompót a Putnoki Bányaüzem bejáratánál.- Ide vezényeltek a föld alól, mert a portás beteget jelentett. A pénz kevesebb ugyan, mintha csapaton lennék, de hát ne legyen finnyás az ember, munka ez is, és jó, hogy van egyáltalán. Mert drága uram! Maga még csak elképzelni sem tudja, min men­tem én keresztül, amíg bizonytalanságban voltunk, megmarad a bánya, vagy bezárják, mint a többit. Megváltást jelentett munká­ba jönni, mert legalább nem töprengtem azon, mi lesz a családdal, a három gyerek­kel, meg a házépítésre felvett kölcsön rész­leteivel. Mert mihez kezdhetnék most már 39 évesen? Nagy félelmemben, készülődve a legrosszabbra, a munkanélküliségre, csak úgy próbaképpen bejártam a Sajó völgyét Ózdtól Sajószentpéterig munkát keresve. Sehol nincs állás, nemcsak a bányásznak, másoknak se. Illetve akadt volna egy gazdánál, aki úgy nyolc holdat művel és jószágokat tart, né­hány tehenet, két lovat, meg aprójószágot. Ö azt mondta, maradhatok, de pénzt azt nem tud fizetni, mert neki sincs. Ennivalót viszont ad, reggelit, meg rendes ebédet, de vacsorát csak akkor, ha éjszakára is mara­dok a jószágok mellett. Akár tetszik hinni, akár nem, de ez volt az egyetlen ajánlat Ózdtól Sajószentpéterig. Hát ez van. De most már legalább megnyugodtam, úgy há­rom évig, amikor majd a hírek szerint: be­zár a bánya. ÉM-hétvége IIB Szövetség Európa békéjéért A Páneurópa-eszme szülőatyja Richard Nikolaus Coudenhove-Kalergi (1894-1972) O. Eördögh Ildikó Éppen száz éve és két hónapja született Tokióban, az ottani osztrák-magyar követség ügyvivőjének és egy előkelő japán anyának gyermekeként. Génjeiben szerencsésen ötvöződtek a japán, a németalföldi Coudenhove és a bizánci császárokra visszamenő Kalergi család pozitív tulajdonságai. 1906-ig Ja­pánban, majd a csehországi Ronsperg kastélyban nevelke­dett, világlátott és polihisztor édesapja irányításával. Ezután a bressanone-i érseki kollégium, majd a bécsi Thereziánum következett. 1917-ben doktorált filozófia-történelem szakon a bécsi egyetemen. Egy évvel később, mint cseh-szlovák ál­lampolgár, közvetlenül érzékelte a monarchia felbomlását kö­vető európai egyensúlyhiány veszélyt hordozó állapotát. A ki­bontakozás és kiegyenlítődés egyetlen lehetőségének a konti­nensünk hatalmas kulturális gazdagságára és az egységesen szervezett gazdálkodásra épülő, a nemzeti értékeket kiemelő, kiegészítő, azokat emelt szinten megőrző és továbbfejlesztő európai patriotizmusban látta. 1922-ben cikket írt egy bécsi és egy berlini újságba „Páneurópa - egy javaslat” címmel, majd 1923-ban megjelen­tette a mozgalom alapművét, a Páneurópát. A régi Európa összeomlása, a hit válsága, az ipari forrada­lom rohamlcptékú fejlődése, a tömegek szociális mozgalmai, Nietzsche es Marx eszméi, az intellektuális körök tévelygései a fasizmus, a nacionalizmus, a kozmopolitizmus és kommu­nizmus ideológiái között Coudenhove-Kalergi szamára vilá­gosan megmutatták, hogy a totalitárius kísértések ellenmér­gét csak egy szabad, a haladó és demokratikus erőket összeh­angoló, föderatív és határok nélküli Európa képezheti. Az 1926-ban Bécsben megtartott első Páneurópa Kong­resszus alakította ki a mozgalom nemzetközi szervezetét. Ausztria német birodalmi annexiója után, 1938-ban Cou­denhove-Kalergi Svájcba, majd az ÜSA-ba emigrált. Itt is­merkedett meg és kötött egy életre szoló barátságot a Nem­zetközi Páneurópa Unió mai elnökével, Habsburg Ottóval. 1946- ban visszatért Svájcba (Gstaad). Látta, hogy a nem­zetek közötti gyűlölködés és Sztálin kommunista diktatúrája jelentik a kor legnagyobb veszélyét. Találkozott Churchillel, aki zürichi beszédében (1946) felhívta az európai nemzeteket a megbékélésre és az egyesülésre. 1947- ben Gstaadban megalakult a különböző nemzeti par­lamentekből az „Európai Parlamentáris Unió”, melynek öt éven át Coudenhove-Kalergi volt a főtitkára. (Ebből fejlődött ki 1949-re a strasbourgi Európa Tanács.) Coudenhove-Kalergi tartott attól, hogy az Európai Gazda­sági Közösség - minden eredménye dacára - csak az üzletem­berek, s nem a polgárok Európáját képes megteremteni. Hangsúlyozta, hogy az európai államok között abszolút szük­séges egy olyan politikai kötődés is, amely közös külpolitiká­ban és közös védelemben fejeződik ki. Maastricht és az EBEÉ tükrében aggodalma megalapozottnak, célkitűzése ma is idő­szerűnek tűnik. E levelet Habsburg Ottó küldte a Páneurópa Unió miskolci szervezetének a közelmúltban, hitet téve ebben is a Páneuró­pa eszméje mellett. „Hálás köszönettel vettem kedves jókívánságaikat az eljö­vendő ünnepek alkalmából. Én is minden jót, áldásos kará­csonyt, valamint sikeres és békés 1995-ös esztendőt kívánok Önöknek. Mivel most újraválasztottak a következő öt évre az Euró­pai Parlamentbe, biztosíthatom Önöket, továbbra is minden erőmmel azon leszek, hogy Magyarország mihamarabb teljes jogú tagja legyen az Európai Uniónak. A kedvező év új döntéseket fog hozni Európa sorsában. Az 1994-es választások - számunkra, akik június 12-én mandá­tumot kaptunk - azt a kötelezettséget jelentik, hogy földré­szünk egységét még inkább előremozdítsuk. Sajnos, az Európai Unió legtöbb vezetője csődöt mondott a horvát és boszniai drámában, emlékeztetve azokra a politiku­sokra, akik rövidlátásukkal és gyávaságukkal belevitték or­szágainkat a második világháborúba. Csüggednünk azonban mégsem szabad! Ellenkezőleg: arra vagyunk hivatva, hogy mindent megtegyünk az olyan veszélyeztetett nemzetekért, akik jogosan számítanak szolidaritásunkra. A béke előfeltétele az Európai Unió kiszélesítése oly mó­don, hogy azon nemzetek számára, akik felszabadították ön­magukat a kommunista iga alól, minél előbb tagságot bizto­sítsunk. A mi feladatunk, hogy tágra nyissuk a kaput szá­mukra. Bizony lesznek még nehézségek, de ezek azért van­nak, hogy közös erővel leküzdjük őket. Isten segítségével re­mélem, hogy 1995-ben is haladni fogunk. Én, személy szerint mindenesetre ígérem, hogy amíg Isten erőt ad, mindent meg fogok tenni a népek érdekében, így biz­tosítva mindenki számára az igazságos békét. Bízom a magyar jövőben! Meleg üdvözlettel: Habsburg Ottó”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom