Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-16 / 297. szám

1994» December 16», Péntek Világpolitika ÉSZAK-Magyarország 9 Öt évvel ezelőtt Temesváron Bősi baleset — vizsgálat Pozsony (MTI) - Nem idegen kéz okozta a bősi erőmű baloldali zsilip­kamrájában történt emlékezetes balesetet - nyilatkozta a szlovák belügyi tárca illetékese. Jaroslav Ivor, a tárca vizsgálati osz­tályának igazgatója, a Slovenská Republika című szlovák napilap ér­deklődésére elmondta: januárban befejeződik a vizsgálat, amelynek eredményeit nyilvánosságra is hoz­zák, de az már most is megállapít­ható, hogy a bal oldali zsilipkamra kapujának összeroppanását nem szándékosan okozták, és a baleset miatt az objektumot kiszolgáló sze­mélyzet sem marasztalható el. A tervezést,, az anyagfelhasználást, illetve a technológiát elemző vizsgá­latok még nem fejeződtek be, de a már rendelkezésre álló vizsgálati eredmények szerint az „idegen kéz” beavatkozása kizárható. A kora tavasszal történt eset óta Po­zsonyban több nyilatkozat célzott arra, hogy Bősnél szabotázs történt. A lap másik írása az új zsilipkapu szereléséről, az üzembehelyezés ha­táridejének többszöri elhalasztásá­ról szól. Ebben Jozef Oblozinsky, a felújítási munkákat felügyelő beruházási igazgatóhelyettes ismét elmondta, hogy a tönkrement zsilipkapun észlelhető nyomokat minden­képpen „idegen tárgyak okozták, de nem lehet pontosan megmonda­ni, hogy ezek a tárgyak okozták-e a balesetet is, hiszen utólag megál­lapíthatatlan, hogy a kapun a bal­eset során, vagy azt megelőzően ke­letkeztek-e az idegen tárgy okozta sérülések”. Bordélylátogatásért pártbüntetés Peking (MTI) - Tetten értek egy bordélyházban egy kínai rendőrtisz­tet - a pénzbüntetés mellett állását és párttagságát is elvesztette. Vang Jü-jing, a Sanhszi tartományban lévő Pingcsun rendőrfőnöke és a helyi pártbizottság biztonsági fő­nöke volt. Augusztusban a tartományi fővá­rosba, Tajjüanba utazott, és a fá­rasztó nap éjszakáját egy bordély­házban akarta tölteni, de rajtavesz­tett. Egy razzia során őrizetbe vet­ték, és 3000 jüan (352 dollár) pénz- büntetésre ítélték - hazatérése után pedig elbocsátották, és még a pártból is kizárták. Három rendőr halála Felső-Egyiptomban Kairó (MTI) - Három rendőrt, köz­tük két főhadnagyot öltek meg, két másikat pedig megsebesítettek szélsőséges muzulmánok csütörtö­kön a Felső-Egyiptomban lévő Mel- láviban - közölte a rendőrség. A tá­madók egy autóból nyitottak tüzet a rendőrökre a város központjában. Iszlámisták első ízben öltek meg két ilyen magas rangú rendőrtisztet a városban augusztus óta, amikor a Dzsamáa Iszlámija szélsőséges szervezet elindította merényleteit a Mínja kormányzóságban lévő vá­rosban. Bénultság a fiumei kikötőben Zágráb (MTI) - A horvát vasutasok már egy hete tartó sztrájkja megbé­nította a fiumei (Rijeka) kikötő ten­geri áruforgalmát is. Áruval megra­kott vagy üres vasúti vagonok szá­zai rekedtek a fiumei pályaudva­ron, miközben a kikötőben két hajó várakozik kirakodásra. A horvát vasutak mintegy tizennyolcezer dolgozója már december 8. óta sztrájkol magasabb béreket és a vasúti közlekedés biztonságának ja­vítását követelve. A munkabeszüntetés nem bénította meg teljesen az ország vasúti közle­kedését, mert a nemzetközi vonatok közlekednek, s zajlik a forgalom a Zágrábot Horvátország keleti részé­vel, Eszékkel, illetve Vinkovcival összekötő két vonalon is. Az átlagosan ezer kunát (mintegy 180 dollárt) kereső vasutasok azért léptek sztrájkba, mert a kormány vonakodik teljesíteni azt az egy év­vel ezelőtt kötött szerződést, amely­nek alapján 17,73 százalékos bér­emelés illetné meg a vasutasokat. A vasúti dolgozók megmozdulását támogatja a három legnagyobb hor­vát szakszervezeti tömörülés támo­gatását is. Temesvár (MTI) - Kedden a te­mesvári Continental szállodá­ban nemzetközi szimpózium kezdődött az ebben a városban öt évvel ezelőtt kirobbant ese­ményekről, amelyek néhány nap alatt elvezettek a Ceauses- cu-rendszer bukásáig. A bánáti városban románokból, magya­rokból álló tömeg próbálta meg­akadályozni december 15-én Tőkés László magyar reformá­tus lelkipásztor kilakoltatását. Tőkés László - akit azóta püs­pökké, az RMDSZ tiszteletbeli elnökévé választottak - így em­lékszik vissza az akkor történ­tekre: „Azt az értesülést nyertem, nem hi­vatalos úton, hogy december 15-én ki fognak lakoltatni. Tizedikén, va­sárnap kihirdettem ezt a szószékről a templomot megtöltő, hatalmas gyülekezetnek, és megkértem az embereket, legyenek békés résztve­vői az eseményeknek, de hangsú­lyoztam, hogy csupán tanúnak hí­vom őket. 15-én reggelre, az igazat megvallva, már el is felejtettem, hogy mit lúrdettem, amikor az egy­házi takarítónő arról értesített, hogy sokan gyülekeznek. Kitekin­tettem az ablakon és megdöbbenés­sel tapasztaltam, hogy felhívásom megfogant, az emberek ott vannak. Előbb az épülettől távolabb voltak, aztán közelebb jöttek, és elkerget­ték az épületet őrző rendőröket. A csődület feltűnést keltett, a tö­meg egyre nőtt, végül már többség­ben voltak a románok, illetve más nemzetiségűek is. Estére tele volt az utcának a templom felőli része, a sarkon túl csordult a tömeg, már legalább ezer ember gyűlt össze. Olyannyira, hogy éjfélre a temesvá­ri polgármester is szükségesnek tartotta kijönni, de őt és kísérőit a tömeg kis híján meglincselte, ne­kem kellett közbelépnem megvédé­sükre. A sokaság csak úgy volt hajlandó beengedni a városháza embereit, ha a saját küldöttsége is jelen lehet ol­dalamon. Ez össze is állt, hosszasan tárgyaltunk. Egyfelől a burkolt fe­nyegetés, másfelől a rábeszélés jel­lemezte a hatóság fellépését. Megí­gérték, hogy többet nem fognak zaklatni, hogy a lakásból nem fog­nak kilakoltatni, hogy a feleségem­hez, aki állapotos volt, többheti tila­lom után végre beengedik az orvost. Másnap tényleg eljöttek a korábban kitört ablakok helyreállítására, megjött az orvos, bár nagyon gyanú­san viselkedett, véleményem sze­rint az volt a cél, hogy elszakítsák tőlem a feleségemet - ezt azonban nem engedtem. A tömeg viszont nem oszlott el, hanem egyre na­gyobb lett, ezen a napon már átcsa­pott a megmozdulás általános elé­gedetlenségbe, tüntetésbe, majd összecsapásokba, és este nem mesz- sze eldördültek a fegyverek. Jóma­gam a parókiára beszorítva, azt őrizve továbbra is az ablakból, elő­ször csak vízágyúkat láttam, majd verekedést, közelharcot, a tömeg hullámzását, és éjfélkor hallottam a fegyverropogást. 17-én éjjel egykor elcsigázottan lefeküdtünk, hét-nyolc barátunk volt velünk, akik egymást váltva őrizték a parókiát. Ók keltettek haj­nali 4 és 5 között, hogy törik a ka­put, faltörő koshoz hasonló eszköz­zel. Hatalmas dördüléssel betört a kapu, utána a bezárt lakásajtók ke­rültek sóira. A templomba mene­kültünk, de oda is becsődült 10-15 ember, tisztek, civilek, azonnal el­kezdtek ütni, feleségemet elszakí­tották tőlem. Az irodámban ott várt Belgrád (MTI) - A macedón rend­őrség Tetovóban lerombolta azt az épületet, amelyben az egykori ju­goszláv tagköztársaságban élő albá­nok szombaton meg akarták nyitni saját egyetemüket. Szkopjei értesü­lések szerint a buldózerekkel felvo­nuló rendőrök lerombolták a kerí­tést és egy nagytermet, s eltávolítot­ták az épület tetőszerkezetét. A hi­vatalos indoklás szerint az építők nem rendelkeztek megfelelő építési engedélyekkel. A rendőrakció során a hatóságok őrizetbe vették Fadil Sulejmanit, az egyetem fő szervező- jét, valamint két munkatársát. A macedón rendőrség ugyancsak behatolt a tervezett egyetem irodai­Tőkés László személyesen a kultuszminiszter, ó szólt, hogy ne bántalmazzanak, és ott aláíratták velem a kilakoltatási végzést, mert a formaságokra ekkor is ügyeltek. Ezután autókba ültettek és előbb a rendőrségre vittek, ahol már tele volt az udvar, a földön letakart em­beri testek, zűrzavar, emberek, ro­hanás, jajgatás, kiabálás. Innen a szilágysági Menyére vittek, az otta­ni, elszigetelten álló parókiára. Ku­tyás rendőrök vették körül az épüle­tet, éjszakára reflektorokkal világí­tották meg, és onnan hurcoltak mindennap egészen péntekig, 22-ig kihallgatásra. Vagy százoldalnyi anyagot vet­tek fel az előző időszak eseményei­ről. Szerintem az volt a céljuk, hogy jelentsem ki: külföldi ügynök, kém vagyok, és az egész temesvári ese­ménysorozat külföldi megrendelés­re történt. Pincével, kínzással fe­nyegettek. Az utolsó nap azt is kö­vetelték, hogy írjak alá nyilatkoza­tot, hogy jól bántak velem. 22-én reggel azonban nem jöttek, s mi elő­ször azt hittük, ez rossz jel. Dél kö­rül aztán megérkezett egy fekete Volga, és kiszállt belőle az apósom és a feleségem keresztapja, majd a megszólaltak a harangok, a rádió bemondta Ceausescu elmene­külését. így tudtuk meg, hogy szabadok vagyunk. Délután elkezdődött a bú­csújárás, ezrek fordultak meg, ro­mánok, magyarok, gyalogszerrel, szekéren, autóbusszal, mindenki tudta, hogy ott vagyunk: csak aznap délután öt istentiszteletet tar­tottunk. Ez volt a történet, amelyet el­mondhattam volna a parlamenti bi­zottság előtt. Hogy miért nem men­tem el oda? Ez a bizottság kifejezet­ten azért létesült, hogy a valóságot ba, és elkobozta az összes ott talált iratot. Helyszíni jelentések szerint az épületrombolás több száz tiltako­zó jelenlétében zajlott le, azonban nem tört ki összecsapás a rendőrök és az albánok között. A macedón kormány kedden je­lentette be, hogy minden eszközt felhasznál az engedély nélkül létre­hozott egyetem megnyitásának megakadályozására. A felsőoktatá­si intézményben hét tanszék mű­ködne, s a 100 oktató közül hetve­nen jönnének Albániából. A macedóniai albánokat tönörító Népi Demokratikus Párt kemény­vonalasainak vezetője, Arben Dzsa- feri bejelentette: a rendőri akciónak Fotó: Fojtán László ne derítse ki, illetve átformálja. Olyan dolgokat, amelyeket bűnügyi kivizsgálás tárgyává kellene tenni, bizottságok hatáskörébe utal a lele­ményes parlament. A temesvári for­radalmi szervezetek nagyrésze ép­pen ezért megtagadta, hogy képvi­seltesse magát és én szolidáris va­gyok velük. Másrészt lépten-nyo- mon sértő, becsmérlő kijelentéseket tettek rám. Az én sokéves üldözte­tésemet soha nem tették vizsgálat tárgyává, hiába követelték ezt ro­mán személyiségek is. Ilyen körül­mények között nem kívántam ma­gam is hozzájárulni ahhoz, hogy szavaimmal a saját értelmezésüket erősítsék meg. Hogy végül is miként ítélem meg a saját szerepemet? Én már a ’SO-as évek kezdete óta keményen harcol­tam az egyházi és a hatósági elnyo­mással szemben, az egyház jogaiért, a polgári jogainkért, a magyarsá­gért, ’88-ban felemeltük a szavun­kat a falurombolás ellen. 84-86-ban az Ellenpontok kiadványban ját­szott szerepem és az Illyés Gyula és a román fél közötti vita kapcsán in­dult eljárással kapcsolatban meg­fosztottak papi funkciómtól és két évig munkanélküli voltam. Ezután kerültem enyhítő ítélet következté­ben Temesvárra. És itt tört ki a spontán népfelkelés, amelynek ko­vásza lett nem csupán az, amit én tettem, hanem a mi gyülekezetünk kilenc hónapon át tartó kemény el­lenállása a Securitate nyomásával, a pereskedéssel, zaklatással szem­ben. Népfelkelés volt 1989 decem­berében, amelyet azonban a későb­biekben megnyergelt az a csoport, amely a katonasággal és rendőrség­gel együttműködve átvette a hatal­mat. Én azonban úgy gondolom, hogy a hiteles forradalmi láng nem hunyt ki teljesen, erőt ad a jövőhöz.” súlyos következményei lesznek, és az egyetem megrongálásának napja a macedón állam destabilizációjá- nak kezdetét jelenti. Az albán diá­kok egyik képviselője ugyancsak fe­nyegetőzve kijelentette: „amennyi­ben Macedónia nem akarja az alban egyetemet, háborút kaphat”. Macedóniában hivatalos adatok szerint a lakosság huszonegy szá­zalékát teszik ki az albánok, míg az albán szervezetek statisztikái szerint negyvenszázalékos az arány. A szkopjei hatóságok attól tartanak, hogy az albán egyetem létrehozása a párhuzamos alban po­litikai rendszer kialakításának kez­detet jelenti. Albán egyetem lerombolása „Serbia Unplugged” Belgrad (MTI) - Jugoszláviában most már naponta hat órára tér vissza a XIX. század, ennyi időre kapcsolják ki ugyanis minden nap a „felelőtlen” fogyasztókat, akik a dörgedelmes felszólítások ellenére is arra akarják használ­ni elektromos berendezéseiket, amire való. Belgrádban, alig száz kilométerre a boszni­ai polgárháborútól az emberek már nem a címoldalakat nézik meg először, hogy elolvas­sák mi történt a szomszédban és a nagyvilág­ban, hanem rögtön az újságok közepére lapoz­nak, hogy megtudják: aznap hányszor és me­lyik fogyasztói csoportban kapcsolják ki az áramot. Az események és a szinte menetrend­szerűen bekövetkező erőmúvi üzemzavarok mögött elmaradó lapok azonban sokszor félre­tájékoztatnak, és emiatt gyakran lúába való­nak bizonyul a tervezgetés: az áramszünet máskor „köszönt be”, és így a mosógépben ma­rad a félig mosott ruha, a tűzhelyen a félig főtt ebéd, vagy éppen vacsora. Rossz nyelvek sze­rint nem véletlen, hogy' a kikapcsolásokra nem mindig az előre bejelentett időben kerül sor, hiszen a várt áramszünet előtt az emberek be- fútenek, kimosnak, megfőznek, és így - a lám­pák használatát leszámítva - gyakorlatilag ugyanannyi energia fogy, mintha nem lenne fogyásztáskorlátozás. A számítógép-felhasználókat szinte kétsze­resen sújtják a kikapcsolások, hiszen alig van esély a számítógépek közötti kapcsolatfelvé­telre, ha a gépek más körzetben vannak, és emiatt más-más időpontokban kerül sor az áramkorlátozásra. Az áramszünetek idejére szinte megbénul az élet. Az utak mély sötétségbe borulnak, a jelzőlámpák kialszanak, az üzleteket bezár­ják, és a boltokból kivilágló gyertyafény csak arra jó, hogy életben tartsa a reményt: talán még aznap kinyit az üzlet. Borúlátó vélemények szerint a neheze még hátravan, és ha a tél hosszú és hideg lesz, csak a csoda mentheti meg az elektromos rendszert a teljes összeomlástól. Azok, akiknek még van kedve viccelődni, azt hajtogatják, hogy az áramszolgáltató vállalatnak köszönhetően Szerbia bekerült Eric Clapton, Neil Young és Bruce Springsteen előkelő társaságába, és csatlakozott a neves zenészek „Unplugged” („Kikapcsolva”) koncertsorozatához. A sötétben marad idő elgondolkodni azon, hogy mi történt a szerbiai áramszolgáltató vál­lalattal, amely a „békeidőkben” Jugoszlávia egyik legfejlettebb és leggazdagabb vállalata volt, és Jugoszlávia áramtermelésének közel felét adta. Mára a cég évi 900 millió márkányi veszteséget termel, és nem sok esélye van a válságból való gyors kilábalásra. Naszrin Bécsben Bécs (MTI) — Az iszlám helyett korszert tör­vényekre van szükség a mohamedán világban - mondotta egyebek között Taszlima Naszrin, a Bangladesben az iszlám fundamentalisták által halálra ítélt írónő bécsi előadásában. Mint kifejtette, az iszlám szent könyve ela­vult, nincs helye - legalábbis törvénypótló sze­repe - a modem társadalomban. A kényszerűségből Svédországban élő 32 éves nónót, akit Johanna Dohnál osztrák nőü­gyi miniszter hívta meg Bécsbe, az előadás előtt fogadta Vranitzky kancellár is. A megbe­szélés után a televíziónak nyilatkozva a kan­cellár kijelentette, hogy véleménye szerint nem lesznek politikai következményei a Bang­ladesben feminista és iszlámellenes vádak mi­att üldözött írónő bécsi meghívásának. Az írónő, aki nőszervezetek képviselőivel és újságírókkal is találkozott, minden fórumon az iszlám országokban élő lányok és asszonyok igen nehéz helyzetéről, a változtatás szüksé­gességéről beszél. Taszlima Naszrin (képünkön) látogatása az osztrák biztonságiak alapos mozgósításával járt együtt: minden lépését őrizték, titokban tartották hol szállt meg, mikor, milyen útvo­nalon közlekedett, és a nyilvános szereplések közönségének is számítania kellett alapos el­lenőrzésre. Fotó: AP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom