Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-01 / 258. szám

4 M Itt-Hon 1994. November 1., Kedd _KÖNYV TOP 10 Vincze Katalin lakberendező kedvenc olvasmányai: 1. Dallos Sándor: A nap szerelmese 2. Dallos Sándor: Az aranyecset 3. Dürrenmatt: Fizikusok 4. Eric Knight: Légy hű magadhoz 5. Jack London: Martin Eden 6. Stendhal: Vörös és fekete 7. Brecht: Kurázsi mama 8. Jim Morison: Amerikai ima 9. Nemeskürty: Diák írj magyar éneket! 10. Agatha Christi: Tíz kicsi néger Nálunk is megterem a szelídgesztenye (EM - KL) - Csak kevesen tudják, hogy a szelídgesztenye, amely hazánk néhány helyén, kedvező éghajlat alatt bőséges termést hoz, őshonos fafajtá­ink közé tartozik. Honfoglaló eleink ősi gesztenyéseket találtak elsősorban Pannóniában - s a közhiedelem most is a nyugati határszél mentén, Kőszeg, Sopron határában lévő gesztenyéseket tartja számon, pedig a viszonylag hű­vösebb éghajlatú megyénkben, többek között a tokaj-hegyaljai vidéken, nem­különben pedig Miskolc határában a Hejő völgyében is találni termő fákat. Talán a Hejő völgyének temperált hő­mérséklete, melyet a patak vize okoz, - az télen sem fagy be - teszi, hogy kedvező életkörülményeket talált ez a nemes gyümölcsöt hozó fafajta. A gesztenye parázson sütve, vagy pürének feldolgozva igen kedvelt cse­mege. A házi kertekben és a szórvá­nyokban termett gyümölcs már kapha­tó a piacokon. Valahogy kiment a di­vatból a faszénparázson sütő geszte­nyeárus. A hazai fogyasztás kielégítésére el­sősorban Olaszországból importálnak, amit megkülönböztetésül „marómnak” neveznek. A gesztenyefa a későn ter­mők közé tartozik, úgy 30 éves korá­ban kezd igazán fejlődni, ezért számos, szinte matuzsálemi korú fa található megyénkben, a kedvező éghajlatú vi­déken. Elterjedőben van egy másik délsza­ki faféleség, a mandula is. Ez nem tar­tozik az őshonosak közé, hazánkban csak a középkorban terjedt el. Eleink is tudták, hogy a meleg helyet, a déli­délkeleti fekvésű területeket kedveli, így került aztán - elsősorban a filoxé- ravészt követő időben - a tokaj-hegyal- jai borvidék parcelláira, domboldalai­ra is. Ezt és más vidékünket is annyi­ra megkedvelte - és mert a szőlősgaz­dák is szívesen telepítették jól értéke­síthető gyümölcse miatt -, hogy száz­számra található a szőlős-területeken csak úgy, mint a házikertekben. A mandula is a csonthéjasok közé tarto­zik, kesernyés ízű gyümölcsét elsősor­ban a cukrásziparban, likőrkészítésnél használják. A lakásból otthont teremteni Bíró István Miskolc (ÉM) - Szerte az or­szágban nagyon sok család szá­mára jelent komoly fejtörést, hogyan lehetne a bérházi pa­nellakásból igazi otthont te­remteni. A keretek adottak, na­gyon is behatároltak, az alap­terület az esetek többségében rendkívül alacsony. Mindez igen megnehezítheti az álmo­dozást. Miskolcon a Vörös­marty utca 34. szám alatt ered­ményesen próbálkozott meg ez­zel a feladattal egy kis szakmai közösség. Kitalálták, hogy egy lilás árnyalatú választófüg­gönnyel elkülönülhet a konyha, és tálalóvá egészülhet ki, a la­kószobát nem csúfítja a szek­rénysor, praktikus megoldások­kal, sok-sok leleménnyel, fan­táziával, tükrökkel és világosí- tásokkal... mindezt sikerült megvalósítani Slezákné Belley Lámának, Vincze Katalinnak, Szegedi Juditnak, akik együtt végezték a lakberendezői tan­folyamot, amely állami bizo­nyítványt adott. Telve vannak lelkesedéssel, ötletekkel, várják a megrendelőket. Milyen tan­tárgyakat tanultak ezen az in­tenzív képzésen?- Tanultunk ábrázológeo­metriától kezdve a művészet- történetig szinte mindent: mű­vészi rajzot, funkcióelemzést, bútortörténetet, anyagismere­tet és mindezekből igen szigo­rú vizsgákat tettünk. Úgy ér­zem sikerült megteremtenünk a romantikus panellakást, ahol mindez jól megfér egymással ■ "felugorhatnátok egyszer! Hogyne, hogyne, majd fel- wmmugrunk! Majd telefoná­lunk. Mikor is? Várj csak, hol­nap nem jó, utána se, de majd egyszer, persze, majd... Most ro­hanunk. Hiába, nincs időnk! Egyszerűen nincs! Jó lenne elmenni már ha­za, az öreg házhoz, ott vár, de menynyire vár mama, vagy apa, de ugye... Ké­sőbb már csak így halot­tak napja tájékán jutunk el hozzájuk, gyertyákkal, virágokkal, de ők már nem vá­laszolnak. De jó lett volna még­is időben, előbb meglátogat­nunk benneteket, eljönnünk ide, de hát... A félig égett gyertyák­nál már észrevétlen az óránk­ra pillantunk, indulnunk ké­ne, sajnos, ugye az idő rövid, majd legközelebb. Mintha az idő is gyorsulna, mi pedig min­dent elkövetünk a gyorsulásért. Ma már valamely gyorsító szer­rel télen is elő tudjuk állítani a jól felpuffasztott sárgarépát, Slezákné Belley Laura Fotó: ÉM-archív- maximális fantáziával és mi­nimális ráfordítással. (A roko­kó, a biedermeier, a mai mo­dem festészet és kerámia, va­lamint a stukkókkal ékesített hálószoba.) Egy a fontos: a la­kásunk tükörképe jellemünk­nek, világnézetünknek, művelt­ségünknek és ízlésünknek. Fontos, hogy a legszerényebb körülmények között élő ember otthona is meghittséget, har­móniát sugározzon, és mindez életszükségletté váljon. A ké­nyelmet és a célszerűséget fo­kozni, a fényűzést - már amennyiben lehet - a dekorá­ciót a megfelelő mértékkel al­kalmazni, az én házam az én váram biztonságát éreztetni, és a természet számára mégis utat nyitni - ez a jelszavunk. Munkánkat kiegészíti a szoba­petrezselymet, dinnyét, és ehet­jük a havas napokon, ha van rávaló. Kutatóintézetek soka­dalmában ügyködnek vonatok, repülők felgyorsításán, hogy a gépek ne annyival száguldja­nak, mint eddig, hanem gyor­sabban. Ki van találva a gyors­olvasás, a gyorsbüfé, a gyors­mosás, a gyorsfénykép, a gyors akármi. Nincs már idő átjár­ni egymáshoz így a téli estéken sem, már a falvakban sem igen szokás a szomszédolás a gyor­san sötétedő napokon, miként szokás volt mindig is, ha már a föld pihen. Most leginkább gyorsan bekapcsoljuk a tévét és bámuljuk, akármi is vibrál ben­ne. Büszkélkedünk vele, hogy növény és virágkompozíció alkalmazása is. Mindezek szép szavak, de ezekhez meg­felelő anyagi bázis is szüksé­geltetik.- Nem feltétlenül. Viszony­lag olcsón és kiváló szakembe­rekkel - asztalos, épületszob­rász - dolgozunk. Próbáljuk praktikusan, centiről centire megtervezni elképzeléseiket és megvalósításra váró álmaikat. Partnereink minden reális igényt teljesítenek. Egy a kéré­sünk: ne dobják ki megunt, hasznavehetetlennek tűnő bú­toraikat. Ezekből még sok min­den lehetséges. Munkánk örö­me az, ha a lakó örömmel tér­het be a lakásba, mit végre ott­honnak érezhet.- Milyen cél vezérel egy lak- berendezőt, tervezőt?- Számunkra elsődleges do­log, hogy a legszélsőségesebb igényeknél is az ízlés és a mű­vészet összhangja domináljon, minden stílusban otthonosan mozogjunk, de a megrendelő igénye számunkra parancs.- Az önök profilja sokkal tá- gabb, bővebb a fent említettek­nél...-Valóban. Szolgáltatásaink között szerepel, hogy tervet ké­szítünk családi, hétvégi és pa­nelházak, irodák és üzlethelyi­ségek, tárgyalók belső tereinek esztétikus kialakításához, ötle­teket adunk kis terek prakti­kus és helytakarékos kihaszná­lásához, méretre tervezett egyedi bútorok és fal-, padló- burkolatok, dekoratív világítás- technika kialakításához. már aprócska településeken is sikeredett megteremteni a he­lyi kábeltévét, esténként a pol­gármesteri hivatal híreivel mú­lathatjuk az időt, ahelyett, hogy átruccanánk valamely bará­tunkhoz, szomszédunk­hoz, hogyaszongya „Adj- isten, hogy vannak, mint vannak?” Lassan felejtőd- nek ezek. Igen? Hát neked már felnőtt gyereked van? Csodálkozunk rá a bará­tunkra. Igen? Hát te már évekkel ezelőtt másüvé költöztél? Amulunk a másikon, kit szintén barátunkként tar­tunk észben. Nohát! És hol vagy, hogyan élsz, mit csinálsz? De meghall­gatni már nem tudjuk. qm indezt jól megbeszéltük, $ffi.amíg barátunk frissen hantolt sírjától kiértünk a temető kapujáig. Onnan pe­dig ki-ki szalad tovább. Sie­tünk. Hová? Tessenek monda­ni: hová? 1994. November 1., Kedd Itt-Hon M 5 Tudósítások hazai tájakról A görömbölyi lovasiskolában Fotó: Dobos Klára Priska Tibor Nézünk, mint a moziban. Ámu- lunk, mert az ilyen nagy me­legben - amikor e történés megesett még az járta - mégis­csak szokatlan látvány a feke­te zakóban, ballagásra illő fe­hér blúzban, pantallóban, feke­te tűsarkú cipőben lévő fiatal hölgy, amint éppen pihen az út mentén, várva, hogy szűnjön valamelyest a hűtő felforrt vi­zének párolgása. Igaz, a sötét zakó már a kézben, viszont így is látszik rajta valamiféle ki­tűző, amely mostanában a hi­vatalos rendezvények meghí- vottainak vagy rendezőinek a kabátján látható. Ring stuard. Ez olvasható a kitűzőnMegtud- ható, hogy az ifjú hölgy most érkezett meg a Mátrá­ból, ahol is nevezetesen a Sás­tónál nemzetközi kutyakiállítá­son dolgozott ring titkárként, azaz segítette a bírót. Rajta kí­vül ugyan senki más nem vet­te magára ezt a komoly hacu- kát, mondván, hogy az ilyen kutya melegben nem teszik magukat tönkre, ő viszont - nem tudva még a többiek el­határozását - előírás szerint beöltözött. Egyébként miskolci, ő maga is foglalkozik kutyák­kal, ezért kapott meghívást er­re a rangos, érdekes versenyre, melyen csakis a vágott fülűek léphettek föl, tehát dogok, do- bermanok, meg ilyesmik. Szó­val az erős kutyák. Hogy milyen volt a verseny? Természetesen most is nagyon érdekes. És ugyancsak termé­szetesen most is vitatható. Hogy miért éppen az a kutya kapta a magas kitüntetést, dí­jat amelyik kapta, és miért nem amaz, amelyik pedig sok­kal, de sokkal szebb, jobb, oko­sabb, satöbbi. Nemigen lesz kutyakiállítás a világon, melynek díjaival mindenki egyetért. Ezzel együtt is nagyon érdekes min­den verseny, ez is emlékezetes. Például? Jó. Például most je­lentek meg azok az ebek, ame­lyeket még ő maga sem látott. Mondja. Itt volt a dogok őse. Ál­lítólag ez a dogok őse, Szicíliá­ból való, ahol rendkívül nagy gonddal, elzártsággal tenyész­tik ezeket, az egész világon csu­pán néhány száz létezik belő­lük. Ma már itt, Magyarorszá­gon is van egy család. Mennyi egy ilyen kutyapámak egyetlen ebe? Muszáj erről beszélni? Nem muszáj (Amúgy: százez­ren felül van.) Elmondana egy érdekes kalandját a kiállítás­ról? El. Ámbár ez nem sok em­bernek érdekes. Legföljebb azoknak, akik látták ezt a kutyát. Argentin kutya. Hazánkban ta­lán ez az egyetlen kép­viselője családjának. Kisebb valamivel a do­goknál, de rendkívül erős. Bevezették a ring- be, és látszott a pofáján egy hosszú vágás. A bí­róban gyanú támadt, hogy ezt a kutyát is ve­rekedésre használják, fogadásokat kötve a győztesre, azért a nagy vágás. Akkor viszont nem vehet részt a ver­senyen, mely az ilyen kutya-gladiátoroknak tilos. (Azért valahol ezt a tiltást nem veszik fi­gyelembe.) Szóvá is tette, a ma­gyar gazda viszont szá­mított a vádra, azonnal mutatta a törzskönyvet. Kiderült, hogy ezt a ku­tyát a hazájában még kölyökkorában kipró­bálják a pumával szem­ben. Méghozzá akként, hogy a megtermett pu­mát és a kölyök kutyát összeengedik. No már most! Ha a kutya fél, vinnyog, menekül, ak­kor már értéktelen, nem tenyésztik tovább, ha viszont neki mer menni a vadállatnak, úgy igen. Ez neki mert menni! (Verekedni, küzdeni nem enge­dik őket, hiszen a puma gyor­san elintézné. Csupán a kutya reagálása, viselkedése számít.) Ezt a pumavadász kutyát vi­szont messze elkerülte minden­ki és jól is tette. Valahogy nem olyannak látszott, mint „aki” a simogatást igényli. Ez mégis­csak valami harcikutya. Egyszer csak nagy döbbene­tére mindenkinek és főként az itt lévő hölgynek oda ment hoz­zá, megszagolgatta, majd lefe­küdt és a lábára tette a fejét, hogy szundítson egyet. Éz a fiatal hölgy, aki egyéb­ként doggal, német juhásszal foglalatoskodott, illetve foglal­kozik, azonkívül akadály-lova- gol, harapós, a fészert szétrúg­ni képes lovakkal érteti meg, hogy szépen is lehet viselked­ni, árkot, magasra tett rudakat is lehet elegánsan átugrani, mely lovak pár hét múltán már vidáman nyerítenek, ha a hangját meghallják, szóval ő maga is meghökkent és moc­canni sem igen mert. De a har­cikutya gazdija volt a legjobban elámulva, szájtátva nézte a je­lenetet, gyanakodva kérdezte a hölgyet, vajon mit adott be en­nek az ebnek, mit csinált vele, hiszen a barátkozás ennek egyáltalán nem szokása. Végül is kis idő múltán az eb felállt, nyújtózkodott és odább ment, a gazdi megnyugodott, bár kissé még gyanakvóan pillogott visz- sza. Á lovakat említette. Mi van a lovakkal? Az van, hogy Miskolcon épült meg talán az ország legjobb pályája. Emelvén­nyel, bemelegítő pályával, istállók­kal, szállodával, a bíráknak megfelelő létesítménnyel, busszal elérhetően meg min­den, de valahogy mintha nem is lenne. Alig hallani róla. Hallani vi­szont például Tarnaméráról, ahol egy falusi futballpályán rendezik meg a versenyeket, meg hallani sok, más kicsiny­ke faluról, pályáról. Valamiért ez így van, így alakult. Ja! Még valami a kutyakiál­lításról. Amerikai, angol, hol­land, román, német bírák is dolgoztak itt. Az egyetlen sérült az ame­rikai bíró (hölgy), akit egy ök- lömnyi kutya tépett meg. A ha­talmas, mindenre képes ebek a légynek sem ártottak. Hát iga­zodjon el, aki tud. Az Itt-Hon konyhája Ezúttal a Pálháza előtti Nagy-Tanya Vendégfogadó szakácsának (egyben tu­lajdonosának), Nagy Györgynek a re­ceptjeit közöljük. Tárkonyos húsleves betyártarisznyával (ez betyár jó a levesek közül is...) Erős húslevest főzünk sok zöldség­gel, kevés tárkonylevéllel, személyen­ként 5-6 darab faggyú nélküli őz- vagy szarvashússal. A megfőtt levest leszűrjük, a főtt zöldséget szeletekre vágjuk és meleg­re tesszük. Jó, gyúrt tésztát készítünk, és mint a derelyét a vadhúsból készült tölte­lékkel betöltjük. lüs tarisznya alakú tésztákat szaggatunk ki. A húsleves egy részében kifőzzük és meleget tart­juk. (Ha többféle hús főtt, a főtt hús­hoz külön gombamártással - jó sam­pinyon gombából - második fogásnak tálaljuk, rizzsel, tárkonyból főtt eszenciával ízesítjük.) Hústöltelék: finomra vágott vörös­hagymát zsíron megfuttatunk, a fi­nomra darált főtt húst hozzáadjuk, be­fűszerezzük, tűzről levéve egy tojást teszünk hozzá. Kevés finomra vágott gombát is tehetünk bele. Fűszerek: tárkony eszencia, bors, csipetnyi majoránna, pici só. Sertés (vagy pulyka) szeletek „Vincellérné” módra A sertésszeleteket egyenletesen hús­verő kalapáccsal klopfoljuk. Lisztbe mártva gyors tűzön olajban vagy zsír­ban átsütjük és edénybe tesszük (lá­bas, vagy hőálló tál). A forró zsírba ke­vés paradicsompürét majd lisztet te­szünk, és együtt jól átforrósítjuk, majd tokaji borral (furmint, vagy hársleve­lű) felengedjük. Főzzük borssal, sóval nagyon pici cukorral és gondolatnyi fahéjjal. Jól felforraljuk, majd az elősütött húsok­ra öntjük és felforralásig főzzük, majd tűzről levéve melegen tartjuk. Főtt burgonyából vajjal, fövő tejjel habos burgonyapürét készítünk (só, csipetnyi, egy reszelésnyi szerecsen­dió), tetejére vajat csipkedünk és me­legen tartjuk. Tojássárgájából, lisztből, a tojások felvert habjából kevés sóval párizsi masszát készítünk. A leszemezett, le­csepegtetett szőlőszemeket ebbe a pá­rizsi masszába mártjuk, forró olajban gyorsan kisütjük. Tálalásnál a burgonyapüré közepé­be fészket készítünk ebbe helyezzük a sertés- vagy pulykaszeleteket a boros pecsenyelével meglocsoljuk, és erre halmozzuk a szőlőszemeket. Pár szem borban párolt mazsolával meghintjük. Nagyon finom, ünnepi asztalra való.

Next

/
Oldalképek
Tartalom