Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-01 / 284. szám
14 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG f - ' --------------------------------------------------— Mű hely - Hirdetés 1994- December 1.« Csütörtök MINDEN HÍVÁS MEGVÁRJA ÖNT Fontos hívást vár? Beszéljen nyugodtan... Nyomógombos telefonkészüléke mindig figyelmezteti, ha beszélgetés közben másvalaki is hívja Önt. így eldöntheti, hogy a már megkezdett beszélgetést folytatja-e vagy másik hívójával beszél inkább. Ezentúl az üzletfelei is kevesebbet bosszankodnak, mert telefonja csak ritkán ad foglalt jelzést. A DIGIFON szolgáltatások nemcsak az Ön életét teszik kényelmesebbé, hanem azok dolgát is megkönnyítik, akik Önnel szeretnének kapcsolatba lépni. Közel húszféle szolgáltatás közül választhat! Legközelebbi ügyfélszolgálati irodánkban készségesen válaszolunk minden kérdésére. A szolgáltatásokat digitális központba kapcsolt előfizetőinknek ajánljuk. Tanár-költő-nyelvész-történész-játékos-forradalmár? E. Kovács Kálmán műhelyében, Sárospatakon járt T. Nagy József Sárospatak (ÉM) - Még huszonöt évvel ezelőtt egy ifjú, ha tanítójelölt volt Sárospatakon, tudhatta: a Jóisten sem menti meg attól, hogy megismerkedjen a Boldogság hét alappillérével. Ha lírás hajlammal érkezett valaki, Tanár Úr hamar „kiszúrta” s ugyanígy: ha kiderült egy hallgatóról, hogy a hobbinál jobb szinten húzogatja a bábukat, menthetetlenül meghívást kapott egy délutáni sakkpartira. A lányok csipkedték magukat, hogy kiérdemeljék nevük „Arany- könyv”-i bejegyzését, hiszen hallottak róla, hogy a pataki legények ilyen alapon mutatnak érdeklődést... Legendák és valóság: E. Kovács Kálmán, a Comenius Tanítóképző Főiskola 82 esztendős nyugalmazott tanára. □ Tisztázni kellene, ha lehetséges: minek nevezzem? • Ha megkérdezném magamtól, én se egykönnyen tudnék rá felelni. Megjelent három verseskönyvem eddig, van 50-60 versem, ami folyóiratban, napilapban látott napvilágot. Amikor olyan élményem van, hogy másként nem tudom fóloldani a feszültséget, akkor verset írok. De az a szívemből csordul. Vallom, hogy akiben szenvedély nincs, abban semmi sincs... Sárospatakon megperzselt a történelem lángja, és ezért sok korszakát igyekeztem megragadni. Például hogyan alapították?; ennek egy évig jártam utána. Vannak patakiak, akik hittel hiszik, hogy ki-ki annál semmirekel- lőbb, minél később települt Sárospatakra. Tehát igyekeztem bebizonyítani kutatásaimmal, hogy nem igaz ez, hanem túl kell látni a lakóhelyünk határain. Nemcsak helytörténeti problémák érdekeltek, hanem országosak is. Ahogy látta a Boldogságról szóló céduláimat, ugyanúgy összeállítottam a honfoglalásról egy történelmi tanulmányt, amiben bizonyítom, hogy 894-ben - épp most ezeregyszáz éve - volt a honfoglalás. Legalább tizenhat bizonyítékot tudok erre. Másik kedvenc témám volt, amivel éveket törődtem, az Anonymus-rejtély megoldása. Arra jöttem rá, hogy azért nem tudják kiváló történészek megoldani a problémát, mert a művet, a Gestát nem egy író írta, hanem kettő. Erről is megjelent az Észak-Magyaror- szágban egy publicisztikai munkám, de természetesen ez egy nagy történelmi tanulmányt igényel. Még remélem, hogy meg tudom írni. □ A tanítás feladatain túl is élénken foglalkozott nyelvészeti kérdésekkel. Erről mit mondana? • Nem vagyok megelégedve a magyar helyesírás szabályaival, különösen a túlzó egybeírás az, ami elégedetlenné tesz. Ez megnehezíti részben a helyesírás elsajátítását, ami nagyon nagy fáradság a tanulók számára: másrészt nem látok benne logikát, miért ez a nagyon nagy egybeí- rási szabályzat. Többek között a helyesírás reformjára lenne szükség, de a nyelvészetben más volt az, ami legjobban izgatott. Sárospatak külterületéről összegyűjtöttem ezer földrajzi nevet. Mezsgyék, patakok, dombok, dűlők... Kapcsolatban van a költészet a nyelvészettel. Úgy gondolom, sok tájnyelvi szót behoztam az irodalmi nyelvbe. Jó néhány szót magam is alkottam. Itt van például a szomor; nem szerepel önálló szóként a nyelvkincsünkben. Kis-Patakon van egy dűlő, amit Szomornak neveznek. Utánajártam, miért. Mert egy pestis alkalmával ott temették el a halottakat, tehát valamikor ez egy szótő volt, bizonyíték erre, hogy ebből keletkeztek a bokrok: szomorkodik, szomorú, szomorúság... Engem ez bizonyos elégtétellel tölt el, hogy ha egy-egy szónak meg tudom ragadni a tövét-történetét. □ Egy egészen más történethez szeretném most E. Kovács Kálmánt csalogatni. Azt ígérte annak idején Darvas Józsefnek ős is Orosházáról való - hogy ha először megérkezik Budapestre, az ebédet On állja. Csak éppen az állomásra indulván még nem volt pénze... • így van. A Bérkocsis utcában volt egy vendéglő, ahol Lillien- thal nagymester - a moszkvai útja előtt - szimultánt adott. Egy pengő volt a tét. Ez nekem nagyon kapóra jött, hogy ott milyen jól megebédel Jóska, hogyha én megnyerem a partit. Lil- lienthal százszor jobban tudott sakkozni, mint én, viszont engem nagyon földobott ez a lehetőség, hogy megverem, és akkor a barátomnak tett ígéretemet be tudom tartani. így is történt. □ A sakk azonban komolyabb helyzetben is „szerephez” jutott az életében. • Amikor letartóztattak 1933- ban, rájöttek, hogy álnéven szerepelek, és erre kellett a bíróság előtt magyarázatot adni. Ezt megbeszéltem a barátommal is, aki vádlott-társam volt, és más néven ismert. Abban állapodtunk meg, hogy mi sakkoztunk, és nekem olyan félelmetes nevem volt a Városligetben a sakkozók között - tízfilléres alapon játszottak -, hogyha a saját nevemen mutatkozom be, akkor nem ültek volna le velem. Azért választottam más nevet. □ Amennyire tudom, E. Kovács Kálmán már fiatal korában szocialista eszmeiségű volt. Ma mit gondol erről? • Az a legjobb kifejezés talán, hogy forradalmár voltam. Illyés Gyulának egy versszaka annyira bennem égett és ég ma is, hogy biztos ez is hozzájárult ahhoz, hogy erre az útra léptem, így szól ez a versszak: „Jogod van, mindenhez jogod / míg ezt a köntöst hordozod / ezt a hatalmat, örökséget / ezt a lobogó szegénységet” — 19 évesen olvastam. És bizony nagyon szegény, Pesten igen szegény körülmények között éltem, főleg azután, hogy kicsaptak az egyetemről. Először azért kerültem börtönbe, mert egyetemisták „forradalmi szervezkedést végeztek”. □ Mi volt a céljuk? • Voltak kis célok és távolabbi célok. Az előzőek között szerepelt: a tandíjat az egyetemen csökkentsék; a szemináriumon való részvételt ne tegyék kötelezővé, hogy a szegény hallgatók tudjanak munkával valami jövedelemre szert tenni; a vizsgadíjat engedjék el azoknak, akik jeíesen vizsgáznak. A távolabbi cél pedig a kapitalizmus megdöntése volt. Három hónapig voltam magánzárkában, amikor kikerültem a börtönből, alkalmi munkából éltem, ami nagyon- nagyon soványan eresztett. Volt úgy, hogy két nap ettem egy fél kiló kenyeret. Hogy milyen volt akkor a lelkiállapotom, talán ez az Ifjúkori emlék című versen megmutatja: „Űzött az éhség, a nyomorultak vakmerő tanácsadója. / A leggazdagabb csiszár remegő tokájába markolatig bele a bicskát!... Amott a legaljasabb fiskális a zsellér parcelláját doboltatja / Oda egyet a gonosz koponya tarkójára... Köveket a főtér páváskodó kirakataiba / kacagni a polgár sunyi káro- gásán / Benzint a bankigazgató Alfa Rómeójára... Ugorj veres kakas a nép vérén élősködők háztetejére”. Ennek a versnek az utolsó két sora így szól: „s mikor az éhem eperrel elvertem / ököllel fenyegettem a rendet”. □ Mit tehet a vers szolgaság, szegénység, vész ellen? • Rövid távon semmit, de hosz- szabb távon segíthet. Például, amikor a mi nemzedékünk olvasta Ady, Babits háborúellenes verseit: azokban, akikben ez feszültséget teremtett, azokat nem lehetett volna megnyerni támadó háborúnak. Biztos, hogy a vers az aktuális háborút nem tudja megszüntetni, de a jellemet formálja. □ Jellem... Formálás... Mintha figyelmeztető csengőként szólnának: ideje a pedagógushoz fordulnom. • Ahogy vannak jó tanulók, közepesek és gyengék, ugyanúgy vannak jó pedagógusok, közepesek és gyengék. A jó pedagógus az, aki nem sajnálja az időt arra, hogy másnapra alaposan fölkészüljön a tanórára. Miért van ennek jelentősége? Tételezzük fel, hogy két pedagógus ugyanazt az órát tartja egymás melletti teremben, ugyanolyan képességű gyerekeknek. Az egyik teremben - ahol a jó pedagógus van - a nyolcvan százalék megjegyzi, amit hallott, és otthon már kevesebbet kell tanulni; a másik teremben, ahol a gyenge pedagógus tanított, csak tíz százalék jegyzi meg a mondottakat. Másik fontos dolog, hogy szere- tetet kell ébreszteni a pedagógusnak maga iránt. Elveszett pedagógus, akit nem szeretnek a tanítványai. És nagyon fontos a humor. Pszichológusok kimutatták, hogy 15 perc alatt elfogy a feszült figyelem lehetősége. Tehát a pedagógusnak ezt észre kell venni, és akkor, abból a helyzetből adódó humorral föl kell oldani ezt a feszültséget, hogy elkezdődhessék az újabb 15 perc. Tehát, amelyik pedagógusnak nincs humora, az elveszett ember. Még egy példát mondok. Minden pedagógusnál előfordul, hogy egyik-másik tanítványa rossz fát tesz a tűzre. Akkor jár el helyesen a pedagógus, ha a szíve és az agya polgárháborúja dönti el, mit cselekedjen. Szívem azt mondja, nem baj. Agyam meg azt mondja, nem lehet megtorlatlanul hagyni ilyen vétséget, mert akkor nagyobbat fog elkövetni. Nos, ahogyan nem szabad megtorlatlanul hagyni — annak veszem azt is, hogy odanézek - egyetlen végséget: ugyanúgy nem szabad elismerés, dicséret nélkül hagyni egy jó megnyilvánulást. Ha a tanuló alaposan fölkészült egy órára, sikeresen megoldott egy feladatot, föltétlenül elismeréssel kell jutalmazni. Nagyon fontos a mérték. Nagyon sokat árt az a pedagógus, aki egy vétséget sokkal szigorúbban torol meg, mint az megérdemelné. Ugyanígy nem használ az sem, ha jó megnyilvánulást érdemén fölül dicsér a pedagógus. □ Tanár úr hatvanéves korában nyugdíjba vonult. Ismereteim szerint, szívesen tanított volna még egy-két évig. Miért hagyta abba 1972-ben? Hírlett, hogy az akkori igazgatóval volt nézeteltérése... • Érhet-e nagyobb csapás.egy iskolát, mint amikor egy politikai börzejátékos rászabadul az igazgatására?! Mi ehhez képest Muhi és Mohács? Annyira elvette a kedvem az ottani munkától: egészségileg is éreztem, ártani fog nekem az, ha ott alkalmazkodom hozzá. Az alkalmazkodás persze olyan volt, hogy a képzőről a Napjainkban megjelent tanulmányomban róla is megírtam a véleményemet. Neki nem volt olyan képzettsége, ami alapján igazgató lehetett volna, de a képzettséget és a tehetséget protekcióval pótolta. A protekció az emberiségnek talán a legnagyobb rákfenéje. Erről is írtam egy verset, csak néhány sort idézek: „Imhol a bestia. / Ahol megtűrik a protekciót / fájdalmában nyüszít a becsület. / Szőrös mancsát a bölcsődékre is ráteszi / ólálkodik óvodák körül / az iskolában kijelöli a helyedet... Testvér, vigyázz! / Üldözd a bestiát”. □ Talán kiderült a korábbiakból, hogy a huszonkét nyugdíjas év sem telt haszontalanul, tettek nélkül. E. Kovács Kálmán 1912- ben Orosházán született, 1932- től élt Budapesten, 1962-től Sárospatak polgára. Kiegyensúlyozott ember benyomását kelti. Boldog életet tudhat-e magáénak? • Óráimon sokszor beszéltem a boldogság filozófiájáról. Úgy gondolom, hogy harmonikus ember, aki saját cselekedeteivel, életével, környezetével, a társadalommal, a világgal meg lenne maradéktalanul elégedve, olyan nincs. Ha már megszülettünk, konfliktusokra vagyunk ítélve. De ilyen körülmények között is lehet valaki boldog. Aki a születésével magával hozott és a szerzett képességeket kifejleszti; aki kitűz maga elé egy életcélt, és afelé közelít; aki a közösségben igyekszik, amikor a kérdések föltolulnak, az igazságosságot képviselni: az elérheti a viszonylag harmonikus lelkiállapotot. Nekem ez olyan hetvenöt százalékosan sikerült, ha ebben kell kifejezni. Nálam tehertétel volt az, amiről már beszélgettünk, hogy a ’30-as években iszonyatos nagy szegénységben éltem, és nem tudtam a képességeimet fejleszteni, azonkívül sokat tévedtem. Éppen a tapasztalatlanságom folytán későn ismertem föl, hogy Sztálin, Rákosi politikai banditák, akik sohasem voltak szocialisták, és ezt az eszmét kompromittálták csupán. Ezt későn ismertem föl, bizonyos lelkiisme- ret-fürdaláshoz vezetett, amit érzek most is. Persze, akinek nem kellett a parázson meztelen talppal járni, az most ítélkezhet. Éngem a történelem tanított meg, hogy a legszebb eszmét is csak demokratikus módon lehet megvalósítani. Azonkívül emberi kapcsolataimat is sokszor elhanyagoltam, és sem a költészetben, sem a tudományban, sem a filozófiában - amivel mostanság legtöbbet foglalkozom - nem tudtam azt a célt elérni, amit magam elé tűztem. Vegyük például a költészetet. Visszatartott, hogy csak annak küldtem verset, alá kért, és ezzel bizony nem sokra lehet menni. □ Ha lehet személyeskednem, azt gondolom e beszélgetés fényében, hogy önmagában a vállalkozás már példaértékű. Es ta-) nulságos. • Nos, valahogy az a természetem, hogy nem hagytam magam bezárni egy jelenségnek a börtönébe. Hanem ami érdekelt, azt mindig fejlesztettem magamban. Es nem sokat törődtem az elismeréssel. (Ui.: ha a világot nem is, még néhány emléket megforgattunk beszélgetés közben. Dokumentumok. Első kötete a Poesis Hungarica sorozatban jelent meg. Néhány név az antológiából: Fodor András, Keresztúry Dezső, Csoóri Sándor, Nagy László, Zelk Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, E. Kovács Kálmán. Magyarország egy napjának megírására 15 írót kértek fel 1949-ben: Heltai, Déry, Illyés, Karinthy Ferenc mellett E. Kovács Kálmán a Tarhosi Énekiskola egy napját örökítette meg.) E. Kovács Kálmán: Óráimon sokszor beszéltem a boldogság filozófiájáról Fotó: Laczó József
