Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-05 / 262. szám

8 ÉS ZAK-M AGYARORSZÁG Kultúra z 1994- November 5.,Szombat TELEVÍZIÓ Devictus vincit Horpácsi Sándor Az utolsó magyar szent egy Árpád-házi király­lány. Újabban viszont egy magyar bíborost: Mindszenty Józsefet akarnak boldoggá, majd szentté avatni. Válaszreakció ez az elmúlt ötven év magyar, s azon belül a katolikus egyház történetére. Akit üldöznek, megaláznak, az nem csupán részvétet, rokonszenvet kelt, de fel is értékelő­dik. Márpedig Mindszenty (Pehm) Józsefet ül­dözték, bebörtönözték, brutálisan verték az ávós pribékek, mert keményen, m akacsul kép­viselte elveit, a magyar katolikus egyházat. Óriási tehertétel volt a Rákosi-, majd a Kádár- rendszernek, sőt az egész katolicizmusnak is. Mert ellentmondásos figura volt. Kicsit ana- chronisztikus, aki legitimista volt, azaz király­koronázó főpap, amikor egy vesztett világhá­ború után országunkat elözönlötték a szovjet tankok, hivatalos ideológiává lett a marxiz­mus bolsevik változata és az ateizmus. Ez a változás nem a minőséget hozta, hanem az emberi-személyiségi jogok lábbal tiprását, visszalépést a bizánci középkorba. Mindszenty József kétségtelenül bátor em­ber volt. Fellépett a másik ateista diktatúra, a nácizmussal szemben is. Szerepértelmezése szerint Athleta Christi volt, hajlamos a mártí- romságra is, amelyet szinte provokált is. Nos, éppen ezzel okozott gondot Vatikánnak is, amely tudomásul véve a status quot keresse a kibékülést, kompromisszumot Moszkvával. Tudjuk, hogy ez mindmáig nem valósult meg teljesen, holott XXIII. János, II. Pál, II. János Pál érdemei felbecsülhetetlenek. II. Pál azért szólítja fel Mindszentyt a lemondásra, hogy legalizálhassa Kádárékkal az egyház helyze­tét. De az agg bíboros nem mond le, s ez a ma­kacssága egyszerre parancsol tiszteletet, mert helytállása erőt ad híveinek, ugyanakkor kon­zervativizmusa meg is nehezíti, el is odázza a magyar katolicizmus modernizálását, meg­újulását. Mindezekről csak érintőlegesen esett szó a kétrészes Devictus vincit (Legyőzetve győz) cí­mű kétrészes tévéfilmben. Bizonyára lesz vita egyházi körökben is, hogy ez a tévéfilm mennyire hiteles, használt-e vagy ártott-e Mindszenty emlékének, a katolikus egyháznak. A történelem még nem mondta ki az utolsó szót. Maga a tévéfilm inkább illusztráció volt, a mártír Mindszentyt, a szenvedő egyházat mu­tatta be. A történelem, az utókor bosszúja, hogy a hajdan félelmetes hatalmat (például Rákosit) nevetséges pojácának láttatja. Keserves dolog a múltat bevallani és meg­haladni. Krisztus szeretetet, toleranciát, irgal­mat hirdetett. A harcot magunkkal kell meg­vívni az újra és újra támadó gonosszal, aki bennünk (is) él. Peregrinus-premier Budapest (MTI) - A Peregrinus Színház Shakespeare A vihar című darabjával mutatko­zik be ezen a hét végén a fővárosban, a XI. kerü­leti Karinthy Színházban. A darab főszerepét Prosperót, Körtvélyessy Zsolt játssza. A további szerepekben színpadra lép Urbán Andrea (Tün­dér Ariel), Babits Barnabás (Alonso), Reisen- büchler Sándor (Antonio), Bor László (Ferdi- nánd), Németh Zsuzsa (Miranda), Zák György (Caliban), Galambos Péter (Stephano), vala­mint Vadász Attila (Trinculo). Shakespeare művét Babits Mihály fordításából Trömböcky P. Péter dolgozta át, és ő rendezte az előadást is. A Peregrinus társulatát a Nemzeti Színház egykori stúdiósai, illetőleg a művészi elképze­léseikkel, szándékaikkal szimpatizáló idősebb művészek hozták létre. A társulat szeretne el­jutni produkcióival azon kistelepülésekre is, amelyeknek polgárai ritkábban élvezhetik az élő színház varázsát. Körtvélyessy Zsolt rendszeresen vendégszere­pei a Miskolci Nemzeti Színházban is. Legkö­zelebb november 16-án, szerdán délután 5 órától a Játékszínben láthatjuk. Előadásában az Egy őrült naplója elevenedik meg. Léggömbbel repülő szállóigék Széchenyi István nevét vette fel az avasi 33-as iskola A tegnap délelőtt megtartott névadóünnepségen felavatták az általános is­kola új zászlóját is Fotók: Dobos Klára Miskolc (ÉM - DK) - Az avasi 33. Számú Általános Iskola tegnap­tól már Széchenyi István Általá­nos Iskola. Ezt a nevet szavazta meg a tantestület és tanulóifjú­ság, amikor arról volt szó, hogy „nevesedni” kellene. „Mi nem biztos, hogy ezt adtuk vol­na, lehet, hogy Deákot” - mondja az ünnepség előtt a kislány. »Persze megszavazta az iskola, mert sokat tett Magyarországért, meg valaki a legnagyobb magyarnak is nevezte... Ki is?” - áll meg a gondolat, de sze­rencsére társai válaszolnak kérdé­sére. „Hát Kossuth. Te ezt nem tu­dod?” Dehogynem, tudja ő, csak most éppen nem jutott eszébe. És tud még nagyon sok mindent. A rö­vid beszélgetésben megelevenedik Széchenyi. Röpködnek a szállóigék, a tettek. Pláne, mikor az előző napi Széchenyi és kora című játékos ve­télkedő feladatait mesélik: „Voltak lufik, azokat ki kellett pukkasztani, és a benne lévő szavakból összeállí­tani a szállóigéket. Meg papírból kellett építeni a Lánchidat. Először meg is ijedtünk, mikor mondták, hogy a feladat a Lánchíd megépíté­se, mert féltünk, hogy nem bújuk el a nehéz láncokat... Az alsósoknál az elsősök lettek az elsők, de persze ne­kik könnyebb feladataik voltak, a Kinder tojásból kellett kiszedegetni a selyemhernyókat. Mert Széchenyi szaporította el azokat is...” Hogy lufikba kerültek a szálló­igék, az persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezek a mondások csak úgy szétdurrannának a levegőben. Nem. Széchenyi gondolatai nem szállnak el, hanem „megülnek” az emberben. Nem hiába írták a meg­hívóra: „Az egyéni tökéletesedés egyben a nemzeti haladás alapvető feltétele...” Vagy ami a tablón állt: „S emeljük hazánkat a dicsőbb nemzetek sorába.” Vagy amit Vel- key László gyermekgyógyász pro­fesszor idézett köszöntőjében: „Az Széchenyi Párizsben - ahogy az 5. b osztályos Béres Sándor látja idő több, mint pénz. Mert a pénz pó­tolható, de az elfecsérelt idő örökre elveszett...” Egy fiatal, ha ezek kö­zött a gondolatok között nő fel, las­san megérzi, megérti amire a „leg­nagyobb magyar” utalt. Természetesen T. Asztalos Ildi­kó polgármester asszony által sem maradt (meg)idézetlenül a gróf. „Magunkban a hiba, de magunkban a feltámadási lehetőség is” - mond­ta ezt, keresve az egykori reformer maiságát, üzenetét. Hiszen ez a kor is hasonlít egy kicsit a reformkor­hoz, most is sok van, mi átgondolan­dó. És Széchenyi mindig tudta, hogy nem más a hibás, előbb ma­gunkban, környezetünkben kell „körülnézni”... Az országban minde­nütt látjuk keze nyomát, Naplójá­ban pedig majdnem minden dologra találunk útmutatót. Gondolatainak fénye be fogja ragyogni az iskolát, szellemiségével gazdagodhatnak a diákok - mondta a polgármester asszony. A Freedom Forum a sajtóért Szentpétervár (ÉM) - Október végén a Freedom Fórum tizedik nemzetközi hírkönyvtárát nyi­totta meg - ezúttal - Szentpéter­váron. A könyvtár naprakész, pontos adatokkal áll az újság­írók, újságírást oktatók és taní­tók, írók, médiaszakértők és médiavezetők, valamint kor­mányhivatalnokok rendelke­zésére. A Szentpéterváron létesített hír­könyvtár az első ilyen jellegű könyvtár Oroszországban. Jelenleg Európában hét, Ázsiában két Free­dom Fórum könyvtár működik. A könyvtár szolgáltatása ingyenes, ál­lománya aktuális újságokat és refe­rencia anyagot, nemzetközi lapokat és magazinokat, CD-ROM-ot és on­line elektronikus adatbázisokat tar­talmaz. A könyvtár munkatársai készen állnak arra, hogy kérésre in­formációt szolgáltassanak és segít­séget nyújtsanak a számítógép és az elektronikus adatbázis haszná­latában. A Freedom Fórum a szabad saj­tónak, a szólásszabadságnak és a lelkiismereti szabadságnak szentelt független, nemzetközi, célorientált alapítvány. Legfontosabb célkitűzé­seit programjain keresztül valósítja meg, melyek közé tartoznak: a Free­dom Fórum Média Tanulmányok Központja, a New York-i Columbia Egyetemen és a Freedom Fórum „First Amendment Center” a Van­derbilt Egyetemen, Nashville-ben, Tenessee államban. Programjai kö­zött szerepelnek még: konferenciák, kiadói tevékenység, hírközlés-bőví­tés, kapcsolatépítés, továbbképzés és kutatás az Amerikai Egyesült Ál­lamok területén és világszerte. A Freedom Fórum nem fogad el meg nem alapozott pályázati kérel­meket, és csakis saját programjai­hoz kapcsolódóan, megbízottai dön­tése alapján utal ki juttatásokat, korlátozott számban. Támogatáso­kat nem kérelmez és nem fogad el. A Freedom Fórum munkáját a Frank E. Gannett által 1935-ben létrehozott, mára 700 millió dollá­ros vagyonnal rendelkező alapít­vány támogatja. Á Freedom Fórum Nemzetközi Központja Arlingtonban, Virginia államban található. További infor­máció: Simon Miklós, Burson-Mars- teller 201-2895,201-2922. A nap (és a díj) kétséges fénye Fernando Arrabal, a kitüntetett Párizsban élő spanyol író Párizs (MTD - Fernando Arra­bal, a Párizsban élő és Francia- országban rendkívül elismert spanyol író, aki hazájában pro­vokatívnak számító akcióiról és véleménynyilvánításairól is­mertebb mint irodalmáról, most egyszerre két díjat is ka­pott; az Espasa Calpe kiadó esszédíját egy sajátos tanul­mánykötetéért, és a nemzetközi Nabokov-díjat egy regényéért. A mostanában sok vitát kavart iro­dalmi díjakkal kapcsolatban Arra­bal úgy vélekedik, hogy sem kérni, sem visszautasítani nem szabad őket. Az esszédíjjal kapcsolatban így nyilatkozik: „Ennek az esszé­díjnak a pozitív oldala az, hogy Spa­nyolországban eddig engem amo­lyan botrányos aranyifjúnak tekin­tettek, mintha nagy néha csak azért járnék ide, hogy a menyasszonyo­mat meglátogassam (a menyasz- szony maga Spanyolország lenne). Hát már éppen ideje, hogy elkezd­jék a műveimet is olvasni, nemcsak azokat, amelyeket mostanában ír­tam, hanem a régebbieket is.” Arrabal szeretné, ha nem csak „enfant terrible”-ként látnák a hazá­jában, hanem .komoly szerzőnek, jó­nak vagy rossznak, tragikusnak vagy tragikomikusnak, amilyenek a műveim”. - Azt mindenesetre sajná­lom, hogy Spanyolországban csak a felszínre figyelnek, nem jutnak el a lényegig. Azt sem értem, miért ilyen ellenségesek velem szemben, hisz azt hiszem, a műveim megérdemel­nének egy komoly akadémiai szintű elemzést - mondja. A 62 éves író emberemlékezet óta Párizsban él, de azért azt mond­ja; „Párizsban mindig be vannak csomagolva a bőröndjeim, mert mindig arra gondolok, hogy hazajö­vök.” Arrabal nem szereti, ha kate­gorizálják. Például politikailag. „Nem vagyok én se baloldali, se jobb­oldali. Vegyék már észre, alig írtam a politikáról, összesen csak úgy 160 oldalnyit 19 kötet könyvben.” De azért, szokásához híven, kri­tizálja a „kultúra bürokratáit”: - A hatalom szomorú dolog, és a kultú­rával semmilyen viszonyban nem szabadna lennie. Továbbra is azt ja­vaslom, hogy a hatalom adja el min­denét, amije csak van. A mai világ tele van Salierikkel, akik nem hagyják alkotni a Mozartokat — mondja Fernando Arrabal. Az Espasa esszédíjjal kitüntetett mű, La dudosa luz del dia (A nap kétséges fénye) napló formájában íródott, és tele van álmokkal, me­lyek színtere egyrészt Melilla (itt született Arrabal) és Madrid (itt volt fiatal), másrészt Ciudad Rodri­go (ahol egy apácától írni és olvasni tanult). Arrabal esszékötete a párizsi iro­dalmi életről is képet ad; felvonul­nak olyan szerzők, mint Bemard Henry-Lévy, Alain Robbe-Grillet, Eugene Ionescu, Michel Bútor, Mi­lan Kundera és mások. A nap kétséges fénye elsősorban a benne leírt álmok erotikus tartal­mával fog botrányt okozni (Spanyol- ország még mindig nagyon prűd ilyen szempontból). Az erotikus ál­mok szereplői egyébként a spanyol politikai és társadalmi élet aktív résztvevői; sohasem lehet tudni, hogy az álmok mennyire alapulnak a valóságon, illetve pletykákon. Arrabal ezekről a részletekről így nyilatkozik: „Kevés pletykát mondok el, csak olyanokat, ame­lyiknek van tanulsága. Személyes dolgokat nem mesélek el. Csak a vi­lággal kapcsolatos gondolataimat írom le, amelyben élek.” Hegyalja képei Mád (ÉM) - „Valamennyien köz­vetlenül kötődünk a Hegyaljához. Alkotótevékenységünkben jelentős szerepet foglal el a Hegyaljának és környékének képi megjelenítése. Célunk, hogy a kiállítások látogatói elé táljuk alkotásainkat, ezzel is ki­fejezve ragaszkodásunkat hazánk egyik igen jelentős és gyönyörű tá­jegységéhez...” Az idén alakult Hegyalja Alkotó Csoport „vallo­mása” ez a néhány mondat. Első ki­állításukat augusztus 20-án, Mező- zomborban láthatta a közönség. A csoport Hegyalja több településén (Mezőzombor, Bodrogkeresztúr, Mád, Rátka, Tárcái, Szerencs, Sá­toraljaújhely) szeretne kétévenként új alkotásokkal bemutatkozni. Leg­közelebb Mádon szerepelnek, ez a kiállítás november 6-án, vasárnap délután 5 órakor nyílik. (A csoport tagjai: Eperjesi János, Homyák Pál és Majercsik János.) Iskolanévadó Sajószentpéter (ÉM) - Pécsi Sán­dor nevét veszi fel 35. évfordulója alkalmából a sajószentpéteri 3. Sz. Általános Iskola november 9-én, szerdán. Az ünnepi műsor délelőtt 10 órakor kezdődik, Pécsi Sándor féldombormúvét (Máger Ágnes al­kotása) Samu István polgármester adja át. Majd a Pécsi Sándor-emlék- terem megnyitásával folytatódik a program, ahol a Paál László mű­vészcsoport kiállítását, illetve isko­latörténeti kiállítást láthatnak az érdeklődők. Délelőtt 11 órakor kö­tetlen beszélgetés kezdődik Pécsi Sándorról a meghívott művészekkel és rokonokkal. Délután 4 órakor a Városi Művelődési és Sportközpont­ban az iskola tanulói és a meghívott művészek műsort adnak, 6-kor pe­dig Pécsi Sándor-filmet vetítenek. November 10-én rendezik meg a Pé­csi Sándor-szavalóversenyt, illetve a városi színháztörténeti vetélke­dőt. Ekkor értékelik a sajószentpé­teri témakörű rajzpályázatra beér­kezett alkotásokat is. Délután 3 órától a művelődési központban az egri Harlekin Bábszínház előadá­sát, majd este 6-tól ismét egy Pécsi Sándor-filmet láthat a közönség. Az ünnepségsorozat befejezéseként no­vember 11-én, pénteken sportnapot tartanak. Amatőr évadnyitó Mezőcsát (ÉM) - A nyári szünet után, az őszi munkák befejeztével megélénkült a városban az amatőr művészeti csoportok tevékenysége. Felelevenítették régi programjukat és megkezdték újabb műsorszámaik tanulását, gyakorlását is. A régi-új repertoárból november 4-én, pénte­ken este öt órától bemutatót tartot­tak a mezőcsáti Művelődési és Közös­ségi Ház színháztermében. Fellépett az általános iskola énekkara, a mű­velődési ház néptáncegyüttesének kis- és nagycsoportja, az általános is­kola zenetagozatának furulya- és rézfuvósegyüttese, a Gyöngyvirág ci- teraegyüttes, valamint a Kále Lulu- gya folklóregyüttes. Miller professzor London (MTD - Arthur Millert, az amerikai drámaírót kortárs szín­háztudományi professzorrá válasz­totta az Oxford University. Az előkelő angol egyetem kortárs színháztudományi tanszékét 1989- ben alakították, s a 79 éves író janu­árban veszi át irányítását. A megál­lapodás szerint Miller nem költözik Oxfordba, az Egyesült Államokból jár majd át, és egy év alatt legalább három előadást kell tartania. Bay Gyula halála Budapest (MTI) - Hatvannyolc éves korában, október 30-án elhunyt Bay Gyula színművész-író. Bay Gyula 1948-ban debütált szín­padon. Játszott Szegeden, Budapes­ten, Miskolcon, Pécsett, majd a Kecs­keméti Katona József Színház társu­latának volt tagja. Visszatér­ve a fővárosba a Petőfi, illetve a Jó­kai Színházban lépett fel, 1960 és 1986 között pedig a Madách Színház művésze volt. Nyugdíjba vonulását követően előadóművészként lépett pódiumra. Nőj nagyra, fiam! címmel regénye jelent meg öt esztendővel ezelőtt. Költeményeinek, elbeszélé­seinek többsége az Ezredvég című fo- lyóiratban látott napvilágot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom