Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-16 / 297. szám

8 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Kultúra 1994. December 16Péntek APROPÓ A legnagyobbak Fecske Csaba Nehéz, sőt csaknem lehetetlen az élet leg­különbözőbb területein működő emberek teljesítményét egymáshoz mérni. Isten­kísértésnek tűnik egy ilyen lista össze­állítása, mi több, a listán szereplők rang­sorolása. Erre a feladatra vállalkozott Michael H. Hart amerikai tudós száz híres ember A kezdetektől napjainkig című könyvével, amelyben azt vette számba, ki az a száz személyiség, aki a legnagyobb hatást gya­korolta az emberiségre a történelem folya­mán. Egy ilyen lista természetéből fakadó­an szubjektív, Hadé sem lehet más. Első olvasásra meghökkentő. Hadnál Moha­med, a próféta az első, míg Jézus Krisztus a harmadik helyen áll. A miértre a szerző ezt mondja:„Mohamednek jóval nagyobb szerepe volt a mohamedán vallás kialakí­tásában, mint Jézusnak a keresztény val­láséban. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Mohamedet nagyobb embernek tar­tanám jézustól." Néhány név ízelítőül a százas listáról: Newton 2., Kolumbusz 9., Darwin 16., Hitler 39., Michelangelo 50., Kepler 75., Gorbacsov 96., Homérosz 98. Ha valaki méltatlannak tartaná a halhatatlan eposz­költő helyezését, sietve megjegyzem, hogy nem is szerepel a listán többek kö­zött Leonardo da Vinci, Mozad, Dante, Goethe, Picasso, Marco Polo, Rembrandt, Chaplin, Danton. Szerepel viszont Cortés, Hitler, Sztálin. Nem kevés ismeretlen és kevéssé ismert név is található a listán. Va­jon hányán ismerik a 7. helyre sorolt Caj Lun nevét? A papír feltalálója ő, i. sz. 105 körül élt Kínában. Csin Si Huang-ti, Adam Smith, lohn Dalton, John Locke, Gregory Pincus neve is csak keveseknek mond va­lamit. Olyan alapvető dolgok, mint a ke­rék, az írás feltalálói azéd nem szerepel­nek, mert nevük ismeretlen. Vitára ingerlő, érdekfeszítő és tanulságos olvasmány a száz híres ember. .Olvassuk el és készítsük el a magunk listáját. Bizto­san különbözni fog a Hadétól és ez alig­ha baj. Egy biztos, érdemes személyisé­gek fognak lemaradni róla, bárhogy igyek­szünk is. _TEKA A bánfalvi remete Miskolc (ÉM - M.L.) — A Kazinczy család ne­gyedik nevezetes tagja Kazinczy Gábor, Fe­renc unokaöccse. Öt, az irodalomtörténet máig is csak félig-meddig ismert alakját idézi Csor­ba Zoltán napokban megjelent monográfiája. A Kazinczy Gábor halálának 130. évfordulója alkalmából másodjára megjelentetett mű ki­adásával egyben a szerző emléke előtt is tisz­teleg a Megyei Honismereti Bizottság. Az elmúlt korok kiemelkedő alakjai gyak­ran a feledés homályába merülnek, esetleg személyüket olyan, a valóságnak aligha meg­felelő legendák övezik, amelyek a történet mai kutatóit objektivitásukban igencsak megzavarhatják. Ennél talán csak az a rosz- szabb, ha olyan művek jelennek meg, ame­lyek hiányos, félreérthető magyarázatát ad- , ják egy-egy életműnek. Erre utal bevezetőjében Csorba Zoltán is, aki a „negyedik” Kazinczy (író, műfordító, po­litikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja) munkásságát, szerepét és jelentőségét igyekszik meghatározni a hazai irodalomtör­ténetben. Munkája azonban messze túlmutat ezen a törekvésén. Azon túl, hogy összeveti a Kazinczy Gáborról korábban megjelent élet­rajzi írások állításait saját kutatásainak eredményeivel, fennmaradt levelezése közzé­tételével - mivel a hiteles képhez olykor hoz­zátartozik a személyiségvonások esetleges negatívumainak felmutatása is - megkísérli annak lelkivilágát is feltárni olvasói előtt. Egy tartalmas élet egységét mindez nem csorbíthatja. De Csorba Zoltán könyve nem csak egyet­len ember életéről szól. Végigjárjuk vele a re­formkor szellemi műhelyeit Sárospatakon, Késmárkon át egészen Pest-Budáig. Ka­zinczy Gáborral kapcsolatban olyan nevek tűnnek fel, mint Kossuth, Kölcsey, Egressy, Szemere, Arany, a Petőfi-nemzedék és mind­azok, akik a haza és kultúrájának haladásá­ba vetették hitüket. Csorba Zoltán Kazinczy Gáborról szóló monográfiája - amely először 1970-ben jelent meg - ma is a legteljesebbnek számít. A levéltárakból azonban azóta is előkerültek újabb adatok, amiket a második kiadás szer­kesztői még hozzáfűztek a korábbi munká­hoz, és ez tovább erősíti a mű tudományos hi­telességét. Kesztyűs kézzel a kepekkel Fotós cserekapcsolat amerikai és miskolci klubok között Floward Schulman és Wade Caldwell a miskolciak képeit nézegeti Fotó: Dobos Klára Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Elegáns fehér kesztyűben nyúlnak csak a ké­pekhez. Nem csoda, hogy ra­gyognak a felvételek, csillog még a fehér paszpartúra is. Szép tájak, szép házak, szép vi­rágok, szép emberek a fotókon - szép (tökéletes) technikával ki­dolgozva. Tiszta Amerika...- Ön biztosan azt hiszi, hogy ezen a képen a ház, a sokféle érdekes szín- árnyalat, ez a brillancia valami technikai trükk, valami egyedi fotós bravúr eredménye. Pedig egyálta­lán nem az. Mi mindennap ezt lát­juk,, elmegyünk mellette... - meséli Howard Schulman újságíró (némi büszkeséggel), aki a Diósgyőri Vizu­ális Műhely Egyesület és az ameri­kai Society of Photographic Art (Fort Lauderdale) fotós-kulturális cserekapcsolatának keretében érke­zett több fotós és újságíró kollégájá­val együtt Miskolcra. Aztán, mikor mutatom neki, szerintem melyik kép lehetne az anyaguk „mottója”, arról is beszél, hogy bár sok felvéte­len szerepel nemzeti lobogójuk, de nem olyan kihívó módon, nem azért, hogy hazafias érzelmeiket „fi­togtassák.” Különbség... Szerdán mutatta be egymásnak az amerikai és a magyar egyesület a Bartók Béla Művelődési Házban azt a 90 képes kollekciót, amit köl­csönösen kiállítanak. Sőt, azokat a fotókat is láthatják majd az érdek­lődők, melyeket az amerikaiak most Magyarországon, a magyarok pedig majdan (jövő tavasszal) Flori­dában készítenek. A két anyag na­gyon különböző...- Teljesen különböző - erősít rá Wade Caldwell, az amerikai egye­sület elnöke. - Az adott kultúrára épülő fotókat szeretnénk egymás­nak bemutatni, és a két kultúra kü­lönbözőségéből adódik a képek kü­lönbözősége. Éppen ez a lényege a művészeti és kulturális csereprog­ramnak. Úgy érzem, a magyar fotó­sokat az emberek fogják meg na­gyon, az érzelem süt a képekből, kü­lönös figyelmük van a világ felé. ...és hasonlóság- De azért vannak hasonlóságok is- folytatja Wade, miután tesz egy kört a képek között. - Olyan témák, amelyek mindkét országban fonto­sak: a család, a szerelem, a termé­szettel való azonosulás, a gyermeki ártatlanság... Camcy Courten: Tükröződós ...és különbség Ez igaz is, csak hát - a bemutatott képek alapján - ezeket a témákat is másképpen ábrázolják a magya­rok és a vendégek. Mintha az ame­rikai felvételek olykor üresek vol­nának. Ezt meg is magyarázza Wade, aki egyébként reklámfotós. Elmondja, hogy náluk a fotózás üz­let is egyben. Nemcsak a személyes üzenet a lényeges, hanem az üzleti siker. Lehet olyan kép, hogy egy­szerűen lefotózza a szoba sarkában a virágcsokrot. E mögött nincs ér­zelem, csak jól eladható. Nem be­szélve arról, hogy az érzések mély­ségét nem igazán tükrözi egy fotó. Az amerikai kultúra azt a követel­ményt támasztja a fotóval szem­ben, hogy grafikusan jól mutasson, ezt kell szem előtt tartaniuk. Ha ebbe még bele tudják vonni a személyiséget, az érzelmeket, akkor az jó, de nem olyan fontos. Persze aki szereti a szakmáját - ahogy ő is -, az próbálkozik vele. Nagyon szórt az ameri­kai kultúra, és ez a szórtság a ké­peken is tükröződik... ...és hasonlóság A magyar anyagban is van né­hány kép, amelyik az Államok­ban készült. Kérdezem Wade-et, az „igazi” Amerikát mutatják-e. Mikor egyértelmű igennel vá­laszol, attól félek, talán nem ér­tette jól a kérdést, ezért ponto­sabban próbálom megfogalmaz­ni. így is igen a válasz. Azt mond­ja, sok ilyen fotót lát az otthoni alkotóktól. Vajon ugyanúgy látják-e ők az itteni életet? Az elkészült fotókat még sokára láthatjuk, de Howard Schulman elmondja, nagyon meg­fogták őket a kisvárosok, az embe­rek, ahogy élnek. Tetszettek nekik a karácsony előtti vásárlási szoká­sok, és sok olyan dolog, ami ilyen formában nincs meg Amerikában. Az egyik legnagyobb élményük a sajószentpéteri cigánytelep volt. Nem is a szegénység döbbentette meg őket, hanem az, ahogy tükrö­ződik az arcokon. ...a különbség ...az ilyen Kelet-Európábán készült képek nagyon keresettek Ameriká­ban, jól eladhatók... Festett tájak, aranyos környezetben Gyöngyösi Gábor Miskolc (ÉM) - A festőművészet huszadik századi szakadásainak, stíluscseréinek, egymást tagadó irányzatainak kusza rengetegében maradt egy viszonylag folytonosnak mondható vonal, amely mellé a ter­mészetelvű ábrázolás kitartó hívei sorakoztak fel. E többé-kevésbé szé­les, hol összeszűkülő, hol terjeszked­ni is képes pászmán épp úgy szület­tek értékes és értékelhető művek, mint az absztrakt, nonfiguratív, spe­kulatív művészet szerteszaladó nyomvonalain, csak mivel előbbiek távol maradtak a divatos műtermi remekek világától, kikerültek a ref­lektorfényből. A fejlődési rendelle­nességet az úgynevezett állami me­cenatúra tovább torzította, eladdig, hogy elismert, sok esetben valóban jó művész alkotása emberi kömyezet­Paál Valéria Eszter festményei előtt be alig került, legfeljebb hivataliba, muzeálisba. A perifériára szorultak munkái, a leolvasható csendéletek, tájképek, zsánerképek pedig elfog­lalták azokat a helyeket ahova min­dig is valók voltak, a műélvező polgá­ri otthonok környezetét. A természetelvű látás- és ábrá­zolásmód mellett megmaradók ezen a réven szerezték tehát vissza azt, amit a vámon elvesztettek. A hiva­talos elismertség, esetleg kitünteté­sek, nagyobb összegű juttatások he­lyett melléjük szegődtek a vásárlók, akiknek igényük volt arra, hogy la­kásaikat esetleg műtárgyakkal, megfizethető képekkel díszítsék. Az ilyen jellegű munkák kerül­tek aztán sokáig, eldugott apró ga­lériák falaira, vidéki kiállításokra, üzletek kirakataiba, s mindenhová, ahol kép, műtárgy és magánvásárló egymásra találhatott. Fotó: Laczó József Paál Valéria Eszter, akinek most van kiállítása a miskolci Gol­den Wind Galériában - a Pátria­ház lépcsője alatti aranyüzlet - ilyen lakásokba szánt képeket fest. Miskolcon él, de munkái gyakrab­ban láthatók a Balaton-melléki vá­rosokban, üdülőtelepeken, mint itthon, s ezt a kiállítási anyagot is Keszthelynek készítette. Hogy mi­lyenek a képek? Valaki azt mondta rájuk, hogy „üdítőek”. Olyan vilá­got ábrázolnak - veszi észre a jóíz­lésű látogató, amely elmúlt korok hangulatát idézi, kortalanul. Ami azért van - tehetnénk mi hozzá -, mert Paál Valéria Eszter tudja mi az, hogy festői. Felismeri a szent- békkálai kőtengerben, a révfülöpi, nagyvázsonyi, szigligeti nádfedeles parasztházakban, a nagy szalma- fedelű csűrökben, az őket körülve­vő különböző anyagból épített kerí­tésekben, s azokat festi meg ne­künk. S ezekben nem is a múltat, hanem a velünk élő jelent, amelyet ha szép oldaláról látunk, már nem is hiszünk a szemünknek. Azt hisszük, hogy a múltat látjuk, hol­ott a jelent, csak olyan művész sze­mével, aki tudja mi a szép. Amiből nem feltétlenül az következik, hogy a jelen mindig szép. Van ami­kor csúnya, vagy csúnyán ábrázol­ják. Vagy azt a részét festik meg, amely egyáltalán nem festői. A hogyan, meg továbbra is a fes­tő titka, módszere és álma, amely­ben mi is gyönyörködhetünk. És amit esetében még meg kell említeni: a miskolci, de debreceni születésű festőnő oldalági leszár­mazottja a nagy magyar tájképfes­tőnek, Paál Lászlónak, így génjei­ben is benne kell lennie a magyar táj szeretetének. Ez, mostani kiállí­tásán is azonnal érzékelhető. Váci Mihály iskolái Encs (ÉM) - Hetven éve, 1924. de­cember 25-én született Váci Mihály. Ebből az alkalomból a költő nevét viselő iskolák részvételével emlék- ünnepséget és szavalóversenyt tar­tanak az encsi Váci Mihály Gimná­ziumban. Ma este 7 órától videove- títés lesz az encsi kollégiumban, majd Váci Mihály életművéről, mai értékeléséről, most megjelent köte­téről beszélgetnek a részvevők. Hol­nap, december 17-én reggel 8 óra­kor az encsi városháza nagytermé­ben hat iskola húsz tanulójának versmondó versenye kezdődik, melynek keretében az encsi gimná­zium diákjai emlékmúsort adnak elő Váci Mihályról. Kórusok napja Miskolc (ÉM) - A magyar kórusok napja alkalmából a B.-Ä.-Z. Megyei Öntevékeny Zenei Egyesület és a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai és Köz- művelődési Intézet ma délután 3 órától hangversenyt rendez a Bar- tók-teremben. Köszöntőt mond Bar- ta Péter, a miskolci Egressy Béni Zeneiskola igazgatója. Közreműkö­dik Quintus Konrád, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze. A fellépő kórusok: Ádám Jenő Általá­nos Iskola kórusa, Kazincbarcika; Bükk Művelődési és Vendéglátó Ház leánykara, Ózd; Diósgyőri Va­sas Vegyeskar, Miskolc; Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola vegyeskara, Mis­kolc; Rónai Művelődési Központ Forrás kamarakórusa, Miskolc; MÁV Járműjavító Erkel Ferenc fér­fikara, Miskolc. Villámnyelvek Miskolc (ÉM) - A Relaxa Rt. nem­régiben jelentette meg új angol és német nyelvű programsorozatait. Elsősorban az otthoni nyelvtanulás­hoz ad segítséget a „villám”-cso- magként emlegetett összeállí­tás. Az új feladatsorokat, dialóguso­kat tartalmazó kazettákat és a kie­gészítő köteteket a karácsonyi vá­sár idején kedvezményesen vásárol­hatják meg az érdeklődők a Sport­csarnokban a Relaxa Kft. standján. Kilián-napok Miskolc (ÉM) - A Kilián-napok ün­nepélyes megnyitóját ma délelőtt háromnegyed 11 órakor tartják a gimnáziumban. Délután 2 órakor vers- és prózamondó verseny, illetve virágkötészeti verseny kezdődik. Délután 4 órától a különböző hang­szereken tanulók mutatkoznak be, majd számítógépes hang- és média­bemutató lesz. December 19-én, az ifjúsági napon lesz a diákigazgató­választás. Délután 3 órától A férfi, aki tetszik nekünk címmel vidám vetélkedőn szórakozhatnak az ér­deklődők. December 20-án tartják az önkormányzati napot, és felavat­ják az elsősöket is. Adventi koncertek A miskolci. Bartók Béla Zeneművé­szeti, Szakközépiskola ad ünnepi koncertet december 18-án, vasárnap délután 4 órától a Herman Ottó Mú­zeum képtárában. A zenekar Mik- lós-Dienes András vezényletével Ra­meau-, Haydn-, Mozart-, Farkas- és Bach-műveket szólaltat meg. Karácsonyi növendékhangversenyt rendez az emődi Reményi Ede Zene­iskola ma délután fél 5-től a II. Rá­kóczi Ferenc Általános Iskolában. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat miskolci csoportja jótékonysági koncertet rendez a miskolci Szent Anna-templomban december 17-én, szombaton délután 5 órakor. Közre­működik a mindszenti templom énekkara, Ponti József, a martinte­lepi templom kántora és az Egész­ségügyi Szakiskola „máltai” osztá­lyos leányai. Vezényel Gergely Pé­ter Pál. A belépés díjtalan, de ado­mányokat köszönettel fogadnak. Az Alapkő keresztény zenei együttes ad koncertet ma délután 5 órától az arnóti általános iskola aulájában. Szombaton délután fél 5-től a szik­szói művelődési házban lépnek fel. Jótékonysági hangversenyt rendez a diósgyőri római katolikus, evangéli­kus és református egyházközség december 18-án, vasárnap délután 4 órától a Vár utcai evangélikus templomban. A rendezvény közre­működője a miskolci Bartók Kórus Sándor Zoltán vezetésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom