Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-29 / 282. szám
8 M Itt-Hon 1994. November 29., Kedd Esti kutyasétáltatás Miskolc (ÉM-E.Gy.)- Egyik novemberi délután szürkületkor az Erzsébet téren fiatal, jól öltözött hölgy sétáltatta póráz és szájkosár nélkül barna színű kutyáját. Becézgette, simogatta a kis jószágot, játszadozott vele. Az eb körülugrálta gazdáját, ide-oda szaladgált. A téren keresztül egy idős ember lépdelt lassan, hosszú, kopott kabátban. Amikor a kutya meglátta őt, faképnél hagyta a hölgyet, és fogcsikorgatva, morogva támadóan rohant feléje. A férfi ösztönösen rúgott egyet és eltalálta a kutyát. Az eb nagyot vak- kantott, majd nyüszítve szaladt visz- sza a gazdihoz, aki bosszúsan kapta ölébe kutyusát.- Hogy merészelte? Miért rúgott bele a kutyámba?! - fórmedt rá a hölgy az idős emberre.- Védekezésből tettem. Féltem, hogy megharap. A kutya olykor kiszámíthatatlan - válaszolt ijedten a férfi.- Nem bánt ez az aranyos jószág senkit. Még magát sem. Maga vén...!- Elvesztette józan eszét? Miért szólít így? Erre a hölgy még jobban indulatba jött, s tovább sértegette az idős embert. Amikor észrevett engem a járdán, abbahagyta a szitkozódást, s gyorsan eltávozott a helyszínről, hóna alatt fogva kutyáját. Megálltam egy pillanatra, majd odamentem a megsértett emberhez.- Felháborító, ahogy beszélt velem ez a hölgy - szólt az ismeretlen.- Igen, az - válaszoltam nyugtatva és vigasztalva őt.- Nem önt minősíti egyébként a tiszteletlen, goromba beszéd, hanem azt, akinek a szájából elhangzott. Hogy valaki hogyan beszél a másikkal, ez jólneveltség és intelligencia kérdése. Az eb tartását és sétáltatását, futtatását - nem ellenezve természetesen mindezt - viszont városunk ön- kormányzati képviselő-testületének egyik rendelte szabályozza hatáskörébe tartozóan. A helyi állattartásról szóló rendelet többek között rögzíti: „Közterületeken az ebet pórázon kell vezetni., Harapós, támadó vagy kiszámíthatatlan természetű ebet a marás lehetőségét kizáró, zárt szájkosárral kell ellátni.” A kutyák szabad mozgásának érdekében ugyanakkor a polgármesteri hivatal kijelölte azokat a területeket, amelyeken futtatni lehet. Az Erzsébet tér nincs közöttük. Mi otthonában is ITT-HON vagyunk Hóember őrzi az északi teraszt Az idei tél meglepetése az új bob- és szánkópálya Itt már minden készülődés a közeli télnek szól Fotó: ÉM-archív Bükkszentkereszt (ÉM - NJ)- Alig hogy lehagyjuk a falut, hogy az erdei, rövidebb úton Miskolc felé vegyük az irányt, balra iont a magaslaton bekerített pályák, és ha tovább megyünk, egyenesen a Gabona hotel kapujáig jutunk el. Érdemes szétnézni az épület környékén is, hiszen itt nemrégiben bob- és szánkópályát alakítottak ki a télen érkező üdülőknek. Valent László a szálló vezetője szerint azonban itt minden szolgáltatást ingyen igénybe vehetnek a bükkszent- keresztiek, ugyanúgy, mint a vendégek, hiszen az előbbiek itt itthon vannak. Az új pálya öt méter szeles és ötszáz méter hosszú. Úgy képezték ki azon bárki le tudjon jönni, tehát nem veszélyes még a bobsportban ismeretlenek számára sem. A kanyarok jól kiteknősítettek, vagyis akinek kedve van, kihajthat jól a pálya falára, élvezheti majd igazán a boblesikló adottságait. Ehhez persze hó is kell. Valamennyi van most is, a nemrégen leesett hóból gyúrt hóember itt olvadozik az északi terasz egyik asztalán, olyannyira, hogy mostanra inkább csak a hótörpe elnevezés illene rá. De még megvan, őrzik is az üdülők, hogy ha ittlétük alatt nem lenne utánpótlás, hát hazatérve Somogyba, Veszprémbe, Szegedre hírét tudják vinni, ők már találkoztak itt északon a téllel. A hotel vezetője elmondta, télen korcsolyapályává alakítják a nyáron kedvelt teniszpályájukat és a falu apraja- nagyja ezt is ingyen használhatja majd, mint ahogy a szaunát is. A Gabona Tröszt beruházásában épült szálló eddigi leghíresebb vendége Habsburg Ottó volt, aki éppen nyolcvanket- tedik születésnapján tisztelte meg a házat és a vendégtől megszokott udvariasságon túl elragadtatással beszélt a finom húslevesről, a tájjellegű nemzetiségi ételről (knédli főtt marhával, zöldségekkel) de leginkább az a rizikegomba-sava- nyúság ragadta meg, melyet a személyzet tartósított ugyancsak a környéken ismert és elfogadott módon. ?zf már tudjuk, hogy Márton „gyalogosan” érkezett - azaz, a tél első rámutató napján nem hullott a hó. Később ugyan röpke időre fehérbe öltözött a táj, ám ez csak a már megszokottan szeszélyes időjárás játéka volt. Most egy újabb időjósló nap van mögöttünk: a Katalin. Amely a népi megfigyelés mondókája szerint, „Ha Katalin kopog, karácsony locsog”. Es megfordítva, ha november 25-én enyhe az idő, akkor karácsonykor kerné- nyedik meg. így aztán Katalint a karácsony rámutató napjának tartják. Az idén, melyik következik be, az most még az időjárás titka. Katalint azonban nemcsak az időjóslás miatt tartják Jeles napnak”, hanem azért is, mert számos népszokás kapcsolódik hozzá. A leánynevek között majd’ olyan népszerű, mint az Erzsébet, azonban éhhez a névnaphoz sokkal több népi hiedelem és szokás tartozik. Ezek közül egyik a Katalinéig állítása. A sok közül ez napjainkban is szó szerint „virul”. Ugyanis ilyenkor állítják vázába az aranyeső nevű díszcserje ágait, amely aztán kellő gondoskodás mellett karácsonyra kizöldül, illetve kivirágzik. A sárga virágokat dúsan hozó ágak szinte tavaszt varázsolnak a télbe. Jeles napként tartották számon hajdan a lányok Katalint, mert ez volt az első férj-jósló nap, amely aztán karácsonyig tartott. Egykor a lányok jókora piros almát választottak, amiből karácsonyig mindennap egyet haraptak. A harapásokat ügyesen beosztották, mert úgy tartották, ha idő előtt „megeszik”, akkor a következő évben nem mennek férjhez. Ha viszont kitart, akkor az első karácsonyi beköszöntő köti be a lány fejét. < atalin, Kati, Kata, Katica, Katóka s még számtalan becenév tulajdonosainak kívánunk mi is kellemes névnapot. Nótárius Időjósló Katalin 1994. November 29., Kedd Itt-Hon M 5 Miskolc közeli falvak polgármester- és képviselőjelöltjei folytatás a 4. oldalról szár Árpád (Mályi Faluszépítő Egyesület); Kollár Istvánná (független); Kota Béla (független); Kota Gyula (MDF); Krajnyák Ferenc (FKGP); Kuik József (független); Labóczki János (MDF); Lőrincz Fe- rencné (Mályi Faluszépítő Egyesület); Lukács János (független); ifi. Mészáros Béla (független); Mészáros Endre (FKGP -MIÉP); Miklós István (független); dr. Nagy Béla (Mályi Faluszépítő Egyesület); Orosz Istvánná Csizmadia Éva (független); dr. Palásthy Attila (független); Szabolcsik Istvánná (független); Szokoly Lászlóné (Mályi Faluszépítő Egyesület); Szűcs István (független). Répáshuta. Polgármesterjelölt: Mátrai Károly (független). Képviselőjelöltek: (valameny- nyien függetlenek) Bánhegyi Ernő, Ligeti Istvánná, Mátrai Oszkámé, Orliczki Károly, Petőfi Valéria, Petőfi Zoltán, Polgár Miklós. A fenti jelöltlista a Megyei Választási Bizottság állal 1994. november 27-én 19 óráig egyeztetettekkel azonos. Tudósítások - hazai tájakról Priska Tibor Paprikás krumpli illata árad ki az ajtón, ami igen kellemetes, kívánatos illat, az ember rögtön keresgéli a hozzáillő kenyeret, savanyúságot, meg az asztalt, vagy valami hokedlit sámlival, hogy leüljön, és nekilásson. A szokatlan viszont az, hogy az ajtó, melyen áramlik által ez a kiváló, ínycsiklandozó, itt-ott kolbászdarabokat, füstölt szalonnát is ígérő csemege-illat, hát bizony ez az ajtó éppen egy raktár nyílászáró szerkezete, hogy a hivatalos kifejezést használjuk. A raktár pedig egy ügyes, kis vegyeskereskedést szolgál, mely vegyesboltban, bármily kicsinyke is, valahogy hihetetlenül sok minden fér el. Méghozzá gondos rendezettséggel, minden úgy a maga helyére téve. Sajóládon várja a vásárlókat eme kis vegyesbolt nehány hónapja. A kereskedőszakmától merőben elütő foglalkozású mester hozta létre, ötvenévesen vágott bele ebbe a vállalkozásba, kőműves létére! A nyitás óta eltelt pár hónap, méricskélni, számítgatni már lehetséges. Mit szól hát hozzá a tulaj, a kőműves-boltos Szabó István?- Nem panaszkodom. Kis időt a tapasztalt ember ilyen mondat elhangzása után még vár, ugyanis nem szokás manapság nem panaszkodni. Valami csak lehet a háttérben, ami valahogy úgy kezdődik, hogy „de azért azt őszintén megmondom, hogy...” Most viszont nem akar elhangzani eme mondat.- Miért nem panaszkodik? Mi az, hogy nem panaszkodik?- Azért nem, mert ez a kis bolt eddig behozta, amire számítottam. Hogy jól számítottam vagy se, az más kérdés, hiszen a szakmám kőműves, nem kereskedő. Tény viszont, hogy járnak ide a vevők, most már az én gondom, hogy továbbra is járjanak, ne szokjanak el innen. Ehhez pedig nekem is körül kell néznem itt-ott, hogy mindig megfelelő áru legyen, elfogadható áron. Meg kellett tanulnom, hogy mindezt honnan, mikor hozhatom, szerezhetem be a legkifizetődőbben... Mert bizony ez a szakma, a kereskedelem ugyancsak érdekes, nagy odafigyelést kíván... Például ugye azt is, hogy ha jön egy vásárló szándékú, akkor legyen itt benn valaki a pult mögött, aki megkérdi, mit szeretne, mit adhatná. (Émi- att bugyorog, párái most éppen a paprikás krumpli is a raktárban a rezsón. Mármint azért, hogy ne kelljen hazaszaladni, amikor itt is lehet ebédelni.) Meg nagyon jó, ha akad egy asz- szony, aki mégiscsak jobban tudja, hogy itt, ebben a faluban mire is van leginkább szükség a háztartásban. És mondja a főnöknek, hogy kell ez, meg amaz. De nem abból a fajtából, hanem a másikból! Itt van ilyen asszony, találtatott ide munkaerőnek. Meg a tisztaság, meg a rend, meg az ellenőrzések, meg főként az árak, a beszerzés, a raktározás... Hát el lehet itt is tölteni az időt. Mindez megtudható egy rövidke beszélgetés alatt. Meg a falut járva az is, hogy sokan vállalkoznak itt, ki ezzel, ki azzal. Egy biztos. Bárki végigsétálhat Sajóládon, szebbnél szebb házakat (itt-ott inkább palotákat) láthat, legfőképpen pedig olyan rendet a portákon, meg a kapuk előtt, mintha állandóan húsvétra készülődnének. Nem véletlen: városokból, távolabbi településekről is érdeklő ügetnek, lehetne-e ideköltözni, itt tanyát verni, szerencsét próbálni. Sok hasonló község van megyénkben. Jómagam dicsekedhetek több költöző, szerencsét másutt próbáló baráttal is. Például azokkal, akik Miskolcról költöztek Monokra nyugdíjasán, azóta megfiatalodtak, ki- pendültek, disznót nevelnek, virágot árulnak, uborkát termesztenek, méghozzá oly szinten, hogy a helybéliek, kik mindig is ezt művelték, most át-át- mennek hozzájuk tanácsért. Ocsanálos felső partján, mely most Újcsanáloshoz tartozik közigazgatásilag, ugyancsak élnek nemrég ide költözött miskolciak, egyikük legutóbb hatvan tyúkjával büszkélkedett, meg a kertben szedhető, valóban friss, egészséges gombákkal, meg a levegővel, meg a csenddel. De hát hányán építkeztek a Miskolc közeli községekben, Parasznyán, egyáltalán a Pitypalaty-völgyben, vagy a már amúgy is inkább Miskolc külvárosának számító Amóton, vagy Felsőzsolcán, Alsózsolcán, Mályiban, Nyékládházán, Ernődön, meg egyebütt! Minderről most éppen Sajóládon beszélgetünk és őszinte irigységgel nézegetjük a házigazda birtokát. A gyönyörű, most már szépen berendezett falusi házat, a mellette lévő nyári konyhának nevezett épületet, melyben szoba, konyha, működő, berendezett fürdőszoba, alatta hatalmas pince van, az eszterhéj védelmében pedig egy igazi, ma is használatos kenyérsütő kemence! Itt van még persze a gazdasági udvar, a szőlős, a gyümölcsfák, a hold- nyi szántó, hol minden megteremhet, mindez bekerítve, meg... Szóval ez a barátunk is Miskolcról költözött ide nemrég. Otthagyva, feledve csapot- papot, valamiféle életformát váltott. Ráadásul segítő, készséges emberekre, szomszédokra lelt, akik tudják nem köny- nyű mindez. Itt ülünk hát az új gazda régi, de megújított házának portáján, helyeslünk mindent... egy valami azért mégiscsak hibádzik. Az a bizonyos paprikás krumpli... Az valahogy elfelejtődött... Talán már tönkre is ment a rezsón, ahelyett, hogy most itt párologna, kelletné magát az asztalon. Ez azért nem volt szép a paprikás krumplitól... Az Itt-Hon konyhája Fazekas László a hollóstetői Fogadó vezetője a következő, általa szívesen készített ételek recepjeit adja közre: Szarvasborjú vadasan, gombóccal A vadhúst lehártyázzuk, majd készítünk egy páclevet karikára vágott zöldségből, hagymából, amelyet vízzel felöntünk, úgy, hogy ellepje. Ízesítjük sóval, borssal, citromhéjjal, babérlevéllel, adunk hozzá ecetet, és a zöldségeket ebben puhára pároljuk. Utána kihűtjük a páclevet, és a húst ebben pácoljuk két napon át, miközben megmegforgatjuk. Amikor kivettük a húst, megsózzuk, szalonnával megtűzdeljük, olajban átsütjük. Egy kevéske páclében (amennyi ellepi) pároljuk, és ha ez megvan, akkor kivesszük a zöldségeket a pácléből és a hússal együtt átpirítjuk. Utána készítünk egy karamellt és a lével felengedjük, hozzátesszük a zöldséget és az egészet turmixoljuk. Mustárt, tejfölt adunk hozzá, és ezzel tálaljuk. Természetesen a hozzá ízben rendkívüli módon illő zsemlegombóccal együtt. Tejfölös burgonyagombóc Az étel gombóctésztából készül (liszt, burgonya, tojás, só). A tésztát meggyűljük, és közben elkészítjük a tölteléket. Vegyük a pörköltmaradékot és daráljuk le, majd rottyantsuk össze tejföllel, babérlevéllel. A kész tölteléket a tésztába tesszük, úgy mint a szilvásgombócot, betöltjük. A pörkölt szaftját kevés csontlével fölengedjük. Ez olyan mennyiségű legyen, hogy majd elfedje a gombócokat. Ezt tejföllel kikeverjük és a gombócokat ebben főzzük készre. Amikorra elkészül, a lé be- sűrüsödik. Az ételt szafttal leöntjük és tejföllel díszítjük. Sörkorcsolya Ementáli és trappista sajtkockák apró- fasírttal, olajbogyóval. Mindezeket fapálcikára tűzzük és salátaleveken tálaljuk. Fasírt helyett sonkát, olajbogyó helyett gyöngyhagymát is használhatunk.
