Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-17 / 298. szám

1994. December 17., Szombat Gazdaság ÉSZAK-Magyarország 5 Termelői árak Budapest (MTI) - Az ipar terme­lői árai októberben 1,6 százalékkal haladták meg az előző havi szintet 12 hónap alatt pedig 13,5 százalék­kal növekedtek - tájékoztatta a KSH a távirati irodát. A statisztikai adatok szerint a bel­földi értékesítési árak 1,5 százalék­kal, az exportárak pedig 1,9 szá­zalékkal emelkedtek egy hónap alatt, egy év alatt pedig 12,3, illet­ve 17,3 százalékkal. Továbbra is az ipari átlagot meg­haladóan - 15,9 százalékkal - nőt­tek az előző év azonos időszakához képest a feldolgozó ipar árai, a bá­nyászat árnövekedése 16,3 száza­lék volt, míg a villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás ára mind­össze 2,2 százalékkal emelkedett egy esztendő alatt. Az ipar exportértékesítésének fo­rintban mért árai októberben a múlt év decemberéhez képest 16 százalékkal voltak magasab­bak, mérsékelten meghaladták a forintleértékelések 14,9 százalé­kos mértékét. Az exportárak elsősorban a papír­iparban, a műtrágyagyártásban, az ipari gázgyártásban és az édes­iparban nőttek. Az építőipar ter­melői árai az első háromnegyed év­ben az előző év azonos időszakához viszonyítva 14,4 százalékkal emel­kedtek. A mezőgazdasági termé­kek árai ugyanezen idő alatt 31,2 százalékkal nőttek, a felvásárlási árak pedig az idén január-október hónapokban átlagosan 26,2 száza­lékkal voltak magasabbak mint egy évvel korábban. A KSH adatai szerint a forintban számított októberi külkereskedel­mi árindex az importban 12 szá­zalékkal, az exportban 15 száza­lékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A forintban mért árszint alakulá­sát alapvetően a devizák forintár- folyamának változása határozta meg, amely átlagosan csaknem 16 százalékkal emelkedett. A devi­zában számított külkereskedelmi érték behozatalban 3 százalék­kal csökkent, kivitelben lénye­gében nem változott az előző évhez képest. Változó indexkosár Budapest (MTI) - A Budapesti Értéktőzsde ideiglenes, nem hiva­talos indexének kosarát a Tőzsde- tanács felülvizsgálta. A testület úgy döntött, hogy december 19-tól, jövő hétfőtől az alábbi részvények szerepelnek az index kosarában: Danubius, Domus, Dunaholding, EGIS, Első Szövetkezeti Sörgyár, Fotex, Global, Globus, Goldsun, Graboplast, Inter-Európa Bank, Pannonplast, Pick, Prímagáz, Richter Gedeon, Skála-Coop T., Zwack. A változásról a tőzsdetit­kárság tájékoztatta az MTI-t. Kormányülés előtt a vaskohászat Kohóval vagy kohó nélkül - ez (is) itt a kérdés Illesy Sándor . Ml 'In i *■ A drótgyárnak elsődleges érdeke a tulajdonviszonyok rendezése - ezt is várják a vasárnapi kormányüléstől Fotó: Fojtán László Miskolc (ÉM) - A diósgyőri ko­hászok e heti figyelmeztető sztrájkja és az ózdiak december 22-re tervezett demonstrációja tudatában holnap - vasárnap - a kormány elé kerül az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium anyaga a borsodi acélipar reor­ganizációjának további lépései­ről. A minisztérium előterjesz­téséből - a hét pontból és a hatá­rozati javaslatból álló anyagból - egyértelműen kiderül: a tárca nem vetette el a diósgyőri nagy­kohó további üzemeltetésének lehetőségét. Szó lehet arról is, hogy olyán nagymogulok jelen­nének meg a térségben, mint a francia Citroen, vagy a koreai Hyundai. Ám ettől függetlenül: óriási feszültségek halmozód­tak fel Ózdon és Diósgyőrött, bármilyen határozatot is hoz a kormány, az nem találkozhat teljes egyetértéssel. Az ipari minisztérium előterjeszté- se nem hagy kétséget afelől, hogy „a borsodi kohászat hosszú távú átala­kítása a gazdasági és piaci feltéte­lek, a technikai és szervezeti meg­újulás lehetőségeinek figyelembevé­telével kell, hogy történjék. A térség problémáit - mindenekelőtt a mun­kanélküliség tekintetében - a kohá­szat nem oldhatja meg.” Ezt persze eddig is tudtuk, mint ahogy azt is: „a kohászat további fejlesztése te­kintetében a kohászat szakmai ve­zetői és az érintett vállalatok veze­tői rendkívül megosztottak”. Más Diósgyőr és más Ózd érdeke, de túl ezen, Diósgyőrött nem egységes az álláspont az ívkemence és a nagy­kohó megítélésében sem. A tárca egyértelműsíti, hogy elő­terjesztése az ominózus és azóta el- híresült februári kormányhatároza­ton alapul, s bár az attól eltérő ja­vaslatokat, elgondolásokat bemu­tatják, de azok megvalósítását nem javasolják. A vaskohászati stratégia alapcl- vei a következők: a borsodi vasko­hászattal szemben várható piaci igények nem haladják meg az évi 700 ezer tonnás kapacitást; át kell állni a minőségi acélgyártásra; a magasabb feldolgozottsági szintű termékek arányát növelni kell; a veszteség csak létszámleépítéssel és a műszaki, technológiai korszerűsí­téssel csökkenthető; és ami különö­sen érdekes: rövid távon nem cél­szerű az ózdi és a diósgyőri kohá­szatban külön kohó, illetve ívke­mence. (Tehát vagy itt, vagy ott, de mivel Diósgyőrött még adott a kohó, s napokon belül adott lesz az ívke­mence is, hát...) Egyébiránt a mi­nisztérium szerint előtérbe került az a változat, hogy Ózdon ne épül­jön acélkemence, az itteni szükség­leteket Diósgyőr fedezheti. Persze, ez az alternatíva sem olcsó, hiszen a két gyár közötti vasúti vonalat kor­szerűsíteni kell (1,2 milliárd forint), s hát számolni kell a bugák újra me­legítésével járó energiaköltséggel is. (Az ívkemence és a bozzá kapcsoló­dó beruházások értéke megközelíti a hatmilliárd forintot.) Az különben nem kétséges: az ózdi rád- és dróthengermű (RDH) felújítása elkerülhetetlen. Számítá­sok szerint mintegy egymilliárd fo­rintot kell erre költeni, de az a cél, hogy az RDH-t alkalmassá tegyék építőipari rácsszerkezetek gyártá­sára is, a miskolci drótgyár elképze­léseivel ütközik. Itt ugyanis évek óta készítenek ilyet, s hát pár tucat kilométeren belül konkurenciát te­remteni... - nem vall valami eredeti ötletre. Ami Diósgyőrt illeti: a kohó a kör középpontja. Ha megmarad, meg­marad két és fél ezer ember munka­helye is. Ám jelenlegi állapotában a nagyolvasztó csak áprilisig üzemel­het, egyszeri felújítása cirka 450 millió forintba kerülne, s ezáltal még két évig működhetne. Évente mintegy 2,5 milliárd forintos vesz­teséggel, ám munkahelyekkel. Az ívkemence egyébiránt pótolhatná a kohót - ezért is épült -, ám alig ke­rül kevesebbe az üzemeltetése, rá­adásul nincs elég hulladék - ami­vel táplálhatnák -, s mindezen túl utcára kerülne a gyár két és fél ezer embere. Bár előkészítő tár­gyalások folynak különböző vállal­kozások - Citroen, Hyundai, Ipari Park - idehozataláról, de óvatos becslések sem számolnak ezernél több munkahellyel. Szóval, a kohó, vagy a kemence? Még egyszer: ha a kohó felújítása mellett dönt a kor­mány, akkor fel kell vállalni az évi 2,5 milliárdos veszteségpótlást, s azt is, hogy két év múlva újból szembe kell nézni az innen kikerü­lő emberek foglalkoztatási problé­máival. Ha az ívkemence mellett voksolnak a kabinetben: a veszte­ség akkor is tetemes, és munkahe­lyek ezreit kell teremteni. Egyébként a Pál László nevével fémjelzett elóteijesztés szerint a kormánynak állást kell foglalnia arról, hogy a térségi foglalkoztatási és munkahelyteremtési forrásokat milyen formában tudja biztosítani. A miniszter véleménye az: térségi kormánybiztos által irányított köz- alapítvány lenne alkalmas a foglal­koztatási megállapodások meg­kötésére. És persze az is: az acéli­par reorganizációjának előrehala­dása csak akkor valósítható meg, ha végre rendeződnek a tulajdoni viszonyok. .SZAKÉRTŐ SZEMMEL A reálértelmiség helyzetéről Tóth Árpád (68) nyugalmazott tudományos főmunka- társ, szociológus A napokban konferenci­át rendeztek Miskolcon a reálértelmiség helyze­téről, szerepéről. Szer­zőnk a meghívott elő­adók között szerepelt. A nemzetközi tapasztalatok azt igazolják, hogy a társadalom, a gazdaság kibontakozta­tásának feltétele a műszaki alkotómunka, a gaz­dasági visszaesés időszaka egybeesik a fellen­dülést megalapozó új műszaki, technológiai el­járások kidolgozásával. Hazánkban a két évti­zede meghirdetett „gazdasági reform" azonban mind ez ideig nem járt eredménnyel. Ezen az utóbbi években megkezdett privatizáció, új bankok létesítése, az előtérbe állított mene­dzseri munka sem tudott változtatni. Tévesnek bizonyult az a nézet, hogy „jönnek a vállalko­zók", s ezzel megoldódnak gazdasági problé­máink. Számos, mindenekelőtt japán kutatók tanulmányai igazolják, hogy a jövő fejlődésé­nek záloga az alkotó ember. Ezért állítottuk ku­tatásaink középpontjába azt a kérdést, hogy a társadalmi-gazdasági berendezkedésünk mi­lyen helyet biztosít a műszaki alkotások szel­lemi munkásainak? Kutatásaink tapasztalatai kedvezőtlen képet mutatnak. A gazdaság visszaesése, a munka- nélküliség legsúlyosabban éppen a műszaki al­kotókat sújtotta. A pályakezdő diplomás fiata­lok nem tudnak elhelyezkedni, s ha mégis, ak­kor létszámleépítéskor ők kerülnek legelőször az elbocsátottak listájára. Vizsgálataink kezde­tén szinte érthetetlennek tűnt, hogy a leépülő, gazdasági nehézségekkel küzdő vállalatok mindenekelőtt a kutató-fejlesztő (K+F) részle­geiket építik le. A K+F részlegek felszámolásá­val a vállalatok saját jövőjükről is lemondanak. Nyugat-európai, elsősorban spanyol és portu­gál példák azt mutatják, hogy a privatizált vál­lalatok K+F részlegeit - ha arra az új tulajdo­nos nem tartott igényt - átmentették más intéz­ményekbe, kutatóintézetekbe. A privatizáció­nál nagy súlyt helyeztek a vállalati műszaki kul­túra hordozóinak a megtartására, anyagi és er­kölcsi megbecsülésére. Nálunk a privatizációt megelőző vagyonértékelések a szellemi va­gyont, emberi erőforrást egyszerűen figyelmen kívül hagyták. A Miskolci Egyetem közgazdász hallgatóinak részvételével interjúkat készítettünk munkanél­küli mérnökökkel. Megállapítottuk, hogy régi­ónkban a munkanélküli létből való kilábalás fő útja a vállalkozóvá válás. A vállalkozók körében végzett szociológiai vizsgálat tapasztalatai a következők:-Azoka vállalkozásoka legeredményesebbek, amelyeket a hetvenes évek végén nyolcvanas évek elején indítottak el. Közöttük kevés a mér­nök-vállalkozó.- A vállalkozások jelentős része a „második gazdaságból" nőtt ki. Számos kreatív, innova­tív személy ötlete nem kapott kellő támogatást a nagyvállalatok hierarchikus viszonyai között. Ezek az alkotók legális vagy illegális vállalko­zásokba mentették át újításaikat, találmányai­kat. E területen sok a mérnök.- A nagyvállalatokból alakult kisebb vállalko­zások, társaságok, kft.-k megtartották a kulcs- fontosságú munkakörökben meghatározó sze­repet betöltő szakértelmiséget, a mérnököket. Ugyanakkor tőlük is megkövetelték a piacgaz­dasági szempontok fokozott figyelembevételét. - Legkedvezőbb helyzetben azok a mérnökök vannak, akik közgazdasági ismeretekkel és ide­gen nyelv tudással is rendelkeznek. A piacgaz­daságra való áttérés felértékelte ezeket az ismereteket. A mérnökök ezen csoportja ma a már vezető menedzseri beosztásokat tölte­nek be hazai és nemzetközi vállalkozásokban, bankokban. ' - Sajátos ellentmondás, hogy a munka nélkül maradt mérnökök kevesebb mint tíz százaléka lett vállalkozó, ugyanakkor a főállásukat is megtartó mérnökök 32,6 százaléka kezdett vál­lalkozásba. Közel két évtizede vizsgáljuk a műszaki fejlő­dés feltételeit, ezen belül a műszaki értelmisé­get. Véleményünk megegyezik a fejlett ipari or­szágok tapasztalatával, vagyis: a második gaz­daságra, vagy vállalkozásra kényszerített mér­nökök nem képesek tényleges értékű alkotó munkát végezni. Márpedig hazánkban a meg­alázóan alacsony mérnöki fizetések erre kény­szerítik a kutatóintézetek, a felsőoktatás, a vál­lalatok K+F részlegeinek dolgozóit. A műszaki alkotómunka társadalmi-gazdasági elismertségét sürgeti integrálódásunk Euró­pába. jelenleg a külföldi tőke elsősorban az „ol-csó" szakképzett munkaerő miatt jön hazánkba. Tehát addig jön, amíg a munkaerő olcsó. Ez nem biztosít teljes értékű felzárkózást. Meg kell találnunk a műszaki alkotómunkának azokat a területeit, amelyek számunkra termelnek ext­raprofitot, s melyeknek segítségével beépülhe­tünk az egységes Európába. A vizsgálat csak megerősítheti a döntést Budapest (ISB - D.Zs.) - A HungarHotels privatizációjának felülvizsgálatát elren­delő kormányfői döntésnek nem tulaj­donít politikai jelentőséget Bartha Fe­renc kormánybiztos. Mint az Állami Va­gyonügynökség sajtótájékoztatóján el­mondta, bizalmatlanságnak sem tekinti személyével vagy a privatizációs szerve­zetekkel szemben. Mint ismeretes hosszú évek óta tartó tárgyalá­sok után a HungarHotels 14 szállodából álló láncolatára kiírt pályázatot az American Ge­neral Hospitality nevű amerikai cég nyerte meg. A szállodaláncért 57 és félmillió dollárt fizet(ne), s ezenkívül legalább 20 núlliót fordít(ana) a hotelek felújítására. A pályázat végeredményét szerdán hirdették ki, s Horn Gyula miniszterelnök ezt követően, csütörtö­kön közölte: a Kormányzati Ellenőrzési Iroda december 22-ig felülvizsgálja az ÁVÜ dönté­sét. Bartha Ferenc privatizációs kormánybiz­tos ezzel kapcsolatban pénteken kijelentette, biztos abban, hogy a vizsgálat megnyugtatóan zárul, s — isméivé a kormány szándékait — a pályázat eredményét megerősítik. Kifejtette, ennél kedvezőbb ajánlat nem érkezett a Hun- garHotelsre, s ezt Békési László pénzügymi­niszter is így értékelte a tárgyalások idején. Hogy mégis miért kerül sor az utólagos vizsgá­latra, arra a kormánybiztos azt a magyaráza­tot adta, hogy a miniszterelnököt sokféle „be­hatás” éri, s nyilván még egyszer meg akar győződni arról, hogy valóban jó döntés születik az év legnagyobb privatizációs ügyében. Hatvani Szabó János, az ÁVÜ ügyvezető igazgatója az 1994-es évet értékelve elmondta, november 30-ig 405 pályázatot írtak ki, s év végéig további 100 céget hirdetnek meg. Jövő év elején pedig szintén 100 kis- és középválla­latot kínálnak fel megvételre. Az ÁVÜ közel 100 milliárd forintos bevételt könyvelhet el idén. Ebből a készpénzbevétel mindössze 19 milliárd. A többi Egzisztencia-hitel (28 milli­árd), illetve kárpótlási jegy (névértéken szá­mítva 47 milliárd). Az előírt költségvetési befi­zetésének így - a kötelező kiadások teljesítése után! - valószínűleg eleget tud tenni a vagyon­ügynökség. Ez mintegy 4 milliárd foiintot tesz ki, amelyből decemberig 3 és félmilliárdot utaltak át az államkasszába. Az ÁVÜ és az ÁV Rt. összevonására várhatóan áprilisban kerül sor, az új privatizációs törvény februári meg­hozatalát követően. A két szervezet azonban már januárban összeköltözik, s fokozatosan megkezdi a közös munkát. ÁRFOLYAMOK Budapest - A kis tételben folyó kereskedéstől eltekintve 341 üzletben 189,082374 millió Ft forgalmat bonyolított le a Budapesti Értékpa­pírtőzsde árfolyamértéken a tegnapi napon. A részvények forgalma (278 kötés) névértéken 25,5550 millió forintot, árfolyamértéken számolva pedig 46,815255 millió forintot tett ki. Összesen 25 519 darab részvény cserélt gazdát. Kárpótlási jegy ■hhhhmi Tőzsde Index (ideiglenes) dec. 16.. 1449,65 -9,83 Hivatalos árfolyamok MäMfrasm Érvényben: 1994. december 16. Valuta Deviza Pénznem Vétel Eladás Középárf. Angol font* 172.50 175,98 174.30 Ausztrál dollár SÁ.Hfi 87,10 86.35 Belgae.slux.fr.* 341.69 348,61 345.04 Dán korona 717. 17.93 18.29 7' 18.il ■ :! Finn márka 22.64 23.10 22,88 Francia frank 7' 20.39 20.8? 7 20.59 7 Holland forint 62.76 64,02 63,37 Ír fönt 1 ' 1 MMW m,I6-lapun von; 110,05 112,25 111.18 Kuvaiti dinar 368,01. 375 25 371,63 Kémet marka . 70,28 71,70 . IÜ Norvég korona 16.12 16,44 16.27 Oíasz líra* 67.76 69.16 68.29 Osztrák schill. 9.98 10,18 10.08 Porturáráscturá 8-515 59,85 69,18 Spanyol peseta* 83,70 85,42 84,55 Svájci fisuk | 83,10 8460 83,90 | .Svéd korona 14,66 11.96 14.81 USA-dohár I 410.12 112.66 Ül. 19 ECU (KP) 133.99 136,71 135,35 A megadott számok 1 egységre értendők, forint­ban *: 100 egység, **: 1000 egység

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom