Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-17 / 298. szám

6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994. December 17-, Szombat _APROPÓ Röf! Röf! Méhes László Keresek egy disznót. Mert bár egy disznó élete általában rövid, mégis lehet érdekes, sőt sikeres is! Tartalmas életpályáját többfé­leképp' is megismerhetné a hálás utókor: megjelenhetne egy vele készült interjú vagy riport, netán egy monográfia. De talán a te­levíziós szereplés mégiscsak nagyobb elis­merésnek számítana. Úgy is mint a siker, az ismertség első állomása. S ha mindez főmű- soridőben történik, amikor tévénézők mil­liói kuporognak a képernyő előtt-megtöbb­szöröződik a hatás. Szóval, a disznókeresés ötletét onnan vet­tem, hogy disznót láttam minap a képer­nyőn. Főműsoridőben. No nem Moldova irodalmivá nőtt disznaját (aki első mon­datával - többek megdöbbenésére - „malac" jelzővel illette egy bizonyos Jó­zsi édesanyját), hanem egy közönséges ál­latot. Rövidnek, érdekesnek és sikeresnek mondható halálát a RÉS televíziós stábja szerint föltétien végig kellett izgulnia az országnak. Hallani kellett azt a néhány, sértő megjegyzést (megszólták ugyanis alakját); látni, amint fülénél fogva kiránci- gálják a néző kedvéért siralomházra ke­resztelt ólból; és élvezni a dudaszó hang­jait, amelyet még egyszer, utoljára kiérde­melt a megnemesült állat. A kép olykor népiesre öltözött menyecskéket mutatott, akik járták a „Disznó halálát". Aztán már csak a halálhörgés... Bevallom, a véresebb jeleneteknél kissé félrefordultam. így csak futólag, RÉSnyire nyitott szemmel láttam a Pilinszky-idéze- tek sorai mögött a torokba mélyedő kést, a szanaszét fröcsögő, habzó vért, a teke­nőben párálló beleket, a levágott fejet, a szétdarabolt testet. Azóta keresek egy disznót. Ha szóra tud­nám bírni, megkérdezném erről, arról. Az­tán leültetném a televízió elé is. Mit szól ő mindehhez?! Talán Orwell Ál latfarmjából vett idézetekkel válaszolna. Vagy hosszan elgondolkodna, és annyit mondana: Röf... „TÉKA Kalligram Miskolc (ÉM - V.T.) - Rendkívül érdekes írást közöl a pozsonyi Kalligram decemberi száma. Szitányi György: Katolikus (?) értékek a hitművelésben címmel készített tanulmá­nyáról van szó, melyben a szerző azt igyekszik körbejárni, miket tart egy-egy katolikus elvű médium értéknek, és ezen értékeknek milyen előjelet tulajdonít. Az idén ötödik évfolyamába lépett Igen cí­mű lap a fiatalok fóruma, melynek hajdani ti­zenöt ezres példányszáma mára ötezerre esett vissza. Támogatásaik kezdetben lehetővé tet­ték, hogy szerzőiknek honoráriumot fizethes­senek, napjainkban ez (is) gondot jelent a lap­nak. A tanulmányíró az Igen koncepciójának alapelveként jelöli meg a tényt: ami a világon van, Istentől való, tehát jó, ami pedig nincs a szerkesztőség és a külső munkatársak tudatá­ban, és mégis létezik, ördögtől való dolog. „Ter­mészetesen elfogadható (és tolerálható) ez a magatartás is, ám mivel nem tudásrendhez, hanem annak magyarázatához igazodik, ér­tékrendjének objektivitását eleve elveszíti.” Áttekintve a folyóirat 1993-as évfolyamát, a szerkesztőség jónak tartja Horthy liberaliz­musát, az RMDSZ politikáját, ilyen előjellel je­leníti meg a kormányt, a Duna TV-t, a papi rendet, a békét. Rossznak hirdeti a szektákat, Iványi Gábor lelkészt, mert az nem engedel­meskedik a hierarchiának, a Népszavát és a Népszabadságot, Fodor Gábort és a parázna- ságot. „Szóhasználata a ’20-as, ’30-as évek bul­várlapjaiéra, acsarkodása pedig részint a há­ború alatti szélsőjobb, részint a rákosista de­magóg újságírás hangvételére emlékeztet.” Az Új Ember szövegvizsgálata során Szitá­nyi arra a következtetésre jutott, hogy ez a be­járatott, biztos talajon álló profi lap megfelel a magasan művelt keresztény középosztály ál­tal elfogadott újságnyelvnek. A Duna TV szin­tén a jó előjelet kapja, ugyanígy a bizalom, a házasság, a nemzeti értékek. Elítélik az Ág­nes, az Isten báránya című film készítőit, a da- bas-sári botrányt, a túlélő bolsevik összefonó­dások működését. A Vigília című havilap és a negyedévente megjelenő, tematikus számokat készítő Teoló­gia szerzőgárdája nem feltétlenül hivő alko­tókból tevődik össze, szerencsére kerülik a dogmás megnyilvánulásokat. Esterházy, Ha­tár, Nemes Nagy műveinek jelenléte is ezt iga- . zolja. A katolikus médiumok aktualitása a ke­resztényi békesség, tolerancia és türelem hir­detése terén mérhető leginkább - ezen értéke­inkből pedig bőven van még mit magunkba gyűjteni mind a magánéletben, mind a nyilvá­nosság előtt. Egy felvonás a világmindenségről Idő- és térjáték Oscar Wilde Salome című drámája alapján Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - A szép nőkért mindenre képesek a férfiak. Legalábbis hallani ilyen törté­neteket. Itt van például Hero- des, nem a betlehemi gyermek- gyilkos, hanem Antipas, aki Sa­lome kedvéért levágatta Ke­resztelő Szent János fejét. A szűkszavú evangéliumi leírások ugyan azt sugallják, hogy Hero- dias asszony bosszúja miatt kel­lett a prófétának meghalnia, de a későbbi átiratok szerint már Salome kielégítetlen érzéki vá­gya okozza a bajt. Kamondi Zoltán, a Miskolci Nemze­ti Színházban bemutatott Salome cí­mű előadás vendégrendezője még to­vább gazdagította az Oscar Wilde-i történetet. A bibliai kortól napjain­kig tágítja az időt. Ráadásul egymás­ba érnek, egymást fedik a különböző korok. Ahogy a forgószínpad „órája” hol előre, hol visszafelé jár, sőt - a technikának köszönhetően - ugyan­abban az időben elképzelhető ellen­tétes irányú mozgás is, valahogy így járunk át téren és időn. Áttűnnek a képek, a személyek nem változnak, csak a szerepek. Ruhát cserél Hero- dias apródja és náci katona lesz, az örömlány - mindegy hogy mit ölt vagy nem ölt magára - lényegében ugyanaz marad. Viszont jelen van az állandó változás is. Nemcsak a há­rom idősík - Herodes kora, a náciz­mus ideje és napjaink - különböző megjelenítései, hanem a nézőpontok eltérései miatt sem maradhat stati­kus a kép. Az ifjú Salome - Létay Bóra — számtalan lehetséges tulajdonságát felmutatja „a nőnek”. Látjuk tisztá­nak, szépnek, igézőnek. Vad bujasá­ga már-már taszító. Mai lányként pedig egyszerűen közönséges. Mint­ha azt demonstrálná: mi fér meg egy emberben! Ugyanígy Margitai Ági is több arcát mutatja meg szép fajunknak: Herodes mellett fenséges királyné, a haláltáborban kemény-hideg or­vos, majd pedig mindent látott, mindent próbált lezüllött csavargó. Persze ezek csak a történet kiemelt pontjai, közben számtalan finom ár­nyalat létezik, és Margitai Ági ké­pes is ezeket a finomságokat érzé­keltetni. Szerémi Zoltán Herodese méltó párja a később öreg Salomévé válto­zó Herodiasnak, és annak a közön­séges, üres mai lánynak, ki történe­tesen szintén a Salome névre hall­gat. Szerémi Herodese a gátlásta­lan uralkodóból, a nevelt lánya után koslató idősödő férfiból válik rádió- telefonnal szaladgáló yuppie-vá. Ez a felszínes, maffiózókkal körülvett figura már nem tisztel semmit. Megfejthetetlennek tűnik, miért gyötrődik annyit ígérete miatt. Súlyos próféciáival, égre emelt tekintetével János (Jokanan) - Ku­na Károly - tűnik a legállhatato- sabbnak. Rettenetes véget jósol He­rodes fogságában, a haláltáborban, és mai hittérítőként az extázisba esett csodaváró fiatalok előtt. Nem inog meg, hidegen hagyja Salome tánca, a doktornő „szakszerű” köze­ledése, a rajongó tömeg imádata. De környezetének változásai miatt más jelentést kapnak az ő szavai is. Nem ugyanarról szól a Messiást lá­tott próféta igéje, mint a meggyötört zsidó rab átka, és a „sztár- csinálókkal” turnézó új szent kinyi­latkoztatása. Ahogy ez már lenni szokott, ezt az előadást is megelőzte a hír: lega­lább tíz percig szemlélheti a közön­ség a meztelen Kuna Károlyt. Nem néztem az órát, de azt hiszem, még tovább is. Most lehetne megbotrán- kozni. Épp’ csak nem engedi az elő­adás, és a színész. Mert nem a mez­telenség ténye okozza a döbbenetét, hanem a felismerés, hogy ugyanaz a férfitest lehet szép és vonzó, míg egy másik helyzetben eszünkbe sem jut ilyesmi, mert csak a kiszolgáltatott­ságot, a megaláztatást látjuk. Salome „hétfátyoltánca” - Bozsik Yvette koreográfiája - is több jelen­tést hordoz. Ugyanaz a mozdulat, ugyanaz a testbeszéd másról szól, ha az ifjú lány „mondja el”, vagy egy öreg asszony. A tánc önmagában le­hetne szép, ha létezne a test nélkül. Vagy a mosoly száj nélkül... De a viszonylatok, az összefüg­gések végtelen gazdagsága megjele­nik a díszletekben is. Pedig Fe- renczfy Kovács Attila (m.v.) „csak” mértani formákat tervezett a szín­padra. De a háromszögben ott van a világ hármas osztottsága, a múlt, jelen, jövő, a bibliai pátriárkák, a Szentháromság, a mesék, mítoszok három élete, próbája, kívánsága és így tovább. A négyszögekben az ele­mek, az évszakok, az égtájak, az emberi nedvek. A kör, a gömb, az önmagába visszatérő görbe vonal magában hordozza a harmóniát, a végtelent, a semmit és a mindensé- get, az égi csillag- és planétaszférát. Az égitestek közül kitüntetett sze­repet kap az előadásban az állandó­an változó hold. A szövegben is visz- sza-visszatérő utalásokat hallunk a hold növekedésétől és fogyásától eredeztetett ismétlődésekre: halál­ra, újjászületésre, termékenységre. Ezek között a tökéletes mértani formák között érződik csak igazán, milyen tökéletlen, milyen gyarló és esendő, ugyanakkor összetettségé­ben, sokarcúságában milyen hatal­mas is az ember. Kamondi Zoltán alaposan meg­tervezett időutazásra, mélységek és magasságok, ritkán megnyíló rej­tett belső terek bejárására viszi el a nézőt. Muszáj vele mennünk. Arra kényszerít, hogy vele gondolkod­junk. Persze, nem feltétlenül ugyanúgy, mint ő. Követhető az út­ja. Ha nem is mindig látjuk, de sejt­jük, merre megy. Ennek ellenére időnként zavartan állunk. Tényleg ennyire a nemiség körül forogna a világ?! Vagy elhiggyük-e ezt a le­gendás fejvesztést? Mert hallani történeteket: a szép nőkért minden­re képesek a férfiak. De egy lezül­lött öreglány kedvéért vajon levá­gatná-e Herodias Keresztelő Szent János fejét? Az Év Könyve és az Artisjus díjai Budapest (MTI) - Immáron tize­dik alkalommal osztják ki az Év Könyve jutalmakat és az Artisjus irodalmi díjakat. Az elismeréseket hétfőn adják át a Szerzői Jogvédő Hivatal budai székházában. A Szerzői Jogvédő Hivatal - a Magyar írószövetség kívánságával összhangban - alapította az Év Könyve jutalmakat. Az Artisjus iro­dalmi díj a már eddig is kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotók részére ad anyagi függetlenséget - nem pá­lyázati jelleggel - további munkás­ságukhoz. A bírálóbizottság az Év Könyve jutalmakat a következő szerzőknek ítélte oda: vers kategóriában Baka Istvánnak Sztyepan Pehotnij testa­mentuma című kötetéért (Jelenkor Kiadó); kisprózában Darvasi Lász­lónak A veinhageni rózsabokrok (Jelenkor Kiadó) és Gion Nándor­nak Izsakhár (Kortárs Kiadó) című művéért. A dráma kategóriában Márton László A nagyratörő című írásával bizonyult a legjobbnak, amely a Jelenkor Kiadónál látott napvilágot. A kritika kategóriában Szegedy­Maszák Mihály, Ottlik Géza című munkája (Kalligram Könyvkiadó), illetőleg Orbán Ottó Cédula a romo­kon (Magvető Kiadó) címmel napvi­lágot látott művét díjazták. A szoci­ográfia, publicisztika kategóriában Parti Nagy Lajos Se dobok, se trom­biták című művével érdemelte ki az elismerést (Jelenkor Kiadó). A mű­fordítás kategória jutalmazottja Ke- menczky Judit Nó-drámák című munkája lett (Orpheusz Kiadó). Az Artisjus Irodalmi Díjakat 1995-re Kovács András Ferenc költő és Szász Imre író kapta. Karácsonyi orgonakoncert Te Deummal Kobold Tamás polgármester kö­szöntötte csütörtökön este a közön­séget Lehotka Gábor orgonamű­vész karácsonyi koncertjén, a mis­kolci Kossuth-utcai református templomban. Az adventról, a vára­kozásról beszélt, amikor talán mindannyiunknak még nagyobb szükségünk van egy kis megállásra, belső csöndre, mint máskor. Ehhez segíthet hozzá a zene is. A műsor­ban közreműködött Simái László trombitán, illetve a Tiszáninneni Református Egyházkerület ifjúsági kórusa. A műsorban többek között elhangzott néhány Prelúdium (No­votny Ferenctől, Zimmermann An­taltól, Húroméitól), Wohlmuth Já­nos Pastorale című darabja, Lehot­ka Gábor Barokk szonátája, Purcell D-dúr szvitje. A koncert Charpanti- er Te Deumával fejeződött be. Fotók: Dohos Klára Karnagyi jubileum Miskolc (ÉM) - Iíomródiné Engi Zsuzsa, a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium Leánykara közreműkö­désével december 18-án, vasárnap délelőtt fél 11-kor a Miskolci Egye­tem díszaulájában tartja huszonöt éves karnagyi jubileumi hangverse­nyét. Szólót énekel Lukács Mónika, Kovács Modeszta, hegedűn Bun- dzikné Pusztai Csilla, zongorán Bundzik István, Kiss Zsuzsa, Regős Zsolt és Rőczey Balázs játszik. Köz­reműködik Kiss Csaba karnagy, Quintus Konrád színművész. Műso­ron többek között Karai József, Bár­dos Lajos, Kodály Zoltán és Bartók Béla művei szerepelnek. Kórus-születésnap Szirmabesenyő (ÉM) - Ifjúsági ta­lálkozóval köti egybe a szirmabese- nyői ifjúsági kórus az ötödik szüle­tésnapját, december 18-án, vasár­nap délután 4 órától a felújított templomban. Elsősorban a fiatalo­kat várják, szeretnék, ha az este a meghitt együttlété, a barátságé len­ne. S külön szeretettel hívják azo­kat, akik ha csak rövid ideig is, de tagjai voltak a kórusnak. Az est egyúttal a nyári római zarándokút előkészítője lesz. Mivel a kórusün­nep jótékonysági rendezvény, a szervezők előre is köszönik a hozzá­járulásokat ügyük támogatásához. Diaporáma biennálé Lillafüred (ÉM) - A VIII. Diaporá­ma biennálét rendezik meg ma és holnap Lillafüreden a Palotaszálló­ban. Á program ma, szombaton dél­előtt 11 órakor kezdődik, bevezetőt mond Végvári Lajos művészettörté­nész. A bemutató vetítések fél 12- kor kezdődnek, majd szakmai fó­rum lesz. Az eredményhirdetés és díjkiosztás vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik, ezt követi a gála­műsor, a díjazott művek nyilvános bemutatása. Zárszót mond Eifert János, fotóművész. A fesztiválon húsz alkotást láthatnak az érdeklő­dők, a legkülönbözőbb témákban. A zsűri tagjai: Eifert János fotómű­vész (elnök), Dobrik István művé­szettörténész, Bányai Gábor fotó­művész-hangmérnök. A zsűri tisz­teletbeli elnöke: Végvári Lajos mű­vészettörténész. Múzeumi nap Miskolc (ÉM) - Múzeumi napot rendeznek a Herman Ottó Múzeum előadótermében december 19-én, hétfőn délelőtt 10 órától. Ekkor ad­ják át az idei Pro Museo-díjat, majd Hellebrandt Magdolna, Wolf Mária, Koós Judit és Lovász Emese beszá­molnak az M3-as autópálya régé­szeti feltárásának eredményeiről. Gyulai Éva Egy történész disszer­táció „forgácsai” címmel tart elő­adást, Bodnár Mónika a Felső-Bód- va völgye etnikai térképéről beszél, Kozmáné Bányi Judit pedig egy res­taurátor diplomamunka tanulsága­iról szól. Alapkő-koncertek Miskolc (ÉM) - Az Alapkő keresz­tény zenei együttes ad koncertet ma, szombaton délután fél 5-től a szik­szói művelődési házban, a reformá­tus templom felújításáért. Vasárnap délután fél 2-től a miskolci Sport- csarnokban énekelnek. December 20-án, kedden este 6 órától Miskol­con az Ady Endre Művelődési Ház­ban tartanak karácsonyi koncertet - a Szeretet Alapítvány rendezésében —, a belépés díjtalan, de adományo­kat elfogadnak a Csilla Bárónő Sze­retetotthon javára. Versmondóknak Kaposvár (ÉM) - A Berzsenyi Dá­niel Irodalmi és Művészeti Társa­ság negyedik alkalommal hirdeti meg 1995 telére a Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó versenyt. Ne­vezési feltételek: betöltött 14. élet­év, felső korhatár nincs; öt lírai vagy prózai alkotásból (részletből) kell felkészülni; két verset, prózát Berzsenyi Dániel életművéből, há­rom művet az 1900-as századfordu­lótól 1945-ig született magyar iro­dalmi alkotások közül kell választa­ni. Jelentkezési határidő: 1995. ja­nuár 15. Cím: Berzsenyi Dániel Iro­dalmi Társaság 7400 Kaposvár, Honvéd u.5. Tel: 82/319-948.-i Margitai Ági mint öreg Salome, a háttérben Szegedi Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom