Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-20 / 300. szám

6 Z Itt-Hon 1994. December 20., Kedd LAKATOS TAMÁS Golop Névnapod alkalmából sok örömet, boldogságot és jó tanulást kívánnak: szüleid, testvéreid és nagyszüleid. KOVÁCS LÁSZLÓ Kesznyéten 16. születésnapod alkalmából nagyon sok örömet, boldogságot, jó egészséget és jó tanulást kíván: Czihat Mama és Papó. ÉDESANYÁNKAT Lukács Istvánnét Hemádnémetiben 81. születésnapja alkalmából szeretettel köszöntik, jó egészséget kívánnak: 5 gyermeke, 12 unokája és 3 dédikéje. immjwimi Tnktakenfa /8. születésnapod alkalmából sok örömet és boldogságot, sok síkéit kiiái mák: szerető szüleid és két öcséd. Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván minden kedves vásárlójának a Várhegy Diszkont, Sátoraljaújhely Minden kedves vendégünknek, üzleti partnerünknek, szállítónknak és vásárlónknak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk Nándi és Társa Bt. valamennyi dolgozója, Széphalom Wlindvn kedves vásárlónknak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk n mim/Mur doigozá Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván minden kedves vásárlójának a MEZE! ABC, Sátoraljaújhely 1994. December 20., Kedd ItT'Hon Z 3 Kossuth Lajos a természetkutató (2.) A hetvenéves Kossuth „megmássza" a Mont Blanc-t Boros Anikó Kossuth Lajos amikor hánya­tott pályafutásának viszonyla­gos nyugvópontjához érkezett, a természettudományokkal, de azok közül is leginkább a bo­tanikával kezdett foglalkozni. Adatok vannak rá, hogy ezt a hajlamát - még fiatalabb korá­ban - Albach Szaniszló ébresz­tette fel benne először, aki az 1930-as években híres hitszó­nok volt. Beszédei sokszor szin­te forradalmiak voltak és ezért a felsőbb polgári hatóságok ta­nácsosnak látták Pestről eltá­volítani... így került Kismar­tonba, s ott a földrajz és bota­nika tudományának hódolt. Bá­mulatos türelemmel és ügyes­séggel állított össze egy növény­gyűjteményt, a virágokat a leg­apróbb részletekig szétboncol­va ragasztotta fel. Kossuth saját írásából tud­juk, hogy amikor kisázsiai számkivetésben a hozzá érke­zett fiaival együtt, egy magyar növénytani munka (Diószegi Sámuel - Fazekas Mihály - és Földi János) „Magyar Fűvész- könyve” is kezébe került, ter­mészettudományi érdeklődése újból feléledt. Az angliai és amerikai dia­dalát után Olaszországban vég­leg megtelepedve érte őt egyik utolsó nagy csalódása, az 1867- es kiegyezés. A „turini reme­te” nagy magányában a termé­szeti világ titkait kezdte für­készni. Fáradhatatlan szelleme egész haláláig nem ismerte a tétlenséget. A terep pedig, melyre sorsa vetette, vala­mennyi természetbúvárra bű­vös varázserővel hathatott. Hi­szen, ha Turin városából időn­ként kisétált a közeli Soperge- hegyre, ott sorakoztak előtte hí- vogatólag a piemonti síkság túlsó szegélyén félkörben az Al­pok hegyóriásai, a 4600 méte­res Monte Rosa, a Gran Para- diso, Mont Cenis, Monte Viso 3000-4000 méteres hófödte csú­csai. Aztán idővel eljutott Niz­za közelébe, az Appeninekbe, a Mont Blanc gleccsereire is. Legnagyobb érdeklődéssel és szeretettel azonban a növé­nyek világa és a növénygyűjtés felé fordult. 65 éves korában, korát meghazudtoló frissesség­gel kezdte kirándulásait a kör­nyező Alpesekbe. Különösen a 70-es évek elején barangolt nagy buzgalommal, ahová ele­inte hűséges barátja és számű­zött társa, Ihász Dániel is el­kísérte. Egy-egy növényritka­ság után kutatva az örök hó ho­nába is fölmerészkedett, mely­ről Szontagh Miklós árvái or­vosnak és növénygyűjtőnek így írt: „Képzelje, ön - rajtam is megtörtént még az idén is, hogy azok a szirénhangok ad­dig csalogatták 70 éves lábai­mat, míg közel azonos magas­ságban találtam magamat, ahol a Mont Blanc első tudomá­nyos megmászója, Saussure ütötte fel 15 napra borzalmas kunyhóját, hogy ellesse a ma­gasság titkait, most hát feltet­tem magamban, hogy addig megyek, míg én is találok egy Androsace bryoidest - a hava­si sziklák e törpe növényfaját - mint Saussure talált!” 1871-ben úja: „A növénytan kedvelt tudományaim közé tar­tozik. ...amit szeretetre méltó tudománynak (Scientia anabi- lis) neveztek el. Meg is érdem­li e minősítést”. Ezer számra gyűltek növé­nyei. Gyűjteménye tekintélyes herbáriummá gyarapodott. A növényeket Ihásszal együtt megszárítva, vas,tag, fehér kar­tonlapokra gondosan és művé­szi ízléssel felragasztják és fel­írják latin és magyar nevüket. Kossuth az érdekesebb növé­nyekhez az ő szavaival élve „al­kalmi jegyzeteket” fűz. Sokszor a lapok hátsó oldala is megte­lik elmélkedéseivel, élettani megfigyeléseivel. E jegyzetek feltárják előttünk gondolatvilá­gát. A gyűjtemények értékét rendszerint anyaguk szabja meg. Kossuth herbáriumát azonban nem az anyag, hanem az ő neve teszi becsessé. A nö­vénycsomagokat dobozokba rakja. Díszes betűkkel valóság­gal rárajzolja a növénycsalád, nemzetség nevét. Evek folya­mán már két szekrényre való anyag gyűlik össze 32 doboz­ban, 4000-nél több növény, me­lyek a következő gyűjteménye­ket tartalmazzák: - 25 doboz­ban olaszországi növények van­nak, ábécé szerint rendezve. A számozott lapok száma 3450, - négy dobozban magyarországi növények vannak (466 lapból áll), - egy dobozban 135 számo­zott lapon észak-amerikai nö­vények vannak, New Orleans, New Yersey és Utica New Yer- sey-ből. Utóbbiak Edwin Hunt- féle növények, - az utolsó két dobozban mintegy 230 részint felragasztott, részint fel nem ragasztott növények vannak, a lapok nincsenek megszá­mozva. Kossuth saját gyűjtésén kí­vül másoktól is kapott növénye­ket, vagy gyűjteményeket is. így pl.: van egy kisalakú gyűj­temény észak-amerikai növé­_HETI IEGYZF.T Csillag Nagy József A hétköznapokra nagy árnyékokat ve­tő időkben, amikor az átalakulással já­ró átrendeződések közvetlenül bele­szólnak az emberek életébe, sokan jut­nak el a lelki nemesség rangjáig. Pedig nincs könnyű dolguk annak megszer­zésében, mert a lemondás, a nélkülö­zés szigorú tanító a tisztesség oldalán. A derék családfő már évekkel ezelőtt jelezte, annál mérnem lehet beosztób- ban élni, mint ahogy ők teszik, annál kevesebb már a létüket kérdőjelezné meg. Pedig azóta semmi sem lett ol­csóbb egy petákkal sem, a kétkezi szor­gos ember pedig, ha megfeszül sem tud bérnövekményével nyomába eredni a még mindig magas inflációnak. Karácsonykor kiengednek bennünk a megszíjasodott indulatok, csoda és csillagvárókká leszünk mindahányan. Gelléri Andor 1942 telén ekként me­rengett a máramarosi havasokban:... olvastam, hogy a Hold közelében csil­log kétezer év óta az a csillag, amelyik a kis jézus születésekor ott csillogott Betlehem egén, és most újra megjelent. Én hiszem, hogy az a csillag valóban az a jézusi csillag ott a mi holdunk kö­rül... Jelenlétével és ígéretével. A csil­lagász sem láthatja mindig, s ha mi lát­hatjuk, tekintsünk rá, mint ritka vendégre, akiről érkeztekor nem tudjuk még mit rejt a szívében, a tarisznyájában. Miközben ma úgy látszik, lesz még al­kalmunk tovább fényesíteni lelkünk nemességén, a reményteli várakozás­ról sem mondhatunk le, készíthetjük szívünket az örömök befogadására. Sütő András Advent a Hargitán című művében az egyik várakozó így sóhajt: Uram, aki fent vagy az egekben, tekints le most kegyesen a te szolgáló leá­nyodra. Erős próbára tettél, ne vess most újabb terhet az én megkopott szí­vemre. Ha csodát tennél is Uram, tud­nod kell, sok erőnket elvesztettük a vá­rakozásban. Elszoktattál minket a jóté­teményeidtől, ürömmel és bánattal tápláltál minket, s most felkészületle­nek vagyunk a jóra. Tedd újra képessé szívünket az örömök elviselésére. Ha igaz, hogy a karácsonyi fények most az ajándékvásárlások, az ünnepi asztal­ra tervezett ételek beszerzésének idején felnagyítják, kiemelik a bajainkat, gond­jainkat, akkor abban is bíznunk kell, hogy az ünnep fényei, melege kiemel minket a bajainkból, gondjaink vermé­ből, s nem csak egy-két napra. Az a csillag most is ott ragyog, es Hin­nünk kell benne, rajtunk is múlik, ész- revesszük-e? nyekkel, a következő felirattal: „Wiley Plainfield, New Yersey, 1872; vagy amerikai növények­nek az előbbihez hasonló gyűj­tése 1870—71-ből. Talán egy gyermek ajándéka, a gyűjtő ne­ve nem ismeretes. Az 1870-es évek elején Kos­suth már levelezett Herman Ottóval, az etnográfus, zooló­gus polihisztorral, Szontagh Miklóssal, később pedig Janka Viktorral, a nemzeti növénytár vezetőjével, kora kiemelkedő flórakutatójával, kitől kapott virágos növényei Kossuth gyűj- teményéb'en szintén megtalál­hatók. A felsorolás akkor lesz tel­jes, ha megemlítem, hogy a gyűjteményt képezi még Clar­ke H. ajándéka, amely 14 vi­rágos, 3 haraszt, 7 moszatnö- vényt tartalmaz, illetve olyan alpesi növények, melyeket Kos­suth igen becsesnek tartott. Van néhány meg nem határo­zott tengeri moszat, és növény­levelek gyűjteménye is a her- báriumában.Kossuthnak kap­csolata volt a Természettudo­mányi Társulattal, kik elküld­ték neki kiadványait. Kossuth meghatottam így válaszolt Her­man Ottónak. „Igen nagyon kellemes meglepetésben része­sített Ön becses küldeményé­vel. Elmerengek a hazai virány kedves képviselőinek szemlél- getése felett, melyek, amint képzelheti Ön, a száműzöttnek oly igen-igen sokat suttognak”. Meg akarta hálálni honfitár­sai figyelmét és viszonzásul olasz alpesi növényeket küldött Szontágh Miklósnak és Janka Viktornak. A küldött növények között van egy becses, szépter­metű, kövirózsa-szerű kőtörő­ke, tudományos néven Saxifra­ga florulenta. Ennek képét a magyar lapok is közreadták, mert ez a növény az egész vilá­gon csupán a tengeri Alpesek néhány szikláján található. Kossuth természetesen fölke­reste ezeket a sziklákat, majd élményeit így fogalmazta meg: „Ez a növény, a viratos kőtörő, (ahogy magyarul nevezik) csak a Vinado és Valdieri közti ten- germelléki havasok egyikén ta­láltatott és ott oly nyaktörő sziklafalakat választott ki ma­gának őszi lakul, hogy kötélen kell a zergevadászfiút a szikla csúcsáról hozzá lebocsátani”. Kossuth halála után, vétel során 1895-ben mind a könyv­tára, mind a paleontológiái és botanikai gyűjteményei a Ma­gyar Nemzeti Múzeum tulajdo­nába kerültek. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom