Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-20 / 300. szám
4 Z Itt-Hon 1994. December 20., Kedd A Zemplén Televízió műsora December 20. (kedd) 9.00 A hétfői adás ismétlése 18.00 Szórakoztató összeállítás December 21. (szerda) 18.00 Magazin műsor - Születésnapi beszélgetés - Volt egyszer egy lőtér... - Merre visz az út? (a továbbtanulásról) - A dandártábornok (Estók portré) 19.00 Hír7 - hírösszefoglaló 19.15 Mesefilm gyerekeknek 19.30 HTV 30 filmek - összeállítás - El quijote (spanyol tévésorozat) - Budai cukrászda (magyar film) 21.45 Hír7 - hírösszefoglaló (ismétlés) December 22. (csütörtök) 9.00 A szerdai adás ismétlése 18.00 Szórakoztató összeállítás December 23. (péntek) 18.00 Magazin Műsor - Betlehemezők Csermelyen (felnőtt) - Nemzetiségi karácsony - Görög katolikus püspöki mise 19.00 Hír7 - hírösszefoglaló 19.15 Mesefilm gyerekeknek 19.30 HTV 30 filmek - összeállítás - A British Múzeum kincsei XIII/8 - Gyengéd unokatestvérek (francia erotikus film) 21.45 Hír7 - hírösszefoglaló (ismétlés) December 27.(kedd) 9.00 A hétfői adás ismétlése 18.00 Szórakoztató összeállítás A hét vicce Két munkanélküli cigányzenész sétál az utcán. - Te Jani, el kell menjünk dógozni valahová. - Jó, menjünk a bányába. A bányában a munkafelügyelő behívja az egyiket és kérdezi: Dolgozott már bányában? - Persze a mecseki bányában. — És ott mivel világítottak? - Petróleummal. - Na maga sem dolgozott még bányában - és kiküldi. Kint mondja a barátjának: vigyázz a világítással, mert rafináltak. A másiktól is kérdezik: dolgozott már bányában? - Persze a mecseki bányában. - Ott mivel világítottak? - Honnan tudjam, állandó délelőttös voltam. Változnak az idők- Most riem pihenni szeretnék, mint régen, doktor úr, hanem dolgozni valahol! Magyar ünnepség Kütahyában Tamás Edit (ÉM) - Ez az esztendő Magyar- országon a Kossuth évfordulók jegyében telt el. Szerte az országban megemlékeztek Zemplén megye nagy szülöttéről. Az emlékév Országos Kossuth Emlékbizottság által szervezett ünnepségsorozata január 22-én Szentendrén kezdődött és szeptember 17-én Monokon, a szülőháznál tartott országos rendezvénnyel zárult. A Kossuth-évet nemzetközi megemlékezések is kísérték Chicagótól Turinig. A Pro Re- novanda Cultura Hungária Alapítvány és MTA Történet- tudományi Intézetének támogatásával Kütahyában, Kossuth törökországi emigrációjának egyik helyszínén is magyar ünnepségre gyülekeztek november 30-án. Hogyan került Kossuth Kis- ázsiába? A szabadságharcát vívó, a katonai túlerőt egyre nehezebben feltartóztató Magyarország kormányzóelnökeként Kossuth Lajos a temesvári vesztes csata után 1849. augusztus 11-én átadta a teljhatalmat Görgey Artúrnak. A fegyverletételről értesülő Kossuth hazáját elhagyta és a Török Birodalomban keresett menedéket. így került a magyar emigránsok csoportja Kossuth vezetésével Viddin és Sumen után 1950 június 18-án a kisázsiai Kütahyá- ba. A kormányzói címét újra használó Kossuth távol a hazától igyekezett összefogni a magyarokat, levelezést folytatott Mazzinivel az olasz szabadság- mozgalom kiemelkedő képviselőjével, természetesen a magyar forradalom ügyét szem előtt tartva. Legfontosabb mégis ebből az időből a kütahyai alkotmánytervként ismert munkája. Az 1851 áprilisában elkészült művében itt fogalmazta meg a hazai nemzetiségek és a független Magyarország kapcsolatát. 1851. szeptember 1-jén innen indult a törvényhozás meghívására Amerikába. Miként e rövid összefoglaló is mutatja, életének csak rövid időszakát, töltötte itt. Annál meghatóbb, hogy múzeum őrzi kütahyai tartózkodásának emlékét. A jellegzetes török stílusban épült kétszintes, favázszerkezetű egykori lakóház a Magyar utcában (Macar Sokak) található. A török állam tulajdonában lévő és a '70-es évekig igen rossz állapotú épületet, a '70-es, '80-as években újították fel. Köszönet ezért a korábbi, magyarbarát kütahyai polgár- mesternek, aki szívügyének érezte a ház sorsát. A teljes felújítás után a magyar állam közreműködésével emlékmúzeumot hoztak létre az épületben. A török és magyar tárgyakkal, bútorokkal berendezett ház talán legértékesebb darabja Kossuth Lajos mellszobra, amely az első szinten „fogadja” a lépcsőn felsétáló, a múzeumba betérő látogatókat. A szépen berendezett szobákban láthatjuk a Kossuth család (a Kollár-féle a Kossuth családot ábrázoló grafika által) és a kortársak képeit. Egy nagyon szép, korabeli férfi viselet és a fegyverek hívják még fel magukra a figyelmet. Ebbe a környezetbe érkezett a 40 fős magyar csoport, akik Szíckné Tóth Kornélia, a Magyar-Török Baráti Társaság elnökének lelkes szervező munkája eredményeként jöhettek erre az útra. Kütahyában Ismét Güral személyében a Magyar Köztársaságnak tiszteletbeli magyar konzulja van, aki a mi látogatásunkat is jószándékkal segítette. A város sajátos vallási színezetét magán hordozó vezetése (polgármester és kormányzó) a helyi szokások szerint fogadta kis küldöttségünket, és jelenlétükkel megtisztelték a Kossuth ünnepségünket. Az esti sötétségbe bur- kolódzott környezetben, a helyi sajtó élénk érdeklődése és lámpái fényében a Kossuth-szobor előtt hangozhattak el emlékező szavaim. A megható koszorúzási ünnepségen először Monok község és a Kossuth Szövetség képviseletében Kavajecz Andrásné, id. Kalina Ferencné és ifj. Kalina Ferencné helyezhették el a tisztelet virágait. A Rákóczi Szövetség és a Rákóczi Szövetség Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezete képviseletében a megyei elnök, Nátafalussy Lajos koszorúzott a szövetség jelenlévő tagjai kíséretében (Tóth Lajosné (Miskolc - Herman Ottó Múzeum), Kéthely Anna (Miskolc - Könyvtár), Hartl Mátyásné (Budapest), Galambos Imréné (Eger - Tengelytransz Gmk.), Simon János (Miskolc -17. Számú Általános Iskola). Demszky Gábor Budapest főpolgármestere nevében Kis Domokos Dániel és Szabó Róbert; az MTA nevében Hopp Lajos professzor helyezte el a megemlékezés koszorúit. A Himnusz elhangzása után a „Kossuth-nótával” és a kiállítás megtekintésével fejeződött be az ünnepség. Minden Törökországba látogató honfitársunk figyelmébe ajánlom ezt a kisázsiai városkát, amely az Isztan- bulban időzök számára érdekes egynapos kirándulás lehet. Szép vidéken utazva, autóval könnyen megközelíthető. Kívánom minél többen juthassanak el Kütahyába, megemlékezve ezzel Kossuth Lajosról és a hagyományosan jó magyar-török barátságról. Gyarapodnak a megkímélt fülesek Miskolc (ÉM - K.L.) - Kopott, hó nélküli a határ. Sár és a latyak a jellemző megyénk apróvadas területeire. Ez azonban egyáltalán nem zavarja megyénk vadásztársaságainak, valamint a bérkilövőknek mintegy 3500 fős tagságát. Akik élnek a lehetőséggel, a társasvadászatokat rendeznek az apróvadakra. Mint Kismartoni Károlytól, megyei vadászati főfelügyelőtől tájékozódtunk, a korábban apróvadban nem túl gazdag megyénkben továbbra is változatosan szerény képet mutat az állomány. Egyes vadásztársaságok anyagi lehetőségei annyira behatároltak voltak, hogy tavasszal nem tudtak vásárolni mesterségesen keltetett fácáncsibét. így ezeken a területeken megcsappant a számuk. Ez maga után vonta, hogy korlátozni kellett a fácánkakasok kilövését, a jövő évi természetes szaporulat érdekében. Mert csak így remélhetik, hogy az adott gazdasági viszonyok mellett gyarapítani tudják az állományt. Ott azonban, ahol az anyagi lehetőség a mesterséges keltetésű fácáncsibék beszerzését lehetővé tette, a megfelelő állomány sara is módot adott, hogy’ külföldi vadászokat is fogadjanak. Akik jönnek is, s eredményesen lövik ki a fákra Jelgallyazott” fácánkakasokat. Biztatóbb a helyzet a mezei nyúlnál. A korábbi években a társaságok szabályozták a kilövések lehetőségét. Ennek köszönhetően örvendetes gyarapodás tapasztalható a tapsifiileseknél. Különösen szépen fejlődött az állomány a bodrogközi valamint a Hermád menti részeken. így aztán a nyúlpecsenyét kedvelők már szép terítéken osztozkodhatnak. 1994. December 20., Kedd Itt-Hon Z 5 Betlehemesek, kántálók, regösök Nótárius Kettős ünnepet ülhetnek december 24-én azok, akik ősszüle- ink nevét viselik: az Ádámok és az Évák. Jut-e nekik dupla ajándék, azt nem tudni, de a névnapi sorrend megfelel a bibliai történésnek is. Mert az Úr először Ádámot teremtő,' majd pedig társul rendelé melle Évát. A történelemben mégis Éva játszotta a jelentősebb szerepet, hiszen ő etette meg Ádámot a tudás fájáról szakított almával. A karácsonyi ünnepkörben az alma azóta is szerepel.- Miként a Jézus születésének bibliai történését felidéző bet- lehemezés. Megyeszerte elterjedt népszokás volt ez egykoron. Szereplői 16-18 éves fiúk, akik öregnek, pásztoroknak, háromkirályoknak öltözve járták a települést. Kivételt képezett a Matyóföld, mert ott a betlehemesek a lányok voltak, s szószólójuk egy idősebb asz- szony, aki a maguk készítette betlehemet is vitte. A szentestei lámpagyújtáshoz kapcsolódott a másik elterjedt népszokás, a kántálás is. Akik erre az alkalomra összeálltak, nem csak istenes szövegeket mondtak, de kifigurázBetlehem a miskolci Hősök terén Fotó: ÉM-archív ták a visszásságokat is. Amin aztán a háziak jót derültek, s megajándékozták a kántálókat. Kántáltak, azaz „mondták a magukét” nem csak a Bodrogközben, de a zempléni hegyek közé zárt falvakban is. Miként a Luca-napi, úgy a karácsonyi ünnepkör is 12 napig, azaz vízkeresztig tart. Ennek során elsősorban megyénk gömöri részein, a Putnoktól nyugatra eső községekben tartották a regölést. A néprajztudomány kiderítette, hogy ennek még a kereszténységet megelőző pogány világból eredő szokásnak ősi gyökerei a kereszténység felvételével változtak ugyan, de formájában napjainkig fennmaradtak. Mert ez karácsony másodnapján, Istvánkor történik, istvánolásnak is nevezik. Amikor is a legények ilyen nevű pajtásukat keresik fel, egy kis baráti poharazgatásra. A fenyőfák és az árak is megnőttek Miskolc (ÉM - K.L.) - A miskolci Búza téri piacon csakúgy, mint az újdiósgyőri csarnok előtt most a karácsonyfaárusok foglalták el a helyet. Tart javában a karácsonyfavásár. Az ár változó - bár bizony nagyra nőtt. A kiskereskedők, a maszekok mellett karácsonyfavásárt tart az Északerdő Rt., mégpedig két helyen. Az egyik a Műszaki Erdészet Majláti géptelepe. Itt mintegy hétezer folyóméter lucfenyőt hoznak forgalomba, áfa-val együtt 340 forintos indulóáron. Á másik elárusítóhely az Újgyőri főtéren lévő Vasas Művelődési Ház lesz. Itt a szendrői erdészet árusít feketefenyőt méterenként 220 forintos és lucfenyőt 330 forintos áron. Mindkét helyen frissen kitermelt, tehát nem állott fákat árusítanak, naponta 7 órától 19 óráig. Akik lakásukban karácsonyfát állítanak, nemigen gondoL nak arra, hogy ez a szokás bizonyos misztérium játékok maradványa. Hazánkban ez a szokás alig másfél száz évre tekint vissza. Podnaniczky Frigyes emlékiratai szerint egyik nagynénje, egy osztrák hölgy állított 1825-ben először hazánkban karácsonyfát. A karácsonyfa divatjának legrégibb írott emléke Strassbürg vidékéről, 1606- ból maradt ránk. A fát feldíszítették, de gyertyát csak a 18. század közepétől tűzdeltek rá. Ám ahol a karácsonyfára nem volt pénz, ott fagyöngyöt tettek az asztalra. Nálunk sem mindenütt díszítették szaloncukorral a fát - a szegényebb helyeken pattogatott kukoricát fűztek fel, s girlandként azt tették a fára. Sok családban pedig házilag készítették a szaloncukrot is, ezenkívül almát, diót, csillag- és holdalakú süteményeket tettek rá. Készülőben van már a Luca-szék (ÉM - K.L.) - A december 13- ához, Luca napjához kapcsolódó népszokások közül is egyik legismertebb - s tegyük hozzá —, talán legelterjedtebbek egyike volt - az úgynevezett Luca székének készítése. Az ezermesterkedő falusi emberek, elsősorban az erdős vidéken, így többek között a gu- zsalyt, házi használatra szánt szövőszéket is faragók például a zempléni Hegyközben, Mogyoróskán, Regécen csakúgy, mint a dél-bükki részeken a fa- készítményeket faragó Cserépfaluban és környékén fogtak hozzá Luca napján a székek összeállításához. Volt, ahol azt tartották, hogy 13 különböző faféleségből, 13 nap alatt kell elkészíteni, hogy aztán karácsony napján az éjféli mise előtt arra állva megtudtuk: kik a boszorkányok. Mert a Luca elsősorban a boszorkányok napja volt. A szüzességéért és keresztény hitéért mártírhalált szenvedett Szent Lucia aligha hitte, hogy később napját a boszorkánysággal hozzák összefüggésbe. A magyar néphagyomány azt tartja, hogy Luca szemét tűvel kiszúrva vakították meg, ezért nem csak a szemfájósok tisztelték különösképpen, de az asszonyoknak nem volt szabad tűt fogni kezükbe és varrni. De számtalan más, a bűbájosság, boszorkányság elleni védekezés is szokásban volt. Az Itt-Hon konyhája Kiskarácsony, nagy’karácsony Kisült-e már a kalácsom?.., - szól a népi rigmus. Amely együttal arra is utal, hogy a karácsonyi ételek között fontos helyet foglalnak el a tésztafélék. Néhány éve még a karácsonyi viccek témája volt a „bejglimérgezés”, hiszen egyetlen ünnepi asztalról sem hiányzott a diós és mákos bejgli. Olyannyira nem, hogy az ünnepköszöntőket vendégségben is azzal kínálták. Legtöbb helyen azonban már feledésbe merült a másik karácsonyi kalácsféle, a szentestén asztalra került mákosguba, vagy más néven a mákos bobájka. Ezt a kalácstésztából nyújtott eledelt leforrázták, majd mézzel kevert őrölt mákkal megszórták, s úgy fogyasztották. Mert a karácsonyi ünnepet megelőző szentestének szigorúan szabott étrendje volt, elsősorban a falusi háztartásokban. Ez a nap böjtnek számított, s ennek megfelelően tálaltak a háziasszonyok. Az ételeknek valamiféle mágikus erőt is tulajdonítottak. Ezért főztek sok helyen lencselevest, mert az bőséget jelentett. Rántott hal is került az ünnepi asztalra, ami bojtos eledel, emellett pedig „elúsztatja a bajt”. Varázserőt tulajdonítottak az asztalra helyezett almának, fokhagymának, vöröshagymának, diónak, amelyek egészségvarázsló, családösszetartó szerepet tulajdonítottak. A szentestét követő karácsonyi ünnepeken aztán vidékek szerint osztá- lyozódtak az ételek. Mind olyanok, amelyek a bőséget, a gazdaságot, gyarapodást hivatottak szolgálni. Ilyen volt a már említett lencse, aztán a sertéshús, mert a sertés kitúrja a család szerencséjét. Sokfelé a tiltott ételek közé tartozott a baromfi, mert az hátrafelé kapar. Ám a hagyományon túltette magát a felismerés, s elterjed a pulykahús, melyet általában sütve vagy gesztenyével töltve tettek az asztalra, egyes részeiből pedig kitűnő levest főznek. Az ügyes háziasszonyok, no meg a változó ízlések csak módosítottak az ételsoron, de nagy általánosságban ma is azok kerülnek az asztalra, melyek a századfordulón is étvágygerjesztőén kínálták magukat az ünnepet ülőknek.
