Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-16 / 13. szám

Adókedvezmény a koromgyárnak Tiszaújváros (ÉM) - A hejőcsabai Cement és Mészipari Részvénytár­saság mellett (Észak-Magyarország 1995. január 10. 7. oldal) a tiszaúj- városi koromgyár, hivatalos nevén a Columbián Tiszai Carbon Ltd. is jelentős adókedvezményt, illetve adómentességet kapott a következő évekre a kormánytól. Az elmúlt év áprilisában átadott gyár teljes beruházási adómentes­séget élvez - öt évig. További öt év­re hatvanszázalékos kedvezményt ítéltek meg számukra. Egyébként a két borsodi cégnek azért nyújtotta a kormány ezt a je­lentékeny pénzügyi segítséget, mert munkahelyteremtő, korszerű, kör­nyezetbarát technológiát megvaló­sító, exportot ösztönző beruházást valósítottak meg. Különben a ko­romgyári beruházás 55 millió dol­lárba került, a kivitelezés rekordidő alatt valósult meg, új munkahelyek teremtődtek. Ennek a környezetkí­mélő, zöldmezős beruházásnak kö­szönhető: Magyarországon első esetben gyártják a gumiabroncsok és a mechanikus gumielemek fontos alkotóelemét, az ipari kormot. A gyár éves kapacitása ötvenezer tonna, e mennyiséggel teljes egészé­ben ellátható a magyar piac, a ter­melés 70 százaléka Európa más or­szágaiba kerül exportra. A gyárat a TVK látja el a gyártáshoz szükséges alapanyaggal. A gyártási folyamatban termelődő gázok nem kerülnek a szabad lég­térbe, hanem elégetik őket, gőzt ter­melnek, amelyet aztán visszafor­gatnak a TVK rendszerébe. 1995. Tanuár 16., Gázolajfogyasztás, visszatérítés Miskolc (ÉM) - A kormány rende­letben szabályozta a mezőgazdasági földhasználók gázolaj-felhasználá­sa utáni fogyasztási adóvisszatérí­tést. Az agrárágazat támogatásá­nak egyes kérdéseiről szóló tavaly- előtti kormányrendelet szerint a mezőgazdasági földhasználók, a nö­vénytermesztéshez kapcsolódóan vásárolt - a művelési ágtól függően meghatározott - gázolajmennyiség után költségvetési támogatásban részesülnek. Ennek mértéke a mindenkori fo­gyasztási adó 50 százaléka. Az idei költségvetésről, az adótörvényekről szóló vita során az Érdekegyeztető Tanácsban az a megállapodás szü­letett, hogy január 1-től ezt a költ­ségvetési támogatást fogyasztási adóvisszatérítés váltja fel. E megállapodás megvalósítása ér­dekében a kormány törvényi felha­talmazást kapott a visszatérítés fel­tételeinek és szabályainak megha­tározására. Az új rendelet ennek a lényegében formai követelménynek tesz eleget. Nem változik a jogosultak köre, a kedvezmény mértéke, s ugyancsak megmaradnak az igénybevétel egyéb feltételei. A jogszabály a ki­hirdetése napján lép hatályba, ren­delkezéseit azonban az idei évben korábban vásárolt gázolaj esetén is értelemszerűen alkalmazzák. Szakmunkásvizsga után állásajánlat Miskolc (ÉM) - Csütörtökön, azaz január 19-én zárul a munkanélküli­ek részvételével indított tartósító­ipari szakmunkásképző oktatás, amelyet a technika háza szervezett a megyei munkaügyi központ támo­gatásával. A szakmunkásvizsga után a miskolci hútóház, a tejipari vállalat és a bocsi sörgyár vezetőivel találkoznak a végzettek. A cél tulaj­donképen egy állásbörze, hogy munkaadó és munkavállaló egy­másra találjon.-RÖVTOFTV A Kincstári Vagyonkezelő Szerve­zet (KVSZ) egyfordulós, nyilvános pá­lyázatot hirdetett meg az edelényi LHuillier-Coburg kastély tartós hasz­nálatba vételére - felújítás fejében. A pályázaton részt vehetnek a hazai és külföldi jogi és természetes személyek, a pályamunkákat február 15-ig kell el­juttatni a KVSZ budapesti ügyfélszol­gálati irodájába. Adókonzultáció címmel fórumot tartanak január 17-én kedden, dél­előtt 9 órától a Miskolcon a technika házában. A szervezők még elfogad­nak j elentkezéseket. Hétfő Gazdaság ÉSZAKIM AGYARORSZÁG 7 Román nyulak a hazai hidakon A terméktanácsok ütést váltanak - a ketrecek meg üresek A nyúltenyésztés jó üzlet lenne, bár a nulláról kellene indulni, mégis van remény az újrakezdésre Fotó: Farkas Maya Szarvas Dezső Miskolc, Rakaca (ÉM) - Néhány évvel ezelőtt, még tisztes hasz­not hozott a nyúltenyésztés ha­zánkban. Sok ezren foglalkoz­tak tenyésztéssel, tartással; s a jól megszervezett felvásárlás és értékesítés vezető helyre emel­te a magyar nyulászatot Európa piacain. A baljós jelek a kilenc­venes évek elején mutatkoztak meg, amikor a külföldi kézbe került vágóhidak a mind na­gyobb haszonra törekedve le­szorították a felvásárlási ára­kat; ráfizetéses lett a tartás, gyorsan leromlott a tenyészállo- mány minősége, tulajdonkép­pen megszűnt a nagyüzemi tar­tás és tenyésztés. Borsodban már csak a háztáji hulla­dékon tartanak nyulakat, a hajdani sok százezres állomány a töredéké­re csökkent, gyakorlatilag meg­szűnt a felvásárlás.- Ahol pedig gond van, ott vita is van - mondja Medve István a Nyúl- tenyésztók Észak-magyarországi Szövetségének elnöke. - Vita volt Gödöllőn is, ahol január 5-én tartot­ta meg egyeztető tanácskozását a nyúl-terméktanács, csakhogy a vita semmire sem vezetett. Megtudtuk viszont, hogy immár két termékta­nács működik az országban; a tényt itt jelentették be, rögvest megtör­tént a névadó is: Terméktanács II. névre keresztelték azzal a megbí­zással, hogy képviselje a vágóhidak, valamint a kereskedők érdekeit, a régi, a termelők, tenyésztők érdek- képviseletét ellátó terméktanáccsal szemben. Nos elmondható, hogy a legújabb terméktanács igazán nyílt kártyákkal játszott, s egyértelművé vált a szándék: lenyelni a régi taná­csot, megszüntetni a termelők és te­nyésztők érdekképviseletét, erősíte­ni a vágóhidak monopolhelyzetét, tökéletesen uralni a hazai piacon ezt az ágazatot. Szinte magától érthetődó, hogy nem született megállapodás Gödöl­lőn. A régi terméktanács még sike­resen tartotta pozícióját, ám hogy meddig még, nem tudni. Elhangzott viszont, hogy a tartást és tenyész­tést új alapokon, szinte a nulláról kell elkezdeni megyénkben is, ám a jelek szerint ez nem lesz könnyű menetelés. A napokban ugyanis egy levelet kapott kézhez Medve István, amelyben az ország nyugati felében működő vágóhidak képviselői közöl­ték, hogy a nagy távolság miatt az ország keleti, északkeleti felében a felvásárlás ráfizetéses, ezért meg­szüntetik. Arról nem írtak, hogy az elmúlt években sok százmillió forin­tot szivattyúztak ki ebből a régióból, meggazdagodtak a termelők mun­káján. Világos, egyértelmű volt vi­szont a fenyegetés, hiszen ha kellő szervezéssel, anyagi ráfordítással újra fel is lendülne a tenyésztés az országnak ebben a felében, nem lesz majd felvásárló, aki fizetne az álla­tokért. Ez utóbbi okozta egyebek között, hogy végül is eredménytelen volt a Csereháti Alapítványnak a tenyésztés fellendítését szorgalma­zó kísérlete a falvakban. — Az ötletet, a szándékot csak di­csérni lehet - mondja Medve István. - Elsősorban azért, mert elfoglalt­ságot, tisztes megélhetést biztosít­hatott volna a nyúltenyésztés, nem csupán ezen az abaúji tájon. Meg­győződésem, hogy ezen az úton kell elindulnunk. Számításaim szerint a megyében csaknem kétezer család juthatna ily módon jövedelemhez, s talán említeni sem kell, milyen so­kat jelent ez azokban a falvakban, ahol megszűntek a korábban mun­kát adó téeszek. Számos helyen megmaradtak ugyanakkor a jószág­tartó telepek, csak éppen üresek a ketrecek, csakúgy mint a falvakban a portákon az ólak. Igaz, a nulláról kell indulni, de szerintem van re­mény az újrakezdésre, annál is in­kább, mert a vágóhidak sem fújnak azonos nótát, akad amelyik hajlan­dó az együttműködésre, akár az anyagi támogatásra is. Igaz, az új­rakezdés egész költségét képtele­nek finanszírozni, de talán partner lesz ebben a Földművelésügyi Mi­nisztérium is, csak akad ott is vala­milyen forrás. Nem hiszem, hogy a szakemberek ne tudnák: a nyulá- szat, ha kellő gondossággal szerve­zik, hozzáértéssel irányítják, visszafizeti a kölcsön adott, befekte­tett tőkét. A nyúl húsára, bőrére most is óriási a kereslet Európa piacain. Nálunk viszont az ágazatot tönkretette a mohóság. Az északi végeken bizonyosan, ahol most a hi­ány következtében az elvétve arra járó felvásárló 230-250 forintot is fi­zet egy kiló nyűiért. Medve István szerint éppen magyar vágóhidak közreműködésével - s talán anyagi támogatásával is - Romániában mostanában igencsak megnöveke­dett a tenyésztői hajlandóság. Mint mondja: tudomásunk van róla, hogy romániából, illetve Szlovákiából im­portált nyulakat vágnak és expor­tálnak a külföldi kézbe került honi vágóhidakon. Elgondolkoztató, hogy a vágóhi- daknak Románia vagy Szlovákia közelebb van mint Eszak-Magyar­ország. Olasz lap a magyar privatizációról Róma (MTI) - A volt kommunis­ták vezette jelenlegi magyar kormány teljesen lemondott a tömeges privatizáció gyakorla­táról. A magánosításért felelős államtitkár, Bartha Ferenc vi­szont éppen egy olyan ügyleten „csúszott el”, mely az általa hir­detett irányvonalhoz tartozik - írta pénteki számában az olasz üzleti körök napilapja, az II Só­ié 24 Ore. A lap pénzügyi és piaci mellékleté­ben terjedelmes írást közölt a kelet­európai privatizáció helyzetéről. Az írás szerint a cseh miniszterelnök nevéhez fűződő villámprivatizáció sikerrel befejeződött. A magánosí­tásban némileg leszakadva Ma­gyarország és Lengyelország követi Csehországot, ám az előbbi két or­szág még az állami vállalatok szer­kezetátalakításával van elfoglalva, valamint azzal, hogy újrafogalmaz­za eladási stratégiáját a költségve­tési igények alapján. Magyarországon és Lengyelor­szágban a privatizációba eddig első­sorban a hazai és külföldi nagybe­fektetőket vonták be, a kis és lehet­séges részvényesek marginális sze­rephez jutottak. Budapesten a ko­rábbi jobbközép koalíció megkésve és sikertelenül beindította a töme­ges privatizációt, de a mostani, a volt kommunisták irányította kor­mány úgy döntött, hogy felhagy ez­zel az állami támogatáson alapuló stratégiával. „Tehát nincs több könnyű hitel, elég a háború és a sztálinista kisajátítások áldozatai­nak osztott kárpótlásból, stop a ked­vezményezett feltételekkel történő kiárusításnak" — írta az II Sole 24 Ore. A privatizációkért felelős állam­titkár, Bartha Ferenc hitvallását így lehetne összefoglalni: eladni a legjobb ajánlattevőnek kell, akinek az esetek többségében olyan ipari partnernek vagy minősített straté­giai befektetőnek kell lennie, aki képes friss tőkét vinni előbb az ál­lamkasszába, majd a vállalatéba. „De maga Bartha egy ilyen művele­ten csúszott el. A HungarHotels szállodaláncot akarták eladni az amerikai AGH-nak, viszont a kor­mány érvénytelenítette az eladást, mivel a tárgyalások során állítólag ’figyelmetlenségek’ történtek (egye­bek közt nem mérték fel megfelelő­en az aktívákat mielőtt ajánlatokat kértek volna), s éppen ezért csütör­tökön este elmozdította helyéről Barthát.” Budapest az elkövetkező két év­ben 3-4 milliárd dollár bevételre kí­ván szert tenni — folytatta a lap, megemlítve, hogy a folyamat gyorsí­tása és a költségek csökkentése ér­dekében összevonták a privatizációt irányító eddigi két állami szerveze­tet. Az állam 50, vagy 25 százalékos részesedést csak a stratégiai fontos­ságú energetikai, szállítási, távköz­lési és pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó ágazatokban akar meg­őrizni. Az ÁVÜ által 1990-ben örökölt 1870 vállalat felét privatizálták ed­dig. A még sorra kerülő nagy priva­tizációk sorába - melyektől az ál­lamkassza a legnagyobb bevétele­ket várja - a szolgáltatási szféra vállalatai tartoznak, kezdve az elektromos művektől, az MVM-től a gáz- és olajipari vállalatig, a Mol-ig. A bankszektorban a figyelem az OTP egyelőre bizonytalan eladásá­ra irányul. Az ország legnagyobb pénzintézete már felkeltette Soros György érdeklődését is - írta a lap. A jelenlegi 70 százalékról 25 szá­zalékra csökken az állam részesedé­se a Matáv távközlési társaságban, melyet 1993-ban részlegesen priva­tizáltak, amikor a részvények 30 százalékát átengedték a Deutsche Telekom és az Ameritech által lét­rehozott konzorciumnak 875 millió dollárért. A közép- és kisvállalatok eseté­ben a magyar kormány csak akkor él a menedzser-, illetve alkalmazotti tu­lajdon eszközével, ha nincs a befekte­tők részéről megfelelő ajánlat Az új séma semmiféle tömeges privatizációval nem számol. „Ma­gyarországnak Csehországtól elté­rően nem kell meggyőznie állampol­gárait a privatizáció hasznáról. Régóta, az 1968-ban bevezetett első gazdasági reformok óta tudjuk, hogy a magántulajdonosok jobban és hatékonyabban tudják irányítani a vállalatokat az államnál” - idézett egy magyai' közgazdászt az II Sole 24 Ore. _Válasz—ADÓ A részvényjegyzésről Miskolc (ÉM) - ígéretünkhöz híven foly­tatjuk az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal munkatársainak közreműködé­sével az adótanácsadást. A hozzánk érke­zett levelekre folyamatosan válaszolunk. Továbbra is kérjük, ha az adózással, an­nak bármely részterületével kapcsolato­san van olyan kérdésük, amelynek meg­válaszolása szakembert igényel, írjanak nekünk. Levelükben pontosan vázolják a problémát, és a leragasztott borítékra ír­ják rá: „Válasz-Adó”- 1993-ban 16 000 Ft névértékű Pick részvényt jegyeztem 56 880 Ft értékű kárpótlási jegy fel- használásával. Részvényeimet 1994-ben, egy bróker cégen keresztül értékesítettem 126 000 forintért. Kérdésem az, hogy a 69 120 Ft értékkülön­bözet után kell-e adóznom, milyen mértékben és milyen határidővel? Mivel 71 éves nyugdíjas vagyok, jár-e ezzel kapcsolatban valamiféle kedvezmény a részemre?- Ön a részvényeit eredeti jogosultként szerzett, kamattal növelt 56 880 Ft értékű kárpótlási jegy ellenében szerezte meg, majd 126 000 forintért értékesítette. Ezen ügylet kapcsán tehát, 69 120 Ft összegű árfolyam- nyereségre tett szert, amely után 20 százalé­kos mértékű, 13 824 Ft összegű személyi jöve­delemadó fizetésére kötelezett. Amennyiben a kifizetéskor nem került sor az adó levonására, úgy önnek ezen adófizetési kötelezettségéről 1995. március 20-áig adóbe­vallást kell tennie (9453. sz. bevallás) és egy­idejűleg az adót is meg kell fizetnie. Abban az esetben, ha az értékesítéskor a kifizetett árfolyamnyereség adója levonásra került, úgy' önnek a fenti értékesítés kapcsán további kötelezettsége nincs, mivel a jövede­lemadó törvény úgy rendelkezik, hogy’ a nyug­díjas magánszemélynek nem kell bevallani az értékpapírból származó jövedelmét akkor, ha abból a kifizető az adót levonta, és a magán- személynek a nyugdíj mellett egyéb adóköte­lesjövedelme 1994-ben nem volt. ÉM-portré Kertész István Léh (ÉM - BAM) - Szakemberkörökben két­ségkívül az egyik legismertebb személyiség. Sokan irigylik, sokan viszont büszkén vallják magukat barátjának. Élete korántsem volt könnyű. Kulák szái'mazása miatt az ötvenes években, sőt utána is gyakorta kellett iskolát cserélnie. Amikor kiderült, földbirtokos család saija, hamar eltanácsolták az adott oktatási intézményből. A tehetséget azonban nem le­het eltörölni, kivált, ha ez emberi elszántság­gal is párosul. Gödöllőn szerzett agrármérnöki diplomát, majd szakmérnöki oklevelet. Tudása, szakmai publikációi, szakkönyvei elsősorban a gyep­gazdálkodáshoz, a gyepre alapozott húsmar- ha-tenyésztéshez és juhászaihoz kapcsolód­nak. Negyvenévesen védte meg doktori disszertá­cióját, amelyben a különböző gyeptársítások összehasonlító vizsgálatát végezte el. Kertész István húsz éve a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem Növénytermesztési Tan­székének tudományos munkatársa, s 1979 óta ugyanott címzetes egyetemi docens. Ennek megfelelően agrármérnökjelöltek százait ok­tatta, kevesen varnak tehát, akik ne ismer­nék. Óráin nemcsak a föld szeretetét, a fölmű­ves munka becsületét, a természet védelmét adja át hallgatóinak, de - mert otthonában, a Gödöllőtől több száz kilométerre fekvő Vizsoly­ban - önmaga is mezőgazdasági vállalkozó, ta­pasztalatai alapján a közvetlen gyakorlat is el- sajátíthatóvá válik. Sokan kérik szaktanácsait. A hetvenes évek közepétől az úgynevezett szaktanácsa- dói-tennelési rendszerek kiépítésének volt él­harcosa. Három évvel ezelőtt a Szikszói Álla­mi Gazdaság vállalati biztosa lett. Ma a léhi központú Charolaise Mezőgazdasági Rt. ve­zérigazgatója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom