Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-22 / 276. szám
6 Z —z 1994. November 22., Kedd Itt-Hon SZABONE NAGY KATALIN Kesznyéten Névnapod alkalmából nagyon sok szeretettel köszöntünk: édesapád, édesanyád, testvéreid, | és nagymamád. 1 K. NAGY LÁSZLÓNÉ Kesznyéten Névnapod alkalmából erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak: férjed, gyermekeid f és édesanyád, i GRÉZ ZSUZSANNA Taktaharkány Születésnapod alkalmából nagyon sok szeretettel köszöntünk, minden jót és szépet kívánunk: Papó, Nagyi és Robi •593651K* TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ö fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITT-HON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. •nvsn.HíllILDJuuSoJCjli WSmlm AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG ZEMPLÉNI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN SÁTORALJAÚJHELY, DÓZSA GYÖRGY U. 12. SZ. ALATTI IRODÁNKBAN VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! '' ■ ' 71.300.-Ft + 35.650,-Ft + 34.500,-Ft + 17.25ö,-Ft + 8.80Ö.-Ft + 4.40Ö.-Ft 4* 1994. November 22., Kedd Itt-Hon Z 3 Tudósítások - hazai tájakról Priska Tibor Paprikás krumpli illata árad ki az ajtón, ami igen kellemetes, kívánatos illat, az ember rögtön keresgéli a hozzáillő kenyeret, savanyúságot, meg az asztalt, vagy valami hokedlit sámlival, hogy leüljön, és nekilásson. A szokatlan viszont az, hogy az ajtó, melyen áramlik által ez a kiváló, ínycsiklandozó, itt-ott kolbászdarabokat, füstölt szalonnát is ígérő csemege-illat, hát bizony ez az ajtó éppen egy raktár nyílászáró szerkezete, hogy a hivatalos kifejezést használjuk. A raktár pedig egy ügyes, kis vegyeskereskedést szolgál, mely vegyesboltban, bármily kicsinyke is, valahogy hihetetlenül sok minden fér el. Méghozzá gondos rendezettséggel, minden úgy a maga helyére téve. Sajóládon várja a vásárlókat eme kis vegyesbolt nehány hónapja. A kereskedőszakmától merőben elütő foglalkozású mester hozta létre, ötvenévesen vágott bele ebbe a vállalkozásba, kőműves létére! A nyitás óta eltelt pár hónap, méricskélni, számítgatni már lehetséges. Mit szól hát hozzá a tulaj, a kőműves-boltos Szabó István?- Nem panaszkodom. Kis időt a tapasztalt ember ilyen mondat elhangzása után még vár, ugyanis nem szokás manapság nem panaszkodni. Valami csak lehet a háttérben, ami valahogy úgy kezdődik, hogy „de azért azt őszintén megmondom, hogy...” Most viszont nem akar elhangzani eme mondat.- Miért nem panaszkodik? Mi az, hogy nem panaszkodik?- Azért nem, mert ez a kis bolt eddig behozta, amire számítottam. Hogy jól számítottam vagy se, az más kérdés, hiszen a szakmám kőműves, nem kereskedő. Tény viszont, hogy járnak ide a vevők, most már az én gondom, hogy továbbra is járjanak, ne szokjanak el innen. Ehhez pedig nekem is körül kell néznem itt-ott, hogy mindig megfelelő áru legyen, elfogadható áron. Meg kellett tanulnom, hogy mindezt honnan, mikor hozhatom, szerezhetem be a legkifizetődőbben... Mert bizony ez a szakma, a kereskedelem ugyancsak érdekes, nagy odafigyelést kíván... Például ugye azt is, hogy ha jön egy vásárló szándékú, akkor legyen itt benn valaki a pult mögött, aki megkérdi, mit szeretne, mit adhatna. (Emiatt bugyorog, párái most éppen a paprikás krumpli is a raktárUtcakép Sajóládról ban a rezsón. Mármint azért, hogy ne kelljen hazaszaladni, amikor itt is lehet ebédelni.) Meg nagyon jó, ha akad egy asz- szony, aki mégiscsak jobban tudja, hogy itt, ebben a faluban mire is van leginkább szükség a háztartásban. És mondja a főnöknek, hogy kell ez, meg amaz. De nem abból a fajtából, hanem a másikból! Itt van ilyen asszony, találtatott ide munkaerőnek. Meg a tisztaság, meg a rend, meg az ellenőrzések, meg főként az árak, a beszerzés, a raktározás... Hát el lehet itt is tölteni az időt. Mindez megtudható egy rövidke beszélgetés alatt. Meg a falut járva az is, hogy sokan vállalkoznak itt, ki ezzel, ki azzal. Egy biztos. Bárki végigsétálhat Sajóládon, szebbnél szebb házakat (itt-ott inkább palotákat) láthat, legfőképpen pedig olyan rendet a portákon, meg a kapuk előtt, mintha állandóan húsvétra készülődnének. Nem véletlen: városokból, távolabbi településekről is érdeklődget- nek, lehetne-e ideköltözni, itt tanyát verni, szerencsét próbálni. Sok hasonló község van megyénkben. Jómagam dicsekedhetek több költöző, szerencsét másutt próbáló baráttal is. Például azokkal, akik Miskolcról költöztek Monokra nyugdíjasán, azóta megfiatalodtak, ki- pendültek, disznót nevelnek, virágot árulnak, uborkát termesztenek, méghozzá oly szinten, hogy a helybéliek, kik mindig is ezt művelték, most át-át- mennek hozzájuk tanácsért. Ócsanálos felső partján, mely most Újcsanáloshoz tartozik közigazgatásilag, ugyancsak élnek nemrég ide költözött miskolciak, egyikük legutóbb hatFotó: PT van tyúkjával büszkélkedett, meg a kertben szedhető, valóban friss, egészséges gombákkal, meg a levegővel, meg a csenddel. De hát hányán építkeztek a Miskolc közeli községekben, Parasznyán, egyáltalán a Pitypalaty-völgyben, vagy a már amúgy is inkább Miskolc külvárosának számító Amóton, vagy Felsőzsolcán, Alsózsolcán, Mályiban, Nyékládházán, Ernődön, meg egyebütt! Minderről most éppen Sajóládon beszélgetünk és őszinte irigységgel nézegetjük a házigazda birtokát. A gyönyörű, most már szépen berendezett falusi házat, a mellette lévő nyári konyhának nevezett épületet, melyben szoba, konyha, működő, berendezett fürdőszoba, alatta hatalmas pince van, az eszterhéj védelmében pedig egy igazi, ma is használatos kenyérsütő kemence! Itt van még persze a gazdasági udvar, a szőlős, a gyümölcsfák, a hold- nyi szántó, hol minden megteremhet, mindez bekerítve, meg... Szóval ez a barátunk is Miskolcról költözött ide nemrég. Otthagyva, feledve csapot- papot, valamiféle életformát váltott. Ráadásul segítő, készséges emberekre, szomszédokra lelt, akik tudják nem köny- nyű mindez. Itt ülünk hát az új gazda régi, de megújított házának portáján, helyeslünk mindent... egy valami azért mégiscsak hi- bádzik. Az a bizonyos paprikás krumpli... Az valahogy elfelejtődött... Talán már tönkre is ment a rezsón, ahelyett, hogy most itt párologna, kelletné magát az asztalon. Ez azért nem volt szép a paprikás krumplitól... HETI lEGY/FT Vonatok Nagy József Hetek óta tart a párbeszéd a pénzügyi és a közlekedési tárca, valamint a vasutas-szakszervezetek között arról, hogyan lehetne megszüntetni annak a hatalmas adósságnak az újra és újratermelődését, amivel a nemzetgazdaság legnagyobb vállalata nem képes megbirkózni. Az bizonyosra vehető, hogy a drasztikus lépések sem kerülhetők el, az ország vezetése nem hagyja tovább görgetni azt a hatalmas csődtömeget, ami a vasútnál összegyűlt. A pénzügyi tárca hajthatatlannak mutatkozik, végtére mindent egybevetve nem kevesebb a tét, mint a költségvetési kiadások csökkentése, ami viszont szinte az élet minden területét érinti. Csakhogy a vasutasok visszafelé mutogatnak, azt mondják, a kormányok sorozatosan figyelmen kívül hagyták a MÁV fejlesztési igényeit, a korszerűsítést és ami mostanra kialakult, oda vezethető vissza. Nem értik miért akarják most elverni a port a vasutasok népes táborán, valamint a tervezett vonal megszüntetésekkel a kis falvakban élőkön. Az elvégzett hatásvizsgálatok alátámasztják, hol kell, hol lehet csökkentéseket végrehajtani, mert az állami büdzsé nem vállalkozhat hosszú távon a lyukak foldozására, nem vállalja tovább az adakozó nagybácsi szerepét, mert erre már végképp nincs pénze. A legkisebb forgalmú vonalakra persze az ország északi-keleti felében bukkantak. De hiszen ezt előre, hatásvizsgálat nélkül is ki lehetett volna deríteni, mert itt él a sok munkáját vesztett, mert a falvakban negyvenszázalékos a munkanélküliség és remény sincs a felzárkózásra. Hát még a vasút nélkül. Az is elköltözik, akit eddig a vasút, az elérhető világ közelsége tartott meg a falujában. Az most kristálytisztán áll a pénzügyi vezetés előtt, hogy a ráfizetés tovább nem nőhet, azt már nincs miből finanszírozni. Ugyanakkor az már egy másik tárca ügye lenne, hogy miből állít be vonat helyett egyenként százmilliókat érő autóbuszokat, hogy a megnövekedett forgalmat hogyan bírja el a korszerűtlen, agyonfoltozott, kátyúzott úthálózatunk. Egyelőre csak a veszteségforrások csökkentése, megszüntetése áll a tervezet központjában. A többit még nem látni világosan. A beteg diagnózisát felállították már, de az igazi gyógyítás módjai egyelőre ismeretlenek. A vasutas-szakszervezetek kötik magukat, hogyha kell, sztrájk szervezésével is érvényt szereznek annak a szándékuknak, hogy mintegy hétezer társuk munkahelyét és a fontos vonalakat megőrizzék.
